tó San-Luis tartományban, Argentina köztársaságban, az Alto-Pancoso hegy alján; átlag 30 km. hosszu, 15 km. széles; vizei a Rio Diamanteba folynak le.
(az ókorban Chelae), helység a Böszporusz partján, 10 km.-re Konstantinápolytól, a szultán Humajun-Abad nevü kastélyával, kedvelt nyári tartózkodó hely.
-család. ősrégi magyar család az Ákos nemzetségből, melynek eredetét a népmonda egy juhászra vezeti vissza, ki a Sajó és Csetnek vize mellett egy hegyoldalban kincset találván abból Murányt, Szádvárt, Krasznahorkát és Pelsőcöt építteté. Valószínűbb azonban, hogy idegen földről kerültek Magyarországba és bányaművelésből gazdagodtak meg.
[ÁBRA] Bebek-család cimere.
Első ismert ősük Máté, kinek két fiától Detrétől és Fülöptől, kik 1243-ban IV. Bélától nagy birtokot kaptak, a B. család két ágra szakadt: a pelsőcire és a csetnekire. Legnagyobb hatalomra a család Zsigmond király alatt jutott, akinek siklósi fogságát is ők eszközölték ki. Később a Ferdinánd és Szapolyai közti küzdelemben hol egyik, hol a másikpártra állva,tevékeny részt vettek. a már említetteken kivül nevezetesebb tagjai a családnak:
1. B. Detre, György fia. Egyetlen, ki a Bebekek közül nádori méltóságra emelkedett. 1383-ban Zárában ő fogadta a város hűségesküjét, mint Mária királyné meghatalmazottja; később egymásután nyerte el az ország legfontősabb hivatalait. 1389-91-ig tótországi, 1391-ben egyuttal tót és horvát bán. 1392-93-ig szörényi, 1394-96-ig ismét tótországi bán. 1397-1402-ig nádor volt. A nádorságtól elmozdíttatván, teljes erejével csatíakozott Nápolyi László pártjához. 1403 jul. le is mént Zárába, de a félénk Nápolyi Lászlót nem birta rávenni, hogy Székes-Fehérvárra jöjjön. A fölkelés megbukott; D. kibékült Zsigmonddal, de Szent-György várát és Szikszó városát elvesztette. (Fejér, Codex Diplomaticus. L. Pesty: A szörényi bánság tört. Hazai Okmánytár. VII.)
2. B. Domokos. a pelsőci Bebek-család megalapítójának, Domokosnak fia. 1349-ben esztergomi és egri kanonok egyszerre; 1352-ben esztergomi Szent-Tamás-prépost; 1357-ben szepesi prépost, 1360. csanádi püspök; 1372. váradi püspök; meghalt 1374 okt. 31. Püspöksége alatt kezdette meg a váradi káptalan Chartulariumának szerkesztését. Nagy, de egészen elkopott márvány sirkövét 1883-ben ásták ki. (Bunyitay: A vár püsp. tört. I.)
3. B. Ferenc, Istvánnak, az országbirónak fia. Maróthy Jánossal együtt 1397-1401-ig macsói bán volt. Itt serénykedett az ország déli részének megvédelmezésében. Előbb abaujvmegyei főispán volt. (Századok 1875. 453-4.)
4. B. Ferenc, 1529. mint Ferdinánd embere Serédy Gáspárral Kassánál és Egernél megverte Szapolyai seregét. A következő évben már Szapolyai pártjára állott és Murány várának rabló kapitányával, Batóval a felső részeket fosztogatta. 1540. ujra Ferdinándhoz állott és 1549-ben gr. Salm Miklóssal együtt leverte Balassa Menyhért és Bató csapatait, de már 1554-ben ujra Izabellához szegődött, kit felkeresett Lengyelországban és a Ferdinánddal kötött szerződés felbontására igyekezett rábirni. E miatt Ferdinánd az országgyűlés elé idézte, mely 1556. számkivetésre itélte. Ezt megbosszulandó, B. a Szepességet kezdé pusztítani. Megfékezésére Ferdinánd Ditrich és Puchaim vezéreit küldé, kiknek ötszörte nagyobb seregét B. török segítséggel megverte. Izabellával összeszólalkozván, Konstantinápolyba ment s Mahomed szultánt Izabella ellen ingerlé. Mahomed azzal az igéretével, hogy Erdélyt kezére játssza, kivitte B.-nek Erdélyi vajdává való kineveztetését. Izabella 1586. B.-t a Kendiekkel s Balassa Menyhérttel együtt kivégezteté, miután előbb az országgyülés hazaárulóknak nyilvánította őket.
