Madagaszkar egyik nagy folyója; a sziget középső részében levő hegységen ered és 480 km. hosszu folyás után a Bombetoka-öbölbe torkollik; 145 km. hosszu alsó része hajózható.
az a közjogi cselekmény mellyel valamely jogalkotó okmány törvénybe iktattatik. Nálunk nemzetközi szerződéseket, vasuti koncessziókat stb. szokás becikkelyezni.
tartomány Madagaszkar (l. o.) keleti partján az Ancianaka, Betanimena, az Indiai-oceán és az Antan voraci közt; legjelentékenyebb kikötői:Tamatave Foule-pointe és Ténérifé.
1. Ágost, svájci festő és rajzoló, különösen ismeretes mint hadi képek rajzolója és festője, született Baselban 1823., a düsseldorfi akadémia növendéke volt, ahol különös előszeretettel foglalkozott lovak rajzolásával és katonai jelenetek festésével, később majdnem kizárólag képes lapok számára rajzolt és összeköttetésbe lépett a «Leipziger Iliustrirte Zeitung» c. képes folyóirattal. Mint hadi rajzoló működött az 1859-iki háboru alatt az osztrák táborban, szintúgy 1864. a dán háboruban és 1866. a szász koronaherceg táborában Csehországban, hol egy ízben életveszélyben is forgott. 1870-71. a német-francia háboru alatt majdnem minden jelentékenyebb csata mozzanatait megörökítette. Meghalt Thunban (Svájc) 2872 jul. 18.
2. B. Frigyes báró, osztrák táborszernagy, szül. Baden-Freiburgban 1830 márc. 21. - 1846. lépett osztrák szolgálatba. Részt vett a magyarországi és az olasz hadjáratokban (1848, 1849, 1859); 1867. ő felsége katonai irodájának feje s 1874. a király szárnysegédelett. 1881 jun. 11 a vezérkar főnökévé, 1889 jan. 1. pedig táborszernaggyá neveztetett ki. Számos kitüntetés érte: 1883 óta tulajdonosa a 47. gyalogezrednek; megkapta a bárói rangot és többféle érdemjelet (vaskoronarend, Lipótrend nagy-keresztje stb.).
3. B. Fülöp Levin báró, táborszernagy, polgári szülőktől, szül. 1700., megh. Horvátországban 1768. Részt vett a csehországi, sziléziai, bajorországi s rajnamelléki hadjáratokban. A hétéves háboru alatt részt vett a kolini diadalban, elfoglalta Greifenberg-el és elfogta Dierke porosz tábornokot hadastul Meissen mellett. Ezért a Mária Terézia-rendet kapta. A hubertsburgi béke után kinevezték az 53. számu gyalogezred tulajdonosává Horvátország katonai parancsnokává. 1766. Mária Terézia bárói rangra emelte.
4. B. Günther von Mannagetta lovag, a bécsi naturhistorisches Hofmuseumban a növénytani osztály őre és főnöke, szül. Pozsonyban 1856 aug. 25. 1878. a filozofia doktora s az Innsbruckba költöző Peyritsch dr. után a cs. és kir. udvar botanikai kabinetjének asszistense lett. Ez az osztály 1884. az udvar termékrajzi muzeumába költözvén, Reichardt halála után (1885) segédőr cimmel a növénytani osztálynak vezetője lett s ekkor a csász. növény-gyüjteményt, vagyis bécsi herbáriumot kezdte morfologiai gyűjteményeivel együtt berendezni és felállítani s ezt 1886 végén be is fejezte, 1889. aug.-ban a Hofmuseum ünnepies megnyitásakor valóságos custos lett. 1884 óta a növényszisztematikának m.-tanára az egyetemen. 