Bástyázott védőoldal

(franc. front bastionné), kurtina által összekötött két sarokbástya.

Baszan

(Basan, ma En-Nukra), az ó-testamentomban említett vidék a Jordántól K-re, a Hauran-hegységtől D-re. Midőn az izraeliták Og, amorita királytól elfoglalták, a Manasse-törzsnek jutott. B. termékeny földjét a görögök és rómaiak Basanitis-nak, illetőleg Batanaea-nak hivták.

Bászár

szenegámbiai emberevő négertörzs Afrikában.

Baszarabásza

kisközség Hunyadm. Kőrösbányai j.-ban (1891) 375 oláh lakossal; régente besnyő-telep volt. A B. és Alsó Váca közt emelkedő trachittufa hajdan geizir lehetett, mely tekintélyes fatörzseket faopállá alakított át.

Bászel

Aurél, filologus, szül Kassán 1845 okt. 9. Felsőbb tanulmányait Berlinben, Halléban és Pübingában végezte, hol doktorrá is avattatott. 1873-1883. magántanár volt a budapesti egyetemen, 1883 óta gimnáziumi tanár Fehértemplomban. Népszerü modorban irt munkái közül kiemelhetők: Thukydides beszédei (Budapest 1881); A class. philol. jelesebb munkásai életrajzokban (Budapest 1882. I. köt.).

Bászián kaukázusi

Elbrusz vidékén élő ázsiai török nép neve

Básziszi

Malakka félszigeten (Ázsia) élő maláji néptörzs.

Bászk

v. bászongádosz, v. vászkongádosz, v. euszkáldunák, a pirénei hegység északi és déli lejtőjén (Francia- és Spanyolország határain) élő őskori nép, mely maga Európa más lakosaival, s nyelvük semmiféle indo-európai nyelvvel sincsen rokonságban. Némelyek szerint a finn nyelvvel mutatna némi hasonlatosságot. A spanyolországi baszkok magukat euszkáldunák-nak, azaz embereknek nevezik, a francia baszkok pedig baszknak, azaz férfiaknak. Valamennyi más nemzetbelíeket, a spanyolokat, franciákat stb. erdáldu, nák-nak, azaz jövevényeknek nevezik, ami ősiségük mellett bizonyít. A baszkok és a lappok (Norvégia) Európa legrégibb lakóinak tekinthetők, de a két nép közt semmiféle rokonság nincs. Középtermetüek, izmosak. Tüzes szemü és a görög nőkre emlékeztető kellemes arcu nőik szinten erőteljesek, miért is a franciáknál és spanyoloknál mint dajkák igen keresettek; a baszkok egyáltalában élénk és vidor, de egyszersmind hirtelen felinduló kedélyüek, úgy hogy a szólásmód: «olyan mérges mint a baszk», jellemző reájuk nézve. A baszkok azonban nem egységes tipusuak. A spanyol baszkok hosszufejüek (dolichocephal), a francia baszkok ellenben kurta fejüek (brachycephal). Földművelők, különösen pedig gyümölcs-termelők: a modern ekét még nem használják, hanem a földet kapameg villa-féle eszközzel művelik; nincsenek rendezett falvaik, községeik s általában véve a legmakacsabb köztársaságiak, akik független életmódjukat régi szabadság-leveleik («fueros») értelmében a mai napig fenn tudták tartani. A királyságot nem ismerik el, s a spanyol királyt csak Biscaya urának nevezik. Igen bigot katolikusok, de a pogány korukból fennmaradt babonaság széltiben elterjedt náluk. A magaslatok, hegycsúcsok istenének, jainkóá, a gonoszság istenének básszájáon a neve. Mind festői ruházatuk, mind házaik igen tiszták Maguk a táncnak és a hazárdjátéknak rabjai. Életmódjuk minden tekintetben patriárkális. A nemesség az ősi földbirtokhoz van kötve. A házi és vallási szokásokát szigoruan tartják, a vasárnapot szigoruan ülik, s e napon mulatságnak adják magukat, külön a férfiak (akik kugliznak v. labdáznak) és külön a nők (akik férfiak nélkül maguk közt táncolnak). Az uj házaspárok nászköltségét a falu fedezi. Legérdekesebb a szokásaik közt az ugynevezett couvade. T. i. a gyermek születése után, ha az anya már fölépült az apa fekszik le a gyermekkel az ágyba (férfi gyerekágy). Már Strabo említi ezt a szokást a régi iberiaiakról. Az ilyen gyermekágyban fekvő boldog apa ünnepélyesen fogadja ezután a rokonok és a falubelíek szerencsekivánatait. Megjegyzendő, hogy ilyféle szokás még másutt is van a föld vadon élő népei között, s e szokás mintegy annak a bizonyságául szolgál, hogy a gyermek csakugyan az illető férfitől való; de meg másfelől a vadnépek hite szerint az apának a csecsemővel egy ágyban való hálásakor az apa szelleme átmegyen a gyermekébe, s az apa egyszersmind őrködik, nehogy a leselkedő gonosz szellemek a csecsemőnek ártsanak. Az előszülöttségi jog különösen szerepel a B: nál; csakis az elsőszülött (akár fiu, akár leány) az örökös, a fiatalabb testvérek a családban szolgai szerepet visznek; ha egy ilyen fiatalabb fivér p. egy elsőszülött leányt vesz feleségül, akkor az asszony az úr a háznál, a család neve is nem a férjtől, hanem az asszonytól vétetik. Ma már szemlátomást fogy a bászkok száma és pedig leginkább a délamerikai államokba való kivándorlás következtében; minthogy a bászk leányok szépek, igen gyakran lélekkufárok kezeibe kerülnek. /T:A:

