Astraios és éós fia a szélistenek egyike, általában a felhőket eloszlató és derült eget hozó szél.
vulkáni hegy, l. Ardsis.
(gör.), a ragyogóvillámu Zeus jelzője Homérosnál és Pindarosnál.
(ásv.) a. m. agyagpala (l. o.). Ezen név alatt régebbi ásványrendszerekben ama szilikátokat is egy befoglalták melyekben kovasav, timföld és viz a legfőbb alkotórészek. Ilyenek a kaolin, az allofán, a halloizit, a bólus stb.
(ásv.), a porfiroknak elállásából keletkezett agyagos kőzet, mely mintegy átmeneti állapot a porfir-kőzetből az agyagba, mint annak, végleges mállási termékébe.
3 sziget Kis-Ázsia partjain, Leszbosszal szemben. E szigetek közelében győzték le az athéniek 406-ban Kr. e. a spártaiakat. A 3 sziget mai neve: Ajanosz.
Heródotostól említett szarmata nép, mely ugyan a szittyákhoz hasonló öltözetben járt, de melynek saját nyelve vala; némelyek a m. baskirok őseinek tartják. L. Baskir.
v. Argira, város Olaszországban Catania tartományban, 7300 lak. A sziciliai Diodóronak születésehelye.
(gör.), ezüst pecséttel ellátott okmány. Az eszüstbullákat többnyire despoták adták ki, az aranybullákat pedig császárok. Igen kevés maradt ránk Pompás példány az l. Angelos Komnénos Michaélról fennmaradt (1204-14) Epiruszból, jelenleg a párisi éremgyüjteményben. (V. ö Schlumberger «Sigillographie de l'empire by zantin», Páris, 1884.)
igen nevezetes, ezüstben gazdag ásvány; ebben fedezte fel Winkler 1886-ban a germánium új elemet: ezüst-germánium szulfid (Ag2, GeS3, + 2Ag2,S). Ezüst 74,7% germánium 9% kén 17,1% van még benne egy kevés vas, cind és higany meg arzén-nyomok. Egyhajlásu, acék szürke, néha vereses ibolyára futtatva; vesédel cseppköves halmazok. 1885-ben találták Szászországban Freiberg mellett a «Himtnelfürst» bányában; Weisbach A. nevezte el.