1885. és 1888. a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumtól államsegélyt kapott, hogy Bosznia flóráját tudományosan átkutassa (Flora von Südbosnien und der angrenzenden Hercegovina. I-II. köt. a naturhist. Hofmuseum annales-ében) s a szarejevói országos muzeum számára botanikai gyüjteményt rendezzen. Lipót főherceg megbizásából Hernstein flóráját és (kitünő zoologiai kutatók segítségével) faunaját dolgozta ki a főherceg támogatásával készült díszmű részére, amely Monographie von Hernstein u. seiner weiteren Gegend cimen jelent meg. a Flora von Hernsteinban (1884) közölte B. Alsó-Ausztria mészhavasainak vegetációjáról évek során át gyüjtött tapasztalatait. Fülöp, szász Coburg Gotha fejedelme is megbizta, hogy az ltinera principum S. Coburgi II. kötetének részére (1888.) a föld körül való utazásából eredő növénytani anyagot feldolgozza. Ezekért a nagy aranyérmet kapta jutalmul, Ernő szász királyi herceg pedig elsőosztályu lovagkereszttel tüntette ki. A bécsi kolosszális herbariumot oly nagy rendbe hozta, hogy óriás terjedelme (1.120,000 szám) dacára is minden része hozzáférhető. Külön morfologiai gyüjteményt, gazdag gyümölcs- és maggyüjteményt is rendezett. Egyideig az állat- és növénytani társaság titkára volt, most a Wiener Illustrirte Gartenzeitung szerkesztője, a kertészeti egyesület főtitkára, a gráci naturwiss. Verem für Steiermark, valamint a Société nation, des sciences natur. el math. in Cherbourg levelező tagja. Számos kisebb-nagyobb terjedelmü értekezésén kivül, melyek leginkább a bécsi és német botanikai és tudományos folyóiratokban jelent meg, nagyobb munkái a következők: Monographie der Gattung Orobanche, 4 szines táblával és 3 térképpel (Cassel, 1890); Flora von Nieder-Oesterreich (Wien, 1890-92); Inulae Europaeae (Bécs 1881); Plantae a Dre. J. Szyszylovicz in itinere per Cernogoram el in Albania adjacente anno 1886 lectae (Szyszylovicz-csal, a krakói akad. közleményeiben 1888). Übersicht der bisher bekannten Kryptogamen Nieder-Oesterreichs (Bécs, 1887). Die Nadelhölzer Nieder-Oesterreichs, eine pflanzengeogr. Studie (Bécs 1889).
5. B. Henrik, német szinész és drámairó, szül. Gothában 1760., megh. Mannheimban 1803., hol csekély megszakítással 1779 óta mint szinész és 1861 óta mint igazgató működött. Schillernek jó. barátja volt és a «Haramják» és «Fiesko» első előadásaiban (mint Kosiusky és Bourgaganio) jeleskedett. 1799-1801-ig a müncheni szinháznál volt rendező. Hősök és szerelmesek, valamint bonvivant-szerepekben egyaránt kivált és szép hangjával a daljátékban is megállta helyét. Szinművei közül legtöbb sikert arattak: Die Schachmaschine (1798) Die Quälgeister (1802) és Das Kamäleon (1803).Összegyüjtött darabjai 1803-ban jelentek meg 3 kötetben. Theje, Karolina, szül. Ziegler (1766-84), kiváló szinésznő volt, kit Schiller nagyra becsült és Lujza alakjánál (Ármány és Szerelemben) szem előtt tartott.
6. B. Jakab Zsigmond, szül. Lissauban, Danzig mellett, 1761.. megh. 1842-ben. A hallei és rostocki egyetemen a filozofia tanára volt. Kant tanítványa, kinek fontossága a filozofia történeteben abban rejlik, hogy tanítása egyike az átmeneti alakoknak Kant és Fichte között. Főművében: Einzig möglicher Standpunkt, aus welchem die kritische Philosophie beurtheilt werden muss (Riga 1796), mely harmadik kötete e munkájának: Erläuternder Auszug aus Kants kritischen Schriffen (1793). Az a fő jellemvonása e munkának, hogy az alapvető tételt, a Ding an sich fogalmát iparkodik Kant rendszeréből kiküszöbölni.
7. B. János, kamaraénekes, szül. Pesten 1828. Szülővárosában lépett fel először, honnan a hamburgi, kölni, majd frankfurti szinházhoz szerződött. Művészi pályája legszebb éveit mint a bécsi udvari szinház baritonistája élte le. 1884. mint ünnepelt művész vált meg a szinpadtól Bécsben.
