(állat), a közönséges compónak v. cigányhalnak (Tinca vulgaris Cuv.) aranyos zománcú színváltozata, melyet Cuvier mint külön fajt, T. aurata, Agassiz pedig T. chrysitis név alatt írt le. E színváltozat folyóvizekben él, a közönséges zöldesfekete színü ellenben álló, mocsaras vizekben.
l. Alkémia.
aranyszálakból összevarrt paszományszerü csipke férfi- és nőruhák díszítésére, mely valószinüleg mór eredetü; a XVII. és XVIII. században épp oly divatős volt, mint a legujabb időben; azelőtt finom kézimunka, most jobbadán gépen készített munka.
E csoportba az aranyat és a bizmutot szokták sorolni, mivel e fémek egymáshoz némileg hasonló kémiai sajátságuak. Némelyek a nemes fémeket, az aranyat, az ezüstöt és a platinát egy csoportba veszik és őket együtt A.-nak nevezik.
l. Csőgyártás.
l. Drót.
Az aranyválatás alkalmával, ha az aranyat feloldották, vasvitriollal ejtik ki oldatából. l. Arany.
A szép aranysárga Tinctura ner vino-tonica Bestuscheffi gyógyszert régebben így hívták. L. Aranytinktura.
(Haeemorrhois), a végbél vivőereinek (vena) kitágulása és vérpangásos zavarok ezekben az erekben. Ez az állapot főleg korosabb egyéneknél, férfiaknál gyakrabban, mint nőknél, fejlődik az erek falának petyhüdt, rugalmasságában csökkent állapotából, melynek előmozdító okai között leginkább a bélsárrögöknek hosszas időzése szerepel a vastagbél alsó részleteiben s a végbélben. Ezek a kemény, szárazabb bélsárrögök a vivőerek vérkenngését megnehezítik, s így vérpangást s a vivőerek tulságos kitágulását okozzák, mely végre maradandó lesz s mint aranyeres baj jelentkezik. A végbél vérkeringésére hasonló hatásuak az ú. n. kapuvivőér (vena portae) lefolyásában beállott pangások is, tehát májbetegségek, hosszas üléssel járó életmód, hosszas időig üzött lovaglás, visszaélés erős hashajtókkal, tulságos melegen használt klistér, az ereket összenyomó daganat, a végbél hosszasan tartó gyuladása, a vizeletnek erőszakos visszatartása stb. Ha a végbélerek tágulása nagyobb fokú s állandó, akkor azok babnyi, sőt egész diónyi nagyságu lágyabb v. tömöttebb csomókat képeznek, melyeket aranyeres csomóknak neveznek. Ezek lehetnek a végbél záróizmain belül (belsők) v. a végbél. záróizmain kivül (külsők). Ezek a csomók viszketést, székelésnél fájdalmat (kivált ha a belsők előesnek), heves székingert, végbélhurutot, s mivel a beteg a fájdalomtól félve székét visszatartja székrekedést okoznak. Innen származnak azután vértorlódások a fej felé, feszülés érzése a hasban, keresztfájdalmak és emésztési zavarok, sőt a kedélyhangulatnak olyan zavarai is, melyek a melankóliához hasonlók. Az aranyeres csomók, ha bennük a vérpangás tovább fokozódik, megrepedhetnek, s vérzés áll elő, mely pil-. lanatnyi megkönnyebbülést okoz. Ezeket a vérzéseket a régi orvosok úgy fogták fel, hogy azokkal, minthogy könnyebbülést okoznak, sok más betegség anyaga távozik el a testből s ezért az ily beteget szerencsésnek tartották; innen a baj elnevezést: «aranyér».
Az aranyeres baj igen ritkán gyógyul; a kitágult erek könnyen gyuladásba jöhetnek, s ez a vivőérgyuladás (phlebitis) életveszélyes. Ezért az aranyeres csomókat sebészeti operációval el kell távolítani. Az aranyeres baj ellen ajánlhatok: nehéz székek és székrekedések elkerülése hüvös vizes klistérekkel, könnyü hashajtókkal (rheum, borkő stb.); ülő életmód kerülése, kellő gyalog testmozgás, tornázás, fürdés, mértékletesség ételben, italban; ha a beteg a sok vérvesztéstől elgyengült, akkor jól táplálandó; a heves keresztfájdalom ellen néhány pióca a végbél körül és hideg ülőfürdő; a fájdalmas csomókat be kell kenni vazelinnel, 10%-os bórkenőccsel; a vérzések ellen hideg klistérek, esetleg tannin, vaskloridoldat hozzáadásával. Erős természetü aranyeres betegeknek sikerrel ajánlható Koritnica, Előpatak, s az ezekéhez hasonló gyógyforrásvizek.
(növ.). l. Atlaszfa.