Ágoston, teologus. Szül. Münchenben 1531. Ingolstadtban tanult. V. Albrecht bajor herceg jogtanácsosa. Cavillonnal részt vett a trienti zsinaton, ahol a papi nőtlenség eltörlését és a két szín alatti szt. áldozást ajánlotta, de siker nélkül. Később elhagyta az udvart és landshuti hitszónokká lett.
András, előbb III. Frigyes császár, utóbb Korvin Mátyás király pártembere, szül. Wippachban (Krajna) 1420 előtt. Ifjúságát grafenachi Ulrik barátjával s bajtársával III. Frigyes udvarában töltötte. 1447-ben a császárnak elzálogosított vasmegyei Szalonak birtokot kezelte s miután azt utóbb magának megszerezte, Schlaning vagy Szalonak «urának» nevezte magát leveleiben. 1452. megvédte az elégületlen rendek által Bécs-Ujhelyben ostromolt császárt; 1453-57. azonban ő is átpártolt az ellenzékhez és V. Lászlónak szolgálatába szegődött. László halála után ismét kibékült a császárral és nemcsak a magyar királyválasztásnál, hanem a fölkelt bécsi polgárok leveretése alkalmával is (1462) nagy szolgálatokat tett neki. Jutalmul ismét csak magyarországi zálogbirtokot kapott. Helyzete mindazonáltal ez idő óta kényesebb lett: a császár szolgálatában állva, Magyarország nagybirtokosa volt. Mint a stájerországi elégületlen nemesség vezére, mind jobban Hunyadi Mátyáshoz hajlott és két ízben kelt föl a császár ellen (1467 és 1469). Végre Fürstenfeld mellett döntő győzelmet vívott ki, mire a császárral kibékült. De midön III. Frigyes császár és Mátyás király közt 1470. törésre került a dolog, a császár minden áron meg akart szabadulni veszedelmes hűbéresétől. E célból menlevél átküldése mellett társaival együtt Grácba csalta és ott 1471. megérkezése napján kivégeztette. Fiai: Vilmos és György magyar szolgálatba léptek és tovább is harcoltak Frigyes császár ellen. Velük kihalt a család. V. ö. Allg. Deutsche Biogr. II. köt; Bachmann, Deutsche Reichsgeschichte unter Friedrich III.; Huber és Krones, Oesterr. Geschichte.
1. Antal, ném. filologus, szül. Sinzheim badeni faluban 1800 április 14., megh. mint egyetemi tanár és a filologiai szeminárium igazgatója (1871 óta nyugalomban) Freiburgban 1876 márc. 28. Főmüvei a Tacitus Germaniájára vonatkozók: Urdeutsche Staatsalterthümer (1873), Ausführliche Erläuterung der Germania (1875 és 1880), és a Germania kiadása (1882) és fordítása (1876). Mint a badeni tanárképző igazgatója kitünő munkásságot fejtett ki; e működése köréből való nehány könyve is: Zur Neugestaltung des badischen Schulwesens (1862), F. A. Wolf und die gelehrte Schule (1864) stb. Hermann vom Busche álnév alatt jelentek meg tőle: F. K. von Moser (élet- és jellemrajz, 1846) Die freie religiöse Aufklärung (1846, 2 köt.) és Populäres Staatslexikon (1847-51). Önéletrajzát fia, Reinhold, adta ki (1876).
2. B. Ede, német politikus és nemzetgazdasági iró, született Sinzheim faluban 1807 március 28. meghalt Greifswaldban 1889 április 8. 1838-ban rendkivüli, 1843-ban pedig rendes tanára lett a greifswaldi egyetemnek, átvette egyszersmind az eldenai mezőgazdasági akadémia vezetését is és e tisztét 1876-ig, az akadémia megszüntéig meg is tartotta. Mint politikus 1848-ban tagja volt a porosz nemzetgyülésnek s 1850-52. Manteuffel politikája ellen küzdött; 1859-től a porosz urakházának volt nemzeti szabadelvü tagja s itt a greifswaldi egyetemet képviselte. Kisebb értekezéseit mellőzve, ide igtatjuk munkái címét: Sully's Verdienste um das französische Finanzwesen. Mannheim 1827; Staatswiss. Versuche üb. Staatscredit, Heidelberg 1833; Kameralistische Encyclopädie, Heidelberg 1835; Volksw. Erläuterungen z. Ricardos Grundgesetz d. Volkswirtschaft (1838), ezt 1837-ben Ricardo német fordítása előzte meg; Über staats- und landwintschaftliche Akademien, 1839; Einleitung in das wissenschaftliche Studium der Landwirtschaft, 1858 stb.
