1. 842 óta III. Mihály keletrómai császárnak mindenható gyámja, ki a gondjaira bízott ifju császárral együtt oly botrányos életmódot folytatott, hogy Ignatius patriárka őt az Ur vacsorájából kizárta. Bardas sürgetésére a császár Ignatiust letette és Photiust nevezte ki helyébe, ami következményeiben a keletrómai egyház szakadására vezetett. Később a császár Bardas növekvő hatalmát féltékeny szemmel nézte és őt 866 ápril. 21-én Keposban (Káriában) megölette.
2. B. Skleros, Tzimiskes János császár hadvezére s ennek halála után (976) a bizánci trón bitorlója. Azonban a császári seregek a Halys mellett megverték, mire Bagdadba menekült (979 1). 987. ismételten fellépett mint trónkövetelő, de 989. meghódolt II. Baziliosz császárnak. Megh. 990-ben.
3. B. Phokas, II. Nikeforos császárnak unokaöccse. Mint II. Baziliosz császárnak hadvezére, megverte Bardas Sklerost a Halys mellett (l. B. 4). 987. maga lázadt fel a császár ellen, azonban az Abydos melletti csata előestéjén meghalt (989). L. Keletrómai birodalom.
Henrik Adolf, német orvos, született Frankfurtban 1819. Berlinben, Heídelbergben és Párisban végzett tanulmányai után 1841. orvos lett. Már 1840-ben asszisztense volt Naegelenek Heidelbergben; szülész akart lenni, de az éppen akkor keletkezett természettudományi áramlat őt is magával sodorta s ennek következtében elvált Naegeletől és a tisztán tudományos térre lépett. Bischoffnál proszektor lett, 1844. magántanár. Ez időben több bonctani munkát irt. Négy évvel később Greifswaldban a sebészet tanára lett, amely téren oly hírre tett szert, hogy 1868-ban Berlinbe hivták meg Jüngken helyére. Titkos egészségügyi tanácsos, majd a porosz hadsereg vezérkari orvosa lett s mint ilyen részt vett az 1870-71-iki porosz-francía háboruban. Főbb műve: Lehrbuch der Chirurgie und Operationslehre, Berlin 1879, mely 8 kiadást ért.
(Berdera) körülbelül 130 kunyhóból álló, szomáliaktól lakott helység Kelet-Afrikában, a Dsuba-folyó mellett, 76 óra járásra torkolatától; a század elején virágzó helység volt. V. der Decken afrikai utazót itt gyilkolták meg.
(Bar-Deisan a. m. Deisan fia, mivel az ily nevű folyó mellett született Mezopotámiában), szül. 154., megh. 224. Szíriai vallásbölcselő és a bardesanita hitfelekezet alapítója, melyet fia Harmonius vallási himnuszok által meglehetősen elterjesztett. B. maga is összes iratait versekben irta. A kereszténység szeretetét és tudományát dicsérik Epiphaeneus, Eusebius, Efrem és Hieronymus. Efrem meg is őrzött tőle 150 himnuszt. Azonban Efremnek magának kat. himnuszai elterjedvén, a bardesanita felekezet hanyatlásnak indult és az V. század vége felé megszünt.
István, jeles magyar hadvezér II. Lajos korában. Tomori Pál oldalán harcolt, midőn ez 1524-ben Ferhát pasa seregét megverte. A győzelem B.-nak volt köszönhető, aki körülvette a pasa seregét s a benrekedt törököket, köztük a pasát is felkoncolta. Ezért Lajos, midőn a győzelem jeléül 40 zászlóval és nagy hadi zsákmánnyal Budára jött aranysarkantyus vitézzé tette. B. erre lelkesedésében a király és az udvar előtt kirántotta kardját és azt mondta, hogy nincs az országban két emberen kivül olyan, kit kardjával királyáért átdöfni kész ne lenne. Ujlaki Lőrinc és a többi főurak könnyen kitalálhatták, hogy e két ember csak Szapolyai János és György lehet, s ezért haragot tartottak reá s mindent megtettek, hogy eltegyék láb alól. Midőn B. Budáról visszatért Kalocsára, itt javában folyt a törököktől elfoglalt zsákmányon való osztozkodás, miközben összeveszett Bosnyák Tamással, kit párviadalban megölt. Ujlaki Lőrinc és a reá haragvó főurak siettek felhasználni az alkalmat s bevádolták a királynál, aki fejét vétette.
