Hedv. (növ.), lombos moha; Baumgartennél szakálmoha, hazánkban 27 faja van.
kisközség Hunyad vmegye dévai járásában, 567 oláh lak., a Kis-Bánya-Boica közelében fekvő aranybányák egyikével. A B. (Borbála) főtelérein kivül Ábrahám- és Mihálytelér. Az egész telérrendszer E. csapásu és K. dülésü s a vastagság 1 mm-től 1 m-ig váltakozik; közepén van az arany, mely a vékonyabb teléreken dúsabb. A Barbara-teléren leginkább leveles, mohszerü, szemcsés szabad arany és érc fordul elő.
Cuv. (állat), a lágyparáshalak alrendjében a pontyfélék családjába tartozó halnem. L. Márna.
(Burzenbach), folyó Erdély DK-i részében, az u. n. Barcaságon (l. azt), 7 havasi folyó egyesüléséből ered; főforrása a fogarasi havasokhoz tartozó Ronkából ered, hol Baitza nevet visel, alább a Királykőből eredő Tsernutza, a Burza-Tomasuluj és Burza-Mike, a Zernyest közelében eredő Burza lui Bukur, a Burza Feruluj, a Riu és a Törcsvári patak szakad belé. Az egyesült folyó a rozsnyói völgyön folyik át, Vidombak és Fekete-halom közt ér ki a Barcaság rónájára s ott Földvár közelében az Oltba ömlik. A Nagy-B. völgyében 1641. már vasbányászat folyt, jelenleg azonban szünetel. A Burza Feruluj völgyében Perou-Bolu-Vámilor nevü helyen agyagpalában vaskovand és ezüstnyomok mutatkoznak. - B. (Nagy-), kisközség Borsodmegyének szentpéteri j.-ban, a Sajó völgye mellett (1891) 647 magyar lak., közelében ősrégi vár romjai láthatók. - B. kisközség Abauj-Tornamegyének kassai j.-ban, (1891) 1098 tót és magyar lak., a Bárczay-család nagy kastélyával és angol-kerttel; vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár.
(franc. jeton) a m. pénzértékü jegy, melyet gyárakban és bányákban, ipartelepeken, vasuti munkálatoknál folyópénzek helyettesítésére, háborus időkben pedig a váltópénz pótlásának hiányára használnak. A számolón B. társasjátékoknál a tett összegek, a számmal ellátott eb-B. a lefizetett ebadó jelzésére szolgál. - A prostitució megakadályozására és ott, hol a prostitució türt állapot, annak ellenőrzése végett oly nő, ki a kéjelgést keresetképen üzni szándékozik, köteles a személyazonossága megállapítására vonatkozó hatósági okmányaival együtt mindenekelőtt a főkapitányságnál jelentkezni, hol a bordélyházba lépés jegyzékbe vétetik. A jelentkezőt az illető főkapitányi közeg, elhatározásának következményeire komolyan és jóakaratulag figyelmeztetni köteles. Ha szándéka mellett megmarad, a főorvos megvizsgálja és ha egészségesnek találja és egyéb akadály fenn nem forog, részére türelmi B.-t állítanak ki. Az ilyen nő ezentúl folytonos rendőri és orvosi felügyelet alatt áll és lakását a főkapitányság tudta nélkül el nem hagyhatja, sem meg nem változtathatja.
Dávid, műfordító és hires nyelvujító, szül. Bodrog-Kereszturon, Zemplénmegyében, 1753 v. 1755., megh. 1828. Sárospatakon járt iskolába, hol az akadémiai tanfolyamot 1770. kezdte és 1783. végezte. 1790. németországi és külföldi akadémiákat látogatott, 1791. pedig Sárospatakon a matézis és fizika tanára lett, de tanszékét csak egy év mulva, 1792 máj. 1. foglalta el, mert egy évet még szaktárgyai tanulmányozása céljából - a szuperintendencia költségén - a göttingai egyetemen töltött. 1802. a kollegium rektora lett, 1805. állásáról leköszönt és visszavonulván, irodalmi dolgokkal foglalkozva élt 1828. bekövetkezett haláláig. Irodalmilag leginkább a mult század 80-as és 90-es éveiben működött. A pozsonyi Magyar Hirmondót két izben is szerkesztette (1784. és 1786.); népdalgyüjtéssel is foglalkozott s az Akadémia népdalgyüjteménye számára 39-et küldött be. Fenmaradt munkái: Szigvárt klastromi története. Németből fordította. Pozsony 1787. Két darab (mindkét darab végén új szavak tárával). Dissertatio inauguralis multiplicibus scientiarum naturalium in omni vita utilitabitus. Pozs. 1792. (Tanári székfoglaló.) A tudományok magyarul. Pozsony 1792. Erős nemzeti érzése a nyelvujítás terén tulságba ragadta; ő volt az első erőszakos ujító. Minden áron mindent magyarul akarván kifejezni, oly tévedésekbe esett, hogy a purizmus ellenei méltán keltek ki ellene. Az ő nyelvujítása csak a nyelv anyagára, a szókincsre vonatkozott s egészen különbözött a Kazinczyétól, ki a nyelv belső tulajdonságait, szellemét: mondattanát és stilusát igyekezett idegen minták után simítani, reformálni. Kazinczy B-t nem is szerette, sőt kigunyolta. B. Szabó még a hónapok neveit is magyarosítani akarta (Zuzoros, Fagyláros, Enyheges, Olvanos, Nyilonos, stb.); az univerzitást «mindeményedelemnek» keresztelte el, s minden munkáját megtöltötte magafaragta s jobbára értelmetlen új szókkal, sőt egyes munkái végére e szavakból szótárt is csatolt.
