Angelo, olasz képfaragó, szül. Siená-ban 1803. Különösen görög izlésben dolgozik. Fő művei: a sienai és orvietoi székesegyházak diszítményei.
(ejtsd: barbé) Eduárd Polidor Izsák, francia államférfiu, szül. Mazamet-ben (Tarne) 1831 szept. 2. 1847. a tengerészeti pályára lépett, 1861. sorhadnagy lett és részt vett a krimi és a Khina ellen indított háborukban. 1863. leköszönt és birtokára vonult. 1870. önként ragadott fegyvert és részt vett Páris védelmezésében. 1882. Tarne megyében szenátornak választották, még pedig köztársasági programm alapján. 1887. a tengerészeti tárcát vállalta el a Rouvier-miniszteriumban, és ez állásában a Tirard- és Freycinet-miniszteriumban is megmaradt. (Grande Encyclopédie V. 371.).
(ejtsd: barbe doréviji) Gyula, francia kritikus és regényiró, szül. Saint-Sauveur le Vicomteban (Manche-megye) 1808 nov. 2., megh. Párisban 1889 ápr. 24. Már 15 éves korában feltünt Aux héros des Thermopyles c. röpiratával, s 1851-től fogva irodalmi cikkeket irt a Pays-be, melyek éles polemikus hangjokkal és sajátságos stiljökkel feltünést keltettek. Utobb része volt a Cassagnac-féle Réveil megalapításában és sokat dolgozott a konzervativ lapokba, legutóbb a Gil Blas-ba. Iratai közül említendők: L'amour impossible (1841), Les prophétes du passé. I. de Maistre, de Bonald, Chateaubriand, Lamenais (1851), Une vieille maitresse (1851), L'ensorcelée. egyik legjellemzőbb munkája (1854. 2 köt.), Les quarantes médaillons de l'Académie francaise. Portraits critiques (1863), Le chevalier, Des Touches (1864), Un prétre marié (1865, 2 köt.), Les Diaboliques (1874), Goethe et Diderot (1880), Histoire sans nom (1882).
járási főhely Charente francia départementban, a Tréfle és Condéon között; (1886) 4090 lak., a XII. századból való Mátyás-templommal, jelentékeny gabona- és marhavásárokkal. B. Angoumois egyik hűbére volt, amikor még falak körítették.
város Magdeburg porosz kerületben, az Elbe jobb partján, (1890) 5471 lak.; vasuti állomással, répacukorgyártással és sörfőzéssel.
Alice, olasz operaénekesnő, szül. Modenában 1861 febr. 26. Apja szegény hegedűmüvész volt, anyja pedig egy olasz marquis család tagja. Szülői 1869. Kairóba költözködtek, hol apja a khedive meghivására átvette a kairói opera igazgatását. A kis Alicet egy francia nevelőintézet gondjára bizták, hol szigoru klastromi nevelésben részesült. Tizenötéves korában szülői visszaköltözködtek Olaszországba. Apja a római konzervatóriumban képeztette ki a hegedűművészi pályára. 1879. a Quirinalban bemutatta hegedüjátékát az közönségnek. Mint énekesnő legelőször 1883-ban szülővárosában lépett szinpadra. Ez időtől kezdve B. csakhamar ismeretes lőn egész Olaszországban. Első körutja alkalmából nálunk Budapesten is (1892) nagy tetszést aratott.
János Jakab, miután a francia ligánái szolgált és a pápai, később a spanyol hadseregben tábornok volt, 1593. Felső-Magyarország kormányzója és Kassa parancsnoka lett. 1604. Bocskainak levelet írt, melyben 20,000 frt kölcsönt kért tőle, mit azonban Bocskai megtagadván, halálos ellensége lett neki. Kézrekerítette leveleit s a császárnál felségárulónak vádolta be, szentjobi várát pedig császári sereggel megtámadta. Bocskai, miután hiába kért maga ellen bizonyítékokat és vizsgálatot, B. ellen fegyvert fogott s a hozzá igyekező Petz vezér seregét Álmosd és Diószeg között 1604 okt. 14-én tönkretette s magát B.-t is megszalasztotta, ki Kassára akart menekülni, de nem bocsátották be s így Szepes várába futott, melyet azután, sikertelenül Lippai Balázs ostromlott. B. később Spanyolország tartományi kormányzója lett s 1626. halt meg.
olasz nemesi s részben hercegi család. Nevét a Comacchia mellett fekvő Barbiano-kastélytól vette. - Említésre méltó: Alberico Condottiere, ki a külfóldön szolgáló olaszokat összegyüjtötte s belőlük a György-csapatot szervezte, mely ugyszólván katonai iskolája lett egész Olaszországnak. E sereggel harcolt III. Károly nápolyi király oldala mellett, ki 1384. connétable-jává tette. Szolgálatait azután Gallazzo Visconti milanói hercegnek ajánlotta föl, ki őt (1403) végrendeletében fiai gyámjának és kormányzójának nevezte ki. Megh. 1409. - Kitünt még e családból Krisztina hercegnő (1808-1868). B. Barbiano herceg neje, mint irónő. (Műveit l. fölsorolva Boccardonál, Encicl. italiana, III. 562. l.) - A családnak jelenlegi feje Emilio herceg, szül. 1855., Antonio hercegnek (1804-1882) fia. Neje: Madeleine, Desmanet de Biesme vicomte leánya. Gyermekük nincs.
