(ejtsd: bófor), 1. két grófság az északamerikai Egyesült-Államokban; az egyik É.-Karolinában (főhelye Washington), a másik D.-Karolinában (főhelye B.). 2. Város: Karolina Észak-amerikai állam Carteret grófságában, a New-Port torkolatánál, (1890) 2560 lak., partmelléki kereskedéssel. 3. Város Dél-Karolinában B. grófságban, a Port Royal folyó Ny-i partján 3000 lak., gyapot-és rozskivitellel; hajóforgalma 1890. 167 hajó volt (178,185 t. tartalommal). 4. Két kerület neve D: Afrikában a Cape gyarmatban; az egyik, B.-West, a nagy Karroo pusztában fekszik; területe: 16,508 km2, (1891) 9171 lak. Főhelye B. vasut köti össze Cape-Townnal; a másik B.-East az északkeleti tartomány kerülete; ter.: 2227 km2, (1891) 14,676 lak. Főhelye Fort B., ahol az angolok a kafferek és lázadó hottentoták fölött diadalmaskodtak. 5. B.-en-Vallée, járási főhely Maine-et-Loire départementban, (1886) 5150 lak., vitorlavászonkészítéssel; Jeanne de Laval, René király feleségének szobrával. A B. grófok kastélya nem messze a várostól, egy magaslaton áll. 6. B. Range, hegylánc Vancouver szigetén, 1509-2000 m. magas örök hóval borított hegycsúcsokkal, sok szép tóval. 7. Hegyfok É.-Amerika ÉNy-i végében a Behring-szorosban.
család, Angliában, Belgiumban és a «Beaufort-Spontin» mellékágban Csehországban ís virágzó család. Az angol család a Somerset hercegi családtól származtatja magát, Gent-i János, III. Eduárd negyedik fiától (megh. 1399), kinek házasságon kivül született fia a Beaufort nevet kapta, és ki a parlament engedelmével 1400. a Somerset grófi cimet vette fel. Somerset Károly (B. Henrik fia) felvette a Herbert, raglandi báró cimet (1506). Később a B.-család egy-egy tagja még a worcesteri báró (1642) és beauforti hercegi cimet szerezte meg (1682). Az angol ág jelenlegi feje Henrik, sorban a 8. herceg, szül. 1824.; legidősbik fia Henrik, 1847. szül. a Beaufort-Spontin ág, mely lothaiai Gottfried herceg fiát, Waltert tiszteli mint ősatyját, Beaufort várát kapta 1005. hűbérül. 1746. ez ág Ausztriába költözött, amidőn Mária Terézia elismerte grófi rangját; 1782. pedig a hercegi cimet ajándékozta az elsőszülöttnek. Ezen ágnak jelenlegi feje Henrik gróf, szül. Párisban 1824. Hasonnevü legidősebb fia 1847. született.
1. Edmund, somerseti herceg, Genti János fia és III. Eduárd unokája, 1448 óta a Franciaországban állomásozó angol seregek fővezére. Calais kivételével minden franciaországi birtok elveszett alatta 1450. és 1451., amiért Richard yorki herceg árulással vádolta. 1454. B. fogságra vettetett, de VI. Henrik és a királyné közbenjárására kiszabadult (1455). Ugyanabban az évben York ellen kellett táborba szállani; elesett a St. Albans mellett vivott csatában (1455 febr. 22.).
2. B. Eustache, ciszterci apát, a septfontsi kongregáció alapítója. Szül. 1635., megh. 1709. 1663. az istenes életre határozta el magát, megromlott kolostorát ujra szervezte, az ellenálló szerzeteseket eltávolította s az uj szabály szerint kolostorának tagjait a la trappe-iakénál is szigorubb életre kötelezte.
3. B. Ferenc de Vendôme herceg, szül. Párisban 1616., megh. 1669. (Atyja IV. Henrik királynak és d'Estrées Gabriellának természetes gyermeke volt.) Kitünt a spanyolok elleni hadjáratokban, Corbin (1636) és Arras (1640) elfoglalásánál. XIII. Lajos halála után a királyi hercegek felügyelője lett s azon volt, hogy magához ragadja a hatalmat. Mazarin ellen tervezett merénylete nem sikerült, amiért 1643. fogságba került, melyből csak 1646-ban menekült. A fronde-zavargásokban a pártnak egyik kedveltebb vezére, de másrészt vak eszköze is vala. (Gúnyneve: a csarnokok királya.) A parlament tábornokká és Páris kormányzójává tette; de a trónra lépő XIV. Lajos parancsára a városból eltávozott. 1663. megverte az algéri kalózokat.
