(Erdebil) megerősített város Persia Azerbajdsan tartományában, 1520 m. magasságban, a Karaszu (az Arasz mellékfolyója) mellett. Épületei közül kiemelendő Szefi sejk (megh. 1334) s Izmael sah mauzoleuma, mely ma is búcsújáró hely, ásványvízforrásokkal.
(ejtsd: ardes). départ. Dél-Franciaországban, nevét az ugyanoly nevü folyótól nyerte, mely a Cevennesben ered s közel Pont-St.-Esprithez a Rhôneba ömlik. A régi Languedoc legészakibb részét foglalja el; határai Losere, Dromé, továbbá Loire, Haute-Loire és Gard départementok. Területe 5526 km2, (1801) 371269, lakossal. Feloszlik 3 arrondissementra (Largentiere, Privas és Tourmon) és 31 kantonra (339 község). A főváros Privas, de a legnépesebb s legiparűzőbb hely Annonay. Talaja hegyes, a Plateau central egy része. A Rhône völgyéből nyugat felé emelkedik a talaj a Cevennes gerincéig, mely a vízválasztó az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között, Itt van a vulkáni hegy: Mont-Mezenc (1754 méter). A főleg gnájsz-, homokkő-, pala- és mészből álló hegyek többnyire eruptiv kőzetektől vannak áttörve s a különböző sziklanemek, számos kialudt tűzhányókúp, mély tölcsérek, völgyhasadékok, sajátszerü barlangok, sziklatömkelegek és óriási tölcsérek a festői szépségeknek és a földtani nevezetességeknek egész tárházát nyujtják. SaintMarcell mellett legújabban nagyszerü cseppkő barlangra akadtak. (Leírta Martel a Revue de Geographie 1892. évfolyamában.) A département ásványokban nagyon gazdag, különösen vasban és kőszénben. Ásványforrások vannak Valsban, Cellesben, Lavoulteban, St.-Laurent les-Bainsben, St.-Georgesban. A magasan fekvő részeken 6-8 hónapig tart a tél, gabonája nincs ugyan, de e helyett. ami az állattenyésztésre nézve fontos, jók a legelői. Az alantabb fekvő vidék éghajlata nagyon meleg, itt olajfa, füge, mandola, gesztenye kitünő vörös és fehér borok teremnek. a baromtenyésztés jelentékeny. Az ipar a fejlődés magas fokán áll s a gyártmányok közül kiemelendők: keztyübőr, papir, vasárúk, olajfesték és selyemfonás. V. ö. Janne. Géographie du département de l'Ardéche (Paris 1870).
(állat), a gólyaidomú gázlómadarak egyik családja. L. Gémek.
don Feodoro-o. spanyol festő. szül. Madridban 1664., megh. 1726. V. Fülöp alatt udvari festő volt. Művei nagyon ritkák.
(ejtsd: ardenn), terjedelmes hegyes vidék Belgium délkeleti, Franciaország északkeleti Németország északnyugati részén: nyugaton a flandriai síkságba olvadnak be, keleten pedig a rajnai palahegységgel állanak kapcsolatban. Az alacsony hegységekhez tartoznak, középmagassaguk 300-400 m., minden jelentékenyebb kiemelkedés nélkül, úgy, hogy csak a sokszor egészen kopár sziklatalaj, a gyakori mély völgyek s a bevetett terület csekélysége tudatják, hogy hegyes vidéken vagyunk. A hegység főkincse gazdag erdőiben rejlik, melyek többnyire lombos fákból állanak. E zen erdők azonban nagyon megfogytak és helyöket kopár földek (landes) vagy mocsaras helyek (fagnes) foglalják el. A földművelés csak a völgyekben virágzó. A Meuse (Maas) völgye átszeli a vidéket Mézieres s Namur között délről Észak felé, úgy, hogy a keleti fél marad a nagyobb. Hasonlóan átszeli a vidéket az Ourthe és a Sure. E két átvágás, között vannak a hegység legkimagaslóbb pontjai, melyek 650 m. magasságra emelkednek föl. Az A. leginkább agyagpalából állanak, sok bennük a vas, cink, ónérc, szén stb. V. ö. Montagnac: Le: Ardennes (2 köt. Páris. 1866-73). Gossetet L'A. Páris 1888. 2. A.. département Franciaország ÉK-i részében; É-i részében az Ardennes hegylánca vonul rajta végig s a Maas mindkét partján terjed el ékalakban. Határai Ny-on Aisne, D-en Marne, K-en Meuse départementok, É-on Belgium. A régi Champagne északi részeiből áll, területe 5233 km2 (1891) 324,923 lak. A département déli része a Champagne hullámos felületéhez, a középső inkább a hegyvidék jellegét viselő juraképződményű Argonne-okhoz, az északi pedig az Ardenneshez tartozik. Folyói: a Meuse, Chiers és a Semoy, délnyugaton az Aisne és az Aire folynak. A 106 km. hosszú Ardenne-csatorna az Aisne mellett vonul el s a Meusebe nyilik. Az éghajlat mérsékelt, de hidegebb, mint Franciaországnak ugyanazon szélesség alatt fekvő más megyéiben. Csak a folyók völgyei termékenyek s főleg gabonát szolgáltatnak. Bort Észak felé Mézieres-ig termesztenek. A hegyekben márványon, palán és vasérceken kivü l szenet, porcellánagyagot bányásznak. A fakivitel nagy, helyette bort és zabot hoznak be. A legelőkön lovakat, szarvasmarhákat, juhokat és disznókat tenyésztenek. Az ipar vas-, üveg-, porcellán-. posztó- és pamutáruk előállításával foglalkozik. A vasipar főhelyei: Givet, Mézieres, Messempré, a posztógyártásé Sedan. 1889-ben 9 cukorgyára volt. V. ö. Kessler: Notice descriptive et statistique sur le département des Ardennes (Paris 1878).
Belgiumban, igen keresett középnehéz igás-, ágyús- és tramway-ló, mely azonban ma már ritka, mert a külföldön divatba jövén, tömegesen kiviszik, minélfogva a belga tenyésztők a kivitelt Belgium szomszédos tartományából és Észak-Franciaországból eredő lovakkal kénytelenek födözni. A jó A. 150-160 cm. magas, mintegy 600 kg. nehéz, tetszetős fejü, rövid, izmos nyaku, gömbölyü, de fejlett törzsű és kielégítő végtagokkal biró egészséges, munkabiró ló, valószinüleg keleti vérrel.
(ásv.), az Ardennesben Ottrec közelében az ottani palák kvarctelérében előforduló rombos rendszerben kristályosodó, a vezuviánnal rokon ásvány, arzén és vanadin tartalmu; rostos, szálas, zsirfényü, gyantabarna), sárgás.
(lat.) a. m. égő, heves, buzgó.
Dezső hirlapiró szül. Tornán 1853-ban, megh. Pozsonyban 1892-ben. Ügyvédi pályára készült, 1879-ben azonban végleg az irodalmi pályára lépett. Humoros költeményeket, történeti rajzokat irt. Szerkesztette a Lehel-kürtjét. Legutóbb a Pozsonyvidéki Lapoknak volt szerkesztője és kiadótulajdonosa.
(ejtsd: árd), város Franciaországnak Puyde-Dôme départmentjában, vulkánikus vidéken, a Couze mellett, 2000 lak., gyapjúszövéssel; azelőtt a Mercoeur hercegségnek fővárosa. Regényes vidékeit gyakran látogatják.