3. B. Hermann, német prot. teologus, szül. 1836 szept.-ben, megh. Cincinnatiban 1876 febr. 2-án. Heidelbergában és Lipcsében protestáns teologiát tanult. 1860-ban Észak-Amerikába ment és Saint-Louisban a lutheránus Concordia College tanáa lett. Majd áttérve a katolikus hitre, mint szerkesztő Cincinnatiban élt. Müve: Geschichte der christlichen Kirche, St.-Louis 1867, 1 köt. s a Reinhold B.-vel közösen irt Unsere Wege zur katholischen Kirche. - Fivére. 2. B. Keresztély, szül. 1839 aug.-ban; Tübingában és Heidelbergában protestáns teologiát tanult, lelkész lett Haagban (Baden), s 1880-ban Auggenben. Müvei: Christliche Apologetik auf anthropologischer Grundlage, Frankfurt 1872-79, 2 köt.; Das Verhältniss zwischen Kirche und Staat, Heidelberg 1873, és Zum kirchlichen Frieden, Strassburg 1880. - Egy másik fivére, 3. B. Adolf; szül. 1834-ben, törvényszéki ügyész Karlsruheban; egy brochure-t irt: Was is das Recht? címmel (Mannh. 1874).
4. B. Reinhold Lajos, német iró és politikus, B. Antal fia, született Freiburgban 1831 aug. 24., jogot végzett és sokfelé volt biró, 1884. óta törvényszéki tanácsos szülővárosában. A vatikáni zsinatot Gedanken eines Protestanten (1868) c. ultramontán szellemü irattal üdvözölte (magyarul: Egy protestáns gondolatai az egyesülésre felhivó pápai kibocsátvány felett. Eperjesy Ferenc, Eger 1869. Érseki liceum), mire 1869. a kat. hitre tért és a badeni képviselőházban a kat. érdekeket lelkesen képviselte. De a francia-német háboru után az állam érdekeit védte s heves összeütközésbe került a kat. párttal, mire a politikai élet terét elhagyta. Munkái legnagyobbrészt Spanyolországra vonatkoznak. Számos politikai röpiratának főgondolata, hogy német hazafiság és kat. hithűség jól összeférnek, mit azonban ő maga saját politikai pályáján éppen nem tapasztalt, azért végre mint német hazafinak szakítania kellett a német centrum-párttal.
Baunscheidt Károly német gépész nevéről (megh. Münsterben 1860.) nevezik igy azt az eljárást, aki saját szerkezetü gépezetével a bőrbe finom tűk segítségével nagyszámu, de igen felületes beszúrást ejtett s aztán ezen helyeket izgató olajjal (főleg krotonolajjal) bekenette, ezáltal a megfelelő helyen heves bőrgyuladás állott be; ezen bőrizgatás hiu célja volt a mélyebb testrészekből a betegséget kivonni. Ugyanazon hatást, mint a B.-é, azonban köpölyök, hólyaghúzók stb. által is el lehet érni, s így a B. ma legalább is felesleges. A maga idejében, mint nem egy laikus korának, ennek is megvolt a nagy hire. V. ö. A baunscheidtismus. Magyarítá Szabó P. M., 2 fametszv. (Szeged 1865, Bába I.; Debrecen 1866, Telegdi K. L.) A baunscheidtismus gyógymódja. Ford. Feszely József, (Pest 1866. Emich G.)
1. Albert, festő, szül. 1835. Aachenben, Düsseldorfban, majd Münchenben Schwindnél tanult, de a történeti tárgyak romantikai fölfogásánál fogva a düsseldorfi iskola híve maradt, 1861. visszatérvén Düsseldorfba első sikerét azon festményével aratta, mely III. Ottó császár holttestének Olaszországból Németországba való visszahozatalát ábrázolja. 1872-ben a történeti festészet tanára lett Weimarban. Legkitünőbb műve kétségkivül: Az arénában vértanuságot szenvedett nő temetése.
