(ejtsd, boen) Gáspár, svájci botanikus, szül. 1560 jan 17. Baselben, megh. u. o. 1624-ben dec. 5. Itt, Pádovában és Montpellierben tanult; beutazta Svájcot, Francia-, Olasz- és Németországot; utjában nagymennyiségü növényt gyűjtött. Hazatérve, szülővárosában 1588. a botanika és az anatómia, később az orvostudomány professzora lett. B. zárja be a botanikus «atyák» (patres botanicorum) sorát, mert a nomenklaturának és rendszerezésnek addig divott metodusával szakitva, ő volt az első, ki a botanikai vizsgálódásokat a helyes mederbe iparkodott terelni. Ő kezdte a faj és génusz közt a határt megvonni: a növényeknek helyesbitett természetes rendszerét kidolgozni; a kettős nomenklaturát megalapitani, szóval a növények elnevezésében uralkodó zűrzavart igyekezett eloszlatni. A természetes rokonság kitüntetésére nagy gondot forditott. Az ő növénynevei csaknem egy századon át voltak használatban s Linné is sokat megtartott közülök. Kár, hogy a génuszait nem látta el diagnózisokkal, de mint kitünő rajzolónak, képei figyelmet érdemelnek. Művei, melyek ma már csak történeti érdeküek, a következők: Phytopinax (Basel, 1596), 2460 növény jegyzéke, de ebből csak az első rész látott napvilágot; Prodromus theatri botanici (Frankfurt 1620), 250 ujabb növénnyel; 2. kiadása Baselben, 1671-ben jelent meg. - ileváe theatre botanici (u. o. 1623, 1671 és 1735). - Theatrum anatomicum (Frankfurt 1605, 1621, 1640), c. művéből az anatómia állását ismerjük meg a XVII. század kezdetén. Theatri Botanici sive Historiae plantarum ex veterum et recentiorum placitis propriaque observatione concinnatae liber primus (unicus) (Basel 1658) V. ö. Hess Kaspar Bauhins Leben und Charachter (Basel 1860).
2. B. János, botanikus, az előbbinek testvérbátyja, szül Baselben 1541 febr. 12., meghalt Mümpelgard-ban 1613 okt. 13. A hires Fuchs Leonhard tanitványa és Gesner konrád barátja, akihez botanikai utazásaiban gyakran kisérőül szegődött. Beutazta Európa nagy részét, az életét mint a württembergi herceg ház orvosa végezte. Csaknem félszázadig dolgozott nagy művén, melybe az addig ismert növényeket helyesebb rendszerbe szedve, az összes szinonimokkal egybegyüjtötte. E munkája, melyhez Cherler Henrik is segédkezet nyujtott, csak halála után, 1619. jelent meg s elődeinek összes botanikus munkáit felülmulta. Cime: Historiae plantarum generalis novae et absolutissimae prodromus. Más posztumus munkáját: Plantarum historia universalis, Chabré Domonkos ifferteni orvos adta ki. Bár fametszetei rosszul sikerültek, sokáig nagy becsben volt. (V. ö. De plantis a divis sanctisque nomen habentibus (Basel 1591); De plantis Absynthii nomen habentibus (Mümpelgard 1593.)
azon a helyen van, ahol a vékonybél a vakbélbe átmegy. Bauhin bázeli tanár irta le 1579-ben, de ismerte azt már elötte Fallopia és Tulpius is, azért az olaszok és hollandok az utóbbi szerzők neve alatt emlitik meg. Félholdalaku két nyálkahártyaredőből áll, amelyek körülbelül 1.5 cm.-ig nyulnak be a bél üregébe s egymásfelé fordult széleikkel képesek egy ideig visszatartani a béltartalom visszaszorulását a vastagbélből a vékonybélbe.
