Arciere

(ol., ejtsd: árcsere). Eredetileg annyi mint íjász; később zsoldos íjászok többnyire svájciak képezték az olasz fejedelmek testőrségét s e nevet megtartották még akkor is, amikor íjak helyett más fegyverekkel látták el őket. Arciere-testőrség, kevésbbé harcképes, érdemes tisztekből összeállított osztrák császári testőr csapat Bécsben.

Arcisme

az a képesség, mely az arc vonásaiból, játékából, a tekintetből, egyáltalán a külsőről a jellemre, lelki állapotokra, szellemi képességekre következtet. Az A. már nagyon régi keletü, mert mintegy ösztöne hajtja az embert, hogy az első pillanatban már külsejéről ismerje azt, kivel dolga akad. Az A. tulajdonkép azon régi igazságon alapszik, hogy a jó s rossz indulatok gyakran ismétlődve nyomot hagynak az arcon s hogy minden szenvedélynek megvan a maga sajátos kifejezése. Ily szempontból már a görögök is foglalkoztak az A.-vel (Hippokratés, Galénos, Pythagorás, Platón, s a költészetben Homéros is megmutatta Thersitésével, mily jellemzőn tudta szemléltetni a külsőben a lelket). Az első bővebb fejtegetést az A.-ről Aristotelésnek tulajdonítják, ki foglalkozik a fiziognomia módszerével, a jellem általános ismertető jegyeinek az erő, a gyengeség a különböző képességek érzékelhető jeleivel. Különbséget tesz a férfi s női arcjellem között, majd összehasonlítja az emberi arcot az áilatével. A középkorban a többi közt az arab orvosok is széltiben foglalkoznak Aristotelés nyomán az arcismével. Sokan az arcismét összeköttetésbe hozták az asztrologiával s keresték a csillagoknak az arcra, de főleg a kéz vonalaira való befolyását. Az újabb korban az anatomiai ismeretek mindjobban hátra szorították az A.-t. A XVIII. században nagy hatással lépett fel Lavater. Prófétai hangon, nagy önbizalommal adott fiziognomiai itéleteinek nagy népszerüségük volt. Mivel azonban négy kötetes művében (Pysiognomische Fragmente zur Beförderung der Mensehenkenntnis und der Menschenliebe) csak személyes benyomásokat és sejdítéseket közöl, a munkának sem elméleti, sem gyakorlati értéke nincs. V. ö. Szentpáli Janka. (Physiognomik). Magyarország sok nevezetes férfiának és-hölgyének arcképével (2 köt. Budapest 1892).

Ujabban az arc kifejezését szorosabb viszonyba hozzák az izommozgás mekánizmusával s az eddig pusztán leiró arcismének némileg fiziologiai alapot törekesznek adni. Duchenne kisérletei (1862) megmutatták, hogy villamosság segélyével az egyes izmok működését külön is lehet tanulmányozni s fényképírás útján állandósítani. Spencer pszichologiájában (1885) hasonlókép figyelemmel van azon vonatkozásra, mely az izommüködés mekánizmusa s a lelki állapotok közt fenáll. Darwin egyik művében (Expression of Emotions 1872) hasonlókép foglalkozik e tárggyal s nehány alapgondolatra vezeti vissza megfigyeléseit. Ezek szerint a) azon mozgások, melyek indulatainkat jelzik, olyanok, melyek kezdetben legalább az indulattal járó érzések vagy vágyak megkönnyítésére vagy kielégítésére szolgáltak. b) E mozgások azután szokásból társulnak a megfelelő elmebeli állapottal s megmaradnak, ha közvetetlen hasznuk nincs is többé. c) A mozgást előidéző izmok a szokott munka által erősödnek s ha a növekvő korral a bőr ruganyossága ill. épsége fogy, az izom munkája barázdát, redőt és a bőrre s pedig derékszögben az izomszálak irányára. d) Az átöröklés törvénye szerint bizonyos Mozgásokra való hajlam s képesség szülőről gyermekre száll. e) Az ismételt s szokássá vált izommozgás s az idegek megfelelő működése az izommal egybekötött csontnak s porcoknak formájára is kihat s azt módosíthatja. 1,. Arcis sur Aube (ejtsd: arszi szür ób), arrondissement a francia Aube départementban 1288,15 km2 területtel, (1886) 30,822 lak. Négy kantonra oszlik. 2. A., a francia Aube département ugyanoly nevü arrondissementjának fővárosa az Aube folyó mellett, nagy pamutárú-iparral, pamutszövéssel, élénk kereskedelemmel, (1886) 2885 lak. Itt született Danton. Történelmi nevezetességűvé lett a szövetségeseknek I. Napoleon felett aratott diadaláról (1814 márc. 20. és 21.).

