Joao de, jeles portugál történetiró, szül. Vizeuban 1496., megh. Lisszabon mellett 1570 okt. 20. Nagy Emánuel társalgónak fogadta fia, III. János mellé. Nagy buzgalommal tanulmányozta az ókori irókat s igen kedvelt históriai regényt írt Cronica do emperador Clarimundo c. alatt (Coimbra, 1520). 1532-63-ig volt India kincstárosa; 1539. a braziliai Maranhjelo tartományt kapta ajándékul, mety tartomány gyarmatosításánál elvesztette összes vagyonát. Ő irta az első portugál nyelvtant (Lisszabon, 1540). Rhopica pneuma c. erkölcsi párbeszédét (1532) az inquizició eltiltotta. Irói dicsőségét azonban Asia című nagy históriai művének köszönheti (Lisszabon, 1552-1563. 3 kötet). Harminc évig dolgozott e művén, melyben szigoru igazságszeretettel irta meg a portugálok fölfedezéseit, hódításait és hőstetteit Kelet-Indiában 1415-1539. Barros maga csak az első három dekadát és a negyedik dekadának egy részét irta meg; folytatták Lavanha, Diego de Conto (1602-45-ig), végre Boccaro Ant. (1778-1788-ig). Németre fordították: Soltau és Feust (1821 és 1844).
(ejtsd: barograve), l. Camille Hyacinthe Odilon, francia politikus, szül. Villefortban (Lozere) 1791 szept. 19. megh. Bougivalban (Páris mellett) 1873 aug. 7. Tanulmányai végeztével mint ügyvéd telepedett le Párisban. A politikai perekben nagy népszerüséget s mint a protestánsok jogainak rettenthetetlen védője általános tiszteletet vivott ki. X. Károly merev reakciója B.-t az ellenzékhez való csatlakozásra birta. 1827. belépett az Aide-toi egyesületbe s 1830. elnöke lett e befolyásos politai társulatnak, mely állásban előkészíté a juliusi forradalom kitörését. 1830 jul. 28. tagja lett a fővárosi ideiglenes tanácsnak és a leköszönt X. Károlyt mint biztos Cherbourgba kisérte. Visszatértekor a Seine-département prefektje és az államtanács tagja lett. Mindkét állásáról azonban rövid idő múlva lemondott. Mint képviselő hevesen küzdött a Périer-, Guizot- és Molé-minisztériumok ellen, de nem csatlakozott a balpártnak köztársasági érzelmü frakciójához. Hű maradt az elvhez, melyet Lafayette 1830 juliusban hirdetett: népszerü trónt és köztársasági instituciókat! E cél elérésére elnöke lett a dinasztikus ellenzéknek, mely az orléansi családnak megszilárdítását s az alkotmánynak szabadelvü fejlesztését tüzte ki feladatul. Nagy jelentőségü működést fejtett ki 1847., midőn a választó-jog kiterjesztése mellett küzdött. 1848. aláirta a reformbankettre szóló meghivót és a Guizot ellen intézett vádiratot. A februáriusi forradalom küszöbén a király, Thiers unszolására, B.-t nevezte ki miniszterelnökké (febr. 24.), jóllehet a király őt nem szívelhette. Mint miniszterelnök B. Thiers-rel együtt a csapatok visszavonását javasolta a királynak, mely rendszabály a juliusi királyság összeomlását nagyban elősegítette. Lajos Fülöp elmenekülése után B. a képviselőház utolsó ülésén a párisi gróf nevében és érdekében kormányzóság alakítását ajánlotta. Javaslatát azonban a kamara nem fogadta el. B. erre a köztársasági párthoz csatlakozott s tagja lett az alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyülésnek. Bonaparte Lajos elnök B.-t nevezte ki a tőle alakított első minisztériumban (1848 dec. 20.) a minisztertanács elnökévé és pecsétőrré. Ebben az állásában a rend és nyugalom helyreállítása céljából B. ellenezte a közbocsánatot, elnyomta a politikai klubokat és megszorította a sajtószabadságot és gyülekezés jogát. E rendszabályokkal némileg gyülöletessé tevén magát, 1849 okt. 30. leköszönt. B. Napoleon álnok terveit egyébiránt nem ismerte fel, úgy hogy az 1851 dec. 2-iki államcsiny teljesen meglepte. Egyidőre őt is fogságba vetették, de nemsokára szabadon bocsátották. A második császárság alatt nem vállalt sem hivatalt, sem mandátumot és büszkén megőrizte függetlenségét. A császárság bukása után az 1872-iki új államtanács tagja s alelnöke lett. Emiékiratai Mémoires posthumes cím alatt csak halála után jelentek mag (Páris, 4 köt. 1875-76).
