Oktáv, tanár, született Közép-Peterden, Torda-Aranyos vármegyében 1833.; 1864-től a naszódi gör. kat. főgimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Művei: Grammatica limbei magiare (Kolozsvár 1869). Magyar-román zsebszótár. (U. o. 1870).
a Margarithoz nagyon hasonló ásvány (csillámféleség) Strzingből (Tirol), gyakran azzal egynek is veszik. Vagy 6% báriumföldet tartalmaz, innen a név; Bárium-csillámnak is mondják.
tágasabb értelemben olyan nagyon ritkán előforduló ásvány, melynek alakja tökéletesen megfelel a földpáténak, anyaga azonban annyiban mutat eltérést, hogy mészföld helyett báriumföld van benne. Van ortoklasz- és plagioklasz-földpát báriumföld tartalommal, úgyhogy tulajdonképen a baritföldpát név mind a kétféle báriumtartalmu földpátra vonatkozhatik. Rendesen azt a báriumtartalmu ortoklaszt értik alatta, mely Svájcban Imfeld mellett Bimenthalban (W allis) szép színtelen kristályokban hialofan (hyalophan) név alatt ismeretes. A külseje és szögértékei az aduláréival egyeznek meg. A hialofan név Sartorius von Waltershausen-tól való. A legszebb és legnagyobb, ritka szépségű kristály (5. cm.) a müncheni egyetemi ásványtani muzeumban van.
(ejtsd: baric) György, román író és politikus, szül. Zsukon (Kolozs vármegye) 1812 jun. 4. Tanulmányait Torockón, Brassóban, Balázsfalván és Kolozsvárott végezte. Hallgatott, teologiát Balázsfalván s 1835-ben az ottani líceum természettan-tanárává nevezték ki. 1838. megindítja a Gazetta Transilvaniei c. lapot, mely nemcsak a hazai, hanem a monarkia összes románságának legelső hirlapja volt. Ugyancsak ő szerkesztette a Foaia pentru minte, inimá si literaturá c. szépirodalmi közlönyt, amely a Gazetta Transilvaniei melléklete volt. 1845-ben lemondott tanári állásáról, hogy életét teljesen a politikának és lapjának szentelhesse. 1848-ban tagja volt a nagyszebeni román honvédelmi bizottmánynak s ugyanez év november havától 1849 májusig élénk tevékenységet fejtett ki a harctéren. 1849 május havában a császári csapatokkal Romániába ment, ahol orosz fogságba került, de Hurmuzaki, gazdag bukovinai földbirtokos közbenjárására szabadon bocsátották. Mikor haza jött, vagyona már tönkrement. 1860 táján a zernyesti papírgyár igazgatója lett s beutazta Belgiumot, Franciaországot és Svájcot. B. ma az erdélyi román kulturegylet elnöke. Munkái: Cuvéntare scolasticá (Brassó 1837), Dictionar germano-roman (u. o. 1853, két köt.), Dictionar unguresc-romanesc (u. o. 1869), Párti alese di Istoria Transilvaniei (Válogatott részek Erdély tőrténelméből, I-III. köt.), Calendar pentru poporul romá nesc (Brassó 1851-55).
kénsavas bárium és kénsavas stroncium izomorf keverékéből álló ritkább ásvány. Közép helyet foglal el a barit és a celesztin között. Utóbbiakkal izomorf; vagyis szinten rombos rendszerben kristályosodik. Kristály ai, melyek ritkán fordulnak elő, vastagon táblások. Leggyakoribb sugarasan rostos vagy héjjas halmazokban. Termőhelyei: Svájc (Wallis, Imfeld, Binnenthal), Tirol (Greiner), Szászország (Jocketa), Hannovera (Nürten), É.-Amerika (Drummond-sziget az Erietóban).
az alstonit-tal vagy bromlit-tal dimorf ásvány; anyaga szénsavas bárium és szénsavas mész (Ba CO3 + Ca CO3). Fehér vagy sárgásfehér, áttetsző, egyhajlású, rendszerbeli oszlopos, jólhasadó kristályokban terem Cumberland, Alston és Svédország, Langban egyes ércteléreiben.
(olasz. Baritono), a férfi hangfajok legszebbike, mely a basszus méltóságát s erejét a tenor fényével egyesíti, tehát középhelyet foglal el e két hangfaj közt. A B. hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg bassz-baritonoknak nevezzük. A tenor-B. a hőstenortól alig különböztethető meg; legalább sok hőstenor nem egyéb, mint oly baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokban művelték ki. A bariton szó tulajdonképen annyit tesz, mint «mélyenhangzó», tehát nyilván a magas tenor-hangra való tekintettel lett megválasztva. A franciák a B.-t basse-taille, t. i. mély tenor-nak (mi fenti megjegyzésnek teljesen megfelel), vagy concordant-nak nevezik (mert a B. a hangterjedelem tekintetében a tenorokkal és basszusokkal «összeegyezik»). A B. hang terjedelme A-fis, illetve -g. Ujabb időkben a zeneszerzők főszerepeket írnak a B. hang számára, ami nem kis mértékben abban leli magy arázatát, hogy a kiválóbb hangú s művelt tenor énekesek száma midinkább apad. Kiváló B. szerepek vannak az operákban: Don Juan, Tell Vilmos stb. - B., mult században nagyon kedvelt, de most már elavult vonós-hangszer neve (olasz. Viola di Bordone vagy Bardone). A B. körülbelül egy cellohoz hasonlított, szerkezetre nézve pedig a viola d'amour-nak megfelelő basszus-hangszer volt, amennyiben hét húrral volt ellátva, melyek alatt azonban még egy bizonyos mennyiségű (9-24) acélhúr volt; ha a felső hurokon játszottak, ezekkel együtt ez acélhurok is hangzásba jöttek, sőt néha balkézzel ezeket is pengették. A felső hurok hangolata a következő volt: H, E, A, d, f, h, e. Minthogy Eszterházy Miklós herceg, Haydn pártfogója, ezt a hangszert nagyon kedvelte, Haydn a B. számára igen sok darabot irt (175), ezeken kívül még 125 divertissement-t B. számára, 6 duót két B.-ra, 12 szonátát B.-ra és cello-ra, 17 kassaciót stb. szerzett. E darabok legnagyobb része a tűz martaléka lett, mielőtt nyomtatás alá kerültek volna. De a következő egykorú zeneszerzők: Paër, Weigl, Eyble, Pichel is irtak számos darabot a B. számára. E hangszert már a XVII. században is készíttették, p. A. Steiner. (1660). - B. név alatt ismeretes még egy réz-fúvóhangszer, t. i. a baritonkü rt, melyet lágy és tömör hangja miatt euphonium-nak is neveznek. Ennek terjedelme, ha C hangolatban van: a nagy C-től az egyvonású b-ig; s ha B hangolatban van, (mely esetben tenor-tuba- nak is nevezik) a kontra B-től az egyvonású as-ig terjed. Ezt a fúvóhangszert a német katona-zenekarokban használják.
l. Kulcs.
l. Baritföldpát.
l. Pszilomelan.