alatt az ón-sóoldatokból kicsapott finom ónport értjük, melyet ezüstpapiros gyártására és szövetek nyomására használnak fel, kazeinnal kötőszerül szolgál szöveteken, az ezüstnyomás előállítására, amennyiben a nyomtatott minták a hengersajtó alatt ezüstszerü fényt vesznek fel; egyszersmind aranyozott, ezüstözött vagy rézzel bevont porcellán, mely külsőleg az eredeti fémtől alig különböztethető meg.
(Republica Argentina), vagy argentinai konfederácio (confederacion Argentina) vagy csak pusztán Argentina, v. Argentinia, államszövetség Dél-Amerika délkeleti részében, 14 tartományra és 9 territoriumra van fölosztva. Régebbi neve a «Rio de la Plata-i egyesült államok volt, s a mai köztársaság nagyrészt a spanyol La-Plata alkirályságból keletkezett. A 14 tartomány és 9 territorium a következő:
Fekvés és határok.
A. a D. sz. 22° és 54°, a Ny. h. 56° 20', 70° 20' közt (Gr.-től) terjed el. Határai K-en az Atlanti-óceán, Uruguay és Brazilia, É-on Paraguay és Bolivia, Ny-on Chile, D-en Chile és a déli Jegestenger. A határ Paraguay felé sokáig vitás volt, mig 1878 nov. 12-én az Egyesült-Államok elnöke a Pilkomajot nem jelölte ki annak. 1881-ban a Chile felé eső határt is úgy állapították meg, hogy az az 52-ik sz. fokig a Cordillerák vizválasztója legyen. A déli határ a Dungenes-foktól, a Greenwichtől számított 70-ik ny. hosszúsági fokig terjed, addig, ahol ez az 62. sz. kört metszi s azután ezt követi az Andok vízválasztójáig. Azonkivül A. magáénak foglalja a Tűzföld keleti felét s a Tűzföld és Patagonia keleti oldalán fekvő összes szigeteket. A Magelhaes-szorost örök időkre semleges területnek nyilvánították, s minden nemzetnek megengedték, hogy ott keresztül hajózzék.
Felület.
A köztársaság Ny-i része hegyes; a Cordillerákban a chilei határon legmagasabb csucsokat örök hó takarja. A Cordillerákhoz keleten felföld csatlakozik, mely szélességéből dél felé mindinkább veszít: e felföld, amennyire az eddigi kutatások mutatják, nagy pusztaságokból áll, melyeken oázisok módjára elszórtan vannak kellően öntözött helyek. Ezeket a pusztákat egészen a hóhatárig felnyuló hegyláncolatok keresztezik (Sierra de Famatina, de Londa, de los Patos), s azután a Boliviai-felföldre mennek át. A Sierra de Cordova és a Sierra de San Luiz délkeleten amazoktól el vannak választva és sikságok veszik körül. A. tulnyomóan nagy része alföld, mely az Atlanti-oceán felé lejtősödik. Az ilyen szélesen kiterjedő sikságok (pampas) igazi puszták, vizhiányban szenvednek, száraz, homokos a talajuk, némely helyen pedig sós és salétromos rétegek borítják. A puszták az Atlanti oceán, a Rio Dolce és a Colorado között terjednek el s még Patagoniába is benyúlnak, úgy hogy hosszúságuk megüti az 1100 km.-t, szélességük pedig a 670-et. Részben bogánccsal vannak benőve, melyek itt 3-3,5 m. magasságot is elérnek és nyáron át áthatolhatatlan sűrűséget alkotnak; részben csak puszta fű nő rajtuk. A Cordillerák lejtőjén nagy darabok alacsony fákkal és bozótokkal vannak benőve, nem csekély részük azonban kopár és puszta. De van azért a La Plata államokban igen termékeny rész is, így a Parana keleti oldalán s az északnyugati rész hegyláncai között, ahol a növényzet igen gazdag és buja. Igy húzódik el a Rio Saladotól egy ÉNy-DK-i irányban folytonos lejtősödő sikság, melynek É-i dombosabb fele, a tukumani sikság, Dél-Amerikának egyik legszebb és legtermékenyebb része, mig az ettől délre fekvő rész a Rio Salado és a Rio Dulce között a Paranáig csaknem teljesen puszta sivatag. Innen Ny-ra az Andok lábáig forró sós puszta huzódik el; Las Salinasnak nevezik; eme són és sós talajt kedvelő növényeken kivül alig találni egyebet. Homokkő és konglomerátok azok, amelyekre a La Plata államokban leggyakrabban bukkanunk. Ezek a kambriai és sziluri - a Jura és harmadkori - képződményekhez tartoznak, mely régibb rétegek fölött csaknem meg nem szakított hosszúságban, az Atlanti-oceántól a Cordillerák lábáig agyagtakaró terűl el. A tengeri és folyóvizi lerakodmányok a hegyoldalakban és a hegyek lábainál, s végre a szalinák sótelepei a föld történetének jelenlegi korszakából valók. A hegyvidék gránitot, gnájszt, csillámpalát, mészkövet és trachitot tartalmaz. Ujabb időben a felületét tekintve az egész köztársaságot hat részre szokták felosztani: 1. a nyugati határhegység (csúcsok: Tupungato- t;178 m., Aconcagua 6834 m., San José 6096 m.); 2. a Gran Csako, az indusok vadászterülete; 3. a folyamközi országrész; 4. a Sierra de Cordoba területe az ország közepén; 5. a pampasvidék és 6. Patagonia.