(Barszána), kisközség Máramarosm. izavölgyi j.-ban, az Iza mellett, (1891) 2633 oláh és német lak., baromtenyésztést űz.
(ejtsd: barkarola), 1. olasz szó, általános elnevezése a Középtenger kikötőiben használt kisebb csónakoknak és vizi járműveknek, melyeket rendszerint csak evezővel hajtanak; némely B. azonban egy egyszerü, könnyen felállítható és leszedhető árboccal és a megfelelő vitorlával is el van látva.
2. B.-nek mondják az olaszok azt a sajkadalt, melyet a nápolyi és velencei bárkák v. gondolák vezetői a lagunákon való evezés közben énekelnek. A nép vérmérsékletéhez képest e sajkadalok rendesen lágy (moll) hangnemben, 6/8 ütemben vannak irva; dallamuk egyszerü és gyöngéd kifejezésü szokott lenni, összhangzásban a hangulattal s az idővel, melyben azokat éneklik, t. i. estve. A B. jelentősége különben inkább csak a régibb időkre vonatkozik; a «velencei sajkadal» elnevezése átment a műzenébe is, s e téren is kiváló termékekre utalhatunk, p. a Rossini Othellojában, Zampa-ban, Portici néma- és Fra Diavoloban előforduló B-k, különösen pedig Mendelssohn Szöveg nélküli dalai-ban található több velencei sajkadal.
(Burzenland), termékeny hegyvidék és lapály Erdély DK-i részében, Brassó vidékén, melyet K., D. és DNy. felől az erdélyi Kárpátok hatalmas láncolatai öveznek be, mig É. felől a Persányi hegysor határolja s K-en az Olt és Feketehegy választja el Erdővidéktől és Háromszéktől. Térfogata mintegy 1600 km2, tenger felett való magassága 5-700 m. E területnek legnagyobb része Brassómegyére esik, ÉNy-i a Bucsecs és a Nagy Feketehegy közé nyuló kiöblösödése Fogarasmegyéhez tartozik. A B.-ot a Barca folyó, a Vidombáki s a Tömös patak öntözik, melyek az Oltba ömlenek. Lakói tulnyomóan szászok, kik itt egy külön nyelvvidéket alkotnak s elkülönült helyzetüknél fogva eredeti szokásaikat és erkölcseiket mindeddig megóvták. A B. Erdély legtermékenyebb s legjobban művelt lapályainak egyike; dus térségére D. felől 4 szoros (a Törcsvári, Tömösi, Ó-Sanci és Bodzai) nyilik, amelyeket már a kunok, bessenyők, tatárok, törökök és oláhok berohanásai ellen védelmezni kellett. E célra Brassóvára (a Cenktetőn), Törcsvár, Feketehalom, Höltövény és Királykő várai talán már első királyaink idejében épültek s őrizetükre talán magyar népek rendeltettek, amit abból következtethetni, hogy a B. helynevei többnyire magyar eredetüek. II. Endre 1211. a német vitézrendet hivta be az ottani határok védelmére; annak tagjai néhány helységet építettek, de a király nemsokára visszavette adományát, a vitézek visszaköltöztek Poroszországba, de német telepítvényeseik itt maradtak. A fentemlített várak mint királyi várak az erdélyi vajdáktól függtek s eleintén a B. szász helységei is az ő, illetve a székely ispánok hatósága alatt voltak; I. Lajos 1377. a 13 szász helységet ez alól felmentette s Brassónak rendelte alá. Zsigmond király pedig 1428. megengedte, hogy a B-i szászok polgári pereiket a nagyszebeni törvényszékhez föllebbezhessék. II. Ulászló Törcsvárt Brassónak elzálogosítá s 1500-ban az ahhoz tartozó 10 magyar falut a katonáskodásra és adózásra nézve Brassóhoz csatolta, amely város lassanként az egész B. fejévé és urává lett s a magyar falvak lakosait jobbágyaivá tette. Végre Brassó és Beszterce vidékei a Királyföldhöz csatlakoztak, amelyen Nagyszeben kerekedett felül s akkor a szebeni vagy szász egyetem hatósága az egész Szászföldre terjedt ki. A B. mostani politikai beosztását az 1876. évi XXXIII. t.-c. állapította meg. V. ö. Orbán Balázs: A Székelyföld leirása. VI. kötet, Pest 1873. Hintz: Natur- und Kulturbilder aus dem Burzenland (Brassó 1873). Hunfalvy János: Egyetemes földrajz. Budapest 1886. II. 791. Josef Meschendörfer: Die Gebirgsarten im Burzenlande (Brassó 1860) u. az: Versuch einer urweltlichen Geschichte des Burzenlandes (Brassó 1866). Friedr. Philippi: Die deutschen Ritter im Burzenlande.
l Brassói hegység.