Miklós (márkusfalvi), akadémiai képíró a III. oszt. vaskoronarend lovagja, a m. tud. akadémia levelező tagja, szül. Márkusfalván, Háromszékmegyében 1810 febr. 22., székely primi pilus családból. Mint hat éves gyermek került a nagy-enyedi Bethlen-kollégiumba, s 13 éves korában már teljesen önerejére volt hagyatva. Sok nélkülözést kellett szenvednie s nyomora közepett a rajzolgatásban keresett vigasztalást. Rajzai csakhamar jövedelmet is szereztek neki; vagyonosabb iskolatársai egy-egy váltó forinttal fizették az általa készített arcképeket. 1825-ben, mikor diák lett, már az iskola falain kívül is arcképeket festett. Az olajbefestést 1828. Kolozsvárott tanulta meg Gentiluomo rajzmestertől, kit csakhamar túlszárnyalt. Majd alaposabb oktatást óhajtván nyerni a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, de itt támogatás hiányában nem tarthatván fönn magát, 1830. visszautazott Kolozsvárra. Megfordult aztán Szebenben is, honnan az oláh bojárok bíztatására, 1831. Bukarestbe ment. Szerencsecsillaga itt ragyogott föl először, a Miklós cár nevenapjára rendezett estélyen, hol Kisseleff tábornokkal, a bukaresti teljhatalmú orosz kormányzóval, a későbbi hires párisi nagykövettel kötött ismeretséget. Kisseleff több megrendelést szerzett neki s Bukarestben csakhamar a bon tonhoz tartozott, hogy minden előbbkelő ember a fiatal magyar művésszel arcképeztesse magát. Bukarestből, hol másfél esztendő alatt több ezer forintra menő összeget szerzett, Olaszországba indult. 1834. már Velencében találjuk, hol a képtárakban m ásolgatott s megismerkedett Leiten angol müvésszel, a kiváló aquarell-festővel, kitől a széles kezelésű vízfestési modort, melyben később kitünő műveket alkotott, sajátította el. Ezzel az angollal utazott Bolognán és Firenzén át Rómába, majd Nápolyba, hol van Dyk hires Danaë-ját másolta le aquarellben. Rómában idejének nagy részét hires honfitársa, Markó Károly mellett töltötte. 1835-ben visszatért hazájába és Szemere Miklós útján a közélet számos kitünőségével ismerkedett meg. Pesten először gr. Teleki Józsefnét, azután Vörösmarty Mihályt, majd Heves vármegye számára Buttler grófot, Biharmegye megrendelésére pedig Széchenyi István grófot festete le. Betegeskedése miatt 1839. Gräfenbergbe kellett utaznia; itt Liechtenstein Károly herceget és nejét, majd a nassaui herceget, Wesselényi Miklóst és Prissnitz. a hires Blücher tábornagy unokája arcképét festette le. Gräfenbergből Szt-Pétervárra édesgették, de B. elhatározta, hogy hazájában marad s 1840. véglegesen Pesten telepedett le, hol már a következő évben nőül is vette Bois de Chesne Zsuzsanna konstanzi hölgyet, kivel Erdélyben kötött ismeretséget. 1840. nagy tevékeny séget fejtett ki az első magyar műegyesület létrehozása körül, s ezen egyesület első kiállításán lépett föl a Galambposta cimü képével, melyet sokszor le kellett másolnia s mely metszetek útján is nagyon ismeretessé vált. Ugyanekkor egy német zsebkönyv: a Vielliebchen számára is készített rajzokat, melyeknek tárgyait a magyar népéletből vette. Ezek azonban többnyire csak egyes alakok voltak. Nemsokára aztán nagyobb kompozíciókat is készített, melyek közt legkitűnőbb a nemzeti múzeumban látható Paraszt lakodalom s ugyancsak ott a Vándorcigányok, melyhez Petőfi hosszabb költeményt irt. Mindezek igen tetszetős, élénk kompozíciók habár a mai ízlés úgy a fölfogásban, mint a kivitelben kissé édeskéseknek is találja azokat. Nevét hiressé azonban nem ezek a szabad kompozíciók, hanem az általa festett arcképek tették. Ezek száma egész hosszu sort teszen. Ma gyarországnak alig van nevezetesebb embere e század öt első tizedéből, akit Barabás le ne festett volna; legörömestebben azonban az írókat és színészeket festette, az utóbbiakat sokszor egész alakban, a színpadi jelmezekben. Petőfi legjobb arcképeit is B.-tól kaptuk 1845. Később, midőn a művészegyesület nem fejtett ki elég tevékenységet, sőt határozottan hibás irányban kezdett mű ködni, a képzőművészeti társulat megalapításában volt egyik főtényező. De B. nemcsak gyakorlatilag űzte művészetét, hanem annak elméleti részeivel is tudományosan foglalkozott. Sokat buvárolta különösen a távlattant, s mint a magy. tud. akadémia tagja a festészeti távlattani v isszaélések és áltanokról, tartott székfoglaló előadást. B. elméleti műveiben olyan kérdéseket fejtett meg, melyekkel tán egy gyakorló művész sem foglalkozott és oly feladatokkal birkózott meg, melyekkel a szaktudomány emberei is keveset gondoltak úgyhogy hazai tudományos férfiaink a feladatok egyikét Barabás-problémának keresztelték el. Ez az oszlopokon megtörő világosság pontjainak tudományos meghatározása. Irt B. kézikönyvet a rajzolásról is, mely 1842. jelent meg három füzetben. Ezenkívül 1863. munkatársa volt az Arany János Koszoru-jának. A hazai képzőművészet 1877. ünnepelte B. ötvenéves művészi jubileumát. A veterán művész még ma is szorgalmasan dolgozik de a kiállításokon csak nagyritkán szerepel. Utolsó kiállított műve egy mosolygó fiatal leányfej volt 1889-ben.