Folyók és tavak.
Az ország főfolyói a Parana, Paraguay és Uruguay, melyek a La Platát képezik és a két elsőnek nyugati mellékfolyói, a Rio Pilkomajo, a Rio Vermejo, a Rio Salado és a Rio Tercero; e mellékfolyóknak széles és alacsony ágyuk van, vizszegények és tömérdek kanyarulatot irnak le. Más folyók, a nélkül, hogy a főfolyamot elérnék, lagunákba vesznek el, mint pl. a Rio Dolce a nagy sós de los Porongos lagunában. A déli Cordillerák lejtőiről jövő folyók is nagy, egymás között csatornával összekötött sóstavakba szakadnak (Silvero, Bebedero stb.). Jelentéktelenebbek a Rio Colorado és a Rio Negro, melyek keletre és délkeletre folynak az óceán felé.
Éghajlat.
Az ország É-i részét a 22°-os isotherma metszi, mig délen a Tűzföldön az évi közép hőmérséklet 6°-ot ér csak el. A meleg nem fogy szabályosan É-ról dél felé, hanem inkább DNy felé; a klimatikus szélsőségek fokozódnak K-ről Ny felé (San Luizban a január középhőmérséklete 24,7°, juliusé 7,9°). Az alföldeknek a tenger mellékén oceanikus a klimájuk, a hó igen ritkán esik, a hő-mérséklet nem igen emelkedik a 35 C.° fölé. Buenos Ayresben a legmelegebb hónap közepes hőmérsék-lete 24°, a leghidegebbé 10°. A zivatarok gyakoriak, a déli és délnyugati szelek miatt az időjárás hirtelen szokott változni. Mivel a tél nagyon enyhe, e vidékeken csak meleg és hűvösebb időszak van. Az első októbertől májusig, a második juniustól szeptemberig tart. Szeptember és október a legkellemetlenebb hónapok a sok szél miatt. A Pampero nevü szél az Andokból jón, délnyugati, nagyon száraz; neki tulajdonítják az egészséges éghajlatot. Ha a délkeleti szél nagyon erős és zivatart hoz, Suestadasnak hivják; nagy esőzések kisérik. Az esőeloszlás nagyon szabálytalan; az évi esőmennyiség Buenos-Ayresben 455 és 1394 mm. között ingadozik. Legtöbb az eső a meleg és hűvösebb időszakok érintkezésénél; éjjel gyakrabban esik, mint nappal. Mentől tovább megyünk é-ra, annál szárazabb lesz a tél és annál bővebben van nyári eső. A belső sikság hőmérsékleti szélsőségei 32° és 4°. Novemberben ott még egyszer annyi az eső, mint az év többi részeiben összesen. Legnagyobb esőmennyisége van az északi és északkeleti tartományoknak, legkevesebb (100-200 mm.) Mendoza vidékének. Általában az Andoktól a tengerpart felé az esőmennyiség csökken, viszont a déli részekben ugyanolyan irányban az eső mindig szaporodik. A két különböző résznek határa a Rio Colorado.
Állatvilág.
