(Balázs) lstván, unitárius lelkész, szül. 1524 táján Kolozsvártt (halálának éve ismeretlen). 1549. külföldi egyetemekre ment, főleg Wittenbergben (1549 jul. 22-től) tanulván. 1555-ben segédtanár, 1557. igazgató lett a kolozsvári iskolában. 1562. megbízták a beteg Egri Lukács lelkész helyettesítésével, 1564. Tordára vagy Rettegre ment papnak; 1566. a kolozsvári magyar egyház lelkésze lett s mint ilyen Dávid Ferenc antitrinitárius elveit maga is hirdetni kezdte, a templomban éppen ugy, mint az iskolában. 1567. Tordát unitáriussá tette. Jelen volt a gyulafehérvári (1568) és a nagyváradi (1569) disputáción. Azután a tiszántuli részeken terjeszté az unitárizmust s rövid időn kilenc unit. egyházat alapított. Munkái: Egy nehány kérdések a keresztény igaz hit-ről. Albae Julíae, 1568. Az apostoli credonak rövid magyarázatja. Fehérvár 1568. Confessio de deo patre, de Jesu Christo, spiritu sancto hungarice. (Czeglédi Gy. és Károlyi P. «Az egész világon való keresztyéneknek vallások c. kiadványában.) Debrecen, 1569. Themata sive propositiones pro defensione innovationis. Claudiopoli, 1587. Kéziratban, is fenmaradt néhány és pedig jelentékeny munkája.
1. Valentinus a XV. század első felében élő alkémista bencés barát volt és 143 körül az erfurti Szt. Péter-kolostorban természettudományokkal és gyógyítással foglalkozott. Az alkémisták valóságos orákulumnak s még Geber-nél is nagyobbnak tartották. Irataiban állítja, hogy ő a bölcsek kövét feltalálta és ennek átváltoztató erejét 10-30-szorosnak mondja. Megjegyzendő azonban, hogy a tud. vegytan is sokat köszönhetett az ő vizsgálódásainak. Kiválóbb munkái a következők; 1. De Magno Lapide antiquorum Sapientum (német fordítása: Vom grossen Stein der alten Weisen). 2. Currus triumphalis Antimonii(Siegeswagen des Antimonius). 3. Basilii Testamentum ultimum(Basils letztes Testament) és 4. Apocalypsis chemica (Offenbarung der verborgenen Handgriffe). Ősszegyüjtött munkái: Basilii Valentini Scripta chymica cím alatt latinul és Fratris Basilii Valentini, (Benedektiner) Ordens chymische Schriften cím alatt jelentek meg.
B., bolgár orvos, a bogomilok főnöke, 1115. Konstantinápoly ban máglyán mult ki.
János (Joanic), bazilita-rendi szerzetes és a Munkács melletti Csernek-hegyi monostor főnöke, szül. Hlivistyén 1742 jun. 6. megh. 1821. okt. 18 Szegénysorsu szülőktől származott; iskoláit Ungvártt s Kassán végezte a jezsuitáknál, majd a bazilita-rendbe lépvén, 38 évig volt a rendház főnöke, s mint ilyen leginkább a csernekhegyi klastromban lakott. Ott is halt meg. Munkái: Brevis notitia fundationis Theodori Koriathovics, olim ducis de Munkács, melynek 1-3. része Kassán 1799., a 4-6. pedig 1804-05. u. o. jelent meg és a munkácsi bazil-rendü kolostor történetét foglalja magában. Imago vitae monasticae. Cassoviae 1802. Irt ezenkivül ó-szláv (liturgiai) nyelven a keleti egyház szertartásainak magyarázatáról szóló művet, mely kéziratban őriztetik a munkácsi püspöki irattárban.
(ejtsd bézing), falu Southampton angol grófságban, 1300 lak. 871 Ethelred és Alfred a dánoktól itt szenvedtek vereséget.
(ejtsd: bezinssztók), város Southampton angol grófságban, 77 km.-re Londontól, (1891) 7960 lak., környékén gazdag buzaföldekkel.
(Bisinus), Thüringia királya az V. században magához fogadta a frankok népe által elűzött Childerichet, aki nejét, Basinát, elszöktette 467. E nő szülte Klodvigot, a frank birodalom megalapítóját. B. fiai valának: Baderich, Berthar és Hermanfried. V. ö. Bornhak, Geschichte der Franken
(Basirius) Izsák, változatos életpályáju anglikán hittudós, teol. doktor, szül. Rouenben, Franciaországban, 1607., megh. Angolországban 1676 okt. 12. Angliában lett pappá, előbb Eaglescliffben. azután Stanhopeban. Mint durhami prebendáriusnak az Károly ellen kitört forradadalom idején 1647. a király iránti hűsége és episcopalis irányzata miatt el kellett hagynia második hazáját is. Külföldi bolyongásai közben miután különféle foglalkozásokat folytatva; Európának több országában megfordult, 1653. Konstantinápolyba került hol a galatai reformátusok lelkésze lett. Itt ismerkedett meg Barcsay Ákossal, ki Erdély adóját vitte a szultánhoz. Ennek közbenjárására hivta meg II. Rákóczy György a gyulafehérvári kollegium tanárául még 1654. de állását csak Bisterfeld közbejött halála után, 1655. márc. foglalhatta el. Tanári hivatalát buzgalommal, de csekély sikerrel töltötte be. 1656. egy lengyel jezsuitával teol. vitatkozást állott ki. A kollegium ujraszervezéséről tervet készített. Miként előde, úgy ő is kiváló szerepet játszott a politikai életben. Mint a fejedelemnek tántoríthatatlan hive és bizalmas tanácsadója, annak megbizásából több fontos politikai iratot ő fogalmazott; igy például a Barcsayt pártoló Bethlen János Innocentia Transylvaniaejára irott válasz is az ő műve. Angolországból való elűzetésének keserü emlékei arra indították, hogy a magyar ref. egyház kebelében mindinkább terjedő preszbiteriánus elvek ellen nyiltan kikeljen. Hogy Apácainak el kellett hagynia Gyulafohérvárt egyedül neki, illetőleg a fejedelemre gyakorolt befolyásának tulajdonítható. Apácaival tartott nyilvános vitatkozása után tollal is folyt köztük a harc, de egymás elleni irataik nyomtatásban nem jelentek meg. A preszbiteriánusok az 1656. évi marosvásárhelyi zsinaton heves támadást intéztek ellene, ám a többség mégis őt választotta meg a zsinat elnökéül. Rákóczy bukása őt is bujdosóvá tette; ennek halála után nem is sok ideig maradt Magyarországon. Az egyre növekedő zavarok láttára 1661., számos ingóságát, még kéziratait is hátrahagyva eltávozott Angliába, hol II. Károly király visszahelyezte előbbi hivatalába. Teologiai működése kevés becsü, de magyar prot. egyháztörténeti szempontból érdekesek ama művei, melyeket mint gyulafehérvári tanár irt s melyek közül ki is nyomatott a következő kettő: 1. Congratulatio publica ... Albae Juliae, 1656. 2. Triumviratus, sive Calvinus, Beza et Zanchius pro episcopatu. U. o. 1656.
a kémiában, l. Bázisok; a geologiában: Háromszögelés, katonai értelemben: Hadműveleti alap.
A Divék nemzetség egyik tagjának a neve, kitől a Bacskády, keseleőkői Majthényi és motesici Motesiczky családok származtak.
(török, a. m. fő-asszony), a szultán háremében kitüntetett háremhölgyek címe.