Az arany már a legrégibb őskorban ismeretes volt. Az ókor leggazdagabb aranytermelő országai: India, Egyiptom, Abisszinia, Etiópia és Arábia voltak; Afrikában már az ókorban sok aranyat termeltek; a Nilus felső vidékén már 1600-ban Kr. e. voltak aranybányák. Európában régente Spanyolország termelt legtöbb aranyat. A középkor leggazdagabb aranytermelő országa Csehország és Németország volt. Európa most már nem tartozik az aranyban dús világrészek közé, mert aranytelepei, a Kárpát vidékének kivételével, már teljesen ki vannak aknázva. Az aranybányászat történetében korszakot képez Amerika fölfedezése: e korszakban pedig kiválik 1848-ban a kaliforniai telepek fölfedezése, valamint később az ausztráliai telepeké. Úgy a régibb; mint az ujabb korban az aranytermelés legnagyobb részét eleinte torlatok szolgáltatták, s csak ezek kimerülésével terjedt a tulajdonképeni aranybányászat. Átvitt, képes értelemben az A. olyan jövedelmi forrás, mely szokatlanúl gazdag s szinte kimeríthetetlennek látszik. A magyarországi A.-kat l. Arany.
Onolus galbula L. (állat), a vastagcsőrü éneklő madarakhoz tartozó madárnem. Lásd Sárgarigó.
l. Fémjelzés.
képes kiadásu biblia.
Cassius bibora (Purpurea mineralis Cassil). Biborszínü festék, amely az aranyklorid oldatából kiválik, ha hozzá stanno-klorid avagy stanno- és stanniklorid-oldatot elegyítünk. Az A. színe a higítás fokától nagyon függ, továbbá függ az alkalmazott aranysó s ónsók mennyiségétől; ennek megfelelően összetétele is különböző. Többen az aranysó és az ónoxid elegyének tekintik, míg mások az aranyoxid, a stanno- és a stannioxid vegyületének vélik; szóval kémiai mivolta egyelőre teljesen még nem ismeretes. Az arany felismerésére is lehet e vegyület képződését felhasználni. Már régi időtől fogva az üveg és a porcellán megfestésére használják; különösen az ú. n. rubinüveget készítik vele.
(állat), Chrysomelidae, levélbogarak, a fedeles-szárnyu rovarrend (Coleoptera) egyik családja. Többnyire kicsi, élénk színü, fémfényben ragyogó bogarak. Fejük a torba mélyedt csápjaik 11 izüek, lábaik 5 izüek, csakhogy az egyik tag csökevényes. A szintén élénk színü, szemölcsös álcáik a növények lágy részeivel táplálkoznak. Körülbelül 10,500 fajban az egész földön el vannak terjedve. Hazánkban mintegy 300 faj ismeretes. Egyeseknek álcái, miután bizonyos növényekre vannak utalva, ha nagyon elszaporodnak., kártékonyak is lehetnek. Ilyenek p. a Kolorado-bogár (Doryphora decemlineata Satl.), mely a burgonyatermést teszi tönkre; a honvédbogár (Entomoscelis adonidis Fab.), a repcetermelésre rendkivül veszedelmes; a Lema melanopa L. és L. cyanella L: álcái hazánkban nem egyszer az árpa, rozs és tavaszi búzában, továbbá a Haltica nemorum L. álcái a konyhakerti, takarmány- és répa-veteményekben. okoztak károkat. A külföldi, szebb színüeket ékszerül is használják.
A bibliai elbeszélés szerint Jerobeam, hogy Izraelországot Judától teljesen függetlenné tegye, a jeruzsálemi szentély pótlására. két szentélyt állított fel Danban és Béthélben, ahol aranyborjukat imádtak. Némely vallástörténészek ilyetén vallásos sülyedést lehetetlennek tartanak s azért az a nézetük, hogy Izráelben eredetileg Jahvét aranyborju képében imádták, mig a próféták kemény küzdelem után ennek a kultusznak véget nem vetettek. E kultusz ellen való polemiát látnak az említett tudósok a pentateuch (Móz., II. 32.) amaz elbeszélésében is, amely szerint Áron főpap a türelmetlenkedő nép számára aranyborjut készít, amely ezt ujjongva körültáncolja és istenének tekinti.
Az arany a brommal háromféle bromidot képez: a mono-, di-, s tribromidot (AuBr, AuBr2 v. Au2Br4, AuBr3. Közöttük a legrégebben ismert és egyuttal a: legfontosabb az arany-tribromid, mely az arany és a brom közvetlen egyesülése utján képződik. Előállítható úgy, hogy finom eloszlásu aranyat (aranypor, füst) bromvizzel pállítunk. A folyadékot éterrel összerázva az Au Br3 kioldódik és az éter elpárolgása után fekete kristályos tömeg alakjában visszamarad. Gyógyszerül használják (epilepszia ellen). Ismeretes az aranytribromid vegyülete bromhidrogénnel is: AuBr3.BrH+5H2O. Piros kristályok; amelyek enyhe melegítéskor kristályvizökben megolvadnak. E vegyület savnak is tekinthető, mert savi kémhatásu s a hidrogén helyét fémekkel pótolhatjuk; ilyen sók a kálium-aranybromid (KAuBr4), nátriumaranybromid (NaAuBr4), magnéziumaranybromid [Mg(AuBr4)2].
