1. István bölcselet- és jogtudor, a kolozsvári jogakadémia tanára. Latin nyelven írt jogi munkái: Elementa juris prudentiaenaturalis (1836) és Jus romanum privatum (1842).
2. B. József (tapoly-lucskai), országgyülési képviselő, szül. Eperjesen 1824 ápril. 16. 1848. Sárosmegye másodalispánja volt s egy maga által alakított csapatban részt vett a szabadságharcban is. A szabadságharc után egészen visszavonulva, gazdaságának élt. 1861. a héthársi kerület az országgyülésbe választotta be, melynek jegyzője lett. 1865-78. tagja volt mindenik országgyülésnek s 1872-78. alelnöke is. 1892. mint Békés-Csaba képviselője és a nemzeti párt tagja ujra belépett a képviselőházba. Ö alapította meg a sárosmegyei magyarosító egyesületet, melynek példájára számos hasonló egyesület keletkezett az ország különböző vidékein. Mint a történelmi társaság választmányi tagja is nagy tevékenységet fejtett ki.
József dr. tanár, filozofiai s irodalomtörténetiró, az orsz. rabbiképző-intézet tanára, szül. Szent-Gálon, Veszprém vármegyében 1849. Gimn. tanulmányait Veszprémben s Budapesten végezte, egyetemre járt Budapesten s Bécsben s a tanári vizsgálat letétele után Berlinben, Göttingában, Lipcsében. Végül egy évet töltött Párisban és Londonban. Eleinte a budapesti VIII. k. reáliskolában tanárkodott, azután a rabbiképző-intézet r. tanára lőn, közben helyettes igazgatója is volt az izr. tanítóképzőnek. 1878-ban a filozofiából magántanár gyanánt habilitálta magát a budapesti egyetemen. A magy. tud. akadémia 1879-ben választotta meg l. tagnak. Első műve Lipcsében irt doktori értekezése volt Kant tér és idő elméletéről német nyelven, majd lefordította az Akadémia könyvkiadó vállalata számára Lewes művét: A filozofia története Thalestől Comte-ig 3 kötetben. 1878 óta behatoan foglalkozik a magyar irodalomtörténettel is, mely téren fényesen kezdette pályáját Révai Miklós élete és munkái c. művével. E művel akadémiai dijra pályázott s e dijat a legnagyobb dicséret kiséretében nyerte meg. 1882-3. megjelent tőle Kisfaludy K. és munkái két kötetben, a Kisfaludy-társaság megbizásából és kiadásában, akire vonatkozik akad. székfoglalója is: A magyar romanticizmus (1885). Egyéb művei: Emlékbeszéd Greguss Ágost felett (Akad. emlékbeszédek V. 8.). Alexander Bernáttal együtt szerkeszti a Filozofiai Irók Tárát, melyben kiadta Erdélyi János bölcs. dolgozatait, lefordít. Schopenhauer néhány értekezését (2. kiadás 1892) s Alexanderrel együtt Kantnak A tiszta ész kritikáját. 1884-ben megindította Bacher Vilmossal együtt a Magyar Zsidó Szemlét, melyet 1889-ig szerkesztett. Számos tanulmányt irt a Magyar Nyelvőrbe (Egy magyar filozofiai szó), Magyar Tanügybe, birálatokat az Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlönybe, egyéb folyóiratokba s napilapokba, régebben a P. Lloydba is. Jelenleg kritikai kiadását készíti Kisfaludy Károly műveinek.
kisközség Zalamegye letenyei járásában, (1891) 1116 magyarajkú lak., postahivatal, postatakarékpénztár.
város Gerone spanyol tartományban, a Terri partján, 4800 l., bőrbajok ellen használt kénes fürdőkkel.
(ejtsd: bányosz a. m. fürdők), Spanyolországban és az amerikai spanyol gyarmatokban több városnak és helységnek neve; legjelentékenyebb: 1. B. de Bejar Caceres tartományban, az Ambroz egyik mellékfolyójánál, (1887) 1792 lak., meleg kénes forrásokkal, festői szép környékkel. Az út hozzá a Puerto de B. szoroson vezet át, ahol a rómaiak Via lata-ja is volt. - 2. város Peruban, 90 km.-re a Cerro de Pascotól, nagy higanybányákkal, amelyek évenkint 10-20,000 kg. kénesőt szolgáltatnak.
politikai község Szerémmegye ópazovai j.-ban, (1891) 1950 horvát-szerb lakossal; postahivatal és postatakarékpénztár. E helyen a római Burgena feküdt, amely az V. legio, Jovia székhelye volt.