2. B. Adolphe, az előbbinek öccse, szül. 1801. s megh. 1870 jun. 16. A diplomácia szolgálatába állott s 1858-1864-ig Madridban volt követ.
3. B. Victorin Ferdinand, az előbbinek öccse, szül. 1806. s megh. 1883 nov. 12. Mint III. Napoleon híve, Odilon bátyjának (1) visszalépése után (1849 okt. 31.) belügyminiszter lett. 1850. Torinóba ment követnek, később az államtanácsnak, 1877. pedig (élethossziglani) tagja lett a szenatusnak. V. ö. Grande Encyclopédie V. 507.
(ejtsd:. barró), kis folyó Irországban, Queen grófságban, Slievebloom hegyeiben ered és Waterford kikötőbe szakad; hossza 160 km., ebből 96 km. hajózható. Legnagyobb mellékvizei: jobbról a Nore, balról a Little Barrow.
Izsák, angol matematikus és teologus, szül. 1630., megh. 1677. Első neveltetését egy káptalani iskolában nyerte, hol hanyagságáról és verekedő természetéről mindenki ismerte. Tanult aztán Essex-ben, majd Cambridgeben, hol 1648-ban baccalaureatus artium, majd 1652-ben magister artium címet nyert. Látván, hogy egy jó teologusnak értenie kell a kronologiához, a kronologia ismerete pedig az asztronomia, emez pedig a matematika tudását feltételezi, B. ez utóbbi tudomány tanulmányozására adta magát s abban kiváló sikert is ért el. B. a klasszikus nyelvek tanulmányozására is nagy sulyt helyezett s ezért először is egy görög tanszékre pályázott, de ezt nem kapta meg, amiért elkedvetlenedve, 1655-ben külföldre ment s 4 évig utazott Franciaországban és Olaszországban, Törökországban, Németországban és Hollandiában. Visszatérvén hazájába, a geometria tanára, majd Wales egy kís községében lelkész lett. Minden jövedelmét jótékony célokra fordította. Sokkal jobban érezvén magát a tanári, mint a lelkészi katedrán, 1672-ben Cambridge-be pályázott egyik tanári székre, melyre őt a király csakugyan ki is nevezte; ő alapította meg itt azt az értékes könyvtárt, mely ma is egyik főékessége ennek az egyetemnek. 1675-ben az egyetem alkancellárjává lett, de már két év mulva, élete javában, elhunyt. B. számos kiváló munkájával s nemes egyéni jellemével oly hirnévre tett szert, mely máig fenmaradt. Eredeti matematikai művei közül legfőbb az ő Lectiones geometricae és Lectiones Opticae, melyekről azt mondták, hogy azok a kiválóan érdekes tételeknek egész kincses bányáját tartalmazzák. Mint teologus főként egyházi beszédeivel szerzett hirnevet. E beszédek a világos és erőteljes prédikációknak valódi mintaképei. de rendkivüli hosszuságukról is nevezetesek. Művei közül fölemlítendők: Euclidis Elementa; Euclidis Data, Mathematicae Lectiones, Opuscula, mely utóbbi műve latin egyházi-beszédeket költeményeket és szónoklati beszédeket tartalmaz. Több latin művét az angolok saját anyanyelvükre is lefordították.
