(ejtsd: árzsánsz), mezőváros Calvados francia départementban, 1600 lak.
(ejtsd: -zsan) sorban álló, szivókorongocskákkal; a nősténynél a hátoldalon álló kettő karélyos, hátra felé áll s a helyváltoztatáskor kormánylapát gyanánt szolgál, mig a többi hat evez; a hím karjai közül egyik az ú. n. hectocotylus karrá módosul, amely az állatról leválik, a nőstény köpenye alá vonul és a termékenyítést eszközli; Delle Chiaje és Cuvier ezt élődi féregnek tekintette, s mint ilyent önálló állatnak írta le. A hím és nőstény elütő külsejüek, az előbbi csigaház nélküli, az utóbbi vékonyfalú, csolnakhoz hasonló mészből való csigahéjjal, melyet a kormánykarok választanak ki. A nőstény csigahéját el is hagyhatja és darab ideig enélkül is megél. Mintegy 10 élő faja ismeretes, melyek mindannyian a meleg és forró földövi tengerekben élnek. A vitorláscsiga (A. Argo L.) a Földközi tenger lakója; héja papirvékonyságú, fénylő, fehér vagy szennyes fehér, sima, kissé íves bordákkal, 20 cm. hosszú. Tompa Mihály költőnk ezt énekelte meg a «vitorláscsiga» című regéjében.
Spanyolország két kiváló lirikusának neve. 1. Lupercio Leonardo de A., szül. 1564-ben Barbastroban, Aragoniában voltakép olasz nemzetségből, megh. 1613. Hosszabb ideig II: Miksa császár Spanyolországban élő özvegyének Mária császárnénak titkára volt, majd III. Fülöp által Aragonia hivatalos történetirójának neveztetett ki. Igazi tere a lantos költészet volt. - 2. Bartolomé Leonardo de A., az előbbi testvéröccse szül. 1568., megh. 1631. Salamancában a papi rendbe lépett, 1610-ig nagyobbára Salamancá-ban élt, a fönnevezett Lemos grófot szintén elkisérte Nápolyba és bátyja halála után mint Aragonia hisztoriografusa amannak helyét foglalta el. Mindkét testvér verseit az öregebb A. egy fia adta ki összegyüjtve (Sarag. 1634).
(ejtsd: arzsanszon), előkelő francia család, melynek ősi vára, Paulmy, a Touraineben feküdt.
1. René de Voyer d' A., gróf, 1596 óta szolgálta az államot; Richelieu meg Mazarin megbizásában többször járt külföldi udvaroknál. Megh. Velencében 1651 jul. 24., hol francia követ gyanánt működött.
2. Marc René d' A., szül. 1652., megh. 1721. Fülöp orleánsi hercegnek (a régensnek) bizalmas barátja volt. Mint a rendőrség főnöke ő alkalmazta először a lettre de cachetel. A pénzügyi tanácsnak elnöke s nagy pecsétőr volt. Law bukása után visszavonult a közügyektől
3. René Louis, marquis d', az előbbinek idősbik fia, szül. 1694. (vagy 1696 ), megh. 1757 jan. 10. 1720-23-ig intendáns volt Hennegauban, azután államtanácsossá, 1744-ben pedig külügyminiszterré lett. Mint ilyen alkudozásokat folytatott Piemonttal az olasz államok egyesülése érdekében, a spanyol udvar cselszövénye következtében azonban e terv és maga A. is megbukott. Ez idő óta Voltaire-rel lépett baráti viszonyba és kizárólag a tudományoknak élt. Művei közül kiemelendő: Considérations sur le gouvernement ancien et présent de la France (Amsterdam 1764 s gyakrabban), oly mű, mely Franciaország akkori belső viszonyaira élénk világot vet. Essais ou loisirs d' un ministre d'état (Paris 1787, 2 köt.) c. műve a kortörténetnek igazi tárháza és nemcsak tanulságos, hanem érdekes munka. összes műveit kiadta Rathery: Journal et mémoires címen, 9 kötetben (Páris 1860-1867). Zévort, Le marquis d'A. et le ministere des affaires étrangeres. 1744-47. (Páris 1880). A többi irodalmat l. Monod Bibliographiejában a 343-372 1. és 1. Broglie herceg Maurice de Saxe et le marquis d' A. (Páris 1891).
4. Márk Antal René de Voyer d', marquis de Paulmy, A. René Lajos fia, szül. Valenciennesben 1722-ben, megh. 1787-ben; szenvedélyes könyvkedvelő volt s mintegy 100,000 kötetet szerzett össze, melyet 1785-ben Artois gróf (utóbb X. Károly) megvett s mely alapja lett a Bibliotheque de l'Arsenalnak. Ő indította meg 1779-ben a Bibliothque universelle des romans-t (1887-ig, 69 kötet), melyben az ő novellái is megjelentek (külön Choix de petits romans de différentes genres c. alatt is 1782, két kötet). Tagja volt a francia akadémiának (1748), valamint a berlininek és nancyinak is.
