(ejtsd: bász-álp), francia département Olaszország, Alpes-Maritimes, Var, Vaucluse és Drôme départementok közt. Területe: 6954 km2 B. egészen hegyekkel van borítva; a nagyrészt erdőkkel takart Tengeri-Alpok és azok kiágazásai borítják a K-i részét; legmagasabb csúcsuk az Aiguille de Chambeyron (3400 m.); a département közepén és Ny-i részén a hegyek alacsonyabbak mészkőből valók és éppen ezért kopárak, szaggatottak, tele meredek falu völgyekkel és teljesen kopár szurdokokkal. Legnagyobb völgy a Durance-é, amely B. majdnem összes vizeit magába gyüjti; fölveszi jobbról az Ubaye-t a Bléonne-t az Asse-t és a Verdont; balról a Jabront és a Lárgueot. Éghajlata az egyes vidékek szerint nagyon különböző, a zivatarok gyakoriak. A megművelhető földnek nagyobb része legelőül szolgál; azért a házi állatok, de különösen a juhok és kecskék száma igen nagy (mintegy fél millió). A buzán, rozson és zabon kivül a burgonyát termesztik nagyobb mennyiségben. Az alacsonyabb fekvésü völgyekben megterem a szőllő és olajfa is. Az erdők kiterjedése 107,000 hektár; a kopár helyek befásítása lassan halad előre. Ásványországi kincsekben B. département szegény. A lakosság (123,285) aránylag gyér; főfoglalkozása az állattenyésztés és földművelés; csakis a délibb részeken vannak gyapju és selyemszövők meg a helyi szükséglet fedezésére alkalmas iparágak; ezen szegénységénél fogva Franciaországnak alig van départementja ahonnan a kivándorlás olyan nagy volna, mint B.-ből. Föloszlik 5 arrondissementre (Barcelonette, Castellane, Digne, Forcalquier és Sisteron). Főhelye: Digne. V. ö. Férand, Histoire géogr. et statistique du dép. des B. (Digne, 1861).
(ejtsd: bássz-piréné) département Franciaország DNy-i részében, Spanyolország, a Hautes-Pyrénées, Gers, Landes départementok és a Viscayai-öböl közt. Területe: 7623 km2. A Pireneusok egy lánca határolja D-ről és ennek ágai messze benyulnak É. felé is; köztük gyönyörü völgyek vannak: a Baigorry, az Ossau, stb. A Viscayai-öböl közelében emelkedik a Rhune (900 m.), a Pireneusok legnyugatibb emelkedése; K. felé a hegyek fokozatosan magasodnak; s Pic du Midi d'Ossau-ban (2885 m.) és a Hautes Pyrénées határán álló Pic de Palasban (2976 m.) érik el a legnagyobb magasságot; aránylag kevés a csúcs, amely az örök hó határáig (2750 m.) nyulik fel. A Pireneusok ezen részében 26, többé-kevésbbé járható hágó visz át; a többi között a hires d'Ibaneta vagyis Roncevaux-i (1100 m.). A folyók majdnem mind az Adour viz területéhez tartoznak; ezek a Gave de Pau, a Bidouze és a Nive. A Viscayalöbölbe torkol a Nivelle és a Bidassoa. Az éghajlat a département fekvéséhez képest hüvös; legszebb évszak az ősz. A hegyek csúcsait és lejtőit szép erdők borítják; a völgyekben kukoricát (a parasztok főtápláléka), buzát és rozsot termesztenek; az alantabb fekvő részeken sok a szőllő is, nagy terjedelmüek a legelők; legvirágzóbb a juh- és sertés-tenyésztés. A vasérc kevés, szén hiányzik; e helyett néhány értékes ásványvizforrás van e départementben (Eaux-Chaudes, Cambo, EauxBonnes, stb.). A lakosok (425,027) 1/; e baszk és 9/4 e béarni. Az ipar nem jelentékeny; legtöbb embert foglalkoztatnak a vas-kohók s a ruházati ipar; a sonkák, amiket a baszkok készítenek, már az ókorban is hiresek voltak (bayonnei sonka.) B. 5 arrondissementra van fölosztva (Bayonne, Mauléon, Orthez, Oloron és Pau). Főhelye: Pau. L. Joanne: Itinéraire descriptif et historique des Pyrénées (Paris).
