1. Bernát, német szinész, szül. Posenben 1828 szept. 28. - Elöször Schwerinben lépett mint kardalnok szinre. Utóbb kisebb szinpadokon, majd Hannoverában és Oldenburgban működött; 1852 óta a bécsi burgszinház tagja és 1859 óta udvari szinész. Föleg humoros szerepekben (mint bonvivant is) kitünő, egyuttal a bécsi konzervatoriumnak egyik legjelesebb tanára. - Testvérei: Vilmos (szül. 1815 nov. 17. Berlinben, megh. Görlitzben 1876 április 6.) és Mária (szül. 1820 febr. 1.) szintén szinészek voltak, amaz egyideig Baumüller néven s végül Berlinben; ez 1856-ban vonult vissza a szinpadtól.
2. B. János Vilmos, német állatorvos, született Augsburgban (Bajorország) 1804., megh. Stuttgartban 1846. A stuttgarti állatorvosi tanintézeten tanulmányait befejezvén, a gyakorlatba lépett, hol mint állatismerő és állatorvos képességeinek kiváló jeleit adta. 1831-ben a hohenheimi gazdasági akadémia, 1839-ben pedig a stuttgarti állatorvosi tanintézet tanára lett. Nagyszámu gazd., állattenyésztési és állatorvosi jeles művei közül melyek több kiadásban most is közkézen forognak irodalmunkba ily cimü művét ültették át: Rövid alapos utmutatás a szarvasmarha-tenyésztés üzletéhez, mezei gazdák, szarvasmarha-tenyésztők baromorvosok, tinó-borja-intézeteknél felügyelők számára, fordította Virág József, Pest 1845.
3. B. Károly Ágost, német filologus, szül. Hamburgban 1830 április 24-én, jelenleg Münchenben az irodalomnak él. Tanulmányainak befejezte után nagyobb utazásokat tett, mire tanár s igazgató volt Drezdában, Berlinben Elberfeldben, Lübeckben, Gerában, Halberstadtban s a francia-német háboru után iskola- s miniszteri tanácsos Straszburgban, hol 1882. Manteuffel báró hivatalától fölfüggesztette. Legjelesebb műve a homéroszi himnuszok nagy tudományos kiadása (1860); azután: Kulturbilder aus Griechenlands Religion und Kunst (népszerü előadások 1865), De Atye et Adrasto (1860), Historisches Quellenbuch zur alten Geschichte (3. kiad. 1880) és fényes nagy vállalata: Denkmäler des klassischen Alterthums (1884-1888, 3 kötet).
(ejtsd: bóm-lé-dám) járási főhely Doubs francia départementban a Doubs és a Rhöne-Rajna-csatorna mellett, (1886) 2841 lakossal, kő- és gipszbányákkal óra- és olajkészítéssel.
(eitsd: bőm lé zomm), vagy B. les-Messieurs, helység Jura départementban, a Seille forrása közelében (1886) 552 lakossal, gipszbányával, a Roche völgyében stalaktit barlanggal. Közelében régi apátság pompás portikusszal.
(ejtsd: bóm-sód), többfelé elágazó, 900 m. hosszu cseppkö-barlang a francia Lozére departementban; 1878. neolit-korabeli emberi csontvázakat találtak benne.
növénynevek m. Baumgarten János Keresztély (l. o.) nevének rövidítése.
Bálint, unitárius lelkész, született Memel porosz városban 1610 máj. 5., megh. Kolozsvártt 1672. jun. 12. Tizenhét éves korában Königsbergbe ment és 1634. a szépművészetek és bölcsészet magisztere lett s ugyanott bölcsészeti előadásokat tartott. Késóbb a lejdai egyetemre ment, tanulmányait végezni. Ezután Regensburgba jutott, hol - jóllehet 1640. Socinus tantételeit nyilvánosan megtagadta - nemsokára mégis azokhoz csatlakozott, Lengyelországba költözött s ott a lunklavicei iskola igazgatója lett. 1648. máj. 23. a kolozsvári unitárius egyház hívta meg igazgatóul, majd 1655. német prédikátorrá választotta; 1661. első pappá lett. V. ö. Jakab Elek: Baumgart Bálint élet- és jellemrajza. Keresztény Magvető. 1881. 301-313. l.
