(ejtsd: -er d'vjőzak) Bertrand, a konvent tagja, szül. Tarbesban 1755 szept. 10., megh. 1841 január 14.. Eleinte ügyvéd volt, később Bigorre kormánykerület tanácsosává nevezték ki, mely kerület 1789-ben képviselőjéül választotta. A nemzetgyülés megalakulása után, bár szabadelvü volt, mérsékeltnek mutatta magát és csak pénzügyi meg közigazgatási ügyekben szólalt fel. Ő alapította meg a legelső forradalmi politikai lapot: Le point dujour-t. Az alkotmányozó nemzetgyülés föloszlása után a semmítő törvényszék birája, 1792-ben pedig a nemzeti konvent tagja lett, ahol számító és ravasz magatartása által nagy befolyásra tett szert. XVI. Lajos halálra itélésénél B. elnökölt a konventben és Lajos halálára szavazott. Midőn kitört az élethalálharc a hegypárt és a girondisták között, csakhamar felhagyott közvetítő szerepével s a hegypárthoz szegődött. Nagyravágyó terveit ügyesen elrejtvén, a jólétbizottságnak is tagja lett, mely állásban többnyire vakon követte a jakobinusok, illetőleg Robespierre parancsát. Ő indítványozta 1793 szept. 5., hogy a rémuralmat állandónak nyilvánítsák s oly hangzatos frázisokat gyártott a rémuralom dicsőítésére, hogy a nyaktiló Anakreonjának nevezték. Felismervén az idők jelét; még jókor Robespierre halálára szavazott; Lecointre mint a rémuralom egyik főkolomposát ennek dacára bevádolta s a konvent 1795 augusztus 25. deportációra itélte, brumaire 18-án azonban megkegyelmeztek neki. Napoleon nem bízott benne és tüntetőleg mellőzte B.-t, ki ekkor az irodalomra adta magát. A «száz nap» alatt képviselőnek választották, a Bourbonok második restaurációja után pedig mint királygyilkost számkivetésre itélték. 1815 óta Brüsszelben élt, ahonnan csak 1831-ben tért vissza. Mémoires-jei 1842. jelentek meg 4 kötetben, kiadta Carnot H. Macaulay remek essayt irt róla. Magyarra fordította Angyal Dávid (Olcsó könyvtár).
kisközség Biharmegyének vaskóhi j.-ban, (1891) 379 oláh lakossal, határa hegyes és a Körös gyakori kiöntései következtében nagyon termékeny.
olyan eszköz, mellyel az orvosok a bőrnek nyomást érző képességét határozzák meg. Az e célra Eulenburgtól rugós mérleg mintájára szerkesztett eszközt úgy használják, hogy egy pelotta segélyével a bőrre helyezve, fokozódó erővel, nyomást gyakorolnak reá, amig azt a csukottszemü vizsgált egyén éppen megérzi. A kifejtett nyomás nagysága az eszközön grammokban leolvasható, és mutatja a bőr nyomást érző képességének fokát. Ugyanilyen célra Landois, Golz és Bastelberger is szerkesztettek eszközöket.
Barret (eredetileg latinul biretum a birrus szóból), a XV. században divatossá vált duzzadt karimáju sipka, melyet aztán a XVI. században a művelt osztálybeli férfiak és nők általánosan viseltek, és mely ez alatt sokféle átalakuláson esett át. A tudósok és polgáremberek sipkája lapos és redőkbe szedett, néha pedig szögletes, széles, lapos és vagy lehajtott, vagy vizszintes karimáju volt. A XVI. század második felében e föveget a spanyol kalap váltotta föl. A B. most néhány országban a papok, az egyetemí tanárok, birák és ügyvédek hivatalos viselete.
