város Oroszországban az Ösel szigetnek déli partján, jó kikötővel, két világító toronnyal, tengeri fürdővel és 3456 lak. A várost 1710 szept. 13. foglaltáík el az oroszok.
József, matematikai iró, sz. Pesten 1816 jan. 12., megh. Glognitzon, Stuppachban. Alsó-Ausztriában, 1892 febr. 23. Tanulmányait Pesten és Vácon végezte, 1832-ben a kegyes tanítórendbe lépett. 1846-ban a pesti József ipariskolához az algebra és a geodézia tanárává, az 50-es évek elején egy bécsi főreáliskolához neveztetett ki, mely állásban 1865-ig maradt. Ekkor állásáról lemondott és a rendből kilépett. 1846-ban a m. tud. Akadémián «Mik a képzetes mennyiségek és mi azoknak mértani értelme?» c. pályamunkájával elnyerte az első díjat, s az akadémia őt 1847-ben lev. tagjává választotta. Munkái: Betüszámtani előadások vázlata. Pest 1847 (kőnyomat); Beobachtungen über die Eisverhältnisse der Donau 1847-1848 bis 1849-1850. Bécs 1850. Maschinenlehre für Oberrealschulen. U. o. 1854. Számtan, Mértan, Betűszámtan Močnik után. U. o. Pest 1854-1855. Számos mezőgazdaságra és iparra vonatkozó kisebb-nagyobb dolgozata van nagyobbrészt-német nyelven, melyek részben mint önálló művek, részben folyóiratokban jelentek meg.
Keresztély, dán költő és irodalomtörténész. Szül. Kopenhágában 1823 nov. 10-én. Beutazta Izlandot és Olaszországot. 1872 óta állami segélyezéssel egészen irodalmi munkának él. Mint drámairó nem tartozik a maradandóbb hatásuak közé, ellenben igen jelentékeny mint lírikus. Költészetében a mély reflexió képezi a főelemet. Irói működésének főérdeme azonban irodalomtörténeti dolgozatait illeti s itt elsősorban áll. mintaszerű és klasszikus főműve: «Baggesen og Öhlenschläger» (1870-78), melyben önálló forrástanulmányok alapján nyolc köteten át tárgyalja és méltatja nemzete költészetének e két legkimagaslóbb alakját.
város Spanyolországban, Barcelona tartományban, a Földközi-tenger mellett, (1887) 4591 lak., hajógyárral, gyapjú- és gyapotszövőkkel, pálinkagyártással. A közelében levő Titusfürdőt, reumatikus bántalmak s bőrbetegségek ellen használják.
Károly, német kereskedelmi tudományi iró, szül. Rheinagenben a Rajna mellett, 1821-ben 1854-ben tanár lett a lipcsei kereskedelmi akadémiában, 1856 óta pedig az általa szervezett prágai magasabb kereskedelmi tanintézet igazgatója. Művei közül kiemelendők: Das Buch der Handwerker (Düsseldorf 1849), Catechismus des deutschen und österreichischen Wechselrechts (Lipcse 1868).
tengerparti város Olaszországnak Genova kerületében selyemszövőkkel, szép templommal, számos nyaralóval és 3800 lak.
(lat.). Orvosi neve ama kis pirosas gyuladásos udvarnak, mely a védhimlőt környezi; így nevezik a mellbimbó színes környékét is.