Arcis sur Cure

(ejtsd: arszi szür kür), falu Yonne franc. départementban, híres cseppkőbarlangokkal.

Arcitenens

(lat., tegzes). Apollón mellékneve; a rómaiaknál az állatövben a nyilasnak csillagképe.

Arcjáték

(eszt.), l. Arc.

Arckép

az embernek akár szobrászati, akár festészeti műben előállított képmása. A szobrászati képmás lehet szobor, mely az ember egész alakját életnagyságban, vagy azt meghaladó, vagy annál kisebb méretben ábrázolja. Az életnagyságu vagy annál nagyobb méretü képmást rendszerint közhelyeken állítjuk fel és emlékszobornak nevezzük. Egész alaku képmás életnagyságnál kisebb méretben nem igen szokásos. A szobrászati képmást, mely az ember fejét és a törzsök felső részének kisebb vagy nagyobb darabját ábrázolja, mellszobornak nevezzük. A mellszobor ritkán haladja meg az életnagyságot, rendszerint életnagyságú, de lehet annak fele, negyede, sőt ötöde is vagy annál még kisebb. A domború műben előállított képmás szintén csak a fej és a törzs felső részének ábrázolására szorítkozik, a méretek tekintetében éppen oly változatos, mint a mellszobor. Ha a dómború művü képmás lapja kerekalakú, akkor médaillonnak nevezzük. De ez elnevezés csakis a kerek lapra vonatkozik. amiből következik, hogy nem minden médaillon egyszersmind képmás. Miként a szobor, úgy a domború művü és a médaillon alakú képmás is, készülhet kőből, fából, agyagból, s arra alkalmas bármely fémből. Ha azonban a kerek lapon előállított képmás lapjának hátsó felén is van bármely ábrázolás, vagy akár irás, akkor azt éremnek (médallion) nevezzük, ám ez kivétel nélkül fémből készül és kisebb méretü. Úgy hogy az érem fogalmával együtt jár a fém fogalma, de nem minden érmen van egyszersmind képmás is.

A kameákon és a gemmákon is találkozunk arcképekkel. A festészeti műben előállított képmás lehet vagy egyszerűen rajz, vagy pedig a festés bármely eljárása szerint készült festmény. A rajzolt vagy festett képmás sohasem haladja meg az életnagyságot, legfölebb abban a nagyon ritka esetben, ha elhelyezésénél fogva nagyobb távolságról való hatásra van szánva. Életnagyságon alul. minden méretben készülnek festett képmások. Leghelyesebb méret az életnagyság. A festett képmás lehet bármily nagyságban egész alak, lehet térdkép, ha t. i. az alak felső része térdig ábrázoltatik, lehet félalak lehet mellkép; vagy csupán fej. Továbbá a képmás a fej helyzete szerint az arcot v. szemben (en face), vagy oldalnézetben (en profil) ábrázolja. Az oldalnézet sokféle, a szerint amint az arcnak csakis egyik felét arcélben tünteti föl, vagy pedig az arc másik feléből több vagy kevesebb látható amit aztán fél- vagy háromnegyed oldalnézetnek nevezünk.

Az arcképnek acélja a hasonlóság, de ez nem állhat egyedül csak a formáknak anyagilag minél hivebb utánzásából. Az arckép akkor igazán művészi alkotás, ha kevésbbé lényeges részletek mellőzésével, az arcban az ábrázoltnak jellemét, erkölcsi egyéniségét, szellemi világát is kifejezi, azaz ha a testi hasonlósággal a lelki hasonlóság párosul. Amely arcképen a művészet e nagy és nehéz feladata jól meg van oldva, az nemcsak egyszerüen az egyén képmása, hanem visszatükrözi az egyénben ama korszakot, melyben élt és a nemzetet, melynek tagja volt, s mint ilyen a történeti festmény jelentőségévei bir.