2. B. Ferdinánd Keresztély, az uj tübingai iskola alapítója, a német protestáns teologusok egyik legjelesebbje. Szül. a sváb földön, Schmidenben, Canstatt közelében 1792 jun. 21., megh. 1860 dec. 2. Előbb Blaubeurenben tanult, majd 1809 után Tübingában. 1817-ben a blaubeureni alsóbb szemináriumhoz nevezték ki tanárul, hol főként nyelvészettel és történelemmel foglalkozott, de a bölcsészet és teologia mezején fölmerült főbb mozzanatokat is élénk figyelemmel kisérte. Schleiermacher hatása alatt irta egyik maradandó becsü művét: Die Symbolik und Mythologie 1824-ben, mely nevét ismertté tette; ennek köszönhette, hogy a Bengel halála után ujjászervezett tübingai egyetemhez meghivatott tanárul 1826-ban, hol haláláig müküdött. A manikeizmusról és gnózisról kibocsátott nagyobb szabásu müveivel vonta magára a figyelmet. Baur és az uj tübingai iskola neve azonban a bibliai itészettel van különösebben összeforrva. Pál apostol ugynevezett pásztori leveleinek vizsgálataival kezdi ezen működését, majd az evangéliumokat veszi itészeti boncoló kése alá, kimutatni törekedvén, hogy a Pál neve alatt ismert levelek, kivévén a galatákhoz, rómaiakhoz s a korintusiakhoz irt két levelet, nem valódiak, s a többi apostoli levéllel és az apostolok cselekedeteiről irt könyvvel együtt nem az apostoloktól származnak, hanem a II. században keletkeztek. Az evangéliomok közül legrégibb a Mátéé, mely legtöbb zsidós elemet tartalmaz; Márk evangélioma már későbbi, egyesíteni törekszik a zsidó kereszténységet a Pál-féle kereszténységgel, de főként ezt célozza János evangélioma, mely a II. században keletkezett, s mely már a gnosztikus, montanisztikus és a szentháromsági tan felett megindult vitákra is tekintettel van. A bibliai itészet mellett sokat foglalkozott B. az egyháztörténelemmel, kivált munkásságának harmadik (1848-60-ig terjedő) szakában. Főbb művei: Paullus, der Apostel Jesu Christi. Sein Leben und Wirken, seine Briefe und Lehre (Stuttgart 1845), Kristliche Untersuchungen über d. kanonischen Evangelien, ihre Verhältnisse zu einander, ihr Charakter und Ursprung (Tübing. 1847), Die christliche Lehre von der Versöhnung (Tüb. 1838), Die christl. Lehre von der Dreieinigkeit u. Menschwerdung des Gottes (Tüb. 1841-43), Lehrbuch der christl. Dogmengeschichte (Stuttgart 1847), Die Epochen der Kirchengeschichtschreibung (1852), Das Christenthum u. die christliche Kirche in den 3 ersten Jahrhunderten (Tüb. 1853), Die christl. Kirche vom 4. bis 6. Jahrhundert (Tüb. 1859), Die christl. Kirche des Mittelalters ... (Tüb. 1861). Hátrahagyott irataiból kiadatott: Kirchengeschichte d. neueren Zeit (XVI-XVIII. század, Tüb. 1863), Kirchengeschichte d. XIX. Jahrhunderts (Tüb. 1862). Három munkája magyar nyelven is megjelent a Protestáns teologiai könyvtárban u. m.: A keresztyén egyház a IV., V. és VI. századokban., ford. Kereszturi Sándor (Budapest 1879); A középkori ker. egyház, fordította dr. Kovács Ödön (Budapest 1882). Az őskereszténység történelme. Ford. Dósa Dénes és Jesko Lajos. (Budapest 1874. Franklin.)
3. B. Gusztáv Adolf Lajos, német protestáns teologus és kiváló egyházi szónok; szül. Hammelbachban 1816. jun. 14-én, megh. Lipcsében 1889 máj. 22. 1861, Hamburgba hivták meg lelkésznek, hol mint jeles szónok lett ismeretessé és a vasárnapi munkaszünet ügyében fejtett ki nagy tevékenységet. 1870. lipcsei egyetemi tanár lett, 1871. egyháztanácsos. Jelesebb művei: Erklärung des Propheten Amos (Giessen 1847), Grundzüge der Erziehungslehre (u. o. 1840), Geschichte der alttestamentischen Weissagung (1861).
B. Vilmos, német protestáns toologus, B. Gusztáv testvére, szül. Lindenfelsben Odenwaldban 1826 márc. 16-án. Giessenben tanult, 1865-ben lelkipásztor lett Hamburgban s az ottani városi misszió igazgatója, 1872-ben udvari és káptalani prédikátor Berlinben, 1879-ben főegyházi tanácsos, 1881-ben prépost, 1883-ban a rajnai tartomány generál-szuperintendense. Tagja a belső (hazai) misszióra alakult központi bizottságnak. Népszerü iratai közül említést érdemelnek a következök: Geschichts- und Lebensbilder aus der Erneuerung des religiösen Lebens in den deutschen Befreiungskriegen (4 kiad., Hamburg 1884; 2 kötet); Das deutsche evangelische Pfarrhaus (3. kiadás, Bréma 1884); Leben des Freiherrn von Stein (2. kiad., Karlsruhe 1885); ezenkivül kisebb életrajzai Steinnak (4. kiad., Barm. u. o. 1880) Perthes Frigyesnek (2. kiad., u. o. 1880) és Arndt E. M.-nek (5. kiad., Hamburg 1882).