szürke szinü olaszországi márványféleség, sötét foltokkal, melyek részben szerpentin-ásványok. Igen kemény.
Kristóf Gottfried, német bölcsész, szül. Blaubeurenben, Württembergben, 1761 május 28., megh. Stuttgártban 1808. 1795 óta ez utóbbi város gimnáziumán a bölcsészet tanára volt és első ízben Grundriss der ersten Logik, gereinigt von d. Irrthümern der bisherigen Logiken überhaupt, der Kant'schen insbesondere; keine Kritik, sondern eine medicina mentis, brauchbar hauptsächlich für Deutschlands kritische Philosophie c. műve által (Stuttg. 1800) vonta magára a közönség figyelmét. E művében B., aki első műveiben egészben véve Kanthoz csatlakozott volt, ellentétes állást foglalt Kant rendszerével és bizonyos értelemben az ugyanazonossági elmélet előhirnöke volt. B. az u. n. racionalis realizmus megalapítója, mely lényeges befolyással volt különösen Hegel logikájára, amely egyszersmind ontologia. Kifejti, hogy a Kant-féle kriticizmus főhibája volt a létet s gondolkodást külön választani. Csak a gondolkodás s képzelés (Vorstellen) közt kell különbséget tenni. A gondolkodás a szükségesség jellegével bir, azaz a léttel azonos. A mit szükségkép gondolunk, az van; és csak ami van gondoljuk szükségességgel. A gondolkodás tana a lété is, a logika azonos a metafizikával. Ebből természetesen az is következik, hogy minden lét - gondolkodás, mert a megismerés nem egyéb, mint a fogalomnak reprodukciója, amely a való tárgy lényege. A lét - reális eszme, ennek szubjektiv ismétlése - a ma ismerés. A létezőnek különbözősége a gondolkozás különböző intenzitásában találja alapját. Itt érintkezik B. gondolkodása Leibnitz minadologiával, egyszersmind Schelling természetfilozofiájával. Gondolatainak hatását homályos, zavaros előadásuk nagyon csökkentette. B. fontosabb művei még: Sophylus oder Sittilchkeit und Natur als Fundament der Weltweisheit (Stuttg. 1794). Allgemeine praktische Philosophie (u. o. 1795), Ueber die Gesetze der Ideenassociation (Tübinga 1796), Philos. Elementarlehre (Landshut 1802-1806) és Beiträge zur Beurtheilung des gegenwärtigen Zustandes der Vernuftslehre (Landshut 1803), B. és Reinhold: Briefwechsel über das Wesen der Philosophie und das Unwesen der Speculation. (München 1804.)
János francia történeti festő, szül. Montbardban 1732 okt. 31., megh. Orleansban 1809 okt. 6., mint a szépművészeti akadémia igazgatója. David és Regnault az ő tanítványai voltak. Művei: Tullius, Sancta Catharina, Szt. Miklós és Bernát, A három szent király imádása. Andromache Hektor holttesténél. Életének alkonyán elvesztette a szeme világát.
mainzi érsek 1031-től, előbb hersfeldi apát volt; megh. 1051. Fia volt oppertshofeni Adalbertnek; jószivüsége által tünt ki. Emléknapja a kat. egyházban jun. 10. C.
kisközség Udvarhelymegyének homoródi járásában, (1891) 898 magyarajku lak., mezőgazdasági szeszgyárral.