Ritka gazdaságban tartják az egyes baromfi-fajokat külön-külön, hanem rendesen egy épület szolgál valamennyi házi-szárnyas elhelyezésére. Sőt hazánkban sok helyen a baromfiaknak óljuk sincsen s az istállóban vagy valami pajtában kénytelenek meghúzni magukat, ami káros reájok is meg a nagyobb háziállatokra is, mert a baromfi elhullatja tollait a takarmányra, mitől a nagyobb háziállatok gyakran úgynevezett bélköveket kapnak. Főkelléke az ólaknak, hogy száraz helyen legyenek s hogy alapjuk kőből legyen építve, nehogy a baromfiak ellenségei (görény, patkány) behatolhassanak. Jó ajtókról s szellőztetőkről kell gondoskodni, hogy ott se hatolhasson be ellenség. Belül oly magas legyen az ól minden osztálya, hogy abban az ember kényelmesen mozoghasson. Ha az ól több emeletet foglal magában, a földszinten a kacsák, ludak és hattyuk, az első emeleten a tyúkok és a pulykák, legfölül pedig a galambok és pávák helyezendők el. Ami a nagyságát illeti, az a tenyésztett baromfiak fajától és számától függ. Egy-egy baromfira a következő alapterület számítható: lúdra 0,71 m2, kacsára 0,57 m2, hattyura 1,14 m2, tyúkra 0,71 m2, pulykára 0,71 egész 1 m2, gyöngytyúkra 0,71 m2, pávára 1,43 egész 1,70 m2, egy pár galambra 0,50 m2.
l. Tojás.
Hazánkban rendszerint a gazdasági épületek udvara képezi egyszersmind a B.-t is, de célszerü a B.-t külön elkeríteni, hogy abba más állatok be ne járhassanak. A B.- ban legyen építve az ól, közelében fürdőmedencével a viziszárnyasok számára. Ha az udvar gyepes, célszerü néhány alacsony fát is ültetni, hogy a tyúkok, pulykák azokon elülhessenek; legjobb e célra az eper- és a bodzafa, mert ezek gyümölcse egyszersmind a baromfiak kedvelt eledele. Fajbaromfi-tenyészeteknél szükséges, hogy az udvar dróthálókkal több részre - minden fajta részére külön-külön udvarrekeszre - legyen osztva, mert máskép a különféle fajták, egymással párosodva, összekereszteződnek.
l. Baromfikolera.
(Wurmloch), kisközség Nagy-Küküllőmegye bólyaberethalmi j.-ban, (1891) 1200 német és oláh lak., pinceegyesülettel.
Az állatok felrakására szolgáló állomási építkezés. Építjük kőböl-fából stb. Minthogy a sertéseket szállító kocsik emeletesek, a baromrakodók két részből állanak. Egyik rész homlokoldala a kocsi felső részével van egy magasságban, a másik rész alacsonyabb és a vasúti kocsi fenékdeszkázatával szinel. Ez alacsonyabb részt használjuk a szarvasmarhák stb. berakásakor. Minden baromrakodó lejtője sürített kerteléssel elkerített baromudvarba torkol.
Jónás, a pesti izr. kórház sebész-főorvosa, szül. Gyöngyösön 1845. Tanult a budapesti és bécsi egyetemeken. Orvostudorrá lett 1869. 1870-ben a szt. Rókus kórházban gyakornok, majd alorvos s 1871-1873. az izr. kórház alorvosa volt. Ezután egy évig műtőnövendék volt Kovács tanár klinikáján. 1874-ben az izr. kórház sebészfőorvosává választatott s ebben az állásban működik jelenleg is. Művei: A sebészi kór- és gyógytan alapvonalai. Ezenkívül nagyszámu kazuisztikai közleményei magyar és német szaklapokban jelentek meg.
2. B. (voltakép Bayron) Mihály, hires francia szinész, született Parisban 1653 okt. 8., meghalt 1729 dec. 3. Már 14 éves korában sikerrel lépett föl a szinpadon, utóbb Molijelre társaságához került s csakhamar kora legelső szinészének ismerték el. 1691-ben félbenhagyta ugyan a szinészetet, de 29 évi pihenés után 1720-ban ujra föllépett, semmit sem vesztett ábrázoló tehetségének varázsából s uj diadalokat aratott. Alakja a férfiszépség eszménye, tartása a késő aggkorban is méltóságos, arca nemes-szabasu és minden kifejezésre képes, hangja zengzetes, hajlékony volt; megkapó beszédmodor, eleven arcjáték, nemes taglejtés és a játék legnagyobb hevében is megőrzött mérséklet egyesültek benne, hogy a természetellenességbe sülyedt francia drámai művészetet reformálja. Irt hét darabot is, melyek egybefoglalva (Oeuvres, 3 köt.) 1760-ban jelentek meg s melyek legkiválóbbja, L'homme a bonne fortune, főkép a szinészek játékán alapulva, még a jelen században is fenntartotta magát a szinpadon. - 3. B. Vince Alfréd, francia szinész, született Meximieux-ben 1820 jun. 11., megh. 1892 máj. 5. Festő atyjával 1835-ben került Parisba s öt évig maga is festett és szobrászkodott, majd a szini iskolába lépve, 1841-ben az Odéonban föllépett s aztán több párisi szinháznak volt tagja. Utóbb 3 évig ismét szobrászattal foglalkozva (az 1848-iki Salonban kiállította Rachel, Samson, Beauvallet stb. medaillon-arcképét), ujra föllépett a Porte-St.-Martin szinpadán, hol 1853-ban műszaki igazgató lett. Különösen a maszkjaiban volt igazi mester; ő teremtette az ugynevezett kettős szerepeket s egy alkalmi darabban 7 különféle szerepben jelent meg. - Huga, Delphine, szül. 1828-ban Lyonban, 1844 óta Marc-Fournier drámairó neje, szintén tehetséges szinésznő s egyuttal rajzoló és fametsző volt.
1. Gyula, német jogtanár, romanista, szül. Fastenbergben, 1834 jan. 1. 1869. rendkivüli tanár lett Berlinben, 1888 óta pedig rendes tanár Bonnban. Kiadta a Pandektákat. (7. kiad. 1890.) Abhandlungen aus dem röm. Civilprocess. (3 köt.). Hotmans Antitribonian (1888). Az Iheringjubeleum alkalmával kiadta: Peregrinenrecht und jus gentium (Lipcse 1892).
(franc.) a. m. bárónő.
angol főnemesi cim és méltóság, melyet I. Jakab király alapított. Csupán az első fiszülött örökli. Családi neve elé a «sir» szót teheti, neje «lady», mig alsóbbrangu nők megszólítására a «mistress» van használatban.