5. B. György, Domokos fia, Istvánnak, az országbirónak öccse. Élt 1330-1389. években 1346-tól kezdve hevesvármegyei, 1352-től kezdve liptai főispán, 1365-től pedig 1389-ig a királyné tárnokmestere. Közben más hivatalokat is viselt; igy 1374. makovicai (Zboró mellett), 1375. trencséni várnagy, 1378. gömöri főispán volt. Résztvett 1347. az olasz hadjáratban. 1349. Nagy Lajos követe a pápához; 1373. ő is vezérel egy csapatot a velencei köztársaság területére. Gyönyörü sirköve a klasszikus heraldika fontos. emléke, a görget (Abauj-Torna vm.) templomban ma is látható. Az ezen sírkövön látható évszámot (1371) sokan az ő halála évének vélték, de hibásan. Az nem az ő halálának, hanem a tőle alapított gombaszegi páloskolostor keletkezésének évét jelenti. (Fejér, Cod. Dip. Anjoukori okm. tár. Pór. Nagy Lajos 210, 479. Csergheő - Csoma: Alte Grab Denkmäler 13.)
6. B. György, Ferenc fia kivel együtt pártoskodott Ferdinánd ellen. Az országgyülés őt is száműzte 1556-ban, mire B. a Szepességet kezdé pusztítani s Kassát felgyujtotta. Ferdinánd igyekezett őt a maga részére megnyerni, ami ajándékokkal sikerült is neki. 1558-ban Szikszónál Telekesi Imrével győzelmet aratott a törökökön, de a következő évben Szerencsnél megveretett; 1562-ben török fogságba esett, honnan Szapolyai közbenjárására három év mulva szabadult csak ki. Ekkor az ő pártjára állott és seregeinek főkapitánya lett. Miksa Schwendi Lázárt küldte ellene, ki Szádvárt kezdte ostromolni, hol B. neje és lányai voltak. Hogy az ostromnak ki ne tegye családját hajlandó volt Miksa pártjára állni, de Schwendi nem fogadta el ajánlatát és még hevesebben kezdte ostromolni a várat, melyet neje hős védelem után csak ama feltétellel adott föl, hogy a várőrségnek bántódása ne legyen s férje a Kendiekkel s Balassa Menyhérttel együtt kegyelmet kapjon.
7. B. Imre. Valószínüleg Istvánnak, az országbirónak fia. a Jánoslovagok rendjébe lépvén, 1338-1403-ig vránai perjel és Zsigmond királynak engesztelhetetlen ellensége volt. Zsigmond udvara őt tartá az 1403-iki fölkelés okozójának. Bizonyos, hogy ő lépett a felkelők közül először a nyilt ellenségeskedés terére. 1403 elején. Özdögei Bessenyő Pál horvát bánt elfogta és diadaljelül Nápolyi Lászlóhoz küldötte. A fölkelés leveretvén, B. nem békült ki s e miatt a perjelséget elvesztette. Magaviseletével a Jánoslovagoknak nagy károkat okozott. Valószínüleg külföldön halt meg. Tévedés őt a szintén Bebek Imre nevü országbiróval egynek tartani. (Pray: De prioratu Auranae 1773.)
8. B. Imre. György fia, Detre testvére. Még hamarább kezdte meg az országos főhivatalok viselését, mint Detre. 1380-1383-ig horvát bán, 1385-ben Vörös-Oroszország (Galicia) kapitánya, 1386--92-ig országbiró, 1392-93. erdélyi vajda. Tévednek, akik B.-t a vránai perjel B. Imrével egynek tartják s még 1403. is szerepeltetik, mert bizonyos, hogy ezen országbiróságot viselt B. Imre még 1398 előtt meghalt. (Fejér. Cod. Dip. Zichy cs. okmánytár. Pannonhalmi levéltár.)
9. B. Imre (pelsőci), János fia, György unokája. Előbb pap volt és gyulafehérvári prépost, később hitet változtatva, Luther vallását vette fel. II. Lajos halála után akinek titkára is volt, élete végeig megmaradt Szapolyai János és Izabella iránti hűségében.
10. B. István. A Bebek- (régiesen Böbek-) scalád névadójának, Domokosnak, legidősebb fia. Élt az 1330-70. években. 1346-tól hevesvmegyei, 1351-től líptai főispán, 1360-69-ig országbiró. 1358. a király eskütársa a zárai békekötés megerősítésénél s később 1362. meghatalmazottja a német császárral kötendő békére. Különösen kitüntette magát 1352. a belzi ostromnál, mint az ország zászlótartója. Négy zászlót törtek össze kezében és sulyosan megsebesítették, de még sem tudták hátrálásra kényszeríteni. Csak, mikor már nem volt több zászlaja s az sem volt kinek lobogtassa, vonult vissza önkényt. (Anjoukon Okm. Fejér, Cod. Dip. Hist. Hong. Fontes Dom. III. 162. Pór. Nagy Lajos. 335. 436.)