Kajetán, a m. kir. államvasutak gépészeti főosztályának igazgatója, szül. Mátyócon, Ungm. 1841 aug. 10. Középiskoláit Ungvárt, a műegyetemet pedig Budán végezte 1859-63-ig. Mint gyakornok lépett a pest-losonci vasút szolgálatába, ahol később mint építésvezető szakaszmérnök, utóbb 1863-67-ig mint pályafentartási szakaszmérnök működött; 1867-ben a kassa-oder-bergi vasúthoz ment s előbb a kassa-eperjesi vonal nyomjelzésénél szolgált, később a központi osztályfőnöke s végül a liptószentmiklós-hochwaldi, mint-egy 30 km. hosszu vonal osztálymérnöke lett. A kassa-oderbergi vasúttól az akkori m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz főmérnöknek hivták meg s a magyar nyugati vasút építését ellenőrizte. A vasútépítészeti igazgatóság feloszlatása után 1872. az ujonan szervezett vasútépítési főfelügyelőség főnök-helyettese, később pedig a vasúti és hajózási főfelügyelőséggel történt egyesítés után az építési osztály főnöke lett s mint ilyen működött 1884-ig, mely évben az építési osztály a m. kir. államvasútak igazgatóságába kebeleztetvén be, ezen igazgatóságnál 1884-86-ig mint pályafentartási szakosztály-főnök, 1886-90-ig pedig mint az építési s rövid ideig egyuttal mint a gépészeti szakosztály főnöke, valamint az építési és gépészeti főosztály igazgatójának helyettese működött; mig végül 1890 elején a gépészeti főosztály igazgatójává nevezték ki. A közlekedési ügyek előmozdítása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréseül 1880-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, 1887-ben a munkács-beszkidi vasut építése alkalmából szerzett kiváló érdemeiért pedig a III. osztályu vaskorona-renddel tüntettetett ki.
kisközség Hunyad vmegye dévai járásában, 767 oláh lak., legutóbb a Várady család birtoka; 1468-ig a Kéméndi családé volt, amikor hűtlenség miatt a Theremy Sükösd testvérek kezére jutott. E család kihalt. A falutól É.-Vormágáig (Veremága) egy sziklaszorost vájt az onnan lefutó patak. Alább Gyertyános felé vizesés van s az alatt pár kisebb odu.
kisközség Gömörmegye tornaaljai j.-ban, (1891) 495 magyarajku lakossal, határa fölötte termékeny, nevezetes vasuti állomás, a m. kir. államvasutak miskolc-füleki vonalából itt a dobsinai és a nádasdi szárnyvonal ágazik ki; táviró- és postahivatal, postatakarékpénztár. B. a báró Vay-család ősi fészke.
(temesi), közönségesen bánát. A mai Temes, Torontal, Krassó-Szörény megyék és vidékök a mohácsi vész után a török uralom alá jutottak s midőn a passzarovici béke (1718) útján a magyar király visszaszerezte, nem lettek az államba bekebelezve, hanem 11 vidékre osztva, s mint «temesi bánság» a bécsi kormánynak alárendelt bánsági igazgatóság által katonailag kormányoztattak. Mária Terézia 8 vidéket kivett a katonai kormányzás alól és polgárilag, de azért abszolut módon igazgatta, a többi háromból pedig a bánsági katonai határőrvidék keletkezett. Az országgyülés többször felszólalt ez alkotmányellenes állapotok miatt, mignem az 1741. XVIII. t.-c. által a polgári igazgatás alatt levő terület az állam rendes közigazgatási szervezetébe bevétetett. De e területet, némely más résszel egyetemben, a forradalom után ismét elszakasztották az országtól és (szerb vajdaság, temesi bánság cimmel) Ausztria koronaországa lett; végre az 1860 októberi diploma a visszacsatolást újra elrendelte. A különállás mind a két esetben jogosulatlan volt. A magyar állam ugynevezett mellék- vagy hűbéres országainak ez aránylag kis területe közvetlen magyar kormányzás alatt állott, hogy az állam igy hatalmát és jogait könnyebben érvényesíthesse. E területet végvidéknek, végvárnak és végvidéki bánságnak nevezték. Különösen nevezetesek voltak a (szörényi és macsói) bánságok, melyek már egész kis tartományokat képeztek, amaz Szerbia és Bosznia között, ez pedig a régi Kis-Oláhországban. A végvidékek kapitányai, illetve bánjai, országbárói ranggal birtak.