János Keresztély Gottlob, segesvári orvos, született Luckauban, Alsó-Lausitzban 1765. április 7., megh. Segesvárott 1843 dec. 9. Tanulmányait szülővárosában, a drezdai orvosi kollegiumon s a lipcsei egyetemen végezte, 1790. a bölcseleti s 1791. az orvosi tudományok doktora lett. Ezután Bécsben két évet töltött, innen Erdélybe költözött és 1793 jul. 4. érkezett Nagy-Szebenbe. 1794. okt. 1. az uj-egyháziak, 1801-ben pedig a segesváriak orvosa lett. E hivataláról 1807-ben leköszönt, hogy háborítlanul élhessen a tudománynak. Erdély érdekes, de a tanulmányozónak számos nehézséget és kételyt okozó flórájáról ő irt először máig is értékes forrásművet. Bejárta, átkutatta Erdély flóráját, különösen az erdélyi havasokat, élénk összeköttetésben állott a leghiresebb füvészekkel s oly hirnévre tett szert, hogy Lipcsében egyetemi tanszékkel kinálták meg, mit ö el nem fogadott. Mint orvos is nagy hirben állott. 1829-ben ismét elfoglalta orvosi tisztségét, melyet 1841-ig viselt midőn szélhüdés érte. Tagja volt a lipcsei Linné-társaságnak és a pesti egyetem orvosi karának. - Főbb munkái: 1. Sertum Lipsicum seu stirpes omnes, praeprimis exoticas circa urbem olim maximeque plantatas digessit atque descripsit (Lipcse 1790). 2. Flora Lipsiensis, (u. o. 1790). 3. Dissertatio politicophys de arte decoratoria. Pars I. (u. o. 1791). Dissertatio inaug de corticis Ulmi campestris natura, viribus usuque medico (u. o. 1791). 5. Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae principatui proeprimis indigenarum (3 kötet) Vindobonae, 1816. (a 4. kötetet N-Szebenben Mantissa prima et Indices cimen, 1846-ban Fuss Mihály adta ki.) Herbarium patrium és Herbarium universale cimü gyüjteményeit (1850) az állam megvásárolta s Fuss Mihály a kultuszminiszterium intézkedésére 1851-ben Segesvárról Nagy-Szebenbe szállíttatta, s itt a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften gondozása alatt volt. Mintegy 8 esztendö mulva a király a helybeli kir. főgimnáziumnak adományozta, s máig is itt öriztetik.
1. Hermann, német történetiró, szül. Lesse braunschweigi faluban 1825. ápril 28. Pályafutását 1848-ban mint gimnáziumi tanár kezdte. 1850. Braunschweigban lapot szerkesztett, 1852-ben Heidelbergába költözött, hol Gervinus és Näusser alatt történelmi tanulmányokat tett, azután Münchenben Bluntschlival együtt a Süddeutsche Zeitungnál működött; utóbb Berlinben levéltári munkálatokkal foglalkozott. 1861-ben a karlsruhei műegyetemen a történelem és irodalom tanárává lőn, 1872 óta pedig a straszburgi egyetemen működik. Főbb munkái: Geschichte Spaniens vom Ausbruch der französischen Revolution bis auf unsere Tage (megjelent Lipcsében 1865-71, 3 kötetben), és Geschichte Karl des Fünften. (Stuttgart eddig 3 kötet, a legjobb ideszóló munka.) Továbbá: Vor der Bartholomäusnacht. (1882) Nachtrag zur Gesch, der Bartholomäusnacht (Sybel's Histor. Zeitschrift. 50. köt.). Zur Gesch des Schmalkaldenischen Krieges (u. ott 36 köt.), Ignatius Loyola (u. o. 53). Über Sleidans Leben und Briefwechsel (1878). Jakob Sturm (1876). Gervinus und seine politische Überzeugungen. 1853. Treitschkének telivér porosz szellemben irt Deutsche Geschichte ellen éles bírálatot tett közzé. Histor. Zeitschrift. 49. és 51. köt). Irt azonfelül politikiai röpiratokat, mint Zur Verständigung zwischen Süd u. Nord. (1859). Partei oder Vaterland (1866). Der deutsche Liberalismus (1867). Wie wir wieder ein Volk geworden sind (1870).
2. B. Konrád, kinek tiszteletére Svájcban Altzellenben kápolnát emeltek a monda szerint egyszerü földmives volt. Ő volt az, aki 1306. megölte a Rossbergen Wolfenschiess császári várparancsnokot, mert feleségét megsértette becsületében.