(kagyló-arany, festő-arany). A valódi kagyló-aranyat cukorral, mézzel v. gummival elegyített haladék-aranyfüst jól összedörzsölt keverékéből készítik: Ujabban használják az aranyklorid-oldatból finom csapadék alakjában kiválasztott aranyat is. A hamis arany bronzot rézötvényekből gyártják.
tágabb értelemben az az arany pecsét, mellyel a magyar királyok III. Béla óta jelentékenyebb okmányaikat megerősíteni szokták: szűkebb értelemben pedig az az aranypecsétes szabadságlevél, mellyel II. András magyar király Szt. István király alkotmányát 1222-ben helyreállította s azt némi újabb intézkedésekkel bővítette. Azok a viszályok, mik egyrészt a királyi család tagjai, másrészt ezek és a főnemesség között elharapóztak, II. András alatt tetőpontjukat érték el. A könnyelmü, pazar király gondatlanul osztogatta a királyi és a várjószágokat s így ő maga jövedelmének nagy részétől megfosztatván, kénytelen volt mind újabb és újabb jövedelmi forrásokat nyitni, melyek a nemzetet súlyosan terhelték és jogait sértettek. A meggazdagodott és nagy fegyveres erővel rendelkező urak pedig nem ismertek el sem jogot, sem törvényt. Kényök-kedvök szerint nyomták és zsarolták nemcsak saját jobbágyaikat és a városok lakosait, hanem a szabad birtokosokat is; kiknek örökségeit erőszakkal lefoglalták, személyeiket pedig büntetlenül bántalmazták. II. András fia, IV. Béla ifjabb király, az elnyomott gyengébb nemesség élére állván, a főnemesek nem akadályozhatták meg, hogy II. András e szánalmas állapotok javítására 1222-ben országgyülést ne hirdessen. Ez az országgyülés állapította meg azt a szabadságlevelet, mely 1848-ig a magyar alkotmány alapja volt.
Szorosan alkotmány-alkotó jelentőséggel az A. nem bir, mert lényegesen azokat a jogelveket és jogtételeket iktatta törvénybe, melyek az ősi alkotmányból eredve, folytonosan éltek, hatályosak voltak a nemzet életében, s melyeket Szt. István királyunk mint első kisérlett meg irott szabályokkal körülirni. Az Una eademque nobilitas eszméje, a nemesek köz- és magánjogi egyenlőségének elve, a:zent korona tagjainak személyi és vagyoni sérthetetlensége, soha az A. előtt sem volt jogszerüleg tagadva Magyarországon. Ámde a hűbéri eszméknek behatolása, a királyi fejetlenség a XIII. század elején, az uralkodó gyengesége nagy mértékben veszélyeztettek azt, éppen úgy, mint a király törvényes, alkotmányos közhatalmát. Királyi és köznemességi érdek tehát egyaránt sürgősen kivánta az ősi szabadságok és fejedelmi hatalom világos törvényekbe irását, ünnepélyes deklarálását, nyomatékos tiltakozását a nemzet túlnyomó többségének az oligarkikus törekvések, a nemzeti közhatalom megbontása ellen. Ezt tette az A. és éppen ebben rejlik jelentősége; ezért mondják róla, hogy az az alkotmányos királyság és köznemesség diadala volt a hatalmas, féktelenkedő szuverénitásra törekvő urakkal szemben. Történelmünk tanuság reá, hogy mily féltékenyen őrizte a nemzet A.-jában ujból biztosított szabadságait; egyébiránt eléggé jellemzi annak jelentőségéről folyton táplált közvéleményt, hogy azt a nemzet megnyugtatására több királyunk ujból megerősítette, noha annak kötelező ereje anélkül is teljes maradott volna, s hogy III. Endre óta a királyi hitlevelek legtöbbje arról kifejezetten megemlékezik és a koronázási esküben a király, illetőleg trónörökös, annak hatályban maradt részeit külön is megtartani és megtartatni igéri.