L. (növ.), a Caesalpinia-félék fái vagy iszalagjai, mind a két földrésznek forró övi vidékein 142 fajjal. Levelök kéthegyü, mintha két levélből lenne összeforradva, ez indította Linnét, hogy a B.-t a Bauhin testvérek tiszteletére nevezze. Virágzata csinos, fürtös; hüvelye hosszu, számos lapos magvakkal. A tropikus flórának kiváló és jellemző elemei. Legismeretesebbek: a B. reticulata DC. Senegal kis fája, kérgét vérhas ellen, háncsát pedig kötés-fonásra használják. A B. scandens K. (B. Lingua DC.) magasra növő liánja Kelet-Indiának még a Molukki szigeteknek; virága piros; fája szivacsos, gyakran több fát is ugy össze-vissza kuszál, hogy alig lehet öket kivágni. Orvosságnak használják. A B. Vahlii DC. Indiában óriás törzsével a legmagasabb fákra felkúszik, s ugy körülszorítja, hogy nem ritkán elhalnak, elkorhadnak s a helyén csak az iszalag marad. Rostos kérgéből igen erős kötél lesz. Igy használják a B. tomentosa S. háncsrostjait is. A B. variegata L. meglehetős nagy fa, tarka, rózsaszin, sárga, biborszin virágokkal. Mind a két Indiában ültetik, fája sötétszinü, s mínt ébenfa jut a kereskedésbe. Kérge orvosságnak, valamint festéknek és cserzőnek használatos. A B. esculenta Burch fokföldi, gyökere ehető. Livingstone Dél-Afrika belsejében talált egy, a benszülöttek által mobane-nak nevezett B.-fajt, melynek levelét vastag mézburok vonja be s a Psylla nevü rovar hozza létre. Több B. faj üvegházi disz.
János György, evang. lelkész, szül. Sopronban 1806., megh. Budán 1864. jul. 14. Tanulmányait szülővárosában és Bécsben végezte. 1828. soproni segédlelkész lett, de már 1829 febr. lelkésszé választotta a somorjai egyház. Mária Dorottya főhercegnő, József nádor neje, 1844. budavári ág. ev. lelkészül hivta meg. A pátens elfogadása mellett szóval és tollal buzgón harcolt. Alkalmi prédikációkat s több teologiai egyházjogi és történelmi művet irt. B. indította meg Magyarországon az első német protestáns folyóiratot: Der evangelische Christ cimen, mely meg is jelent 1848. május 1-től az év végéig. B. irta az ötvenes évek elején Merl d'Aubignétől Genfben kiadott Geschichte der Reformation in Ungarn c. nagybecsü egyháztörténelmi munkát.
l. Perlit.
1. Gyula, bölcsész, szül. 1837. a Majna m. Frankfurtban; Göttingában tanult Lotzénél s ugyanott most egyetemi tanár. Becses történeti műve: Die Lehren von Raum, Zeit und Mathematik (Berlin 1868-9, két kötet). Mint Lotze követője mutatkozik rendszeres művében: Philosophie als Orientirung über dia Welt (1872). Egyéb művei: Die Staatslehre des h. Thomas v. Aquino (1873). Handbuch der Moral, nebst Abriss d. Rechtsphilosophie (1879).
2. B. Jenő az orvosi kémia tanára Freiburgban. Szül. Cannstatt-ban (Württemberg) 1846 dec. 14-én. Az organikus kémia terén dolgozott. Behatóbban foglalkozott a fenólok éter-kénsavaival, a diciacidiamidin-nel, továbbá a húgyban foglalt fenolszulfosavakkal. Kimutatta, hogy a fehérjék rothadásakor fenol keletkezik. Nagyérdeküek ama vizsgálatai, melyeket Udránszky LászLó kolozsvári egyetemi tanárral a ptomainokra vonatkozólag végzett.
3. B. Oszkár, Afrika-utazó, szül. Bécsben 1864 jan. 25. Részt vett 1885. az osztrák Kongó-expedicióban, 1888. Meyer Jánossal Usambara országban kutatott, ahol azonban arabok egyideig fogva tartották. 1889. Montenegró hegyrajzi térképét adta ki. 1890, a német-keletafrikai társulat Usambara és Bondei országok kifürkészésével bizta meg. 1892. a Kilimandsaro vidékén kutatott és felfedezte az Eijassi tavat. Jelentéseit és útleirásait l. a bécsi földrajzi társulat közleményeiben. Önálló művei: Fernando Po (1888). In Deutsch-Ost-Afrika während des Aufstandes (1890). Usambara (Berl. 1891).
