a Dáciában, Pannóniában, Galliában, stb. találtatni szokott görög és római mintára készült arany és ezüst pénzek. A hazánkban található barbárpénzek az előlapon koszorús férfifővel, a hátlapon lovakkal II. Fülöp macedoniai király tetradrachmái után készült öntvény.
Jacopo de', olasz festő és rézmetsző, szül. Velencében 1500 körül. Hazájából végleg elköltözött, hosszabb ideig Nürnbergben élt és Brüsszelben. 1575 körül halt meg, mint Margit főhercegnő udvari festője. Főjelentősége a rézmetszés terén van. Metszetei, melyek részint keresztény, részint pogány tartalmuak, alakjukra nézve velenceiek, technikájukra nézve németek. Igy B. az olasz renaissance és német müvészet közt nevezetes közvetítő volt. Dürerre is nagy befolyást gyakorolt.
a középkorban oly művészek, kik a külföldiek izlése szerint dolgoztak.
Róbert, ciszterci pap, gimnáziumi tanár Baján, szül. 1856 márc. 17. Több jó nyelvészeti cikket írt (nagyrészt a M. Nyelvőrben) s átdolgozta Ihász G. magyar nyelvtanát.
(görög szó a retorikában, stilisztikában a. m. nyelvbeli hiba, különösen idegenszerüség: szóknak idegenszerü jelentéssel való használata (p. könnyelmü életet vezetni, e h. folytatni) és idegenszerü mondatszerkesztés (valami fölött csodálkozni e h. valamin). L. Latinosság, Németesség, Nyelvhelyesség, Antibarbarus.
Dániel, velencei történetiró, követ, majd érsek és aquilejai pátriárka (1513-70). Főműve: Storia Veneziana dal anno 1512 al 1515., melyben Surino követ jelentései nyomán hazánkról, nevezetesen a Dózsa György-féle lázadásról, eredeti hireket közöl. V. ö. Történelmi Tár 1891, 338 l.
A régi görögök, kik származásukat az istenektől vezették le, B.-nak nevezték mindazokat az idegen népeket, melyek más nyelvet beszéltek, mint ők. Ezen ellentét megjelölésében eredetileg nem volt semmi lealázó. Csak lassanként, azon mértékben, hogy Görögország a főhatalmat a szomszédos államok fölött megszerezte s szellemi fölényét biztosította, kezdték a barbár nevet a szellemi durvaság és műveletlenség megjelölésére használni. A rómaiak, kik a görögök szemében előbb maguk is B. voltak, mihelyt Görögországot meghódították s a görög művészet és műveltség meghonosodott Rómában, ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint a görögök, s barbároknak nevezték azokat a népeket, melyek a görög-római műveltségnek nem voltak részesei. A császári korban ezen lenézett barbár törzsek mindazonáltal úgy politikai, mint társadalmi befolyásra szert tettek s az ellentétek a római birodalom bukása idejében a műveltségben is elsímultak.
Az érintkezések, melyekbe a B. a klasszikus népekkel léptek, nem maradhattak behatás nélkül a művészetre sem. Az alakok, melyeket a legrégibb görög müvészet mint B.-at mutat be, a monda köréből valók. B. a trójaiak, az amazonok, barbár Medea is Ganymedes és Orpheus. A művészet előállításában azonban csak ruházataikról lehetett megismerni, hogy B. Páris mindig szép ifju marad görög tipussal, hogy nem görög, egyedül idegenszerű fövege, az u. n. frigiai süveg, s lábhoz simuló ruházata árulják el.
