(Trombidium holosericeum L.), a lélekzőcsövekkel biró és száraz földön élő Trombidium nevü atkanemnek egyik faja; vérvörös szinü, majdnem négyszögletü, hátul azonban keskenyebb, közepén bemetszett, 2,2-3 mm. hosszu. Mindenütt előfordul s különösen moha alatt él; hatlábu lárvái pókokon és más rovarokon élősködnek, míg a kifejlett állatok növényi nedvekből táplálkoznak.
(növ.), Tetragonolobus Scop. (cipőkvirág Diósz., bársonyvirág és bársonyborsóka Benkőnél, bársonykerep, spárgabab); a vitorlás viráguak füve, melynek Európában 8 faja van. A kerepfűtől (Lotus L.) leginkább a négyfelől zászlószegélyü hüvelye különbözteti meg. Ezt jelenti latin génuszneve is. A T. siliquosus (L.), hazánk nedves szikes és sós helyein is gyakori, jó takarmányfű; a T. purpureus Moench (Lotus tetraganolobus L.) déleurópai növény, de kertekben mint szép pirosvirágu díszt szintén láthatni. Másutt, különösen Angolországban, borsó helyett ültetik (angol borsó); Moldva- és Oláhországban, valamint általában keleten, zölden, szárítva v. gyengén pörkölve eszik.
(ásv.). 1. Göthit.
(növ.), Diószegi szerint a Celosia, továbbá az Amarantus hypochondriacus és az A.-caudatus. L. Taréjfürt és Paréj.
kisközség Veszprém vm.-nek zirci járásában; (1891) 1110 magyar lakossal.
(holosericeus vagy velutinus, de ezt gyakrabban használják, növ.). Sűrü, kurta, puha és barsonytapintatu gyapjuról vagy moholyról szokás mondani. Ilyen van a Salix holosericeán (bársonyos fűz), a Passiflora holosericeán, vagy a magyar tölgyön.
Tata és Pannonhalma közt. A hagyomány szerint onnan vette a nevét, hogy 1051-ben a III. Henrik hadával menekülő beteg német urak közül, kik kocsijokban bársonnyal takaróztak, a nép ott sokat agyonvert. A megfogyott német had, az alig egy hónapra terjedt hadjárat után, 1051 okt. 25. ért Hainburgba. A Bársonyos-hegyet Mária Terézia idejében venyigékkel ültették be.
l., Cianotrichit.
(Veloutirtes Papier), a papirkárpitok egyik neme. Ugy készítik, hogy enyves anyaggal bevont papiroslapra finomra őrölt gyapjunyiratot (a posztószövetek nyirásánál nyert hulladékot) hintenek. A fölösleges nyiratot az enyves anyag kiszáradása után lekefélik.
(növ.), Benkő szerint Amarantus cruentus L., Diószegi szerint Amarantus candatus L., l. Paréj.