(ejtsd: barbié dü bokázs), 1. János Dénes, francia geografus, szül. Párisban 1760 ápr. 28., megh. u. o. 1825 dec. 28. Tagja volt az Institutnek 1806 óta, 1809 óta pedig a párisi Collége de France tanára. Hirnevét Atlas pour le voyage des jeune Anacharsis (Páris 1788-89., új kiad. 1799) által szerezte. Magyarul: B. világosító értekezése (Barthelemy, Ifju Anacharsisának VIIl. kötetéhez). Ford. Deáky I. Sámuel (Kolozsvárt 1821. A ref. kollégiom bet.) További művei: Mélanges de géographie és Examen des histoirs d'Alexandre. - 2. János Vilmos, az előbbeni fia, szül. 1793., megh. 1843.; tanár volt Párisban s szintén kiváló érdemei vannak a földrajzi tudomány és térképezés körül. - 3. Sándor Frigyes, az előbbeni testvéröccse, szül. 1797., megh. 1834 febr. 25. Munkái: Traite de géographie général (Páris 1832), és Dictionnaire géographique de la Bible (u. o. 1834). A Faculté des lettres tanára volt.
(ejtsd: bárbjé), 1. Antal Sándor, francia bibliografus, szül. Coulommiersben 1765 jan. 11., megh. 1825 dec. 5. Igen fontos bibliografiai műve: Dictionnaire des ouvrages anonymes et pseudonymes (Páris, 1806-1809 és 1872-79, 4 köt.). Előbb pap, azután az államtanács könyvtárának megalapítoja és őre, majd Napoleon könyvtárnoka volt s mint ilyen alapította a fontainebleaui, compiégnei, st.-cloudi és a louvrebelí könyvtárakat.
2. B. Ágost, francia szatirikus, szül. Párisban 1803 ápr. 28., megh. Nizzában 1882 febr. 14. Jogot tanult, de azután az irodalomra adta magát s először is Les mauvais garçons c. regényt irt (1830, Royervel), mely a francia középkori társadalmat festi. A juliusi forradalom a költői szatíra terére vezette, amelyen fényes sikereket aratott. 1869. az akadémia tagja lett. Főműve: Jambes (1831, 31-ik kiadása 1882.) a felsőbb osztályok erkölcsi romlottságát, kapzsiságát és szemérmetlen anyagiasságát ostorozza. II Pianto-ban (1833) Olaszországgal, Lazare-ban (1837) az angol és ir munkások nyomorával foglalkozik. Egyéb költeményei: Chants civils et religieux (1841), Rimes héroiques (1843) és Silves, poésies diverses (1861). Adott ki egy kötet elbeszélést: Trois passions (1867) s halála után jelentek meg: Souvenirs personnels et silhouettes contemporaines (1883) és Poésies posthumes (1884).
3. B. Gyula, francia szinműiró, szül, Párisban 1825 márc. 8., egész fiatalon lépett fel Un poéte c. elég szerencsés verses drámájával, majd részint egymaga, részint másokkal egyesülten számos drámát vígjátékot, vaudevillet operaszöveget irt. Legismertebbek: Les derniers adieux (1851) Graziella (1849), Jenny l'ouvriére (1850), Les marionettes du docteur (1852), La loterie du mariage (1868, verses vigjáték), Voyage autour d'une jolie femme (1852, vaudeville), Galathée (1852, zenéje Massétől), Le roman de la Rose (1854, zenéje Pascaltól), Psyché (1857, zenéje Thomastól), Le pardon de Ploërmel 1859, fordította Csepregi Lajos (Pest 1860, Herz J.; zenéje Meyerbeertől), Faust, ford. Ormai (Pest 1870, Metszősy Károly); Roméo et Juliette, ford. Ormai Ferenc (Pest 1872, nemzeti szinh. könyvtára 31.); La reine de Saba mindannyi Gounod zenéjéhez), Hamlet, fordította Böhm Gusztáv (Arad 1870, Goldscheider H.) és Mignon (Thomas zenéjéhez), Les noces de Jeannette (Massé zenéjéhez) stb. Jeanne d'Arc c. drámája 1873 a Gaité-szinházban tisztességes sikert aratott. A francia-német háboru lirai költeményekre lelkesítette, amelyek Le Franctireur c. alatt jelentek meg 1871.