A bőr, haj, szembogár szine igen fontos szerepet játszik az emberfajták megkülönböztetésénél, úgy hogy már a régi egyiptomi emlékeken is szinük különbözősége szerint ábrázolva fordulnak elő az akkoron Egyiptomban élt egyes népek, amlyekről a hieroglifákban névszerint is említés tétetik. Színre nézve többféle tipust lehet megkülönböztetni (l. bővebben: Bőr-szine). Az egész emberiséget e szempontból két nagy csoportra szokás felosztani: u. m. a fehér-testüek és a szines-testüek csoportjára. Az előbbiekhez csupán csak az európaiak és némely ázsiai népek, (indo-európaiak) az utóbbiakhoz valamennyi egyéb szárazföld (Ázsia, Afrika, Ausztrália és Amerika) ős benszülöttei tartoznak. Nem szükséges bővebben mondani, hogy voltakép minden embernek a teste szines és az európaiakat csak azért szokás fehéreknek nevezni, hogy az ellentét a többi sárgás v. mongol, barnás v. maláji, sötét feketésbarna v. ausztráliai, kékes feketésbarna afrikai vagy szudán néger, és vörösesbarna v. amerikai embercsoportokkal szemben élesebben kitünjék. A mi magunkat az u. n. fehér bőrü v. testszinű európaiakat illeti, ezek is egymás közt a szinárnyalatokra nézve feltünő különbséget mutatnak fel, s a hírneves angol buvár, Huxley két szintipust különböztet meg az európaiaknál, u. m: a barna (melanokroikus) tipust és a szőke (xantokroikus) tipust. A barna v. sötétfehér (brünett) tipust legjobban képviselik: a bráhmánok, arabok, kis-ázsiai zsidók, örmények, görögök, albánok, déli szlávok, déli olaszok spanyolok, portugálok, baszkok, bretonok. Angliában a walesiek, irhoniak. A barna tipushoz tartozó emberek bőre többé-kevésbbé barna, amint azt a minálunk is eléggé ismeretes tipus mutatja; hajuk korom fekete szembogaruk (szivárványhártyájuk) sötét fekete-barna. Európában a barna tipustól a szőke tipus felé, Azsiában a fekete-barna (ausztraloid, negrito) a tipushoz legfinomabb árnyalatu átmeneteket lehet találni. Európában nemcsak a déli részeken, hanem a középső részeken s még elég messze Észak felé találni barna tipusu embereket; de érdekes az a tény, hogy épp úgy mint egész Európára nézve ugy az egyes országokra nézve a délibb vidékeken több a barna tipusu ember mint az észaakibb vidékeken. Ujabb idő óta a tudósok statisztikát vezetnek a barna és szőke tipust illetőleg. Igy Németországban, Belgiumban, Svájcban és Ausztriában összesen tíz millió iskolás gyermeket vettek e tekintetben vizsgálat alá, amelyből kiderült: 1. hogy az összes gyermekeknek több mint a fele (50% nál több) sem nem tiszta szőke, sem nem tiszta barna tipusu. - Hazánkban is körülbelül így áll a dolog («sem nem szőke, sem nem barna, az igaz magyarfajta» - állítja a közmondás). 2.) Hogy míg Németországban a szőkék (31,80%) számban feltünően felülmúlják a barnákat, (14,05%) addig Ausztriában már több a barna (23,17%) mint a szőke (19,79%); Svájcban pedig már az ellenkező viszony mutatkozik mint Németországbsn; t. i. Svájcban a barnák 25,70°/o-ot, a szőkék pedig csak 11,10%- ot tesznek, közép-Európában tehát Németország a szőkék fő hazája, s mint már említők, az északi részében sokkal több a szőke (p. Lauenburgban 45,02%, Slezvig-Holsteinban 43,35%) mint déli részeiben (p. Bajorország-ban a szőke tipus 20,36% Elszász-Lothaiában pedig csak 18,44%). Amint látszik ezek a statisztikai adatok azt a meglepő tényt bizonyítják, hogy úgy általában egész Európában valamint az egyes országokban dél felé a barna tipus, Észak felé pedig a szőke tipus kerekedik felül; de öreg hiba volna azt gondolni, hogy az talán a déli melegebb és az északi hűvösebb égalj befolyásától függ. Ez a kérdés felette bonyolult s amint a kutatások kimutatták, az emberi bőr szinének tipusát illetőleg a fajtabeli, a vérbeli bélyeg sokkal fontosabb szerepet játszik mint az égalj melegebb v. hidegebb jellege; végre nem kell elfelejteni, hogy Európa mai benszülöttei nem elejétől fogva laktak ott, ahol ma tartózkodnak s hogy nincs Európában egy ország sem amelynek lakói már a legrégibb idők óta nem költözködtek és nem vándoroltak volna.
kerületi főváros Tomszk szibériai kormányzóságban a felső Ob mellett (1885) 17,118 lak., igen értékes természetrajzi és etnografiai muzeummal. B. középpontja az Altai hegység bányászatának; 1887-ben 378 3/4 pud (l pud = 16,38 kg.) szinaranyat és 120 1/4 pud ezüstöt olvasztottak ki. A város tulajdonképeni alapítója Demidov (1730).
l. Limonit.
l. Limonit.