2. B. Sir János, báró, földrajzi iró, szül. Dragleybeckben, Angliában, 1764. megh. Londonban, 1848. 1786-91-ig a csillagászat tanára volt a greenwichi akadémián, azután lord Macartney-jel, mint annak magántitkára, Khinába utazott és Kokhinkhinában is járt. Utleirása: Travels to China (London, 1804. ném. Weimar 1804-18 5), magyarul: B. chinai utazásából, melly 1803-dik esztendőbeli chinai rebellionak rövid rajzolatja is (Pest 1818. Trattner János. Nevezetesebb utazások tárháza, V. köt.) kitünt alaposságával és tartalmasságával, és a Voyage to Cochinchina (London, 1806, ném. Weimar, 1808) épp olyan jeles munka. Mikor utóbb Macartneyt a Fokföld kormányzójává nevezték ki, B. ujra szolgatába lépett és nagy utazásokat tett Dél-Afrika belsejébe. Az ő műve, a Travels in the interior of Southern Africa (Lond. 1801-1803, 2 kötet., ném. Weimar 1801-1805) volt az ottani európai gyarmatoknak első pontosabb áttekintése. 1804. a tengernagyi hivatal titkára lett Angliában és 40 évig viselte ezt a hivatalát. A chronological history of voyages into the arctic regions c. alapos műve (London 1818, 2 köt., új kiadás 1846) volt a megindító oka az ujabb angol sarkvidéki utazásoknak. B. kezdeményezésére alakult meg a londoni földrajzi társaság is, melynek alelnökévé lett. Tőle megjelentek még: The life of Macartney (London, 1807, 2 köt.), Memoirs of naval worthies of Queen Elisabeth's reign (London 1845) és több hires angol tengerésznek életrajza. Továbbá An autobiographical memoir és Sketches of the Royal Society (London 1847 és 1849). - Fia, B. János, mint turista szerzett nevet. Sok közvetlenséget tanusító műveiben Európa különböző részeiben tett utazásait irja le.
(ejtsd: barró), az Északi jeges tengerbe kinyuló hegyfok Alaszka félszigetén, az ész. szél. 71° 27' alatt. 1826. a Beechey kapitánytól a vidék átkutatására kiküldött Elson hadnagy fedezte föl.
iparos és kikötőváros Lancaster angol grófságban, Walney-szigettel szemben, a Morecambe-öböl egyik ágánál, (1891) 51,712 lak. 1850. még csak halászfalu volt 100 lakossal. Rendkivül gyors fejlődését az ujabban fölfedezett vasérc-telepeinek köszönheti. Vas- és acélgyárai Nagy-Britannia legnagyobb ilynemü intézetei közé tartoznak; jutaszövői világhirüek; hajógyárai több mint 4000 munkást foglalkoztatnak. Kereskedelmi forgalma is folytonosan növekszik.
155-188 km. széles és 500-520 km. hosszu, K-ről Ny-nak vezető tengerszoros, az Északi jeges-tengernek Amerikától É-ra fekvő részében; a Lancaster-sundot a Melville-sunddal köti össze; Észak-Devon és a Parry-szigetek meredek, sziklás partjai határolják. 1819-ben Parry fedezte föl.
(ejtsd: berri), grófság Michigan Észak-amerikai államban. Területe: 1659 km. 25,317 lak. Főhelye: Hastihgs.
1. Alfréd lovag, osztr.-magyar altengernagy, szül. 1829. Genuában. 1847. a tengerészeti kollegiumot elvégezvén, mint ideiglenes tengerészeti hadapród lépett a had-tengerészet szolgálatába és fokonként emelkedve, 1884. nyugalomba vonulása alkalmával altengernagynak neveztetett ki. Mint altengernagy parancsnoka volt 1873. a polai tengerszertárnak, 1876. a hajórajnak és 1879. a polai kikötőnek.
2. B. James, angol festő, szül. Corkban (Irland) 1741 okt. 11., megh. 1806 febr. 22. Tanulmányait Dublinban kezdte meg; 1764. Londonba, 1765. Olaszországba ment, itt, főleg Rómában, 5 évet töltött; 1770. Londonban telepedett le azzal a szándékkal, hogy Angliában a klasszikus művészetet meghonosítsa. Miután a Bűnbeesést és Venus Anadyomenét megfestette, 1773. a királyi akadémia tagja lett, 1776. megfestette Wolfe tábornok halálát, 1777-83-ig festette nagy művét, a Society of Arts egyik termében levő 6 festményt, mely «az emberi művelődés történetét» 6, részint az ókori, részint a modern életből vett jelenetben tünteti föl. 1782 az akadémia tanára. lett, de 1799. kartársaira gyakorolt káros hatása következtében az akadémiáról elutasították. Ekkor a rézmetszésre adta magát.
3. B. Tamás F., északamerikai cethalász, 1872. és 1877-ben a Hudson-öböl vidékén járt és sokat érintkezett az eszkimókkal, akiknél egy kanalat talált Franklin címerével. Ő vitte azután Schwatka (l. o.) expedicióját is a Hudson-öbölbe.
4. B. vicomtesse du, l. Dubarry.
Amerikai és európai szőllő keresztezéséből származott kékszemü szőllőfajta. Korán érik s kellemes bort ad, de a filloxerának nem áll ellen s a Peronospora viticola iránt is nagyon fogékony.