4. B. sir Francis, angol térképrajzoló és ellentengernagy, szül. Callanban (Irország) 1774. meghalt Brightonban, 1857 dec. 17. Részt vett a Brest mellett vivott tengeri csatában 1794. Kisázsiában való tartózkodása idején (1811) a karamániai partokról jó térképeket készített, mire aztán hazájában tengeri térképek készítésévél bizták meg (1812-29) (Stephen, IV. 39-41.)
5. B. Henrik, bibornok és brit államférfi, meghalt 1447 ápril 11. 1397. Lincoln 1404. pedig Winchester püspöke lett. Három izben volt lordkancellár. 1414. mint követ járt Franciaországban. Részt vett az 1417. konstanzi zsinatban s elősegíté V. Márton pápának megválasztását. Jutalmul a bibornoki süveget kapta és azon megbizatást, hogy Németországban keresztes háborut hirdessen a husziták ellen. VI. Henrik angol királyt Franciaország királyává koronázta Párisban (1431 dec. 17.). Elnöke volt azon törvényszéknek, mely Jeanne d'Arcot halálra itélte. Folytonos viszályban élt Gloucester herceggel, ki őt egy alkalommal hazaárulással is vádolta; e vád alól azonban a felsőház felmentette. (Stephen, Diction of Not. Biogr. IV. 41-48. Az irodalmat l. u. o.)
6. B. Henrik, az előbbinek legidősebb fia, VI Henrik király érdekében harcolt IV. Eduárd ellen. Mfután Towton mellett 1461. vereséget szenvedett, meghódolt Eduárd előtt. De midőn később megint VI. Henrik pártjához szegődött Hexham mellett 1464 máj. 8. elfogatott és Eduárd parancsára lefejeztetett.
7. B. Henrik Ernő Grout, chevalier de, afrikai utazó, aki Mungo Park nyomdokain járt. Szül. Aubevoyeban 1798., megh. Bakelban a Szenegalnál 1825. Már 1812. a hajóhadnál szolgált. 1819-21. három évet töltött Szenegambiában és élete céljául tüzte ki, hogy kikutassa Afrikának ezt a részét. 1821-23. Franciaországban készült utazásra és a kormány támogatásával 1823 őszén utra is kelt. 1824 tavaszán Barrankoig és Kukongoig nyomult elő és a mandingokig jutott azután Bakelbe tért vissza. Ősszel felhajózott a Talemén és kikutatta a Kaartat. Harmadik utazásában 1825 febr. Kasszon országba jutott és átkutatta Bambuk országot meg az aranybányáit. Ősszel egészségesen tért vissza Bakelbe, ahol szept. megbetegedett és meghalt.
(ejtsd: bozsánszi), járási székhely Loiret francia départementban, a Loire jobb partján, (1886) 4544 lak., ecet-, posztógyártással, szeszfinomítókkal és cukorgyártással. Régi, a XI. századból való erődjéből fenmaradt egy 40 mmagas, 23 m. széles négyszögletes őrtorony (Tour de César); egyéb régi épületei: Dunois korából kastély (most szegényház), a XI. századból való szt. István templom, renaissance izlésü városháza és több a középkorból való magánépület. B. római katonai állomás volt. A VII. század óta saját grófjai alatt élt, ezután az Orleansok, I. Ferenc korában pedig a francia királyok birtokába került. 1104. és 1151. zsinatot tartottak benne. Az angol-francia és hugenotta háborukban ismételten elpusztították. 1870 dec. 8. a franciák és németek közti ütközetnek volt szinhelye.
(ejtsd: boarné),
1. Claude, B. gróf, szül. 1756 szept. 29. I. Napoleon alatt szenátori méltóságot viselt 1814. pair lett. Megh. 1818 jan. 10. Marnézia grófnővel kötött első házasságából született Stefánia leánya (1806.), ki Napoleon császár közbenjárása mellett Károly Lajos bádeni trónörököshöz ment nőül.