A.- ban a lámát kivéve, házi állatok nem voltak; ezeket a spanyolok hozták be és pedig először a lovat, azután a szarvasmarhákat. Ezen behozott állatokból keletkeztek a pampák megszámlálhatatlan csordái, amelyek a köztársaság főkincsét teszik. A lovak száma jelenleg valami 5 millió. Virágzóbb a szarvasmarha- és juhtenyésztés. A lámát az Andok vidékein teherhordásra használják. Disznó kevés van, de annál több szárnyas. 1888 okt. ben volt az argentinai köztársaságban mintegy 66. 7 00,000 juh, 1.960,000 kecske, 21.963,000 szarvasmarha, 430,000 szamár és öszvér, 403,200 disznó, 177,000 struc, 47,800 láma: Az állattenyésztés leginkább az Entre-Rios, Buenos Ayres, Santa Fé, Corrientes és Cordova tartományokban virágzó. V. ö. Frenzel János, Untersuchungen über die Fauna Argentiniens. Kasszel. 1892. 2. köt.
Növényország.
Legtöbb hasznot hajtanak az európai gabona- és főzelékfajok, burgonya, dinnye, tök, len, kender, gyümölcs, őszibarack, nemes déli-gyümölcsök, olajfa, szőllő a hegyvidékek völgyeiben. Egyes vidékeken nagy erdőségek, másokon fahiány van, igy pl. a tulajdonképi pampákon, a La Platától délre Patagonia felé, hol a folyók partját kivéve sem fát, sem cserjét nem találunk.
Ásványok.
Achatot, karneolt, jáspist a felső Uruguay vidékein találnák; konyhasót és kénsavassót a belső sikságokon. A cordovai hegység márványban gazdag. A San-Luiz-i hegyekben aranyat mosnak. Rezet Mendozától délre, sót a San Rafael erősségnél találnak, hol azonkivül sok hegyi kristály, achát, khalcedon, karneol, ametiszt, szines márvány stb. is van. A riojai Andok ércben a leggazdagabbak valamennyi hegység között; van bennök arany, ezüst, réz, vas, cin és ólom, a Sierra del Alumbreban timsó s egy gazdag kőolajforrás is. Még nagyon messze van azonban a köztársaság attól, hogy ezeket a kincseket kellő erővel bányássza.
Lakosság.
1888-ban a lakosok számát az indusok nélkül hivatalosan 3.493,530-ra becsülték, jelenleg lehet vagy 4 millió. Van közöttük 400,000 olasz, 150,000 spanyol, 150,000 francia, 35,000 angol, 25,000 német és 300,000 félvér. Legsűrűbb a népesség Buenos-Ayres vidékén hol több mint 50 ember esik egy km2-re. Sokkal kisebb a többi városok környékének népessége; azután következnek a nagy folyók mellékei. A pampákon és Patagoniában oly kevés a lakosság hogy 10 km2-re alig esik egy ember. A benszülött indus törzsek közül a guayana- és tupi-törzs - a braziliai régi tupinamba- és guarani-törzsek maradékai - a La Plata mellékén s a Territorio de Missiones-on, az Uruguay és Parana folyók között laknak. Északon a Paraguay mellékén a guato, továbbá a guana és mbaja törzsek élnek. A Pilkomajo és Paraguay között a guaikuruk laknak, akiknek száma meglehetősen nagy. A Vermejo mellett a matako törzsek tanyáznak. A csiriguano törzs az Andok keleti lejtőin lakik. Az Andok között találjuk a quicsua törzset, tagjai keresztények és földmívesek. Az ugynevezett pampasindusok sok kisebb törzsre oszlanak, a két főcsoport a puelcse és a tehuelcse törzs, kik az araukanok rokonai. Mindezeknek száma a keveredés következtében folytonosan csökken.
A fehér lakosság első sorban a spanyol hódítók utódaiból, azután a bevándoroltakból áll. Ezekhez sorakoznak a korcsok, kiknek neve é-on csolok, délen csinok. 1702 óta hozzájárultak a népességhez az Afrikából rabszolgákúl behozott négerek, kiknek a fehérektől származó utódaik mulatt név alatt, az indusoktól származók pedig zambo név alatt ismeretesek: A bevándorlás csak 1820-ban s még inkább 1836-ban lett nagyobb mérvü. 1848 óta, különösen Buenos-Ayres fogad be sok bevándorlót; a bevándorlottak összes száma 1842-ben 14,000, 1880-ban 41,651, 1890-ben pedig 138,407 volt, többnyire olaszok, spanyolok és franciák. 1891-ben 73,597.