Antal Péter József Marie, a francia forradalom legbuzgóbb híveinek egyike szül. Grenobleban 1761 október 22., megh. 1793 nov. 29. Mint a grenoblei parlament ügyésze kezdte pályáját. A forradalom kitörésekor az angol alkotmánynak Franciaországba való átültetését javasolta. 1789. szülővárosa képviselőnek választotta. Mint a forradalmi eszmék ügyes és lelkes előharcosa gyorsan népszerü ember lett. Az emberi jogokról szóló határozatot ő sürgette leginkább. A mondott év jul. 23. a nemzetőrség szervezésére nézve adott be javaslatot, szept. 13. az egyházi javak lefoglalása mellett nyilatkozott; dec. 26. a politikai jogok gyakoriasa felett támadt vitában B. nemcsak a protestánsok, hanem a zsidók sőt a színészek és hóhérok számára is egyforma polgári jogokat követelt. Midőn a nemzetgyülés mérsékelt tagjai 1790. klubot alakítottak, B. a jakobinusoknak klubját léptette életbe. A nemzeti gyűlésben a király veto-joga ellen kelt ki, 1790. máj. 21. a királynak béke és háború felett való rendelkezési jogát támadta meg. Legnagyobb politikai ellenfele Mirabeau volt, kit akkor az udvar már a maga pártjára nyert meg. Mint a gyarmatbizottság tagja, a szerecsenek és egyéb vad emberfajok számára is követelte a teljes szabadságot. A király szökése után B. Péthionnal és Latour-Maubourggal egyetemben azt a megbízást kapta, hogy a királyi családot Varennessből hozza vissza Parisba. A királyi családdal való személyes érintkezés és a forradalom rohamos és radikális fejlődése arra bírták, hogy ezentúl a király párthivei közé álljon. Kijelentette hogy a király személyét sérthetetlennek tartja és védelmezte a papokat, kik a gyűlés rendeleteinek eleget tenni nem akartak. B: erősen bízott benne, hogy Franciaországot az alkotmányos királyság fogja megmenteni; ez értelemben a királyt is tanácsokkal szolgálta, de miután látta, hogy ez nem hallgat reá, visszavonult Grenobleba. Később a királyi udvarral folytatott levelezése miatt elfogták és tizenöt havi fogság után a nyaktilóval kivégezték. A konzulátus idején, mint jeles szónoknak és a liberalizmus lelkes bajnokának szobrot állítottak neki a szenátus termében, de a Bourbonok restaurációja után ezt a szobrot ismét eltávolították. Munkáit (Oeuvres posthumes) nővére, Mme Saint-Germain és Bérenger M. adta ki 4 kötetben (Paris 1843). V. ö. Janin: Barnave (Paris 2. kiad. 1860). Grande Encyclopédie V. 435.
község Belovár-Kőrösm. Gubijelnopoljei járásában, (1891) 1554 horvát-szerb lak.
Lajos, német szinész, szül. Pesten 1842. ápr. 11. Ifju korában kereskedő és magánhivatalnok volt. 1860. lépett először szinpadra Lacroix név alatt. Fellépése azonban éppen nem ébreszthetett reményt jövője iránt s mintegy másfél évig csak alantas szerepkörrel kellett beérnie. Pesten lépett föl végre 1861. Sailer színházi rendező javára midőn immár megválni készült a szinháztól s óriási siker követte föllépését a gráci, mainzi, prágai szinházakban, sőt a bécsi udvari szinházban is. A pesti, rigai mainzi, berlini, frankfurti, hamburgi szinháznál töltötte ifjúkorát. Öt évi dicsőséges szereplése után 1878-ban a hamburgaltonai szinházhoz igazgatóvá nevezték ki. Legkitünőbb szerepe: Lear, III. Richárd, Tasso, Othello, Pósa, Holofernes, Essex stb. Kiváló érdemeket szerzett a német szinészegyesület életbeléptetese körül. 25 éves szinészeti évfordulója alkalmából Berlinben a német szinészegyesület négyezer tagja hálaalbummal lepte meg.
(ejtsd: bárnbörnersz) a. m. csűrgyujtogatók, ama politikai pártnak gúnyneve, mely az Egyesült-Államoknak eddigelé meg nem mivelt területéből 160 acre földet követel mindazok számára, kik annak megmívelésére ajánlkoznak. Kívánja továbbá, hogy adósság fejében csak a föld felerésze legyen lefoglalható, s hogy az iskoláztatás ingyenes legyen. Némely államban, mint p. Arkanzaszban, e párt követelései részben kielégítést nyertek.
