(növ.), barkásfáknak, különösen a tölgyeknek hímes virágzatán, a barkán fejlődő gubacs, p. az Andricus Grossularioe Gir.; l. Gubacs.
hegy a Nílus mellett, Dongola fölött, a fáraók idejéből való hatalmas templomok romjai teszik érdekessé. Itt volt az ókori Nepata város.
Krassó-Szörénymegye orsovai járásában, Mehádia határában emelkedő hegy, a hasonnevű vár romjaival. hagyomány szerint Mehádiával együtt a XIII. században keletkezett. A meredek hegy tetején még két roskadozó vársarok áll. Eredetéhez érdekes monda fűződik. 1614-ben és 1631-ben oklevelek is említik. V. ö. Pesty, Szörényi bánság története. II. 11.
Mária, kiváló német szinművésznő, szül. Kassán 1859 márc. 2. Gyermekkora óta rajongással viseltetvén a színészet iránt, végre atyja ellenállását megtörve 15 éves korában belépett a bécsi színészeti akadémiába Laroche tanítványai közé. Legelőször a frankfurti szinházban lépett fel, hol két évi komoly tanulmányai s gondos színpadi gy akorlatai folytán a közönség kedvencévé lőn; honfitársa Barnay, a kiváló német művész buzdítása mellett, Frankfurtból Hamburgba szerződött s itt a hires Maurice alatt nyerte meg művészi neveltetése teljes befejezését, a természetességet a nagyobb tragikai, és a könyedséget a társalgási szerepekben. Legszebb sikereit Sardou Dóra-jában aratta. A berlini udvari színházhoz 1880-ban szerződtették állandóan s annak azóta egyik legjelesebb tagja. Budapesten is többizben nagy tetszés mellett vendégszerepelt.
(növ.), a barka-virágzatnak hegye levelei, ezeknek a tövéből nőnek a barka virágai. A barkapikkelyeket többnyire különlevő hegye-levél v. murva alkotja; ellenben a nyirfafélék, meg a gyertyánfa termővirágának barkapikkelyei a hegye-leveleknek meg az előleveleknek összenövéséből támadnak; I. Áltoboz.
az a halászlegény, a ki a bárkát a kikötőhöz hozza.
(növ., Amentaceae), a kétszíkü növények gazdag, természetes rendje; fák v. cserjék; a hímes virágok mindig, a termő virágok ritkábban barkásak (l. Barka), inkább egyenként vagy kevesedmagukkal jelentkeznek. A B. virágai sohasem pároséltüek, hanem többnyire különéltüek; a hímes és termő virágok vagy ugyanazon, vagy más fán vannak, s e szerint a B. egylakiak, (tölgy, diófa) vagy kétlakiak (fűz-, nyárfa). Virágaik aprók, szembe nem tűnők; a virágtakaró egyszerű zöldes kehelynemü lepel; olykor ez sincs, vagy csak egy mirigy, néha pedig szőrcsomók helyettesítik. Ide tartoznak a fűzfélék, Myrica-félék, mint kétlakiak, a makktermők (Cupuliferae) nyírfa és diófa-félék, mint egylakiak.
(növ., Juliflorae), a borsnövények, barkásak, meg a csalánképűek közös serege; barkás, buzogányos v. csengőalaku virágzattal; igen apró, nem színes, többnyire tökéletlen egyivaru virágokkal.
szertartásos cselekvény a kat. egyházban, mely abban áll, hogy virágvasárnapján mise előtt pálma- és olajfa-ágakat, vagy ezek hiányában más, barkás ágakat megáldanak és körmenetben körülvisznek a templomban. Jelentősége van a multra történelmi, a jelenre misztikus és a jövőre nézve prófétai. Történelmileg annyiban jelentős, a mennyiben Jézusnak, közvetetlenül kínszenvedése előtt, Jeruzsálembe való bevonulására emlékeztet. Erről már az ószövetségi próféta (Zak. 99.) is említést tesz, mi dőn elmondja, hogy a nép Jézust nagy örömmel fogadta, a gyermekek pedig pálmaágakkal mentek elébe és kiáltoztak: Hozsanna Dávid fiának, áldott, ki az Ur nevében jön. Misztikus jelentése az isteni malasztból származó lelki örömet, prófétailag pedig a földi élet után a mennyei Jeruzsálembe való boldog bevonulást jelenti.
kisközség Beregmegyének mezőkászonyi j.-ban (1891) 986 magyar lakossal; vasúti állomás, postahivatal és postatakarékpénztár.