4. B. Sándor, német szinműiró, szül. Bécsben 1814., megh. mint hivatalnok Grácban 1857. dec. 26. Szerény igényü, népies iró volt, ki föleg az osztrák nyelvjárás ügyes fölhasználásával hatott. E nyelvjárásban irt költeményei (Aus der Heimat, 1857) nagy tetszést arattak, épugy részben, vagy egészen e nyelvjárásban irt vigjátékai és bohózatai (Beitäge für das deutsche Theater, 1848 és Singspiele aus den österr. Bergen, 1850), melyek közül a Das Versprechen hinterm Herd (1848) cimü még ma is tartja magát a szinen. Tehetséges zenész is volt és több dala igen népszerü lett az osztrák tartományokban.
1. Károly Adolf; német politikus, B. Rudolf költőnek, öccse, szül. Meiningenben 1844. febr. 9. Miután jogi tanulmányait Jena-, Heidelberg-, Lipcse- és Berlinben bevégezte (1862-65), a politikai pályára lépett és megbarátkozott Lasker-ral, 1880-ban pedig mint Meiningenben megválasztott képviselő a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott. E pártból 1880. aug. havában lépett ki és a haladó párthoz szegődött. 1884. és 1890-ben a berlini V. kerület választotta meg a birodalmi gyülésbe képviselőnek. Mint a német haladó párt kiválóbb tagja a birodalmi gyülés másodalelnöke lett (1890 máj. 7.). Még ugyanazon évben Danzig városa főpolgármesterévé választotta és 1891 jan.-ban e város az urakházába küldte. Irodalmilag is működött; megirta a népszerü Staats-Lexikon-t (Lipcse 1882), és számos kisebb értekezést a Volkswirtschaftliche Zeitfragen c. vállalat számára. Tagja a nemzetközi béke-ligának és 1892 elején a római nagygyülés alkalmával hathatós beszédet mondott ez ügyben. 1893 febr. 23. azt indítványozta a birod. gyülésen, hogy ezentul nők is léphessenek az orvosi pályára, de leszavazták.
2. B. Lajos, született 1798. április 22-én, meghalt 1883 január 26. A hesseni rendi gyülésnek katonai dolgokban mérvadó tagja, 1848. elnöke volt. Az alkotmányos monarkia hive vala. Tagja volt az 1848-49-iki frankfurti parlamentnek is. De elégedetlen levén hazája politikai viszonyaival, eladta jószágait és családjával Észak-Amerikába költözött, ahol mint több német államnak konzula működött. Briefe aus den Vereinigten Staaten in die Heimat c. műve Kasselben jelent meg 1851., folytatása pedig 1856. V. ö. Allg. Deutsche Biogr. II. köt.)
3. B. Rudolf; német költő, született Kranichfeld thüringiai faluban 1841 szept. 28. Egy ideig tanár volt Grácban, utóbb Triesztben, mire nagyobb utazásokat tett, a Keleten is; jelenleg Meiningenben, kizárólag az irodalomnak él. Kisebb dalai s románcai, valamint nagyobb epikai költeményei s prózai elbeszélései: Enzian (humoros dalok, 1875), Zlatorog (alpesi monda, 1877), Lieder eines fahrenden Gesellen (1878), Frau Holde (népmonda 1881), Sommermärchen (próza, 1882), Abenteuer und Schänke alten Meistern nacher zählt (verses elbeszélések 1883), Der Bote des Todes (költői elbeszélés 1884), Truggold (regény, 2. kiad. 1883) stb. mind rendkivüli tetszésben részesültek és részben igen sok kiadást értek. Friss tehetség, mely gazdag humorát és féktelen életkedvét a legszebb formákba öltözteti. Műveit népies jelleg, bájos nyelv és verselés, behizelgő könnyedség jellemzik. De e jelességei sokszor felszinességre és ürességre csábítják. Későbbi dolgozatai érettebbek és mélyebbek.
Gábriella, l. Bacsányi Jánosné.
(ejtsd: bomé) Antal, volt párisi gyógyszerész és kémikus; a gyógyszerészeti kémia tanára a Collége de Pharmacie-n. Szül. Senlisben 1728 febr. 26-án, megh. Párisban 1804. okt. 15. Számos kémiai és gyógyszerészi készítmény előállítása módját lényegesen javította. Több annak idején nagyértékü tankönyvet irt. Még manapság is igen gyakran használják (különösen az iparban) az általa megállapított skáláju areometereket. B. areometer skálája egészen önkényes.
l. Aréometer.