Az egyiptomi művészetben, névszerint a szobrászatban az arckép nagy fejlettséget ért el, ami-.. ről számos emlék tanuskodik. Többek között az u. n. seik-el-beled (falusi biró) és az irnok szobra egyéni jellemü alkotások. A görögöknél hosszú ideig törvények tiltották el a szobrászatot az arcképektől. Igaz, hogy Kr. e. 540-ben állítottak először szobrot az olimpiai győzőnek, de ez a szobor nem annyira képmás. inkább csak emlék lehetett. Plinius is említi, hogy a görögöknél nem volt szokás az embere k képmását előállítani, csak azét, aki Olimpiában háromszor győzött. A természethű arcképnek a görög szobrászatban Lysippos és fivére Lysistratos törtek utat. Amaz Nagy Sándor kedvelt szobrásza; emez az első volt. aki az arcról gipszlenyomatot készített. Ekkor keletkezhetett Sophoklés (l. o.), szobra., mely Rómában a laterani muzeumban van, tovabbá az a néhány érdekes fej, melyet Nagy Sándor képmásának tartanak. Homéros, Aisópos; Sókratés (l. o.), és mások szobrait nem vehetjük képmásoknak, amennyiben azok nem a valóság után készültek, hanem pusztán képzeletbeli alkotások, de mint ilyenek mesterien fejezik ki az illetőknek személyéről képződött fogalmat. A rómaiak a megkezdett úton tovább haladva a szobrászat ez ágát nagy tökélyre vitték, amiről a fönmaradt és kivétel nélkül megkapóan egyéni jellemü mellszobrokon kivül, Hadrianus császár idejéig minden egyes érem tanuskodik. Éles megfigyelő képesség és az előállítás páratlan iskolázottsága befejezett alkotásokká avatják a műveiket.

Görögországban-az arckép-festés is Nagy Sándor idejében érte el a fejlettség magasabb fokát. Emlékek hiján egy adomából következtetjük ezt. Nagy Sándor egy ízben halállal fenyegette Apellést, kedvenc udvari festőjét, amért hivatlanul betoppant hozzája. A festő azzal menté magát, hogy egy udvari ember küldte oda, de nem tudta annak nevét. A mentegetődzés már-már hiába való volt, mikor a művész iró-vesszőt vesz első és falra oda veti az illetőnek képmását, melyet a fejedelem azonnal fölismer és a festő meg volt mentve. A legújabb időben Egyiptomban Fayum mellett sírokban talált és a Kr. u. III. századból való arcképek, melyek a Graff-féle gyüjteményben összeállítva egész Európát bejárták, a görög arcképfestészetet eddig nem is sejtett tökély magaslatán mutatták be. Ez arcképek, melyek viaszos festékkel vannak előállítva, élénk kifejezés és egyéni jellem tekintetében méltó társaik a velük egyidejű római mellszobroknak.

A klasszikus korbeli arckép-festés technikai és művészeti hagyományainak elhalaványult nyomaival találkozunk a római katakombákban előforduló-nékány arcképen: Valamivel későbben; mit kor a mozaik képek dívtak, a festés e korlátoltéchnikája is megpróbálkozott az arcképpel, aminek példája a ravennai S. Vitale templomban Justinianusnak és nejének alakja.

Századokig tartó. szünet után kezdett ébredni az emberben az egyéni tudat és vele együtt az arckép ismét helyet foglal a szobrászat és a festészet föladatai sorában.

A renaissance korában, a XV. században Mimo da Fiesole, Desiderio da Stelignano, Rossellino, Benedetto de Majano és Donatello a szobrászatban az arcképet a természethűség mag cs fokára fejlesztették.

A renaissance szobrászat e nemü alkotásai közé tartozik I. Mátyás király és Beatrix királyné domború művü képmása, Bécsben a császári művészeti múzeumban. A szobrászokkal egyidejüleg az olasz festészet még nagyobb sikerrel művelte a művészet ez ágát. Az arcképek az egyéni jellemnek, az egyén egész lényének megkapóan élénk ábrázolásai. Lionardo da Vinci, Ráffáel, Tiziano művei föltárják az arcképben rejlő nagy művészeti föladatot, megértétik, hogy e föladat méltó a legnagyobb mesterhez is. Majd a XVII. században Németalföldön Frans Hals, Rembrandt, Rubens, Van Dyck és számosan legfőbb művészeti törekvésüket az arcképre irányozzák. Különösen Frans Hals és Rembrandt a kifejezés élénksége tekintetében páratlan tökélyü képmásokat festettek. Hogy az ember lelkének és testének pillanatnyi állapotát lehetséges fölfogni és visszaadni, azt már korábban is sejthették, a megvalósítás dicsősége Hollandiát és kivált e két mestert illeti. Spanyolországban ugyanezt teszi Velasquez. Németországban már a XVI. században Dürer és Holbein juttatták érvényre az arcképet, de a jellemzés erélyességében jóval a németalföldiek alatt állanak. A németalföldiek a csoportos arcképekkel egy új faját teremtik meg a festészetnek. A XVII. század után is, midőn a festészet más ágait alig művelték, az arckép állandóan virágzott, s a hanyatlás közepette föntartója, táplálója volt a művészeti gyakorlatnak. Manapság oly általánosan uralkodik az arckép divatja, hogy kicsiny és nagy tehetség majdnem kivétel nélkül megpróbálkozik e téren.