Történeti kompoziciókban a B. a persa háborúk óta jelennek meg. Polygnotos azon idő legnagyobb festője, falfestményeken örökítette meg e háborúk eseményeit. Hogy az ellenséges alakokat miképen jellemezte, arról semmi bizonyosat nem tudunk. A nápolyi muzeumban látható mozaik-képen, mely ugyan római időben készült, de aligha más, mint egy az alexandrin korban alkotott nagyszerű csatakép másolata, a macedonokkal harcoló perzsák már arcvonásaikról fölismerhetők. Az alexandrin művészet érdeme, hogy meg nem elégedett többé valamely barbár nép külső sajátságainak utánzásával, hanem a szellemi egyéniséget igyekezett érvényre juttatni. Az alkalmat a kelták (gallok) betörése Kisázsiába szolgáltatta. Pergamon királyai, annak emlékére, hogy a keltákat visszaverték, hadi tetteiket szobrokon örökítették meg. Egy részük jeleneteket ábrázol magukból azon ütközetekből. A kapitoliumi muzeumban őrzött a «haldokló gallus» s a Ludovisi-villában látható gall csoportozat ezen alkotások maradványai. Mindkét emléken úgy a test kiképzése, mint a harcos arctipusa elárulják nemzetiségét. A rómaiak, minthogy hódításaik révén oly barbár népekkel jöttek érintkezésbe, melyeket a görögök nem ismertek, az ókori barbár tipusok körét tetemesen kibővítették. Művészetük a legnaturalisztikusabb módon állította őket elő. A történeti reliefek a háború jeleneteit a legnagyobb hűséggel ábrázolják. Vannak azonban figyelemre méltó szobrok is. Különösen érdekesek a germánok alakjai. Firenzében, a loggia dei Lenzi alatt látható germán nőt a németek éppenséggel Thusneldának szeretik tartani. Mint tipusok nem kevésbbé érdekesek a dákok, kiknek alakjaival Traianus diadalkapuját és forumát fölékesítette.
1. Horuk (Aruk vagy Uruds) hirhedt tengeri rabló a XVI. században az oszmán uralom megalapítója Észak-Afrikában. B. egy az izlamra áttért mitilenei fazekasnak fia vala. Öccsével Mohammed tuniszi emir szolgálatába lépett és nemsokára az egész hajóhad élén állott. 1515. Eutemi, Algér emirje, segítségül hívta a spanyolok ellen; B. szétverte a spanyol hajóhadat, megfojtatta az emirt és Algér uralkodójává tette magát. Sokáig vitézül harcolt a spanyolok ellen, míg végre Gomarez Omar mellett megverte; menekülése közben megölték. 1518.
2. B. Dsereddin (Haireddin) az előbbinek öccse, szerződést kötött I. Szelim szultánnal (1519), mely szerint Algér pasája és tizezer janicsárnak vezére lett. Algért a spanyoloktól, Tuniszt pedig a bitorló Mulej Hasszántól foglalta vissza (1533). V. Károly császár, hogy B. türhetlen kalózkodásainak véget vessen, 500 hajóval és 30 ezer emberrel kikötött Tunisznál, 1535 jul. 18. Golettát ostrommal vette be s 86 ellenséges hajót ejtett zsákmányul. Mire a keresztény hadsereg Tuniszba ért, a fellegvárt a felszabadult 8 ezer keresztény rabszolga hatalmában találta. V. Károly Mulej Hasszánt nevezte ki spanyol helytartónak. B. azonban Algérból folytatta rabló hadjáratait, elpusztította a jóni szigeteket, megverte Dóriát, a császári admirált, Kandia szigete mellett tönkre tett egy keresztény hajóhadat 1540., s Franciaországgal szövetkezve kifosztotta Nizzát 1543. Hétezer fogollyal érkezett Konstantinápolyba, hol nemsokára aztán, 88 éves korában, 1546 jul. 4. meghalt. V. ö. Voigt, Die Geschichtschreibung über den Zug Karls V. gegen Tunis. Schomburgk, Geschichtschreibung über den Zug Karls V. gegen Algier. Turba, Über den Zug Karls gegen Algier (Bécs. Akad.). Jurien de la Graviére: Doria et Barberousse (1887). Stanley-Poole: The Barbary corsairs (1890). Pyrker egri érsek a Tunisiade c. hőskölteményben énekelte meg V. Károly diadalát.
(olasz a. m. rőtszakáll), I. Frigyes német császár mellékneve. B., olaszországi, különösen vörösszemü csemege-szőllőfajta.
(ejtsd: -rú) Károly János Mária, francia forradalmár, szül. Marseilleben 1767 márc. 6., leguiliotinozták 1794 jun. 25. A francia forradalom kezdetén L'Observateur Marseillais cím alatt hirlapot szerkesztett és sokat tett a forradalmi szellem élesztésére. A konventben a Girondistákkal tartott. Minthogy nem akart Marat és Robespierre pártjára állni, mint royalistát és a köztársaság ellenségét halálra itélték. Memoirjait 1822. fia adta ki, 1866. pedig Dauban pótolta ki azokat igen érdekes darabokkal.