(növ., «ősleplüek»), a különszirmu (többszirmu) és sziromtalan kétszíküek (Choripetalae et Apetalae) együtt a virágzó növények legújabb rendszerében. A virág takaró részének a kifejlődése vagy alacsony fokon marad s pedig 1. egészen hiányzik, p. a fűzfáé; 2. csak egyrétü (monochlamydeus, lepel, perigonium) s ilyenkor v. hegyelevélvagyis kehelynemü (perigonium bracteoideum sive calycinum, kender) v. pedig sziromnemü (perigonium petaloideum seu corollinum p. a farkasalmáé, a pulykataknyáé); v. pedig a virágtakaró tökéletesebb és pedig 3: kétfajta: kehely és szirom, s ebben az esetben a belső kört több külön szirom alkotja (többszirmuak, váltszirmuak. szabadszirmuak, az igazi különszirmuak: a kehely lehet összenőve is p. a szegfűé); ezenkivül ez a kétrétü takaró v. egynemü (homochlamydeus) vagyis hasonló egymáshoz (sóska, Fuchsia) v. különnemü (heterochlamydeus), a belső t. i. színes, a külső zöld (kehely), amint leggyakrabban láthatni; 4. a virágtakaró kétféle, de a belső kör tagjai összenőttek, nehány növényen (lóhere, ákác), melynek a legközelebbi rokonai szabad szirmuak; végre 5. a takaró rész csak egyrétü, mert a belső kör létre nem jött p. a boglárkafélék sziromtalanjai: szellőrózsa, iszalag, gólyahir, kökörcsin stb.
II. Kleonymos spártai király leánya; mikor a tanács elhatározta, hogy a városnak Pyrrhos által történt ostromlása elől az asszonyokat Krétába kell szállítani, A. kezében karddal a tanácsterembe lépett s kényszeríttette a tanácsot, hogy határozatát megváltoztassa. Kr. e. 241-ben megakadályozta Agis király meggyilkoltatását s ezért börtönbe vetették és megfojtották.
spártai királyok neve. 1. Il. A., uralkodott Kr. e. 468-427-ig. A III. messzeniai háborút Ithomé várának bevételével 455-ben szerencsésen befejezte. A peloponnézusi háború kitörése alkalmával hiába szólt a béke érdekében: 431-ben nagy sereg élén nyomult Attikába s megszállotta Dekeleiát. Ezenkivül még háromszor vezette a spártaiak seregét Athén ellen. 2. III. A., az előbbinek unokája, Agesiláos király fia és utóda. Uralkodott Kr. e. 361-388-ig. Még trónralépte előtt 367-ben megverte az arkászok és argivok seregét Megalopolisznál, mely alkalommal egyetlen spártai sem esett el, ellenben az ellenég részéről 10,000-en vesztették életüket. 362-ben dicsőséggel visszaverte Epaminondásnak szülővárosa ellen intézett támadását. Mint a tarentumiak szövetségese a lukániaiak ellen esett el Itáliában 388 (aug. 3.). Fia II. Agis követte a trónon.
Az egyház első korában a püspök mellett preszbiterekből és diakonusokból álló presbiterium volt szervezve. A legidősebb preszbiter helyettese volt a püspöknek a papi működésekben, melyekre a püspöki rend szorosan nem kivántatott, a püspök egyéb teendőivel a diakonusoknak egyike bizatott meg, amaz az «archipreszbiter», emez az «archidiakonus», aki azonban idővel rangra és hatalomra annyira túlszárnyalta az előbbit, hogy szinte a preszbiterek közül került ki. V. ö. Schröder A., Die Entwickelung des Archidiaconats bis zum XI. Jahrhundert, Augsburg 1891. L. Főesperes.
(gör.-lat., főmegye), oly egyházmegye, melynek élén püspöknél nagyobb joghatóságu főpap áll: érsek, primás, patriárka, stb.
(ejtsd: arcsidona), város a spanyol Malaga tartományban, a Guadelhorce völgyét képező lejtőkön, (1887) 7810 lak. A közelben nagy márványbányák s római régiségek vannak.
Archiepiscopatus l. Érsek és Érsekség.
(gör., a. m. főpap). A régi keresztény egyház nem ismeri e címet. Csak krisztust nevezték régebben A.-nak. A latin egyház sohasem adta ezt az elnevezést egy papjának sem. Csak a görögöknél és oroszoknál használatos, kik a magasabb klérust (patriárkák, érsekek és püspökök), ellentétben az alpapsággal, e névvel illetik. Az A.-t nem szabad tehát az archipreszbiterrel összetéveszteni.
görög orvos, szül. Apameában (Sziria). Trajanus idejében Rómában élt. Az eklektikusok közé tartozott. Sebészi működése nevét messze földön ismeretessé tette. A csonkításoknál a főedények profilaktikus lekötesét alkalmazta. Irataiból töredékeket Aětios és Oribasis utján ismerünk. (V. ö. Harless, De Archigene medico, Lipcse 1816.)
Hoeckel szerint a szülék nélkül való keletkezés v. az ősnemzés szembehelyezve a szüléktől való keletkezéssel, a tokogoniá-val.