(ejtsd: barnuc) Simon, tanár és izgató, szül. Román-Bogsánban 1808 aug. 1., megh. u. o. 1864 máj. 28. Gimnáziumi tanulmányait Nagy-Károlyban s Balázsfalván végezte. 1832. a világtörténelmet s filozofiát tanította Balázsfalván, 1833-tól csak a filozofiát. Laményi János püspökkel összeütközésbe jövén, ott kellett hagynia katedráját. B. ekkor már mint érettkoru ember Nagy-Szebenbe ment a jogra. 1848 szept. 16. a Balázsfalva mellett elterülő mezőn az ugynevezett Campul libertatiibreve-n (szabadság mezeje) fölhivja az ott összegyült románságot, hogy az uralkodó ház mellett fogjanak fegyvert. Ennek örve alatt a magyar földes urak ellen izgatta a feldühödt oláh népet. A szabadságharc után folytatta jogi tanulmányait Bécsben s Padovában, a hol doktorátust nyert. 1855-ben a jassi-i egyetem meghivja a közjogi s filózofiai katedrára. 1863-ban súlyos beteg lett, minek következtében magán életbe vonult. B. több filózofiai művet irt, melyek közül volt hallgatói egynéhányat közzé tettek; jogi munkái: Dreptul natural privát (Jassi 1868), Dreptul gintilor, Doctrina Constitutiuni, Dreptul public al romanilor (Jassi 1867).
grófság Dél-Karolina Észak-amerikai állam délnyugati részében. Területe: 2464 km2 39,785 lak. Főhelye: Blackville.
Kelta erdetü szó. E nyelven ugyanis Bar férfiut, átvitt értelemben szabad eredetü, a közhasználatban előkelő származásu férfiut jelentett. Franciaországban, hol a XIII. században 59 báróság volt, a magasabb rangu lovagokat nevezték így. E báróságok tulajdonosai közvetlenül a királytól függöttek. Angololországban Hódító Vilmos kora óta élnek e cimmel, s B.-k-nak nevezték mindazokat, kik a koronától hűbérbirtokokat bírtak. János király alatt a B. cím a Lords of Parliament-re szorítkozott s ma e néven a lordok legalsóbb osztályát képezik. Németországban a közvetetten birtokok tulajdonosait nevezték B.-k-nak, kik közvetlenül a király, vagy császár fennhatósága alatt állottak. Később a B.-k előkelőbbjei grófi rangot vettek fel, hogy kiemelkedjenek a többi a B.-k közöl, kiket manapság az alsóbb nemességhez számítanak s annak első osztályát képezik. Magyarországon e cím az ország zászlósait s azokat a főurakat illette, kik bandérium felállítására voltak jogosítva. Mint családi címnek első nyomait nálunk, a Podmaniczkyak (1506) és Drágfyak (1507) bárói diplomájában találjuk, de általában csak a Habsburg-ház alatt honosodott meg. Nálunk a B. a főnemességhez tartozik; a felsőház rendezése előtt annak örökös tagja volt, címe: nagyságos, a közhasználatban méltóságos; rangkoronája 12 águ, melyből címerpajzsra alkalmazva hét látszik. - Táblai B. (baro tabulae) a régi kir. itélőtáblának, valamint a báni táblának (l. o.) a világi főrendből való birája. Amíg a királyi itélőtábla az alsó tábla kiegészítő részét képezte, a B.-k az országgyűlésen helyet nem foglaltak. Az erdélyi kiri B-k nem voltak.
Federigo (Fiorida Urbino), olasz festő, szül. Urbinóban 1528., megh. u. o. 1602. Különösen Tizian, Raffael és Correggio műveinek másolásával művelte ki magát. Legnagyobb hatást Correggio gyakorolt reá. Festményei formáik természetessége és az ábrázolás rendkívüli élénksége által tűnnek ki és B. kora művészeti termékei legnagyobb részének fölébe emelkednek. Legsikerültebb realisztikus ábrázolásai, p. a gyermekjelenetek a gyámoltalanokért könyörgő Madonnaképén a firenzei Uffizi-gyűjteményben. Igen hatásos kép Urbinoban a ferenciek templomában Szt. Ferenc látomása. Egyetlen történelmi képe a Borghese - gyüjteményben őrzött: Trója pusztulása. Kevés, de kitünő képmás maradt fön B.-tól: jellemzetes ezek közül II. Francesco Mária urbinoi herceg képe a firenzei Uffizigyüjteményben. B. a nagy gyűjtemények legnagyobb részében képviselve van.
a. m. sulypont. L. o.
D.-Afrika belsejében. L. Maruce Mambunda.
