(ejtsd: arcsetri), falu Firenze mellett; mellette van a Giorelli-ház, ahol Galileit az inquizició fogva tartotta.
M. Bieb. (növ., Arceutholobium Steud. Razoumowskia Hoffm.), a fagyöngyfélék közé tartozó apró, élősködőcserje Európában, Ázsia nyugati részén, vmint É.-Amerikában 5-6 faja él, nálunk Fiume körül az A. Oxycedri DC. a pirosbogyós borókán (Juniperus Oxycedrus) él.
Ant.-et Kotschy (növ.), a borókanemüek génusza v. a boróka algénusza (Caryocedrus Endl.), mint ahogy a görög értelme is kifejezi. Álbogyója nagy és csonthéjas, pikkelye 7-8, háromsorosan zsindelyező, a széle élesen kiemelkedő, magvai egybe olvadnak s ez a képlet igen kemény és háromrekeszü. A Juniperus drupaceára Labill. alapított növénynem;az A. drupacea Ant. el Kotschy 4-5, némelykor 10 m. magas fa, gyűmölcse édes, ehető, a cseresznyénél nagyobb. Görögország, Kis-Ázsia és Sziria hegyein terem.
a magzatnak a terhesség végén illetőleg a szülés pillanatában való oly elhelyeződése a méhben, hogy az arc a legelőször mutatkozó, születő része a fejnek, l. Magzatfekvések. Kézmárszky: A szülészet tankönyve bábák számára.
az arc szépségének emelésére vagy hiányainak leplezésére szolgáló kozmetikus szerek. Használhatóságuknak első föltétele, hogy az arc természetes színét lehetőleg megközelítsék, miben különben az alkalmazás módjának és az ügyes kezelésnek is sok része van. Még a legártatlanabb A. és a rizspor is teljesen tönkretehetik az arcbőr teintjét, mert nedvességelvonó hatásuk van, és azonkivül a faggyúmirigyek kivezető nyilásait eldugaszolván, folytonos ú. n. mitesserképződést okozhatnak, különösen olyanoknál, akiknek bőre különben is zsiros. Huzamos használatuk után a bőr száraz és szintelen lesz; sőt fémsók alkalmazása után bizonyos idő mulva a bőr rugalmasságát vesztvén, redők képződnek rajta. Az A.-ek lehetnek fehérek: közönséges Federweiss (alumen plumosum), velencei kréta (finom talcum), közönséges kréta, mely ártatlan, csakhogy nagyon erőtlen, holt szint ad; szintúgy ártatlan a magnézia és a kénsavas barium (blanc fixe, Neuweiss); határozottan kerülendők mérges voltuk miatt az ólomsók, melyeknek az v hátrányuk is van, hogy a nagyobb mennyiségben kiválasztott kén, vagy a levegőnek kénessav- és kénhidrogéntartalma következtében (kénes fürdőkben árnyékszéken stb.) megfeketednek. Ólomtartalmu A. a «gyöngyfehér» (Perlweiss) és a Kemserweiss; cinkvirág van a néhol hivatalos pulvis cosmeticus albusban és a poudre de perlesben; utóbbiban azonkívül bizmút is foglaltatik, s ez annyiban ártalmas is lehet, mert gyakran arzénnel van fertőzve. A vörös A.-et akkor alkalmazzák, midőn a bőrt fehér alappal már megfestették. Ilyenek az alloxán, mely fölkenve bizonyos idő mulva megvörösödik; ez a legjobban utánozza a természetes arcszint, de óvatosan kell véle bánni, mert a színe egész a karmazsinpirosig fokozódhatik. A cinóber hátránya, hogy mérges és amellett inkább sárgás árnyalatu, tehát nem egészen természetes. Vörös festékek még a kármin, eozin (sárgás rózsaszín) és a szaflor. A miniumot, mely különben is mérges (ólom), csak a szinpadon használják. Van még kék A. (az erek megföstésére), ilyen a berlini kék, az indigó; fekete és barna A. (a szemöldök, szemhéjak festésére), ilyen a terra di Siena, az okker, az umbrabarna, az örményagyag, lámpakorom stb., melyek mind ártalmatlanok.
l. Arcideggörcs.
József, a mezei munkások mozgalmainak vezére Angolországban. Szül. Barfordban (Warwickshire) 1826 nov. 10. Jellemes, tanult s ékesszóló ember. Megalapította 1872. a «National Agricultural Labourers Union»-t s kivivta a mezei munkások politikai emancipációját 1885. Ugyanebben az évben Norfolk-ban képviselővé választották, úgyszintén 1892 julius havában. A Home Rule kérdésben Gladstone-pártjára hajlik, szintugy munkástársai: Burns, Pickard és Hardie-Keir (l. Anglia). V. ő. Heath «The English peasantry» (új kiad., London 1883).
l. Arcadelt.
jelenleg a m. tud. akadémia archeologiai bizottságának és az országos régészeti s embertani társulatnak közlönye. Megjelenik évenkint 4-szer, 4-4 ívnyi füzetekben. Megalapítója Rómer Flóris, akinek indítványára 1868-ban az akadémia «archeologiai bizottsága» elhatározta, hogy az «Arch. Közlemények» mellett bár kisebb terjedelmü, de sűrűbben megjelenő folyóiratot indít, mely hivatva legyen, hogy a régészeti ismereteket minél szélesebb körökben terjessze. Az első években úgyszólván maga a szerkesztő volt egyúttal a folyóirat írója; buzdító cikkeinek köszönhető hogy a közönynek jege végre! mégis megtörött. Évről-évre nemcsak olvasóinak, hanem munkatársainak a száma is gyarapodott. Míg Rómer szerkesztette, a legcsekélyebb régészeti mozgalomról is hírt adott, úgy hogy a hazai régészet nélkülözhetetlen adattárává lőn. 1873-ban a szerkesztést átvette Henszlmann Imre s az első évben maga, majd Geduly Ferenc, végre Nyári Albert társaságában bocsátotta közre. Midőn 1881-ben az Értesítő egyútal a régészeti és embertani társulat közlönye lett, Pulszky Károly vállalkozott a szerkesztésre. Az ez évi folyam kétszer oly terjedelmes, mint az első kötet s 60 képes tábla illusztrációt foglal magában. A következő évben az A. nagyobbított s díszesebb formában jelent meg «Új folyam» címe alatt. 1885 óta Hampel József szerkeszti. A régi folyamból 14, az újból eddig 12 kötet jelent meg.
Owen (lithographica Cuv.), ásatag állat, mely mint igazi átmeneti alak (közbeeső tipus) szerepel a hüllők és madarak között. A felső-jurához tartozó solenhofeni (Bajorország) palákban fordul elő. Az 1861-ben talált hiányos példány (700 font sterling árán) a londoni British museumba került, az 1877-ben talált példány pedig (20,000 márka árán) a berlini muzeum birtokába jutott. A berlini példány teljes. A csontvázat illetőleg az állat minden tekintetben madár. Végtagjai karmokkal birnak. Felső és alsó állkapcsában apró kúpos fogak vannak. A tollak madártollak. Rövid kerekített szárnyai a mostani madarakétól egészen elütők; tudott repülni, de nagyon rossz repülő lehetett, hosszu 20 csigolyából álló gyenge farka inkább akadályozta, mint segítette a repülésben. Gyíkfarku madárnak is nevezik.