5. A. Marc Pierre, gróf; az előbbinek öccse, született 1696 augusztus 16-án. Párisban, megh. u. o. 1764 augusztus 22-én. 1740-ben Páris intendánsa, 1743-ban pedig hadügyminiszter lett. Ezen minőségben Franciaország hanyatlásnak indult hadi erejét emelni igyekezett, a háború szinhelyét Németalföldre tette át s XV. Lajost arra birta, hogy ez maga is megjelent a harctéren. Az aacheni békekötés után azon volt, hogy a katonai intézeteket javítsa. Alatta kezdték meg d'Alembert és Diderot az Encyclopédie kiadását, mely műnek első köteteit a szerkesztők neki ajánlották. Ő szolgáltatta Voltaire-nek a «Siécle de Louis XIV» munkához szükségelt hivatalos anyagot is. 1757. azonban Pompadour asszony befolyása által elvesztette állását és ormesi jószágára kellett költöznie, honnan csak hatalmas ellenfelének halála után térhetett vissza Párisba.
6. Marc René de Voyer, marquis d', a 3. szám alatt említett A.-nak unokája, szül. Párisban 1771 szept. 10-én. meghalt u. ott 1842 augusztus 2. Katonai szolgálatba lépett és a forradalom kitörése után Lafayette hadsegéde lett. Az 1792 aug. 10-iki válság után visszavonult touraine-i jószágára, elvette Broglie Viktor hercegnek özvegyét és gazdasággal s iparvállalatokkal foglalkozott. Napoleon császár 1809-ben a Deux Néthes departement prefektusává nevezte ki, mint ilyen az alkotmányos közigazgatás erélyes hivének bizonyult s mert állását elveivel nem egyeztethette össze, 1813-ban beadta lemondását. A száz nap, alatt és a restauráció után, 1815-ben, a felső-rajnai departement-t képviselte a kamarában. Erélyesen tiltakozott a kamarának idegen csapatok által történt szétkergetése ellen. Egy későbbi alkalommal megesküdött ugyan a fennálló alkotmányra, de csak azon fentartással, hogy a népeknek jogukban áll alkotmányukon tetszésük szerint változtatni. Feltünést keltett 1818. azon nyilatkozata, hogy a Charta nem kegyelmi tény kifolyása, hanem a nemzet jogainak megszorítása. A Martignac-kormány alatt (1819 juliusban) kilépett a kamarából, 1830. azonban a juliusi forradalom után megint képviselőnek választották és midőn a kormány az 1832 junius havi forradalmi kisérlet után Párisban elrendelte az ostromállapotot és az elfogott lázadókat hadi törvényszék elé állította: A. a Tribnneben tiltakozott ezen eljárás ellen s általában az orléanista politikának és pártnak egyik legbuzgóbb ellenfele volt. 1834 óta visszavonulva élt ormesi jószágán.
7. Fia, Charles Marc René de Voyer, marquis d'A., szül. 1796 ápr. 20. 1848-ban a nemzetgyülés tagja volt, hol a mérsékelt demokrata párthoz tartozott. Kitünő archeologiai műveket irt, melyek közül kiemelendő Les nationalités européennes (1859) cimü. Azonfölül kiadta atyjának beszédeit 2 kötetben (Páris 1846).
(ejtsd: Ardsenta), város Olaszországnak Ferrara tartományában a Po di Primaro mellett. Régi falakkal környezett város, jelentékeny halászattal és rizstermeléssel, 16,420 lak.
(ejtsd: arzsaňtaň), 1. a franciaországi Orne département egy arrondissementja Normandiában. 1867 km2 területtel s (1886) 83,990 lakossal, 11 kanton. - 2. A., a franciaországi Orne départément Argentan nevü arrondissementjának főhelye, az Orne jobb partján, egy magaslaton. Lakosainak száma (1886) 4937, van egy XV. századbeli
régi vára, mely ma törvényszéki épület.
Jenő gróf, osztrák táborszernagy, szül. 1741., megh. Brünnben 1819. Kitünt a hétéves háborúban 1788-89-ben pedig Zimony és Nándorfehérvár ostromában; érdmei elismeréseül a Mária Terézia rendjelt kapta. (Wurzbach. I. 64.)
annyi mint uj-ezüst.
mely Normandia Argentan városában készült és az Alencon csipkéhez hasonlít. Hálója hatszögü, széle fogalaku kis virágokból áll.
(techn.) alatt értjük azt az ötvényt, mely az alpakka és ahhoz hasonló összetételű ötvények forrasztásán kivül a vas- és acéltárgyak forrasztására is használható, fehér színe és nagy szilárdsága miatt. Az ömlékeny (lágy) argentán forraszt 35 rész réz, 57 rész cink és 8 rész nikol, a pogány (kemény) argentán forraszt 38 rész réz, 50 rész cink és 12 rész nikol ötvénye alkotja.