2. B. Fanni grófnő, de Mouchard Marie Anne Franpoise, szül. Párisban 1738., megh. 1813. B. Claude gróf tengerészeti tiszt neje volt. Miután férjétől elvált. az irodalomnak élt. «Fanny» álnév alatt kiadott költeményei közül nevezendők: Les mélanges de poésies fugitives Paris (1772) Les lettres de Stephanie (1773), La fausse inconstance (1787, vigjáték) és La Marmotte philosophique (1811) 2. B. Ferenc, marquis de, szül. La Rochelleben 1756 aug. 12., megh. Párisban 1846 márc. 4. Az 1789-iki nemzetgyülésen Orléanais nemességét képviselte s buzgó királypárti volt. tervezte D'Herville, De Briges és De Vioménil társaival a királyi családnak ujabb szökését (1792). Tervök meghiusult, mire B-külföldre menekült ahol Condé herceg hadseregébe lépett. A XVI. Lajos ellen indított pör alkalmával a konventhez intézett levélben a király védőjéül ajánlkozott. Brumaire 18-dika után ujabb levelet intézett az első konzulhoz, melyet unokahuga, B. Jozefin (l. o.) Bonaparte neje adott át Napoleon kezeibe. E levélben arra. szólítá fel Bonapartét, hogy a trónt a Bourbonoknak adja vissza. Midőn B. leánya Emilia Luiza 1802. Lavalette grófnak nejévé lett, B. ismét visszatérhetett Franciaországba. Napoleon előbb etruriai, azután madridi követté nevezte ki. B. az asturiai herceggel (a későbbi VII. Ferdinanddal) Godoi «békeherceg» ellen (l. o.) összeesküvést szőtt. Napoleon visszahívta és Blois mellett fekvő családi birtokára internálta. a Bourbonok visszatértével ő is visszajött Párisba; 1813. pair lett, de a politikával ezentul már nem igentörődött. (Grande Encyclopédie V. 1020.)
3. B. Sándor vicomte, tábornok, szülMartinique szigetén 1760-ban. Kitüntetéssel harcolt az amerikai szabadságharcban. A francia forradalom idején (az 1789 aug. 4. éjjeli ülésben) a harmadik renddel a kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség és az általános hivatalképesség mellett szavazott. A nancyi fölkelés véres elnyomatása után Bouillé tábornok védelmére kelt, ami népszerűtlenné tette. Midőn a nemzetgyülés 1792 jun. 21. a király szökéséről értesült B. higgadtsága menté meg azt elhamarkodott lépéstől. Aug. elején kilépett a nemzetgyülésből, melynek két ízben volt elnöke és beállott mint dandárparancsnok az északi hadseregbe. Custine alatt vitézül harcolt Soissonsnál. Midőn a konvent a nemeseket hivatalveszteseknek nyilvánította, B. leköszönt. A rémuralom férfiai az ország belsejébe, egyik birtokára számüzték. Később ellenségei azzal vádolták, hogy neki is volt része Mainz elvesztésében, mire Párisba vitetett, hol a forradalmi törvényszék halálra itélte. 1794 jun. 23. a nyaktilóval kivégezték. (Grande Encyclopédie V., 1020.) Neje: Tascher de la Pagerie Jozefa két gyermeket szült. Jenőt és Hortenziát, s utóbb L Napoleon neje lett. L.: B. 4, 5, 6.
4. B. Horterezia. L. Hortenzia.
5. B. Jenő, Olaszország alkirálya s Leuchtenberg hercege. L. Leuchtenberg.
(ejtsd: bozsö), kis város a Rhône francia départementban az Ardiere szűk völgyében (1886) 3418 lak., papirgyártással, bőrcserzéssel a XIII. sz.-ból való templommal és egy kastély romjával. Környékén teremnek a beaujolaisi kedvelt borok.
(ejtsd: bozsolé). Franciaországnak a Saône és Loire közti vidékét hívták így; a B.-hegység vonul rajta végig. Helyét Rhône département Villefranche és Loire dép. Roanne arrondissementja foglalja el. A rómaiak Bellijocensis pagus-a 920. már külön báróság volt; 1400-ben egyesítették Bourbon hercegséggel. Ez utóbbival együtt konfiskálták, később azonban az ifjabb orleansi ág kapta meg.