Ipar.
Tulajdonképi iparról még alig lehet szó. Legjelentékenyebb az állati nyers anyagok feldolgozása; ezekért A. évenként 4,9-5,2 millió pesót (1 peso 2 frt.) vesz be. A kivitel nagy része Európa felé irányúl, a besózott és szárított hús pedig Nyugat-Indiába és Braziliába, hol a munkásnép főtáplálékául szolgál. Minden más iparágat csak kicsiben és saját szükségleteik fedezésére űznek; gyorsan emelkedő jelentőségevan még a timárságnak Tukumanban, a cukorfőzésnek és a gyümölcsaszalásnak.
A kereskedelem
a spanyol uralom idejében nagyon korlátolt volt, a sulyos vámok annak fellendülését lehetetlenné tették. Csak 1778-ban szabadult fel a nyomás alól s azóta különösen a tengeri forgalom virágzásnak indult. Utóbbi Buenos-Ayresben pontosul össze; mellette azonban még más kikötő városoknak is van jelentőségük, igy pl. Rosarionak, Corrientesnek, San Nicolasnak stb. A forgalom főcikkei a már említett s állattenyésztésből, földmivelésből és bányászatból nyert anyagok, melyekhez még csontok, szarvak, structollak járulnak. Bevisznek A.-ba: pamutárúkat, azután gyapjú-, selyem- és vászonárúkat, vasat, vaseszközöket, ruhákat, üveg- és porcellánárúkat, szeszes italokat, rövidárúkat, illatszereket dohányt, fát és lisztet. Szárazföldi kereskedelmet főleg Chilevél és Boliviával folytatnak, azután Paraguayjal és Braziliával is. Az összes bevitel 1891-ben 67.207,000, a kivitel 103.219,000 pesóra emelkedett, 1883-ban a bevitel és kivitel igy alakult az egyes országok között:
Az argentinai kikötők hajóforgalma összesen 12,506 volt, 2.696,400 tonna tartalommal. A kereskedelem magában az országban is jelentékenyen emelkedik, mióta rendes gőzhajójáratok vannak a folyókon (1882-ben 43,934 hajó 3,628 804 tonnát szállított) s mióta utakat hidakat stb. építenek. A vasuthálózat hossza 1891 április elsején már 11,425 km. volt. Argentina és Chile között a Kordillerákon át közelebb két vasút fog kiépülni. A vasút tervét l. a Földrajzi Közleményekben, 1891. évfolyam, a 426. lapon.
Alkotmány.
Az argentinai köztársaság 14 provinciára és 9 territóriumra oszlik föl (l. fönt). Az 1853. évi május 15-iki alkotmány (revideálva 1859 nov. 11.) lényegében megegyezik az Északamerikai Egyesült-Államok alkotmányával. A köztársaság élén az elnök áll, kit a 14 állam 133 képviselője választ 6 évre. A törvényhozó hatalmat a szenátus és képviselőház gyakorolja, az előbbi 30 az utóbbi 86 tagból áll. Az elnökkel egy időben s ugyanolyan módon alelnököt választanak. Az elnök a hadsereg főparancsnoka, s kinevezi a polgári; katonai és birói tisztviselőket. De öt miniszterével együtt ugy a szenátusnak, mint a képviselőháznak is felelős. Az öt miniszterium a következő: belügy, külügy, pénzügy, igazság- és közoktatásügy, hadügy és tengerészet. A főváros: Buenos-Ayres (1892) 543,065 lak. Az állami bevétel 1890: 72.900,000; a kiadások nincsenek kimutatva. Az államadósság 1891 január 1-én 368.078,485 peso volt. A köztársaság címere: mezőkre felosztott pajzs, a felső mező ezüst, az alsó kék; az alsóban két kéz botot és rajta a szabadságsipkát tartja; a pajzs fölött a felkelő nap látható. A nemzeti lobogó színei: kék, fehér, kék, merőlegesen egymás mellett a középső fehér részben egy nap van. Az állandó hadseregben volt 1892-ben 1591 tiszt és 6498 legény, azonkivűl fennáll egy nemzeti gárda 480,000 emberből. A hajóhad 47 hajóból (73 ágyúval) áll, a hajók tartalma 20,926 tonnányi s gőzerejök 13,055 lóerőnek felelnek meg, közöttük van 3 kis páncélos hajó, 4 cirkáló hajó, 7 ágyúnaszád és 20 torpedonaszád. A tengerész katonák száma 2190 ember.