11. B. János. Közönségesen Nagy Jánosnak hivták. Lászlónak fia, az országbiró Istvánnak unokája volt. Már 1399. fölvitte a főlovászmesterségig, de aztán az 1403-iki fölkeléskor elvesztette a király kegyét. Hét év mulva azonban ujra szerepel és pedig az akkoriban igen fontos királyi tárnokmesteri hivatalt nyerte el s azt 1417-ig viselte. (Fejér. Cod. Dip.)
12. B. László. B. Istvánnak, az országbirónak fia. 1390. Abauj vármegye főispánja és a királyné tárnokmestere, megh. 1441-ben. A pelsőci templomban látható sirköve őt a király tárnokmesterének mondja. (Nagy Iván Magyarorsz. családai. Csergheő-Csoma, Alte Grabdenkmäler.)
13. B. B. Miklós. Domokosnak legifjabb fia. Élt 1336-1400. években. Mint Domokos nevü bátyja ő is az egyházi pályára lépett és egri prépost, 1390. pedig kalocsai érsek lett. Itt érte utói a halál. (Anjoukon Okm. Monum. Vaticana Hung. S. I. v. IV.)
14. B. Péter (pelsőci). B. Detre nádor fia; neje Csáki Kata, Csáki György leánya; 1423-1426. székely ispán. (bzázadok 1880.)
1. Ferdinánd Ágost, a ném. szociáldemokrata vezéreinek egyike, szül. Kölnben 1840 febr. 22. a wetzlari polgáriskolát elvégezve, 1860. Lipcsébe ment, hol 1864 óta esztergályos-üzlete volt. 1862. csatlakozott a német munkásmozgalomhoz s 1865. elnöke lett a lipcsei Munkásképző Egyesületnek s választmányi tagja a német Munkás-Egyesületnek. Mint a lipcsei szociális irányu Volksblatt dolgozótársát a glauchau-i választókerület 1857. az északnémet birodalmi gyülésbe, 1871. pedig a német birodalmi gyülésbe választotta. Irásban és szóval egyiránt küzdött a szociáldemokrata eszmékért, megtámadta Poroszország hegemóniáját, a német birodalom ujjáalakulatát, védelmébe vette a párisi kommün-t és az Internationale-t s merészen hangoztatta a német birodalmi gyülés 1871 máj. 25-iki ülésén pártjának jelszavát: Harc a paloták ellen mindenütt! 1872. felségsértéssel vádolták, amiért a lipcsei esküdtszék őt és elvtársát, Liebknechtet, 2 évi várfogságra, a lipcsei törvényszék pedig a német császár megsértése miatt még 9 havi fogságra itélte. 1874. régi választókerületében, 1878. Drezdában, 1884. Hamburgban választották be a birodalmí gyülésbe. 1892 telén megjelent váratlanul Bécsben is, hol több heves beszédet mondott a tőkepénzesek ellen. Az 1893. febr. havában a birodalmi gyülésen lezajlott nagy szociális vitában azonban Richter támadásával szemben kudarcot vallott. B. irodalmilag is működött. Thevezetesebb munkái: Unsere Ziele (számos kiad.); Der deutsche Bauernkrieg mit Berücksichtigung der socialen Bewegungen des Mittelalters (Lipcse 1876); Christenthum und Socialismus (Zürich 1883), melyből a 10. kiad. e cim alatt jelent meg: Die Frau und der Socialismus. Die mohammedanisch-arabische Kulturperiode (Stuttgart 1884); Charles Fourier (Stuttg.. 1888). Die Sonntagsarbeit (u. o. 1888); Zur Lage der Arbeiter in den Bäckereien (u. o. 1890). Glossen zu Yves Guiots u. S. Lacroir: Die wahre Gestalt der christl. Nächsten liebe.