Arckifejezés

a jellem, hangulatok, érzelmek, elmebeli tulajdonságok, vágyak, szenvedélyek kinyomata az arcon. Igy beszélhetünk büszke vagy alattomos, vidám vagy mélázó, örvendő vagy búsongó, okos vagy bamba, haragos vagy szenvedélytelen arcról. Az arcnak megvan a maga rendes kifejezése, mikor elménket semmi szokatlanabb vagy érdeklőbb dolog nem foglalkoztatja; majd ismét azon változásokat is tükrözteti; melyeket a lelki ingerek bensőnkben a pillanat hatása alatt támasztanak: (arcjáték). De nemcsak pszichologiai állapotaink jegyei olvashatók le arcunkról, hanem testi állapotainké is. Azért beszélünk egészséges. és beteges arcról. Szólhatunk továbbá kifejező és közönyös arcról, aszerint, amint élénken tükrözi a belsőt, vagy csak kisebb mértékben, tompábban: Az arcjáték főtényezői a szem s a száj, S mivel a szem és a száj izmai leginkább alávetettek önkényünknek, akaratunknak: a szemmel és szájjal leginkább játszhatunk. Nők, szinészek és szónokok ösmerik e játék becsét. Az A: nek művészete is van. V. ö. Mimika. Ha különben bensőnket valami élénken foglalkoztatja, az nemcsak az arcon, hanem taglejtésünkön is meglátszik.

Az A., amelyre Lavater tanát, az arcismét (Physiognomika) alapította s amelyet a koponya sajátságos alakjával kapcsolatban legujabban több emberbúvár (Lombroso stb.) ismét az ember erkölcsi jellemének rendellenességei («moral insanity») felismerésére felhasznál, a szigorú tudományos búvárlatok tényei szerint bizonytalan következtetésekre vezet. Darwin szerint csak általánosabb lelki állapotok (mozgalmak, indulatok) kifejezését lehet az arcvonásokból felismerni. Az A: ben Darwin három elvet ismert fel: 1. bizonyos lelki állapotok szokásszerüleg bizonyos célszerü arcizomműködéseket idéznek elő; 2. az ellentétes lelki állapotok (bú, öröm, nyugodtság, harag, szeretet, gyülölet) ellentétes arcizomműködésekkel párosulnak; 3. az ingerek közvetetlen behatást gyakorolhatnak az idegrendszerre, minek következtében az akarattól független s nagyrészt a szokástól eltérő arcizomműködés jön létre.

Arcléc

az emlős állat fején a járomcsont és nagy állcsont lécalaku csontnyujtványa, mely a külső szemszöglettől a szájszöglet felé huzódik és a rágóizmokkal függ össze. A lónál igen ki van fejlődve, s kivált a nemes lónál feltünő, melynél a fej szépségét növeli.

Arcmenet

(ném. Frontmarsch), a csapatok arcának egész szélességében, tehát az eredeti felállításra merőleges irányban való előnyomulása.

Arco

(ejtsd: arko), város Tirolnak déli részében a Sarca mellett, 91 m. m felette szép és termékeny vidéken, a Garda-tó közelében, (1890) 3436 lak., több kolostorral, selyemhernyó tenyésztéssel, nagy gyümölcs-, bor- és. olajfatermesztéssel; 1891 óta villamosan van megvilágítva. Védett helyen való fekvésénél fogva télen is különösen enyhe az időjárás (januárban a minimum +22 C°), miért ujabb időben mint klimatikus gyógyhelyet nagyon látogatják. A város fölött állanak az A. grófok várának romjai.


Kezdőlap

˙