l. Levéltárnok.
(ol.), íves nyilás görbe vonalát díszítő párkány mely v. közvetetlenűl az oszlopokon és pilléreken v. vállpárkányon nyugszik. Az A. voltaképen nem egyéb, mint egy meggörbített architrav; tagozata is ez utóbbiéhoz hasonló. Az A.-ot a rómaiak kezdették alkalmazni s igen gazdagon kiképezte az olasz és francia renaissance.
(lat., görögül: archeion), levéltár.
(gör.), végbélsérv. Olyan sérv, melynek tartalmát a végbél képezi. L. Sérvek.
(gör ), a bölcsészet első alapvető része, melyet alapbölcsészetnek is szokás nevezni.
a legmagasabb tisztviselő neve a régi (Görögország több államában, nevezetesen Athénben a királyság eltörlése után. Az első archónok a királyi családból származtak, méltóságuk élethossziglan tartott. Kr. e. 752-ben az archónság tartamát 10 évre szorították meg s minden eupatrida elnyerhette. 683 óta kilenc archónt választottak s csak egy évi hivataltartamra. Solón alkotmánya 594-ben tetemesen megcsorbította régi jelentőségüket a törvényhozást és a közigazgatást meg kellett osztaniok a négyszázak tanácsával és a népgyüléssel. Kr. e. 509-ben Kleisthenés a választás helyébe a sorsolást léptette életbe, végre 477-ben Aristeidés a lakosság minden osztályának hozzáférhetővé tette az A. méltóságot.
(arcidegbénulás) alatt az arcidegnek (nervus facialis) hűdését értjük, mely az esetek túlnyomó számában egyoldali szokott lenni. A beteg arcfél petyhüdt, kifejezéstelen, a kóros oldalon a homlok nem ráncolható, a szem nem zárható be, minek folytán a könyek az arcon lecsurognak, a szájzúg lelóg az egész száj az egészséges oldal felé elhuzódott, s a bénult pofafélen a falatok a fogsor és a pofa közt megakadnak, gyakran ugyanitt a nyelv izlelő képessége megszünik. Néha hallászavarok, mint éles hallás v. kellemetlen hallási zörejek is csatlakoznak a leirt jelenségekhez. Megkülönböztetünk a) központi archűdést, mely többnyire a belső toknak sérüléseinél (vérzés, lágyulás) fordul elő és b) környéki archűdést melyet az arcideget a Varol hidjában való eredésétől fogva egész környéki lefutásában érhető valamely bántalom, mint p. a sziklacsont szúja, a középfül genyes lobja, s igen gyakran meghűlése idézhet elő. Felette gyakori, hogy hideg légáram, mely a kihevült arcot éri, archűdést eredményez. Utóbbit réumás archűdésnek nevezzük, mely lehet könnyü, ha 1-3 hét alatt meggyógyul (a bénult arcizmok villamos ingerlékenysége rendes), lehet középsúlyos, ha 3-6 hét alatt következik be a gyógyulás (a hűdött izmokban részleges elfajulási reakció mutatkozik), s végül lehet súlyos, melynek gyógytartama hónapokra terjed ki (az izmok teljes elfajulási reakciója folytán). Kezelés tekintetében a központi archűdés gyógyítása egybeesik az alapbántalom (vérzés a belsőtokban) kezelésével míg a környéki hűdésnél, ha azt a középfülnek valamely bántalma okozta, úgy utóbbinak gyógyításával szünik az arcbénulás is mig a réumás alapu arcbénulásnál igen jó szolgálatot tesz a villamosság. Egészen friss arcbénulásnál izzasztók rendelhetők. A villamosságot a megszakított (faradikus) áram alakjában alkalmazzák, olykép, hogy a kóros arcfél bénult izmait egyenkint összehuzódásra késztetjük; azon esetben, midőn az izmok a faradikus áramra nem huzódnának össze (teljes elfajulási reakció), az állandó (galván) áramot vesszük igénybe.
görög államférfiú, pythagorási filozofus és matematikus. Tarentumból származott és Platón kortársa volt. Működése délszaka 400-365 Kr. e. esett. Szülővárosának hadvezére volt három hadjáratban. Horatius ódái szerint (I. 28) hajótörésben vesztette életét. Mint tudós különösen matematikával foglalkozott. A köb megkettőzésének feladatát A. oldotta meg először. Horatius az előbb idézett helyéből arra lehet következtetni, hogy a Föld kerületének meghatározását is megkisérlette. Az ókor többféle gépezet szerkesztését tulajdonította neki. Hír szerint fából repülő galambot szerkesztett volna. Neki tulajdonítják a csiga és csavar feltalálását is. A nevét viselő legtöbb irásmű-töredék hamisítvány. V. ö Gruppe, «Über die Fragmente des A.» (Berlin 1840). Beckmann, «De Pythagoreorum reliquiis» (Berl. 1844). Mullach, «Fragmenta philos. graecor.» (Páris 1867).
v. ábrázat-ideg (Nervus facialis) A 12 agyidegpár 7-dike, amely a koponyaürből kijőve a fül cimpája alatt az arc felé a lúdláb erezete szerint terül el; ez elterülését nagy ludtalpnak (pes anserinus major) nevezik. Az A. mozgató rostokkal látja el az arc izmait, sőt ágat küld a nyelvideghez, amely a nyálmirigyhez érve, azt nyálelválasztásra serkenti. Hűdésére az egyes arcrészek (p. ajkak) lelógnak s az arc eltorzúl (l. Archűdés); különféle bajaira nagy fájdalmak keletkéznek, amelyek onnét erednek, hogy ágai a 3-osztásu agyideggel (N. trigeminus) egybe vannak kötve, amely az arcnak az érző idegeit adja.
(spasmus facialis, tic convulsif), az arc izmaiban jelentkező rövid, villámszerü rángásokban áll. A görcs többnyire féloldali v. részleges, s leggyakoribb alakja a szemhéjgörcs (blepharospasmus), t. i. a szemhéjzáró izomban fellépő majd tartósabb, majd villámszerü rángások. A baj meghüléssel; fülbetegségekkel, arczsábával kapcsolatban, majd pedig kedély-rázkódás után áll elő. A kellemetlen görcs néha egy csapásra megszüntethető az által, hogy a háromosztású ideg kilépésének valamely pontját megnyomjuk A hosszasan elhúzódó baj ellen a villamozás jó sikerü. Belső szerek közül ajánlatosak brómkáli, arzen és cinkoxid. Ha esetleg valamely beteg fog reflex úton okozná a görcsöt, úgy ne késlekedjünk azt eltávolítani.