Az aranybulla szövege, a kevésbbé fontos cikkek kihagyásával a következő:
«A szentháromság és oszolhatlan egység nevében. Endre, Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-és Horvátország, Róma, Szerbia, Gallcia örökös királya. Mivel mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István királytól alapított szabadsága némely királyok hatalma által, kik néha haragjukban boszút állottak, néha gonosz emberek hamis tanácsira is hallgattak, vagy saját hasznukat keresték, igen sok részben rövidséget szenvedett: nemeseink fenségünk és elődeink füleit gyakor ízben verdesték kérelmeikkel és folyamodásaikkal országunk javítása iránt. Kik tehát tartozásunkhoz képest az ő kérelmöknek mindenben eleget tenni akarván, megadjuk mind nékik mind országunk egyéb embereinek a szent királytól megadott szabadságot; és országunk állapotának javítására tartozó egyéb dolgokat is űdvösen rendelünk eképen: Rendeljük, hogy évenként a szent király ünnepét hacsak némí súlyos foglalkozás vagy betegség által nem akadályoztatunk Székesfehérvárott tartozunk megülni. És ha mi jelen nem lehetünk a nádor kétségkivül ott leszen helyettünk s képünkben meg fogja hallgatni az ügyeket. Minden nemesek, tetszésök szerint, szabadon oda gyülekezzenek. (I. p.) Akarjuk azt is, hogy sem mi, sem utódaink bármi időben le ne tartóztassák s el ne nyomják a nemeseket valamely hatalmasnak kedveért, hanemha előbb megidéztették és törvény rende szerint elmarasztaltattak. (II. p.) Továbbá semmi adót, semmi szabad dénárokat nem szedetünk a nemesek örökségén; sem házaikban, sem falvaikban meg nem szállunk, hanemha meghivatunk. Az egyházak népeitől is teljességgel semmi adót sem szedetünk. (III. p.) Ha valamely nemes meghalálozik fi nélkül, lányát illesse birtokának negyedrésze; a többiről tetszése szerint rendelkezzék és ha a halál közbejötte miatt nem rendelkezhetik, a hozzá közelebb álló rokonra szálljon; és ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, szálljon a királyra. (IV. p.) Ha a király sereget akar vinni az országon kivül, a nemesek ne tartozzanak vele menni, hanemha az ő pénzeért. Ellenben, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak menni. (VII. p.) A nádor országunk minden emberei felett külömbség nélkül biráskodjék; de a nemesek főben-és birtokbanjáró ügyeit a királynak tudomása nélkül el ne végezhesse. ( III. p.) Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek. (XI. p.) Fekvő birtok az országon kivülieknek ne adományoztassék. (XXVI. p.) Egész vármegyéket vagy bármely méltóságokat örök birtokul nem adunk. (XVI. p.) Ezen négy főuron, t. i. a nádor, a bán, a király és királyné udvarbíróin kivül, két méltóságot senki se viselhessen. (XXX. p.) Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre. (XXXI. p.) Kelt Klétusnak, az egyház prépostjának keze által a megtestesült igének ezer kétszáz huszonkettedik esztendejében. (Szalay L. ford. szerint.)
Az arany bullát megerősítették I. Lajos 1351-ben (bár az ősiséggel nagyban módosította), Mária 1384-ben, I. Mátyás 1464-ben s a koronázási esküben valamennyi. Az ellenállási záradékot (XXXI. p.) az 1687 orazággyülés törölte el. Csak egy 1318. évi hiteles másolatban maradt fenn az esztergomi primási levéltárban. A magyar arany bulla az angol magna chartától teljesen függetlenül, bár csak 7 évvel később, hasonló körülmények közt keletkezelt ugyan, de Európa legrégibb két alkotmányos országának ez alaptörvényei közt feltünően sok a hasonlatosság. (V. ö. Knauz, Arany bulla. Történelmi Tár 1863. és III. Endre szabadságlevelei Akad. Ért 1869. Wenzel, Az arany bulla. Akad. Ért. 1873. Mircse és Nagy Iván polémiája a velencei arany bulla ügyében a Pesti Naplóban, 1868. Podhraczky (1869) és Torma K. cikkei (1885.) a Századokban. Szántó S., Az arany bulla s a magna charta. Erdélyi Muzeum 1881.) A magyar történetirás még számos más aranybullát ismer. Ezek közül diplomatikai tekintetben legjobban földerítette Salamon Ferenc a pestit, melyet IV. Béla állítólag 1241-ben adott Pest városa számára. (V. ö. Salamon, Budapest története. III, 34-84. lap.)
Mint pecsét, nagyon kevés aranybulla maradt az utókorra. Az ilyen módon kiállított oklevelek minden időben ki voltak téve annak a veszélynek, hogy kapzsi emberek letépik róluk az arany pecsétet. Igy tett Wenczel cseh király is, midőn 1304-ben fiáért az ifju Wenczel vagy magyarosan László királyért egy sereggel hazánkba jött s Esztergomban a templom és levéltár kincseit megrabolta. A magyar nemzeti muzeum három aranybulla birtokában van; az egyik II. Endre király 1224-iki oklevelén függ s a könyvtárban letett Kállay-levéltárban őriztetik (rajzát l. az Osztrák-Magyar Monárchia. Magyarország I. kötetében 81. l. I.); a másik kettő a régiségtár tulajdona, a. kisebbik III. Béláé, a nagyobbik IV. Béláé (rajza u. o. 83. I.).