János Frigyes, kitünő német rézmetsző, szül. Halleban 1738 január 5., megh. 1814 jan. 3. Párisban a hires Wille barátja és tanítványa, később Lipcsében a rézmetszés tanára lett a művészeti akadémián. Műveinek legjava: a Graff, Öser, Wille stb. után metszett hires férfiak képei. Leánya Löhr-B. Julia Vilhelmina is ismeretes rézmetszetei által.
Bertalan, erdélyi ág. ev. szuperintendens; szül. Köhalmon 1629., megh. 1682 ápril 15. 1618-tól Nagyszebenben tanult, 1652-ben Wittenbergában a teologiára iratkozott be, honnan 1654-ben Leydenbe ment át. Innen 1656-ban a pestis miatt hazajött s előbb a nádasi, 1661-ben pedig riomfalvi lelkész lett. 1667-ben esperessé, 1669-ben szuperintendenssé választatott.
város Kurland orosz kormányzóság Mitau kerületében, az Aa partján, (1885) 6632 lak., bőrgyártással, pálinkafőzéssel és téglagyárakkal. Szinhelye volt 1812-ben York és az oroszok közötti ütközetnek.
Guido, Fogaras vmegye föispánja, szül. Komáromban 1839. Atyja ezredes volt, maga is a seregbe lépett, de azután jogi tanulmányokat végzett. 1865 óta több német nyelven irt röpiratban foglalkozott az erdélyi ügyekkel és a németség sorsával Magyarországon. Vezéreszméje mindig a szászoknak a magyar állameszméhez való közelítése volt és e téren kétségtelen érdemeket szerzett. Amellett a magyar-német szövetség és annak lehető szorossá tétele volt főcélja. Mint a köhalmi kerület képviselője 1872 óta tagja volt az országgyűlésnek. Ott különösen a német-osztrák-magyar vámegység mellett buzgólkodott, és ez ügyben egyenesen Bismarck herceghez is fordult. Ujabb idöben méltó feltünést keltett az Erdélyi Magyar Közm. Egyesület gyülésén 1893 elején tartott szép, hazafias beszéde.
(ejtsd: bóten) Lajos Jenő Mária, francia bölcsész és teologus, szül. Párisban 1796 febr. 17. megh. 1867. Az École normale növendéke, hol Cousin tanította. 1816. a straszburgi Collége tanára, csakhamar ugyanott a Faculté des lettres filozofiai tanszékét is elfoglalta. 1822. szabadelvüsége miatt felfüggesztették állásától. Ekkor ragadja magával a kor teologiai áramlata, mely de Maister, Lamennais stb. irataiból indul ki s 1823. a papi rendbe lép. Buzgósága nagyon térítő hatásúnak bizonyul, tanári állását visszanyeri, kanonoknak és a kis szeminárium igazgatójának neveztetik ki. De 1834. a straszburgi érsek pásztorlevelet intéz ellene, s B. félig-meddig, inkább csak látszólag, visszavonja hibáztatott tanítását (B. Lettre á Mgr. de Trevera, évéque de Strasbourg 1836), majd Rómába megy, ahol a pápa fogadja. Ezentúl nem bántja az egyház. Párisba megy, ahol ujra látogatott prédikációkat tart s ahol 1848. a párisi érsek a párisi egyházkerület főhelytartójává nevezi ki. 1853. az erkölcsteologia tanárának neveztetett ki a Sorbonne-on, ahol haláláig működött. B. azt tanitja, hogy az isteni kinyilatkoztatás egyedüli forrása és kivezetője minden bizonyosságnak vallási s erkölcsi igazságok dolgában s hogy e tekintetben az ész közreműködése egészen ki van zárva. Az ész dolga kifejezni az elveket, melyeket a szentirás nyújt. De ezen elv mögött oly miszticizmus talál helyet, mely méltán keltett aggodalmat az egyházban. Elveti a filozofia tanításának skolasztikus módját (De l'enseignement de la philosophie en France au XIX. siécle 1833, kiegészítve hagyatékából: De l'éducation publique en Franco au XIX. siécle, Paris 1876) s a maga elveit folytatá: Philosophiedu christianisme, ceorrespondances réligieuses de Mr. Louis B., melyet tanítványa Bonnechose apát adott ki 1835. Egyéb rnűveiben: Psychologie experimentale (1839), L'esprit humain et ses facultés (1889), La philosophie morale (1840), La liberté et la réligion considérées dans leurs rapport (1848) La morale de l'Évangile (1855) stb. Összehord tételeket Szent Ágostonból, Jacobiból, anélkül, hogy rendszeres egészet tudna belőlük alkotni.