(gör.), sűrüségmérő, általában minden készülék, mely a testek sűrüségének és ennek révén fajsúlyának (l. o.) meghatározására szolgál; szorosabb értelemben a folyadékok sűrüségének mérésére szolgáló készülék, mely azon az elven alapszik, hogy az úszó testeknek alámerült részétől kiszorított folyadék súlya egyenlő az egész test súlyával (l. Hidrosztatika). Az A.-ek rendszerint üvegből készített, egyenletes tágasságú, de alúl bővebb, zárt csövek; a tágított részen alul ismét összeszorulnak és golyóban végződnek, mely söréttel vagy higannyal van megtöltve, hogy a készülék a folyadékokban álló egyensúlyban ússzék. Az A.-ek általában kétfélék: 1. térfogati v. skála-A.-ek, melyeknek súlya használat közben maradandó, minélfogva különböző sűrűségű folyadékokban különböző mélységre merülnek alá; az elmerülés mérésére a csőre alkalmazott skála szolgál; 2. a súly-A. ek; ezeknek nincs skálájuk s használatkor mindig azon pontig, az ú. n. jegyig merítendők alá, mi a különböző sűrüségü folyadékokban csak ugy érhető el, ha a készülék súlyát rárakott súlyokkal változtatjuk. Az első csoportba tartozik a Gay-Lussac-tól feltalált voluméter; ezt először is tiszta vízbe merítjük és a csőnek azt a pontját, amelyig alámerül, 100-al jelöljük meg, ez az ú. n. vízpont; ezután e ponton alul és felül a csövet akként osztjuk be, hogy két szomszédos osztályrész közötti térfogata a vízbe merült térfogatuak századrésze legyen. Ha most e készülék egy másik folyadékban pl. a 80-as osztópontig merül, úgy a fent kifejezett elv szerint e folyadék 80 térfogati részének súlya éppen akkora, mint 100 térf. rész víz súlya, azaz mint magának a készüléknek súlya, minélfogva a folyadék a 100: 80 viszony szerint sűrűbb a víznél. A folyadék sűrüsége tehát fordított viszonyban van a bemerült térfogattal; a felhozott példában a sűrüség 100: 80 = 1,25 volna. Ha a készülék a víznél ritkább valamelyes folyadékban 110-ig merülne be, a sűrűség 100: 110 = 0,909 volna. A csövét azonban oly skálával is láthatjuk el, hogy az osztáspontok közvetetlenül megmutassák a sűrüségeket; az ilyen A: eket denziméter-eknek is nevezik. Hogy e készülékek csöve ne legyen szerfelett hosszu, külön-külön készüléket használunk a víznél sűrübb és a víznél ritkább folyadékokhoz; az előbbiek vízpontja a cső felső végén, az utóbbiaké a cső alsó végén van; vannak olyanok is, melyek csak bizonyos, aránylag szűk sűrüségi határok közti pontos mérésre vannak berendezve. A gyakorlati életben gyakran azt kivánjuk megtudni, hogy a folyadék hány %-ot tartalmaz abból az anyagból, melytől a folyadék kereskedelmi értéke függ; így p. a borszesz értékét a benne levő alkoholnak vagyis tiszta szesznek százalékos mennyisége határozza meg. Az ilyen, a százalékot közvetetlenül megmutató készülékeket százalékos A.-eknek és pedig különös rendeltétésükhöz képest alkoholométer- alkaliméter-, tejmérő-, savmérő-, mustmérő-, sómérő stb.-nek nevezzük; osztáspontjaikat tapasztalati úton tűzzük ki, amennyiben az illető készüléket már előre ismert %-tartalmu keverékekbe mártogatjuk. Vannak végre olyan A.-ek is, melyeknek skálája egészen önkényes, tehát sem térfogatot, sem sűrüséget, sem százalékot nem mutatnak, de azért a gyakorlatban hagyományosan-nagyon el vannak terjedve; osztáspontjaikat egyszerűen fokoknak nevezzük. Ilyenek a Baumé Brix-, Beck- és Cartier-féle A.-ek. Ha tehát ezekkel sűrüségeket v. százalékokat akarunk mérni. táblázatra van szükségünk, melyből a fokoknak megfelelő sűrüségeket megtaláljuk. Ilyen az alábbi sűrüségi táblázat, mely a legelterjedtebb e fajta A.-re, a Baumé-félére vonatkozik.
Mivel a folyadék sűrűsége a hőmérséklettel változik, az A.-k ádatai csak azon hőfokra érvényesek, melynél a skálájuk készült; más hőfoknál való használatukban igazító-táblázatra van szükségünk; az A.-et használva tehát a folyadék mérsékletét is meg kell mérnünk. Az A.-eket is alá kell vetni a hivatalos mértékhitelesítésnek.
[ÁBRA] Skála-areométer.
A Fahrenheit-féle súly-A.-nek cső helyett jeggyel ellátott vékony nyaka van, s ennek felső vége csészikét hord a súlyok befogadására. Hogy a készülék a vízben a jegyig merüljön, a csészikére még bizonyos súlyt kell rakni; e súly, hozzáadva az üres készüléknek egyszer s mindenkorra már előre meghatározott súlyát, megadja a bemerült résztől kiszorított víz súlyát. Ha a készüléket egy másik folyadékba mártjuk, más súlyt kell a csészikébe rakni, hogy ismét a jegyig merüljön; e súly, hozzáadva ismét az üres készülék súlyát. megadja a bemerült résztől kiszorított folyadék súlyát és mivel úgy a víznek, mint a folyadéknak eme súlyai egyenlő térfogatok súlyai, a sűrüséget megkapjuk, ha a kiszorítót súlyt a kiszorított vízével elosztjuk. A Nicholson-féle A. (hidrométer) a Fahrenheit-félének olyatén módosítása, hogy vele szilárd testek sűrüségét is meghatározhatjuk.