(ejtsd: bassze) René, fiancia orientalista és a keleti népek, különösen az arabok népnyelvhagyományainak kutatója. Szül. Lunevilleben 1855. jelenleg az algiri École supérieure des lettres tanára. Nyelvtudományi és néprajzi folyóiratokban szétszórt apróbb dolgozatain kivül számos önálló munkát is irt, melyek közül kiválóan említendők: Priere des müsulmans chinois, traduite sur l'original imprimé ä Canton Paris Leroux 1878; La Poésie arabe anteislamique. U. o. 1880, Étude sur l'histoire d'Éthiopie. U. o. 1882., Contes arabes. Histoire des dix visirs traduite et annotée. U. o. i Contes populaires Berberes, recueillis, traduits et annotés u. o.
(franc.) annyit tesz mint mély (második) tenor, illetve bariton. L. Bariton.
(ejtsd: bássz-terr), 1. fővárosa Guade loupe szigetnek (Antillák) a Riviere aux-Herbes torkolatánál; csinosan épült város, (1885) 7616 lak.; kikötője nehezen hozzáférhető. Két erőd védi. 2. St: Christopher angol szigetnek (Ny.-India) fővárosa, 7000 lak.
(ol. corno di bassetto; fr. cor de basset), teljesen elavult fa fuvó-hangszer, melynek hangolata F-ben van, t. i: minden hangja egy tiszta ötöddel mélyebben hangzik mint ahogy az irva van; az F hangolatu altklarinettól az által különbözött, hogy hangjai három félhanggal lejjebb terjedtek (l. Klarinet). A B. terjedelme F-től c-ig (irásban tulajdonképen c-től g-ig). A B. k: öt jelentékeny hosszusága miatt megtört alakban állították elő. Mozart 2 B. k: öt használt requiemjében. Mendelssohn klarinet és B. k. számára két koncertdarabot irt. A B. k. hangszinezete, éppen ugy, mint a basszusklarineté, különösen mély hangjaiéban tompa, de lágy. A hangszert állítólag 1770. Passauban találták fel; 1772. Pozsonyban Lotz Tivadar tökéletesbítette. Később Stadler Antal és János bécsi zenészek az alsó hangokkal, t. i. Cisz, D. és Disz-szel egészítették ki.
Magnus Frigyes, porosz államférfiu, szül. Mecklenburg-Schwerinnek Schönhoff nevü városában, 1773 jan. 17., megh. 1858 jan. 14., 1800. hadügyi és gazdasági tanácsos, 1810. pedig kormányszéki elnök lett Potsdamban. 1824. Brandenburg tartománynak elnöke s utóbb az államtanács tagja lett. IV. Frigyes Vilmos megerősíté hivatalában (1840), de B. egészségi szempontból beadtá lemondását. Névtelenül kiadott művei: Die Kurmark Brandenburg, ihr Zustand und ihre Verwaltung unmittelbar vor dem Ausbruch des französichen Kriegs im Oktober 1806 (Lipcse 1847); Die Kurmark Brandenburg in der Zeit vom 22. Okt: 1806 bis zu Ende des Jahres 1808 (u. o. 1851-52, 2 köt.); Die Kurmark Brandenburg im Zusámmenhang mit dem Schicksal des Gesamtstaats Preussen während der Jahre 1809 und 1810 (kiadta Reinhard 1860).
1. Hugo, lelkész, lángoló ol. hazafi, Garibaldi seregének tábori papja, szül. 1801. 1849. az osztrákok elfogták és Bolognában agyonlőtték.
2. B. Máté (Mathaeus de B.), minorita hitszónok, szül. Urbino hercegségben, megh. Velencében 1552.-1528. a kapucinus-rend főhelytartójává választották, melyet ő alapitott 1526., de két hónap mulva már lemondván, hitszónok lett s mint ilyen több helyen működött.
(ejtsd: básszinyána) mezőváros Alessandria (Piemont) olasz kerületben, a Tannaro és a Pó mellett, több zárdával és 3485 lak. Itt köttetett meg a béke 1361. braunschweigi Ottó és Galeazzo Visconti között; itt győzték továbbá a spanyolok a szárdok fölött 1745.
(ejzsd: básszinyi) v. Bassiniacensis ager. Franciaország K-i részében egy vidék régi neve; magában foglalta a Marne és a Maas felső völgyeit, Némelyek Langrest tartják egykori fővárosának.