József, olasz iró, szül. Turinban 1719 ápr. 25., megh. Londonban 1789 máj. 5. Fiatal korában egy guastallai kereskedő-ház alkalmazottja volt, s már mint ilyen kezdett verselgetni. Komolyabb irodalmi működése azonban csak akkor kezdődött, midőn 1751-ben elment Londonba, ahol mint olasz nyelvmester kereste kenyerét. Itteni tartózkodását csak 1760-ban szakította meg öt esztendőre, mely idő alatt részint Milanóban, részint Velencében élt, ahol egy annak idején rendkivüli feltünést keltett kritikai lapot szerkesztett. E lap (Frusta letteraria, Irodalmi Korbács) igen sok szellemmel és elevenséggel támadta meg az akkor népszerü irók nagy részét, némelyeket, mint p. az arkádiai akadémikusokat (l. o.) megérdemelt gunnyal ostorozva, másokat, mint p. Goldonit, nagyon igazságtalan szempontból itélve meg. Voltaire-rel szemben, aki Shakespearet ócsárolta, nagy hévvel fogta pártját az angol tragikusnak, s e téren Lessinggel együtt úttörő volt. Fontosabb munkái: Lettere familiari ai suoi tre fratelli (Milano 1762), egy Londonból Portugálián, Spanyol- és Franciaországon át Genuába tett út leirása, melyet később angolul is kiadott (A tourney from London to Genua cím alatt); továbbá Ragguaglio de' modi e de' costumi dell' Italia (angolul: Account of the manners and customs of Italy, London, 1768), egy angol-olasz szótár és frazeologia.
(Balfrus), jelentékeny kereskedelmi város Mazenderan persa tartományban a Babul mellett, mintegy 50,000 lak. B. nagy kereskedelmi pont Oroszország és Persia közt.
kis kikötő helység és tengeri fürdő Manche francia départementben, 2 km.-re B. foktól a Cotentin-félsziget végső csucsától, 1065 lak., élénk hajózással, a pompás gateville-i világítotoronnyal és 1850 óta nagyon jelentékeny osztriga-halászattal. Egykor megerősített hely volt; ahonnan Hitvalló Eduárd (1402) és Hódító Vilmos (1066) Angliába hajózott.
Pál Frigyes, dán iró és politikus, szül. Lyngby-ben (Jütland) 1811. 1848-49. az alakuló dán birodalmi gyülésnek volt tagja, később 1846. a folkething-é, majd egy darabig belügyminiszteri hivatalnok s végre a királyi könyvtárnál segéd lett. Mint iró először történeti s politíkai téren mozgott (Dánia és Norvégia története III. Frigyes alatt stb.), VI. Frigyes halála után teljesen áttért az ultra-radikálisok pártjához és az úgynevezett «skandináv eszme», azaz Svédország, Norvégia és Dánia egyesítésének egyik legszenvedélyesebb szószólója lett. Nagy feltünést keltett ez irányu Brage og Itim (B. és J.) negyedéves folyóirata. Legismertebb művei: Fortällinger af Fädrelandets Historie (Elbeszélések a hazai történetből, 4. kiad. 1873., 2 kötet). Későbbi művei: Billeder af Nordens Historie (Képek Észak történetéből), Kong Christian IX. Dagbog (IX. Keresztély király naplója stb.).
Hans Albrecht gróf, porosz tábornagy, szül. Mögelinben (Brandenburg) 1635., megh. 1704. dec. 27. Kitünt a franciák és svédek ellen vívott 1675-iki háboruban. Sobieskivel harcolt Bécs alatt (1683) s Budavár visszavételénél 1686 szept. 12. ő vezette az ostromló sereg balszárnyát. 1685. Spandau kormányzója, s négy év mulva részt vett a rajnai hadjáratban. Bonn ostrománál közte és Schöning tábornok között oly heves vita támadt, hogy végül fegyverrel rohantak egymásra. Hivatalos vizsgálat után Schöning állását veszítette. 1691 aug. 19. 6000-nyi segédhad élén Zalánkeménnél találjuk. Érdemei elismeréséül Lipót császár birodalmi grófságra emelte 1699. Közreműködött Dankelman megbuktatásában, Kolb kegyenc elől azonban ő volt kénytelen az udvartól távozni. Utolsó éveit elhagyatottságban töltötte Kossenblat birtokán. V. ö. Barfus-Falkenberg, Hans Albrecht, Graf v. B. (Berlin 1854). Allgem. Deutsche Biogr. (II. köt.); Brock, Die Brandenburger bei Zalánkemen (1891).
város Lucca olasz tartományban, a Romeccio D-i lejtőjén, 2700 lak., a X. századból való romokkal, selyemszövőkkel, kötélgyártással.