(ejtsd: bóliö), számos francia helység neve: legjelentékenyebb: B: sur-Dordogne, járási székhely Correze francia départementban, gyönyörü fekvéssel a Dordogne partján, (1886) 2454 lak., szőllőtermeléssel, ólombányákkal, román stilusban épült hatalmas székesegyházzal, amelyben a XIII. századból való Mária-szobrot őriznek. Az 1576 máj. 6-ki békéltető ediktumot itt adták ki.
(ejtsd: bóliö), 1. Claude Ferenc, francia történetíró és ujságíró, szül. Riomban 1754., megh. Marlyban, 1827. Szerkesztője volt a Nouvelles de Versailles (a későbbi Assemblée nationale) mérsékelt monarkista lapnak (1789), része volt a Feuillants klubjának alapításában (1789) s társszerkesztője vala a Postillon de la guerre monarkista lapnak. a jakobinizmus győzelmével (1793 máj. 31.) börtönbe került, amelyből csak Robespierre bukása után szabadult ki. 1797 szept. 4. a konvent mint a Miroir és a Gazette universelle társszerkesztőjét számkivetésre ítélte. Később az Oise prefektusának titkára lett és 1815-ig ezen departement hivatalos lapját szerkesztette. Főműve: Essais historiques sur les causes et les effets de la révolution française (6 köt. 1801-1803), mely alapos tárgyismeret és elfogulatlan itélet által tűnik ki; Le temps présent (1815), La revolution franpaise considérée dans ses effets sur la civilisation des peuples (1820). (Gr. Encycl. V. 1030.)
2. B. János Péter de báró, osztrák tábornok, szül. Namurben 1725., megh. Linzben 1819 dec. 22. 1743. lépett osztrák szolgálatba, s mint Daun táborszernagy hadsegéde a hét éves háborúban több csatában kitüntette magát s alezredes lett és bárói rangot kapott. A béke megkötése után visszavonult belgiumi birtokára s művészeti tanulmányokkal foglalkozott, miközben azt a megbízást kapta, hogy a császári kastélyok művészi berendezését vezesse. A brabanti forradalom kitörésekor egy osztrák hadtest vezérlését bízták rá, s az ő érdeme, hogy a felkelést hamar elnyomták. A francia forradalmi háborúk alatt is többször kitüntette katonai tehetségét. Amint Jemappesnál Biron tábornok 1792 ápr. 29. megtámadta, másnap Quiévrainnél az ellenséget megverte s Valenciennessig űzte s Teschen Albert herceggel együtt megvédte a német-alföldi határt a franciák betörése ellen. A jemappesi csatánál (1792 nov. 5.) a hadsereg balszárnyat ő vezette s a visszavonulást fedezte. a háboru további folyamán is többször kitett magáért. 1796. táborszernaggyá, majd az olaszországi csapatok fővezérévé nevezték ki. Montenottenal a végből, hogy hadseregével Genovát is fedezze, hosszan elnyujtotta harcát, minek vereség lett a vége. Bonaparte ugyanis áttörte az osztrák csapatokat, s B.-t visszavonulásra kényszerítette. Ettőlfogva B. csillaga lehanyatlott. A lodii ütközet után a Mincio mögé vonult vissza. l Ugyanezen év jun. 21. Wurmsert nevezték ki helyébe fővezérnek. B. ekkor linzi birtokára vonult vissza, s ott is halt meg.
Károly Olivér báró, német diplomata és kulturtörténetiró, szül. Mindenben 1811 szept. 5., meghalt Drezdában 1889 ápr. 8. Tanulmányait Heidelberg-, Jena- és Göttingenben folytatta. 1834-ben Oldenburgban állami szolgálatba lépett. Nyolc évvel később szász-weimári szolgálatba állt és felvitte az igazságügyi miniszteri állásig. Az 1849-iki események folytán leköszönt, 1853. udvarmester lett, a mellett pedig a weimári udvari szinház intendánsa. 1864 óta Szász-Weimárt képviselte a frankfurti szövetségi tanácsban. 1866 után visszavonult a magánéletbe. Művei: Biogr. dcs sächsischen Ministers Fritzsch. (1870). Der Hubertsburger Friede (1871). Anna Amalia, Karl August und der Minister von Fritzsch (1874). Karl v. Dalberg u. seine Zeit (2 köt. 1879). Először B. forditotta németre Bocaccio-nak Filostratoját e címen: Troilus und Kressida (Berlin 1884).