Szellemi művelődés.
1868 óta a tanításügy Sarmiento elnök alatt újra szerveztetett. A cordovai egyetemet ekkor bővítették ki különösen természettudományi tanárok meghivásával. Még egy egyetem van, még pedig Buenos-Ayresben. Az egész köztársaságban 14 kollegium áll fenn, 1875ben 125,150 tanuló nyert oktatást 1896 elemi iskolában. A.-ban a keresztény vallásfelekezeteknek szabad vallásgyakorlatuk van, s iskolákat is állíthatnak föl. A lakosság többsége kat. A hivatalos nyelv a spanyol, a tartományok belsejében még nagyon sűrün használják a guaraniak nyelvét.
Történelem.
A La-Plata folyót a spanyol Juan Diaz de Solis 1515-ben fedezte föl és Spanyolország nevében birtokba vette, azután beutazta az országot a Parana torkolatáig, itt azonban a benszülöttek megölték. Két évvel utóbb Cabot Sebestyén hajózott a La-Plata folyamon fölfelé s a San-Espiritu erődöt építette, melyet azonban a benszülöttek elpusztítottak 1535-ben. Pedro de Mendoza Buenos-Ayrest alapította,. mely két év mulva szintén elpusztúlt, mire azután számos spanyol Asuncionnak vetette meg alapját. De a gyarmat csak lassan haladt előre, mig végre Martinez de Irala neveztetett ki 1555-ben főkormányzónak, s alatta, ugyszintén utódjai alatt számos gyarmat keletkezett. 1610 óta a jezsuiták a felső Paranában nagy tevékenységet fejtettek ki s önálló hatalmat alapítottak. A jezsuitarendnek megszüntetésével
Európában (1767) a La-Plata tarto-mányokból is elűzték őket. 1776-ban a La-Plata gyarmat alkirálysággá emeltetett, melynek fővárosa Buenos-Ayres lett. 1810 májusában kormányjunta vette kezébe az uralmat Cornelio de Saavedra alatt. Ez volt a jeladás a délamerikai forradalmi háborúra. A Kotagaita (okt. 24.) és Tupira mellett (nov. 17.) vívott csaták után. az utolsó spanyol al király, Santiago Miniers y Bramont, agyonlövetett. 1811-ben a spanyol kormányzó Paraguayból elüzetett s 1818-ban a Tukuman (1812 szept. 25.) és Salta (1813 febr. 21.) mellett szenvedett vereségek után a spanyol csapatok kénytelenek voltak a La-Plata tartományokat küiríteni. Azonban a junta 1811-ben föloszlott s 1812-ben szuverén kongresszus szervezkedett, mely 1813-ban a spanyol fenhatóságot megszüntette s az uj állam részére az «Argentina köztársaság» nevet vette föl s 1816ban a tukumani kongresszuson magát függetlennek nyilvánította.
A független A.-t ezután folyton belháborúk nyugtalanították; Rosas, a federalisták vezére 20 éven át (1832-52) csaknem diktátori hatalmat gyakorolt.