3. B. Hihály, német prot. teologus, szül. Haseldorfban (Holstein) 1832 márc. 25-én, megh. Rostockban 1889 jul. 21. 1812-től fogva a kieli egyetemen tanult; 1846-ban schleswigi lelkipásztor, 1850-ben a teologia rendes tanára Rostockban. Teologiáját föleg Luther és Schleiermacher tanaira alapította; különben önálló, vallásos meggyőződése volt. Szorosan bibliahivő, de másrészt mindannak, a mi egyházuralmi, ellensége. A fő egyházi tanáccsal csakhamar meghasonlott. Midőn egy Parchimban tartott lelkészi gyűlésen többek közt azt a vizsgakérdést is felvetette, hogy vajjon egy forradalom jogosultságát a szentírásból ki lehet-e magyarázni: a teologiai vizsgálóbizottságból elbocsátották (1856 nov. 5.) s 1858. jan. 6-án - tekintet nélkül a hasonló esetekben követendő eljárási módozatokra - tanári állásától is megfosztották. Ez ügyre vonatkozó irataiért, névszerint: Eine kirchliche Krisis in Mecklenburg (Braunschw. 1858). Der kirchliche Notstand in Mecklenburg (Lipcse 1861). An die Freunde aus dem Gefängnis (Berlin 1862) stb. perbe fogták és sajtóvétség miatt részben fogságra, részben pénzbüntetésre itélték két izben is. Különben Rostockban élt s irataival és nyilvános előadásaival folyton a német evang. egyház ujjáalakításán fáradozott. 1877-ig főképviselője volt a biblia-hivő iránynak a prot. egyesületben. V. ö.: Der Protestantenverein, ein Panier im deutschen Reich (Berl. 1871).
4. B. Sándor Gottlieb, bölcsész az esztétika elsó rendszeresítője az ujabb korban, szül. 1714. julius 17., megh. 1762 május 26. 1740-től kezdve a filozofia tanára az Odera m. Frankfurtban. B. a Leibnitz-Wolf-féle iskolának egyik legkitünőbb férfia, tankönyvei igen világosan formulázzák ez iskola tanítását, úgy, hogy Kant is többeket közülük előadásainál vezérfonalul használt. Legnagyobb érdeme azonban, hogy az esztétikának mint tudománynak külön helyet adott a Leibnitz-Wolf rendszerében; maga a név is, «esztétika» mint e tudománynak a neve, tőle származik. Ezt az érdemét nem szabad azért kicsinyelni, mert különben kevés eredetiséget mutat e tudomány kidolgozásában s müvészeti érzéke is általában csekély volt. Leginkább csak a retorikára s költészetre van tekintettel. Nagy fontosságu tény az, hogy az ide vágó gondolatoknak ő adott először rendszeres formát az ujabb irodalomban, hogy az esztétikát külön tudományként konstatálta s ezzel nagyobb fejlődését megindította. E gondolatokat először 1735. fejtegette: De monnullis ad poëma pertinentibus c. értekezésében, majd diktatumaiból keletkezett Meier S. F. műve: Anfangsgründe aller schönen Wissenschaften (3 köt. Halle 1754-59), míg végre kiadta Aesthetica acroamatica c. művét (2 köt. Odera m. Frankfurt 1730-1758), melynek befejezésében meggátolta a halál. Egyéb művei közül legfigyelemreméltóbb: Metaphysica (Halle 1719. 7 kiadás 1729 németre ford. Meier S. F. 1783). L. Abot: A. S. Baumgartens Leben und Character 1765. Schmidt J. Leibnitz und B. (1875).
1. Detler Károly Vilmos német pedagogiai iró szül. Drezdában 1786. jan. 24-én, megh. Lipcsében, 1845. máj. 12. 1803-tól kezdve Lipcsében és Halleban teologiát tanult, 1810-ben társrektor lett Merseburgban, 1817-ben Drezdában, 1833-ban pedig rektorrá lett Lipcsében Homeros, Suctonius stb. kiadásával a nyelvészet körül szerzett érdemeket; fő érdeme pedagogiai tevékenységében fekszik s a neveléstan számos művet köszönhet neki. Utolsó műveinek egyike Fabricius György életrajza volt (Meissen 1839).
2. B. Lajos Frigyes Ottó, német teologus, született Merseburgban 1788 julius 31-én. 1805-ben a lipcsei egyetemre ment, hol teologiát hallgatott s u. i. 1810-ben egyetemi hitszónok lett. 1812-ben Jenába költözött, hol eleinte a teologia rendkivüli, később (1817 óta) rendes tanára lett. 1843 máj. 31-én halt meg. Mint tudományosan képzett teologus, főleg a dogmatika körül szerzett érdemeket. Fontosabb iratai a következök: Lehrbuch der christlichen Sittenlehre (Lipcse 1827), Lehrbuch der christlichen Dogmengeschichte (Jena 1831-32, 2 köt.) stb.