(ejtsd: barós) Péter Gyula, francia államférfiu, szül. La Rochelleben 1802 nov. 18., megh. Jersey szigetén 1870 okt. 29. Mint a képviselőkamara tagja (1844 óta) az ellenzékhez tartozott. 1848. febr. 23. aláirta a Guizot-miniszterium vád alá helyezését. A februári napok után Napoleon Lajos elnök mellett foglalt állást. Mint a párisi felebbezési törvényszék főügyésze megvetendő szerepet vitt a politikai pörökben. Mint belügyminiszter (1850-51) kivitte a szavazási jog megszorítását, a gyülekezési jog felfüggesztését, az újságbélyeg behozatalát, a kaució fölemelését, a politikai bűnösök deportálására vonatkozó törvény szentesítesét stb. Az államcsíny után az államtanács elnökévé neveztetett ki (1852). 1860-69-ig majd külügyi, majd igazságügyi, majd meg kultuszminiszter volt. A császárság bukása után (1870 szept. 4.) Jersey szigetére menekült, ahol meg is halt.
A következtetés egyik módjának skolasztikus elnevezése, nevezetesen az úgynevezett második figurának egyik módusa. P. A magyar nyelv eredeti szókincse az altaji nyelvcsoporthoz tartozik. Némely szava a magyar nyelvnek nem tartozik az altaji nyelvcsoporthoz. Némely szava a magyar nyelvnek nem az eredeti szókincséből való (kölcsönvett szó).
1276. táján Veszprémmegyében virágzott.
Sándor, iró és műfordító, m. kir. testőr, költészetünk franciás iskolájának egyik előkelő tagja, szül. Ispánlakán, Alsó-Fehérmegyében 1735., megh. Bécsben 1809 dec. 24. Atyja megyei adószedő volt. Iskoláit Nagy-Enyeden végezte s egy ideig Szebenben, az erdélyi kancelláriánál hivatalnokoskodott; 1760. a testőrség felállításakor ő is bejutott testőrnek s ettől kezdve Bécsben élt. Később Bessenyei és Barcsay társaságában hathatósan közreműködött a magyar nemzeti irodalom felvirágoztatásában mindaddig, mig az alkémiával meg nem ismerkedett, melybe aztán annyira beleélte magát, hogy az irodalomra nézve teljesen elveszett. 1790. őrnagy lett, 1806. pedig mint a testőrök ezredese lépett nyugalomba. Művei nagyrészt életében, de halála után is, a következő sorrendben jelentek meg: Kassándra. Calprenede után. Bécs, 1774. hét kötet. Erkölcsi mesék. Franciából, Marmontel után. Bécs, 1775. Erköksi levelek. Dusch után. Bécs, 1775. A védelmezett magyar nyelv. Bécs, 1790. A sáros, egészségtelen és haszonvehetetlen vizek jobbításáról és iható tételéről. Linden Miksa báró után németből. Bécs, 1794. A mostani Adeptus vagyis a szabad kőmívesek valóságos titka. Franciából. Bécs, 1810. Teremtőhöz való fohászkodás. Hely és év nélkül. Amália történetei, melyeket a szép nemnek ajánlva, testamentománál fogva kiadatni rendelt. Ford. németből. Bécs, 1810. Kazinczy Ferenc 1813-14. kiadta Minden munkáit arcképpel és életrajzzal ellátva. Barátaimhoz címü verses levele megjelent a Bessenyei György Társaságában, Bécsben, 1777. Báróczinak első műveivel való fellépése korszakot alkot a magyar stilus történetében. Mindazokat, akik az ujkori francia művelődés hatása alatt annak irányát és szellemét a magyar nemzetben is szerették volna meghonosítani, de arra a, magyar nyelvet erőtlen tolmácsnak tartották, Báróczi Kassandrájának és Erkölcsi meséinek megjelenése meggyőzte az ellenkezőről. A még tanuló Kazinczy örömittasan olvassa a nagy többség előtt «érthetetlen» nyelvet, mintaképül tüzi ki magának s élte végéig mesterének tartja. A francia galanteriát, sima udvariaskodást, érzelmességet Báróczi szólaltatja meg magyarul, idegen fogalmak számára szerencsés kifejezéseket teremt, s ami legfontosabb, megujítja munkáibán a magyar mondattant. Az eddigi szétfolyó, terjengős, lapos próza helyébe szabatosan tagolt, tömör és tárgyhoz simuló változatos nyelvet teremt. E tekintetben kortársait, a Bessenyei társasága többi tagjait, kiknek folytonos buzdítására tulságosan szerény természeténél fogva szüksége volt, messze felülmúlja, s nekik példányképül szolgál. V. ö. Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés. II. köt. Kazinczy Életrajza a Bároczi Minden Munkáji előtt.