Hippolit, francia zeneiró, szül. Poitiers-ben 1827. Törvényszéki biró is volt La-Rochelle-ben 1870-ig. Elnöke az ottani filharmóniai társaságnak. A Le Ménestrel c. szaklapban Gluck, Haydn stb. felől érdekes cikkeket írt; önálló művei: Beethoven, esquisse musicale (II. kiad. 1870), Chopin, essai de critique musicale (II. kiad. 1869); Ch. M. Weber, sa vie et ses oeuvres (II. kiad. 1874); F. Schubert, sa vie, ses oeuvres, son temps (1866); Félix Mendelssohn-Bartholdy (1869); Stephen Heller (1876). B. 1878. képviselővé lett.
Ferenc, hirneves párisi bronzműves, aki mesterművek reprodukálására berendezett műterme révén világhirre tett szert. Tiszta stil szerint, remek technikával készült tárgyai számos kitüntetést és nagy elismerést szereztek neki. Gyárában 400 munkás dolgozik rendesen s több mint kétezer minta után készült tárgyai, alakok műipari tárgyak a világ legelőkelőbb szalonjaiban találtak helyet. Ő készítette a párisi városháza belső diszítését is.
(ejtsd: -boá) Ferenc. marquis, francia allamférfiu, született Metzben 1745., meghalt Párisban 1837. Polgári szülők gyermeke volt. 1769-80. több németországi követségnél működött. 1780. Amerika konzulja, 1785. pedig Szent-Domingo főintendánsa lett. Hazájába 1790. tért vissza; mint követ jelen volt a regensburgi birodalmi gyülésen. A királyság bukása után visszavonult s Metz maire-je lett (1795). A directorium Cayennebe deportálta 1797., de már 1799. brumaire 18. után visszahivták. Bonaparte államtanácsossá és kincstári miniszterré tette (1801), mint ilyen vezette az alkudozásokat Luizianának az Egyesült-Államokhoz való csatolása ügyében (1803.). 1808 óta a legfelsőbb számszék elnöke s XVIII. Lajos alatt egy ideig az igazságügy minisztere is volt. Hivatalairól 1834. lemondott. Terjedelmes emlékiratokat írt a pénzügyről és a nemzetgazdaságról. Említésre méltó művei: Histoire de la Louisiane (1828) és Journal d'un déporté non jugé (2 köt., 1834)
József Benjamin, erdélyi orvos, szül. Brassóban 1754., megh. u. o. 1814. Orvosi tanulmányait Bécsben és Brassóban végezte. Ugyanitt nyert orvosi oklevelet, majd Erlangenben doktori cimet szerzett. 1778-ban Háromszék, 1787-ben Fogarasszék főorvosa lett. 1788-tól kezdve haláláig Brassóban működött. Művei: De haemorrhoidibus vesicae ingenere et in specie. Dissertatio inaug. medica. Tirnaviae 1777. - Chemische Untersuchungen einiger merkwürdigen Gesund, u. Sauerbrunnen des Széklers Stuhl Háromszék in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1792. stb.
(e.: bárbrej-szén-szülpisz), kis helység Aube francia départementban, Troyestól 6 km.-re, a Seine balpartján, 339 lak. Van egy XII. századbeli temploma. Sajtja troyesi sajt néven ismeretes.
eredetileg Tafani, római hercegi család, mely a Toscanában fekvő Barberino birtokától vette nevét. A ház nagyságát és fényét B. Maffeo alapította meg, aki 1568. született s 1623. VIII. Orbán név alatt a pápai széket foglalt el. Óriási vagyont, hercegségeket és hercegi cimet szerzett családjának. Különösen Károly testvérének három fiát ruházta fel magas hivatalokkal. De midőn Orbán halála után X. Ince pápa felelősségre vonta őket, Franciaországba menekültek, ahol Taddeo meg is halt (1647). A legidősebbik testvér, B. Francisco, aki 1597. szül. s 1769. mint bibornok és a szent kollégium dékánja meghalt, alapítója volt a nagy Barberini-könyvtárnak, mely 60,000 kötetet és 8000-nél több kéziratot számlál. Alapítója volt még az u. n. B. palotának, mely a Vatikán mellett Róma legnagyobb épülete (Maderna, Beromini és Bernini építészeti műve). A legifjabbik, B. Antonio (szül. 1608.), 1628. bibornokká, 1631. Urbino hercege, XIII. Lajos alatt Poitiers püspöke s 1657. Reims érseke lett. Miután a pápával kibékült, visszatért Olaszországba s Nemiben halt meg 1671. Latin és olasz verseket írt. Általában a B. családtagjai a tudomány, irodalom és művészet pártolói voltak, az az ismert közmondás tehát, «quod barbari non fecerunt, fecere Barbarini», egyedül VIII. Orbán pápa kapzsiságára és nepotizmusára vonatkozhatott. A család férfiága 1738. halt ki. Javaik Colona (Giulio Cesare) hercegre szállottak, aki anyjának nevét s a B.-családnak cimerét (három méh) is átvette. Megh. 1787. A Barberini Colonna családnak utolsó férfitagja Don Enrico, Palestrina és Castello San Pietro hercege volt, született 1823., megh. 1889. február 18. Rómában.