Spreng. (növ.) Borya Labill.). a liliomfélék génusza, 2 fajjal Ausztráliában. Baumgartner, 1. Adrás báró, osztr. államférfi és tudós, szül. Friedbergben, Csehországban 1793 nov. 21. vagy 23., megh. Hietzingben, 1865 jul. 29. Atyja pékmester volt. B. 1823. a természettan tanára lett a bécsi egyetemen. Betegeskedése miatt állásáról lemondott mire 1833. a bécsi állami porcellángyárnak s utóbb a dohánygyárnak igazgatója lett. Sok érdemet szerzett a villamos távirdák felállitása terén, 1847. pedig a vasutépítészet igazgatója lőn. A Pillersdorf-miniszteriumban elvállalta a közmunka- és építkezés miniszteri tárcát (1848). Kereskedelmi miniszter volt 1851-55; az utolsó évben azonfelül a pénzügyminiszteri tárcát is elvállalta. 1854-ben bárói rangra emelték, elnöke lett a bécsi tud. akadémiának, 1861. pedig az urakházának tagja. Művei: Aerometrie (Bécs 1820); Naturlehre (3 köt. 1823); Anleitung zur Heizung der Dampfkessel (1841); Unterricht im Tabaksbau (1845) Mechanik in ihrer Anwendung auf Künste und Gewerbe (1824). Ő szerkesztette a Zeitschrift für Physik und Mathematik c. folyóiratot (1826-32, tiz köt.), mely 1832 óta Zeitschrift für Physik und verwandte Wissenschaften c. alatt jelenik meg. V. ö.: Schrötter Andreas Feiherr v. B. (Wien 1866). Wurzbach: Biogr. Lexikon I. 191-192.
2. B. Gallus Jakab, svájci államférfiu, született Altstättenben, St.-Gallen kantonban. 1797 okt. 18., megh. St.-Fidenben 1869 junius 12. Freiburgban és Bécsben jogot hallgatott; a bécsi rendőrség 1819. politikai vétség miatt fogságra vetette, 1820. pedig az osztrák államokból kiutasította. Ezután a st.-galleni állami levéltár főnöke lett 1825. a kanton nagy tanácsába került, 1826. első titkárrá lett. 1831 óta kantonját a szövetségi tanácsban képviselte. Eleintén a szabadelvü pártnak volt hive utóbb azonban az ultramontán párthoz szegődött. 1842 óta az uj Schweizer Zeitung-ot szerkesztette; a következő évben ismét belépett kantonja kormányába, de a Die Jesuitenfrage und die Instruction von St.-Gallen c. művével annyira magára vonta ellenfeleinek gyülöletét hogy 1847-ben ki kellett lépnie a kormányból. 1859. ujra a kormányba került, de 1864. a győztes szabadelvüek végképen kibuktatták. Művei: Erlebnisse auf dem Felde der Politik (Schaffhausen, 1844); Schweizerspiegel (Zürich, 1866. 4 kötet); Geschichte des schweizerischen Freistaates und Kantons St.-Gallen (u. o. 1868, 2 köt.), a 3 köt. (az 1830-50 évek története) csak 1890-ben jelent meg Einsiedelnben; kiadta fia, B. Sándor, a jezsuita-rend tagja. Ugyanaz irta meg édes atyjának életrajzát: Gallus J. B., Landammann von St.-Gallen u. die neuere Staatsentwicklung der Schweiz 1797-1869. (Freiburg 1892.)
3. B. Sándor, német irodalomtörténetiró, született St.-Gallenben 1841 junius 27., 1860 óta a Jézus-rend tagja; Német-, Dán- és Angolországban működött mint tanár; a rendnek Németországból való kiutasitása óta Exaetenben Németalföldön él. Igen sokat irt; főművei: Longfellows Dichtungen (1878), Reisebilder aus Schottland (1884), Island und die Faröer (1889), Durch Skandinavien nach St.-Petersburg (1890), Joost van den Vandel (1882) stb., de legnagyobb föltünést keltett két irodalomtörténeti műve: Lessings religiöser Entwicklungsgang (1877) és Goethes Leben u. Werke (1885, 3 köt.), melyekben e két nagy irót az ultramontanizmus egész gyülöletével megvetésre méltó, erkölcstelen és silány embereknek iparkodik föltüntetni. Egyéb munkáit is, széles tudásán és vonzó előadásán kivül, e korlátolt felekezeti szempont, bár enyhébb mértékben, jellemzi.