Baszkara Akaria

(a tudós B), hindu csillagász, a Kr. u. XII. században élt. Főműve a Sziddhantaciromani (a rendszer koronája) címü nevezetes tanköltemény, mely négy részre oszlik: Lilavati (szanszkrit eredetiben megjelent Kalkutta 1832), Vidsaganita (u. o. 1834 és 1846) Ganitadjaja és Goladjaja (mindkettő u. o. 1842). Az első részben egy csillogó szemü szép leánytól számtani és geometriai feladatok megoldását tanuljuk; a második rész algebrai, a többi pedig csillagászati tartalmu. Az utolsó rész kivételével mindannyi megjelent angol fordításban. V. ö. Brockhaus, Über die Algebra des B. (Berichte der sächsichen Gesellschaft der Wissenschaften (1852).

Bászk nyelv

és irodalom. A bászkok nyelve, melyet ők maguk euszkarának neveznek, a régi iber nyelv maradványa, melyen a Pirenei félsziget és Aquitania őslakói beszéltek. A bászk egészen magában álló nyelv, igazán «testvértelen ága nemének», s a más nyelvekkel való rokonítás kisérletei hiuknak bizonyultak. A régi iber nyelvből csak egyes szók, jobbára helynevek és személynevek jutottak reánk. Az ujabb bászk nyelvtől sok tért elhódított a spanyol és francia. Nyolc fő nyelvjárást különböztetnek meg benne. Nyelvtani alakokban igen bővelkedik. Az igeragozásban sok előrag, a névragozásban számos utórag szerepel (mint a magyar névragozásban). Nyelvüket latin betükkel és spanyolos ortografiával irják: Irodalmuk szegény. Legrégibb nyomtatott könyvük egy 1545-iki versgyüjtemény. Igen sok népdaluk van, köztük drámai költemények (pastorales) és szatirikus drámák (asto lastercac). Irodalmuk nagyobbrészt vallásos könyvekből áll, de van egy történeti munkájuk (Iztueta: Guipuzcoa története) s néhány folyóiratuk is.


Kezdőlap

˙