Csak egy leánygyermeket hagyott maga után, Máriát, kit 1891. Sacchetti Lajos marchese vett nőül. - A nagy B. palotában az említett könyvtáron kivül számos műemléket is őriznek, így többek között Raiffaelnak Fornarina és Dürernek Krisztus az irástudók között c. műveit. Viszont a B.-i faun a müncheni gliptotékába és a hires portlandi edény a British Museumba került. V. ö.: Reumont, Beiträge zur italienischen Geschichte (5. köt., Berlin 1857); Boccardo, Enciclopedia italiana (III. köt. 292-94). - B.-nek nevezik Velencében azokat a nobilikat, kiket még a 25-ik korév betöltése előtt, Szt. Borbála napján, golyózás útján a nagy tanácsba fölvettek.
köszörült, domboru alakokkal diszített régi római üvegedény. VIII. Orbán pápasága alatt (1623-1644) Róma és Tivoli között kiásott márványkoporsóban hamuval telten egészen ép állapotban találták. Első birtokosa a pápa egyik rokona által alapított Barberini-féle könyvtár volt; a XVIII. században William Hamilton angol követ szerezte meg, utóbb Portland herceg, végül a londoni brit muzeum birtokába került. Utolsó előtti birtokosától Portland-vázának is szokás nevezni. A brit muzeumban 1845. egy látogató szándékosan darabokra zuzta az edényt, de azt ismét összeillesztették. Magassága 25 cm., legnagyobb átmérője 15 cm. Az edény alapteste sötétkék, átlátszó üveg, mely homályos tejfehérségü üvegréteggel van bevonva. E rétegből több alakból álló mitoszi ábrázolás van kiköszörülve, úgy hogy a fehérszinü alakok a kék alapból domborulnak ki. Az üveg köszörülésének és csiszolásának mestersége nagyon régi.
[ÁBRA] Barberini váza.
Az ó-kor népeinél az ékszerül szolgáló drágakő és üveg faragása, köszörülése és csiszolása általánosan el volt terjedve és azt nagy tökéllyel üzték. Nagyobb edényeken is sikerrel próbálták meg a köszörülést. Az ilyen edényeket úgy készítették, hogy sötétszinü üvegből fujt gömböt más szinü, ez esetben tejfehérségü olvadt üvegbe mártottak és e kétféle szinü, két réteghól álló üvegből fujták az edényt. A külső, világos rétegből aztán kiköszörülték a domboru alakokat. A Barberini-váza a római üvegköszörülésnek ránk maradt legremekebb alkotása. Ujabban agyagból, majd meg üvegből is elkészítették egészen hű másolatát.
(ejtsd: bárbé) Armand, francia forradalmi politikus, szül. Guadeloupe szigetén 1809 szept. 18., megh. Hágában 1870 jun. 26. Gyámja 1830. Párisba küldte, hogy jogot tanuljon. Párisban Blanqui alatt részt vett ama titkos társaságok üzelmeiben, melyek a föloszlatott népegyesületekből alakultak. Az 1839 máj. 12-ki vakmerő lázadási kisérlet alkalmával elfogták s a pairek kamarája mint a lázadás értelmi okozóját és vezérét halálra itélte, de Lajos Fülöp király büntetését életfogytiglani fogságra változtatta, melyből B. csak az 1848. februári forradalom alatt szabadult ki. Az ideiglenes kormány B.-t a Luxemburg-palota kormányzójává és a párisi nemzetőrség 12-ik legiójának ezredesévé nevezte ki, az Aude département pedig képviselőnek választotta az alkotmányozó nemzetgyülésbe. 1848 máj. 15. részt vett a nemzetgyülés ellen elkövetett merényletben, azután életfogytiglani fogságra itélték. 1854. szabadon bocsátották. Azóta fölváltva Belgiumban, Spanyolországban és Németalföldön élt.
(ejtsd: barbéd zsui) Henrik, franc. iró, szül. Canteleuben (Rouen mellett) 1812., a Louvre közép- és renaissance-kori műgyüjteményeinek őre, ki e gyüjteményekről több érdekes munkát irt: Les gemmes et joyaux de la couronne (1865. diszmű, Jacquemart metszeteivel), Les Della Robbia, sculpteurs en terre émaillée (1865), Descriptions des sculptures modernes de la Renaissance et du moyen-áge du musée impérial du Louvre (1865-1874, 2 rész), továbbá Les mosaiques chrétiennes des basiliques et des églises de Rome (1857). Études sur les fontes du Primatice (1859).
(franc., ejtsd: bárbett), oly emelvény, amelyről a mellvéd mögött álló ágyuval lőrés alkalmazása nélkül lőhetnek.