[ÁBRA] Nicholson-féle areométer.
Sárgaréz-lemezből van készítve és a készülék teste (a) még egy kosárkát (b), s ez ismét egy tömör golyót hord; a készülék nyakán c-nél van a jegy és e fölött a csészike (d). Meghatározzuk egyszer s mindenkorra azt a súlyt, melyet a csészikébe kell rakni, hogy a készülék a vízben a jegyig merüljön. Az ill. szilárd testet a csészikébe téve melléje még bizonyos pótléksúlyt kell raknunk hogy a készülék a jegyig merüljön; ha e pótléksúlyt kivonjuk az előbbi maradandó súlyból, megkapjuk a test súlyát a levegőben. Ezután a pótléksúlyt a csészikében hagyván, a testet a kosárkába helyezzük ekkor a testnek vízben való súlyvesztesége miatt a csészikébe ujabb pótsúlyt kell raknunk, hogy a készülék a jegyig merüljön, ez utóbbi pótléksúly megadja a test súlyveszteségét, tehát a test térfogatával egyenlő térfogatu víz súlyát is. A sűrüséget tehát megkapjuk, ha az előbbi súlykülönbséget elosztjuk az utóbbi pótlék-súllyal Folyadékok sűrüségének meghatározására a Nicholson-féle A.-t éppen olyan módon használjuk, mint a Fahrenheit-félét. A sűrüség meghatározására szolgáló egyéb készülékeket (hidrosztatikai mérleg piknométer, Musschenbroek A.-e) l. nevük alatt. Az A.-t, melynek feltalálását Hypatiának (400 körül Kr. u.) tulajdonítják, kétségen kivül már Archimédés is ismerte; az Accademia del Cimento tagjai (a XVII. száz. 3. negyedében) több e fajta készüléket állítottak össze; javítása körül különösen Hooke, Feuillée, Fahrenheit és Nicholson buzgólkodtak. V. ö. Gerlach, Gegenseitiger Vergleich der Aräometerskalen (Dingler's «Polytechnisches Journal», 1865, 1871).
(gör.), athéni biróság főbenjáró ügyekben. Igy nevezve arról a városban Arésnak szentelt utcájában fekvő magaslatról (l. Arejopagosz), ahol a biróság üléseit tartotta. Az A. hatásköre eredetileg a főbenjáró bűnökre szorítkozott, Solón azokból alakította össze, kik archónok voltak s hivatalukat kifogástalanul látták el; egyúttal politikai tényezővé emelte. Azóta az A. felügyelt az állami közigazgatásra s a törvények végrehajtására, a hivatalnokokat mulasztás miatt törvény elé idézhette sőt a tanács és népgyülés határozatai ellen is ha az alkotmányba ütközőknek találta, tiltakozhatott. Általában az állam intézményeinek konzervativ őre gyanánt tekintették. Nem is maradt ment az igazi demokracia támadásaitól. Periklésnek Kr. előtt 460-ban tényleg sikerült minden politikai befolyástól megfosztani, de már a peloponnézusi háboru folyamában Solón alkotmányának hely reállítása alkalmával ismét visszanyerte előbbi politikai hatáskörét. Még a római koriban fennállott s nagy tekintélynek örvendett. V. ö. Busolt, Griechische Geschichte I. és Die griechischen Staatsalterthümer. Areopagita alatt értik az Areopagnak azt a tagját Dénest kit Pál apostol, Athénben prédikálván, megterített s kinek neve alatt a középkor elején egy misztikus irányu bölcsészeti mű jelent meg.
(gör.), készülék a folyadékok sűrüségének gyors meghatározására. A közönséges areométertől (l. o.) annyiban különbözik. hogy 10 cm. terfogatu c (l. ábra) üres golyóval van ellátva; ebbe jön a meghatározandó folyadék. A folyadékot az e gombocskával ellensúlyozott d üvegdugó zárja el. b üres dudorodás a készülék úszását, az alsó részbe beforrasztott higanycsepp pedig az egyenes állást biztosítja. A c golyót gondosan megtöltvén, az A. desztillált vízbe mártandó. Mentől nagyobb a folyadék sűrüsége, annál mélyebbre sülyed. A sűrüség az a tapasztalati uton megállapított skálán közvetetlenül leolvasható. Az A. nyilván egyenlő térfogatok súlyát hasonlítja össze, a víz felhajtott ereje révén.
[ÁBRA] Areopiknométer.
Az areometer akkor használatos, ha kis mennyiségü folyadék sűrüsége mérendő, mely nem elegendő a közönséges areométerrel való méréshez.