1. Alfréd Smith, amerikai könyvkereskedő, alapítója a nagyhirü A. S. B. & Co. brooklyni könyvkiadó-cégnek szül. New-Haven-ben (Conn.) 1817. megh. Brooklynban 1888.. B. a szó legszorosabb értelmében selfmade man. Tíz éves korában árvaságra jutván, neveltetését nagybátyjára bízták. 16 éves korában belépett egy nagyobb new-yorki könyvkereskedésbe. 1838. 21 éves korában, önállósította magát, társas viszonyba lépvén Davies Károly tanárral, akinek matematikai tankönyveit kiadta. A három első évben kizárólag avval foglalkozott, hogy e tankönyvekkel kocsin vásosról-városra utazgatott s azokat az Egyesült Államok összes iskoláiban fölajánlotta használatra. 1840. Filadelfiába tette át üzletét, ahol egyúttal könyvkereskedést is nyitott; 5 évvel később azonban visszament New-Yorkba, ahol ezentul minden vállalatát és törekvését siker és szerencse kísérte. Itt indított meg: The national series of standard school-books c. alatt egy tankönyv-sorozatot tankönyv-sorozatot, mely az összes tudomány-szakokat felölelte, s mellyel fényes eredményt ért el. 1880. nagyszerü áruházat építtetett Brooklynban, melyben az elárusító helyiségeken s raktárakon kivül elhelyezte 20 géppel folytonosan működő nyomdáját és könyvkötészetét is s miután az egész vállalatot fölszerelte, nyugalomba vonult, átadván az üzletet öt fiának és unokaöccsének. B. a nyilvános életben jelentékeny szerepet játszott, számos nagy válíalat élén állott és sokféle tiszteletbeli hivatalt viselt. Jótékony célokra végrendeletileg nagy összegeket hagyott, melyek közül megemlítendő 450,000 frt a Cornell university, és 250,000 frt a brooklyni Faith home részére.
2. B. Barnaby, angol költő, Shakespeare idejében, szül. York grófságban 1569., halálának ideje bizonytalan. B. Rikhard durhami püspök ifjabb fia volt; 1586. az oxfordi egyetemre ment, de ezt nemsokára elhagyva, a katonai pályára lépett. Művei közül csak néhány maradt fenn kevés példányban, ilyenek: Praise of Musike (Oxford 1586), Parthenophil and Parthenope(London 1592), Divine Centurie of Spirituall Sonnetts (London 1595), Four Books of Offices, udvari kézikönyv (1606) The Devils Character, a tragoedie, containing the life and death of Pope Alexander VI. (1607).
3. B. Juliánna, Angolország legkorábbi irónőinek egyike, a II. Rikhárd uralma alatt lefejezett korábbi kegyencnek Sir James Bernersnek lánya, a sopewelli kolostor feedelemasszonya volt és 1460 után halt meg. Kedvelte a vadászatot, nevezetesen a solymászatot, halászatot és a címertant, melyekről részben versben irta ily cimü munkáját: The bokys of Hawkyng and Huntyng and also of Cootarmuris (Sr. Albans, 1486, gót betükkel és fametszetekkel, mely kiadás már csupán két példányban van meg). A későbbi kiadásokhoz csatolták az 1441-ben írott címertani munkát is. Legújabb londoni kiadása (1811) is ritkaság s csak 150 példányt nyomtak belőle.
4. B. Róbert angol hittudor. Mikor VIII. Henrik a pápától elszakadt, a király udvari káplánja lett, (1531), és egyik közbenjáró volt a király és clevei Anna közötti házasságnál. De éppen ezért, midőn Henrik Annával meghasonlott, Barnesre is bosszús lett s azt mint bebizonyított eretneket a parlament előtt bevádolta, és máglyán végeztette ki 1540. Egy polemikus műve maradt: Vitae Romanorum pontificum, quos papas vocamus.
5. B. Vilmos, angol filologus és legkiválóbb dialektus-költő, szül. Rushhay Bagherben (Dorsetshire) 1810. s Cambridgeben végezte tanulmányait; 1847-ben dorseti segédlelkész, 1862-ben winterbourne-cumei lelkész lett. Mint tájszólásköltő legelőször 1844. lépett fel Poems óf rural life in the Dorset dialect c. kötetével. Többi művei, melyekben mesterien festi a falusiak életmódját, ezek: Homely rhymes (1859), Song of Solomon in the Dorsel dialect (1859), Rural poems in the Dorset dialect; Poems of rural life in common English (1866). Mint filologus több munkát irt a dorseti tájszólásról s egész sor nyelvösszehasonlító könyvet: A philological grammar, grounded upon English and formed from a comparison of more than 60 languages (1854), Notes on ancient Britain and the ancient Britons (1858), Tiw, or view of the roots and stems of the English as a Teutonic tongue (1862) stb.
(ejtsd: csipping vagy MarketBarnet),község az angol Hertfordshireben 18 km.-re Londontól (1891) 5410 lak., fontos marhavásárokkal. A község közelében álló obeliszk emlékeztet az 1471 ápr. 14-ki csatára, amelyben Warwick grófot, a királyalkotót, IV. Eduárd legyőzte.