2. B. Henrik, német humanista, szül. Ingstettén württembergi faluban, megh. 1518 körül. Szegény parasztfiu volt, Krakóban s Baselben tanult s 1479 óta a költészetet és szónoklatot adta elő a tübingai egyetemen. Miksa császár 1501. költővé koszoruzta. Korának legjelesebb humanistáival, így Erasmussal és Reuchlinnel, baráti viszonyban állt. Nagyszámu művei közül a legfontosabbak: De laude, antiquitate, imperio etc. veterum Germanorum (1508), Pxoverbia germanica (1508, ujra kiadta Suringar 1879), Triumphus Veneris (allegorikus költemény, 1506). Legismertebb műve Facetiae (1506), mely a papság ellen intézett igen heves kifakadásokat és anekdotákat tartalmaz. A latin nyelvtanítás körébe eső tankönyveket is írt. Életét megirta Zapf (1802), igen jól jellemzi Bender a Schmidféle Paedagog. Encyclopédiában I, 455-62. Kitünő latin stilista és verselő, lelkes és az ókor remekei iránt lelkesítő tanár, igen fölvilágosodott, élces férfiu volt, aki a maradiakat élesen megtámadta, ellenben a modern világ eszméit buzgón hirdette és védte.
1185. alapított cisztercita kolostor, Tübingen mellett. 1807 óta királyi vadászkastély; egyike Württemberg legszebb műemlékeinek.
(demonstratio) ellentétben a bizonyítással (l. o.) azt az eljárást jelenti, mely nem okokból, következtetés által, vezeti le a tétel igazságát, hanem közvetlenül a tények szemléltetése által deríti fel. Ez tehát feltételezi a bebizonyítandó dolognak szemlélhetőségét, és csak öly tudományokban alkalmazható, melyek érzékeink által észrevehető tárgyakkal foglalkoznak; ilyen a természettanban és vegytanban a kisérlet, a természetrajzban a boncolás stb. Minthogy érzékeinknek tanusága tudatunkban a legnagyobb sullyal és értékkel bir, az ezekre alapított bizonyítási eljárásnak van a legnagyobb bizonyító ereje, és annyira meggyőző, hogy az ellenkező lehetőségnek még a gondolatát is kizárja.
(ejtsd: bébrikes), Bitinia régi lakói, kiket később a trákok győztek le.
(tenger., n. einscheeren, ol. passare. ang. to reeve) annyit jelent, mint egy kötélnek a végét valamely lyukon, mint p. a csigakorong részén, macska fej-lyukon, vagy valamely karikán stb. átdugni.
Oszipovics Vaszilj herceg, orosz tábornok, született 1792., meghalt 1858. március 22. Tifilszben. Örmény családból származott, a pétervári katona-iskolában nevekedett, mint tiszt a kaukázusi hadseregben szolgált, 1816. Jermulov herceg hadsegédévé lett s annak kiséretében Persiába ment, ahol főképen mint tolmács működött, de mint katona is jó szolgálatokat tett a kazikumy-i khánság meghódításában. 1821. ezredesi rangra emeltetvén, a mingréliai vadász-ezredet bízták rá, 1825. pedig Imerethi kormányzójává lett, mely állásban két évig maradt. 1828. a török háboruban vezérőrnagyi rangot nyert s különösen Ahalzyh ostrománál tüntette ki magát; azután e várost sikerrel védelmezte Ahmed pasa ellen. 1831. az örmény részekben főparancsnok.. 1838. a kaukázusi főkormány tagja, 1842. a lengyelországi Zamoszk parancsnoka, 1843. altábornagy s 1844. Dagesztánban főparancsnok lett. Miután itt három évig változó szerencsével küzdött Samyl ellen, 1847. a transkaukázusi kormány-tanács elnökévé neveztetett ki, mely állásában egész az 1853. kitört orosz-török háboruig megmaradt. E háboruban a kaukázusi hadseregnek egy hadtestét vezérelte s 1853. dec. 1. Kadikar mellett megverte Abdi pasa szeraszkirt, miáltal megakadályozta a törököknek Orosz-Örményországba tervezett betörését; minthogy azonban nem használta fel kellő gyorsasággal a török hadsereg felbomlását, nem nyomulhatott elő Karsz felé. Az 1815. hadjáratban Gruzia védelmezése volt reá bízva s hírét vevén; hogy. Omer pasa Mingreliában partra szállt, gyorsan tetemes hadsereget gyüjtött Kutaiszban s a szerdárt visszavonulásra kényszeritette. Muravljev visszahivatása után Barjatynszkij herceg megérkezteig a kaukázusi főparancsnoksággal volt megbízva. Fivére Oszipovics Dávid tábornok, szül. 1793., megh. 1867. Varsóban. Paskijevics alatt Lengyel- és Magyarországban harcolt s Szilisztriánál 1856. mint a kaukázusi ezrednek parancsnoka altáborneki rangra emeltetvén, 1861. Varsó kormányzójává lett.
kisközség Somogy vm. szigetvári j.-ban (1891) 1032 magyar és német lakossal.