(Pterocarpus angolensis), a szantalfához hasonló piros festőfa, mely Afrikából jön forgalomba. Fája különben kemény, nehéz és törékeny. L. még Festőanyagok.
Ervin, afrikai utazó, szül. Münchenben 1846., megh. Ghatban 1877. Az 1870-i háboruban mint orvos vett részt. 1872. Maltába költözködött és ott afrikai utazására készült. 1875. próbautat tett Tripoliszból a Gorian-hegységbe. 1876-ban Ghatba utazott a tuaregok országába, amelyet októberben ért el. Onnan elment a hires Mihero-völgy krokodilus-mocsaraihoz és 1877. januárban Airig nyomult elő. Ősszel megint Ghatba tért vissza, ahol hirtelen meghalt. Uti naplója a berlini földrajzi társulat Zeitschrift-jében (1880, 1. füzet) jelent meg.
(ejtsd: bari) Lajos Antal, francia szobrász, szül. Párisban 1795 szept. 24., megh. u. o. 1875 jun. 27. Előbb véséssel és mintázással foglalkozott. Később különösen kitünt az állatmintázásban. 1818. dijat nyert az École des beauxarts-ban az oroszlántól széttépett Milo reliefjeért. Majd Fauconnier ötvösnek és aranyművesnek dolgozott, ki Barye pompás műveit a sajátjainak adta ki. A kigyót széttépő bronz-oroszlánjáért (a Tuileriák kertjében) a becsületrend keresztjét kapta. Kevéssel ezután több állatképekkel diszített asztali evőkészletet készített az orleánsi herceg számára. Későbbi müvei közt a legsikerültebb a juliusi oszlop talapzatán levő reliefképe, mely oroszlánt ábrázol; továbbá egy élettelen gazella, azután egy pompás fia oroszlán, mely leüt egy lovat. Egyéb (majdnem kizárólag bronzba öntött) művei közűl az ábrázolás drámai erejével kiválik a centaurusokkal harcoló Lapith. Több lovasszobrot és statuettet is készített; igy 1864-ben I. Napoleon kissé excentrikus lovasszobrát Ajaccio számára. Modelljeinek és apróbb bronzműveinek legnagyobb részét a Luxembourg-muzeumban őrzik. B. a szobrászkodáson kivül sikerrel foglalkozott az aquarell-festéssel, karcolással és a litográfiával. Mint szobrász, híve volt a realizmusnak, melyben a természet a felfogás merészségével párosult.
a. m. barit. B. carbonica, a. m. szénsavas bárium; B. caustica, hydrica, a. m. báiriumhidroxid; B. muriatica, a. m. klórbárium; B. nitrica a. m. salétromsavas bárium; B. sulfurata a. m. báriumszulfid; B. sulfurica a. m. kénsavas bárium.
Ferenc, olasz szobrász, szül. Milanoban 1839.; az ottani akadémián tanult s kezdettől fogva a lirai genreben dolgozott. Fiatalos, eszményi alakjainak jellemző tulajdonsága az elevenség, csín és naivság. Legszebb művei közé tartozik Gerôme festménye után készült ily cimü szoborcsoportja: Friné birái előtt, továbbá Mózes megmentése, A leány és az eb, A halászgyerek, Flóra és a selyem ruhás leány. Mesterileg tud bánni a márvánnyal, de tartalomra nem igen törekszik. Lisszabon városa számára ő készítette el don Pedro szobrát.
(olasz) a. m. tréfás ötlet, bohókás vers.
(növ.) Csapó szerint a menta másik neve, de ez igen régi magyar szó lehet. Diószegiék a Mentha silvestrist nevezték B. mentának, l. Menta.
Viktor, velencei ügyvéd s politikai iró, szül. Lonatoban 1762., megh. u. o. 1843. Sokat irt a francia forradalom és a napoleoni uralom ellen a miért Olaszországból Bécsbe és innen Maltába kellett menekülnie. Itt Anglia védelme alatt folytatta a tollharcot Napoleon ellen. Művei: Rivoluzioni della republica francese (Velence 1799); Rivoluizoni della republica veneta (2. kiad. Milánó 1814). Boccardo, Enciclopedia III. köt.
v. nyelőcső (oesophagus; vezetek, eszem); a tápláló csatornának az a része, mely a nyakon és mellkason megy keresztül; a nyakon a garattal, a hasüregben a gyomorral függ össze. A B. kezdete a gége alatt van a gyürüporcnál, innen kiindulva a nyakon át a gerincoszlop előtt halad le, a mellkasban a hátulsó gátorüregbe (mediastinum) jut s ott a szivburok mögött halad tovább; eközben a törzsöki nagy verőeret (aorta) elől megkerüli, azután pedig a IX-dik hátcsigolya szintájári a rekesz bárzsingi likján áthalad s tölcséralakulag kitágulva, a gyomorszájba megy át. Hossza 24-26 cm., üres állapotban laposdad, körülbelül 18 mm. széles, 9 mm. vastag; a nyelés alkalmával 2,5-3 cm.-ig kitágulhat. Ritka esetekben a B. alsó részén a rekesz felett tágulat van (nutrum cardiacum), amit Arnold az embernél észlelt kérődzéssel hozott viszonyba. Szerkezetét illetőleg a B. kivül izomrétegből, belül nyálkahártyából van összetéve. Az izomréteg a bárzsing felső negyedén, körülbelül az V-ik hátcsigolyáig harántul csíkolt izomrostokból, onnan lefelé sima izomrostokból áll. Nyálkahártyájának szine halvány vörös, alsó részében fehéres, üres állapotban ránczok vannak rajta; hámját réteges lapos sejtek alkotják. A nyálkahártya alatt lévő laza rétegbe itt-ott nyálkamirigyek vannak beágyazva (gland. oesophagae). A B. mozgásai nyelés alkalmával lassúk, egy kemény, száraz falat lehaladása percekig eltarthat.
eszköz a bárzsingban megakadt idegen testeknek a gyomorba való letolására és a szarvasmarhák bendőjében felhalmozódott gázok kibocsátására. A Monroe-féle cső belsejében rugalmas sodronyt tartalmaz, mely benne ide-oda tolható és gombban végződik. Hozzátartozik egy közepén átlyukasztott fadeszka, mely az állat szájába helyezve azt nyitva tartja; helyettesíthető egyszerü szájvassal is sőt szükség eseten a nyelv kihuzása is nyitva tartatja az állattal a száját. Alkalmazásakor a ló vagy szarvasmarha fejét erősen kinyujtva fölemeltetjük, bal kezünkkel a nyelvét oldalt előhuzzuk, a jobb kézzel a csövet a nyelv háta fölött lassan a torokba és ezen át a bárzsingba csusztatjuk. A nyak baloldalán jelentkező kidudorodás jelzi, hogy a cső gombos vége jó helyen jár, ellenkezőleg, ha köhögés állna be, ez az eszköznek a gégébe jutását jelentené, amikor az visszahuzandó és ujra bevezetendő. A bárzsingba helyesen bevezetett csövet lassankint tovább toljuk, mig az idegen testig (legtöbbször burgonya vagy répadarab) ért melyet akkor egyenletes nyomással igyekszünk a gyomorba letolni. Felfuvódáskor egészen a bendőbe vezetve a csövet, a gombosvégü sodronyt előre toljuk, mire a gázok a csövön keresztül gyorsan kiáramlanak.
[ÁBRA] Bárzsingcső