Még egyszer élvezett A. rövid békét Avellaneda elnök alatt, aki 1874 okt. 12-én vette át a kormányzást; az ő erélye és De la Plaza pénzügyminiszter ügyessége az állambukást megakadályozták és A. hitelét ismét helyreállították; Adolfo Alsina hadügyminiszter pedig 1876-ban az erődök egy láncolatából álló indus határt jóval délkeletre tolta és igy az államot igen jelentékeny művelési területtel nagyobbította. Ez által, valamint az unionisták és federalisták kibékítése által Alsina mind a két pártnál oly népszerűséget szerzett, hogy elnökké való megválasztása biztosítva volt, midőn 1877 dec. 29-én váratlanul meghalt. Erre a polgárháború ismét kitört. Ujabban a bajt még a rossz gazdálkodás is növelte, ugy hogy A. a pénzügyi
bukás szélére jutott. Mindezek dacára A. gazdag természeti kincseinél fogva nem hanyatlik, hanem folytonosan tovább halad a fejlődés útján. 1890 jul. 26-án katonai forradalom tört ki Celman elnök ellen, kit azzal vádoltak, hogy az állam pénzügyét tönkre tette. A fővárosban a kormánypárt és a fölkelők között véres dulakodásokra került, melyekben Roca tábornok győzött. De mivel az elnök a legnagyobb fokban gyülöletes személlyé vált és nemcsak a katonaság és nép, sőt saját miniszterei által is cserben hagyatott: aug. 5-én leköszönt, mire a kongresszus Pellegrini alelnököt választotta helyébe. 1892 jan. 26-án az elnök elhatározta, hogy a magánbankoktól 10 % adót szed, az összes tartozásoktól pedig 2%-ot. Mivel azonban a pénzügyi helyzet most sem javult, a kongresszus Pellegrini indítványára máj. 9-én a bankok megvizsgálására külön bizottságot küldött ki, júniusban pedig az aranyban és ezüstben fizetendő kamatoknak fizetését egyelőre felfüggesztetté. Augusztus 12-én mindkét kamara közös gyűlésben elnöknek Pena Saens-t, alelnökké pedig Uriburu-t választotta. Szeptember 6-án új miniszterium alakult, elnök Saens-Pena, belügyminiszter: Quintana, hadügyminiszter: Victorica, pénzügyminiszter: Rubido. Október elején SaensPena elnök még két új minisztert nevezett ki: Latorre-ra bízta az igazságügyi, Anchorená-ra pedig a külügyi tárcát. Október 12-én pedig mindkét kamarát rendkívüli ülésszakra hívta össze. A megnyitás napján a nép Pellegrini-t, a leköszönt elnököt kifütyölte, Pena pedig megesküdött az alkotmányra és felolvasta programmját. Főtörekvésé arra fog irányúlni, hogy a pártokat kibékítse és a belső zavargások okait erélyesen orvosolja.
és argentinfürdő, l. Ezüstözés.
l. Argentina.
a. m. 5 peso, aranypénz Argentiniában, körülbelül 10 frt értékü.
szulfid ásvány, ezüstszulfid (Ag2,S), a legfontosabb ezüstérc; ezüttartalma 87,1%. Feltünő tulajdonsága a lágysága, amiért is a magyar bányászok Lágyezüstércnek nevezték el, megkülönböztetésül a sztefanittól, amely az ő ridegezüstércük. Kristályai szabályos rendszerbeliek; legközönségesebb alakja a hexaéder magában v. oktaéderrel kombinálva. A kristályok kiképződése ritkán rendes, többnyire torzult. Vékony lemezekben vagy mint bekérgezés is található, leginkább azonban ágasbogas formákban, vaskosan is. A moh és egyéb forma utánzó alakjai valószinüleg pszeudomorfózisok ezüst után. K. 2-2,5; fs. 7-7,4. Feketés szürke fémfényü. Hazánkban Selmecen és Körmöcön bányásszák; Európában Freibergben (Szászország) van legtöbb belőle, továbbá Schneeberg Annaberg, Johanngeorgenstadt vidékén. Peru, Chile, Mexikóban szintén. A hires Comstock-telér Nevadában, amelynek bámulatos vastagsága 150-190 méter, egyéb ezüstércek mellett sok A.-et is szolgáltat. A selmeci és körmöci A.-et gyakran borítja pirit; sok helyen az A. pirargiritból képződik mi pszeudomorfózisokon néha szépen tanulmányozható, de észleltek eseteket, melyekben az A. változik át pirargirittá. Az A.- tel összetételre megegyezik, tehát vele dimorf az akantit (l. ezt). Az A. már a XVI. században ismeretes volt, de nevét Haidingertől kapta; ezüst tartalmát jelezi. Werner üvegércnek (Glaserz) nevezte. Kremmer szerint az Akantit sem egyéb A.- nál (Math. és Termt. ért. 1887).
(ejtsd: arzsanton-szür-krőz), város Franciaországban Indre départ.-ban, a Creuse mindkét partján, (1886) 5591 lak., egy a XV. századból való templommal, egy XIII. századbeli vár romjaival. Papir- és durva posztógyárakkal, jelentéktelen kőbányákkal. A valamivel Északabbra fekvő Argantomagus a biturigok fővárosa volt.
(ásv.), l. Pirrhotin.
(Argentaria), Straszburg latin neve.
(ejtsd: arzsantré) Bertrand d', francia jogász és történész, szül. 1519., megh. 1590 február 15. Főmunkái: Commentaire sur les quatres premiers titres de 1'ancienne coutume de Bretagne (1558); Histoire de Bretagne (1582-1588, újabb kiadásokban 1606 1612 és 1618).