2. B. Sámuel, történetíró, született Papolcon, Háromszékmegyében 1855 nov. 14. Történelmi tanulmányait a budapesti egyetemen és Bécsben az Institut für österr. Geschichtsforschung c. intézetben végezte. 1883. a budapesti egyetemi könyvtárnál segédtiszt, 1885. az országos levéltárnál fogalmazó lett. Munkái: Fráter Martinuzzi György élete (Pozsony 1885); Babenbergi harcos F rigyes (Budapest 1885); Beke Antallal együtt dolgozta I. Rákóczy György és a porta 2 kötetét. (Bpest 1888.)
ama hires gonosztevőnek neve ki nek szabadon bocsátását a nép követelte, mikor Pilátus az ítéletre odahozott Jézussal szemben föltette nekik a kérdést: kit bocsássak szabadon nektek, Barabbást vagy Jézust? (Máté 26, 16). Barabbas a. m. Abba fia.
az lrtis és Ob folyók közt levő Baraba-pusztaság (Szibéria) török törzsének neve. A B.-ek feltűnően mongol tipusuak, i. Török törzsek.
Miklós, olasz festő, szül. Genova mellett Sampiendarenában 1832., megh. Milánóban 1891. okt. 19. Első festménye, Madonna Consolatríx, sok megrendelést szerzett neki. 1856. Firenzében kiállította VIII. Bonifacius pápa halála cimü képét (ez jelenleg Londonban van). Neki tulajdonítják a firenzei Palazzo Celesiában levő freskókat; ezek: Galilei az inquizicio-törvényszék előtt; Capponi Péter VIII. Károly jelenlétében széttépi a szerződéseket; Szíciliai Vesper.
ama titkos politikai társaságnak neve, mely 1823. Franciaországban alakult. Jelképül Krisztus kínszenvedéseit használta s a kormány megbuktatására törekedett. A Bourbon-kormány azonban fölfedezte és elnyomta.
v. baraboj v. Csúnya (növ.), a Tájszótár leírása szerint székely szó s a. m. mogyorós bükköny v. földi mogyoró (Lathyrus tuberosus). Tavaszkor a disznó kitúrja, v. ugaroláskor az eke a földből kiforgatja. Akkora mint egy mogyoró vagy nagyobbacska, vajban megsütve jóizü étel. l. Bükköny.
János, román író szül. Brassóban 1772., meghalt 1848., ahol később tanító s egyuttal román tolmács lett. Ö szerkesztette a Foala Duminecic (Vasárnapi Ujság) c. lapot. Művei: Risipiera Jerusalimuliu (J. pusztulása). Deucalion sí Pira. Fordította az Ezer egy éjt románra. Legnevezetesebb műve Arghir sí Elena, melyet magyarból fordított, de nyelve annyira tősgyökeres román, hogy e munkája az utolsó kunyhóban is kedves olvasmány.
Kár. Ágost német filologus, szül. Ober dorf württembergi faluban 1827 okt. 22., 1842 óta könyvtárnok és egyetemi tanár Straszburgban. Egy ideig a nürnbergi germán múzeumnak volt hivatalnoka, utóbb udvari könyvtárnok Donau-eschingenben. Jeles szaktudós a német régészet és irodalom terén. Kiváló kiadványai: a Zimmer család krónikája (1868. 2. kiad. 1881. 4 köt.). Hroswithá munkái (1858), Reichenau kolostor krónikája (1866). A donau-eschingeni könyvtár kéziratairól kitünő munkát adott ki 1865-ben. Midőn a straszburgi könyvtár 1870-ben az ostrom alkalmával leégett, B. uj könyvtár alapítására fölhivást tett közzé melyre rövid idő alatt vagy 300,000 kötet jutott az egyetem birtokába.
nagyközség Temesmegye vingai j.-ban (1891) 918 német és oláh lak., juhtenyésztéssel; közelében római sáncok.
v. baraszk (növ.) a barackfa csonthéjas gyümölcse. Gömbölyű, apró s puhaszőrü, édes husu termék. Magvát kemény csontburok zárja körül. Egy levélből alakul, s a két széle összeforradasá nak helyén barázda marad. Amit a német a Pfirsich és Aprikoséval, a latin Persica és Armenicával megkülönböztet, azt a magyar csak a barack szóval tud a kifejezni. Botanikai tekintetben azonban a Persica Tourn. és Armeniaca Tourn. vagyis az őszi-barack és kajszin-barack egymástól meglehetősen eltérő; az utóbbi inkább a szilvával rokon v. a szilva (Prunus Tourn.) algénusza, csak hogy a külseje barack-alakú. Az őszi-barack (Persica Tourn.) génuszi jelleme a vastagabb, l abirint módjára barázdolt és likakkal átfúrt csonthéja, továbbá a rügyben redős levelek; a kajszin csonthéja sima, barázdolatlan és nem likacsos, levele a rügyben csavarodott. V ö. Kajszin- és őszi-barack.