8. B. János Tóbiás, német teologus, szül. 1804 febr. 22. a württembergi Balingen-ben; 1827. waldthanni lelkész, 1829. városi lelkész Mergentheimban, 1836. rendkivüli tanár Baselben és 1843. a teologia rendes tanára Tübingában, hol 1878 dec. 28. halt meg. Baur kritikai-spekulativ iskolájával szemben egy bibliai teozofiai irány alapítója lett. B. és tanítványai ugyanis a keresztény tan fejlődését közvetlenül a bibliával hozták kapcsolatba. Művei: Einleitung in das System der christlichen Lehre (2. kiad., Stuttg. 1870); Die christliche Lehrwissenschaft nach den biblischen Urkunden (1841, 1 köt.); Umriss der biblischen Seelenlehre (3. kiad. 1871); Leitfaden der christlichen Glaubenslehre (2. kiad. 1869), melynek folytatása a Christliche Liebeslehre (1872).
9. B. József, operaénekes, az előbbinek fia; szül. 1848. jul. 11-én Mainzban. A tudományos pályára kellett volna lépnie, de belső ösztönétől indíttatva, atyja akarata ellen szinésszé lett és Sopronban kezdte meg szinipályafutását. Később Karlsbadba került, hol komikai szerepekben lépett fel s csak Olmützben kezdett operákban fellépni. Olmützből Beck Pozsonyba, Salzburgba, Grácba és Prágába került, 1876 máj. 1-től kezdve pedig a berlini udvari szinház tagja volt. Ámbár szerződésileg 1885-ig volt kötelezve, B. jobbnak látta e szerződést felbontani, s majnai Frankfurtban fogadott el kitünő feltételekkel egybekötött állást. B. 40 nagy szerepben működik, melyek közt a legfőbbek: Tell, Wolfram, Telramund, Luna, a herceg (Lukréciában), Rigoletto, Thelusco, Mercutio, Hamlet, stb: 1877-ben nőül vette Hamm Mária szinésznőt.
10. B. Károly, magyarországi származásu német költő, született Baján 1817 máj. 1., meghalt Bécsben 1879 ápr. 10. Magyarországból kiköltözött, de műveiben uralkodó a magyar elem.
Munkái: Naechte (Lipcse 1838); Der fahrende Poët (u. o. 1838); Stille Lieder (u. o. 1839); Gesammelte Gedichte (1844); Janko, der ungarische Rosshirt (3. kiad 1870); Lieder v. armen Manne (Berlin, 1847); Gepanzerte Lieder (1848); Mater dolorosa (regény 1854). Egy kis ideig Pesten is lakott és szerkesztéssel foglalkozott.
11. B. Károly, német statisztikus, szül. Strohausenben (Oldenburg) 1823 okt. 2., előbb katonai iskolát végzett s az oldenburgi tiszti iskolában mennyiségtant adott elő; 1848 -49. végig harcolta a dán hadjáratot s 1858. a schleswig-holsteini háborut, előbbit az oldenburgi, utóbbit a schleswigholsteini hadsereg kötelékében. Mikor a schl.-holsteini sereget feloszlatták, B. a nemzetgazdaságtan és statisztika tanulmányozására adta magát; beiratkozott az egyetemekre is s 1855. az oldenburgi statisztikai hivatalt szervezte, 1872. pedig a német birodalmi statisztikai hivatal élére állították. Legtöbb munkája ennek a két hivatalnak a közleményeiben jelent meg névtelenül. A német birodalom statisztikájából 1892-ig a régi folyamból 63 kötet, az uj sorozatból 43 kötet jelent meg az ő vezetese alatt. Die Handelsbilanz und die Statistik des auswärtigen Handels c. értekezése a Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszus iratai közt jelent meg. (1876.)
12. B. Keresztély Dániel, német filologus, szül. Lipcsében 1757 jan. 22., megh. u. o. 1832 dec. 13. A lipcsei egyetemen 1770 óta magán-, 1782 óta rendkívüli és 1785 óta rendes tanár. Valóságos polihisztor volt, ki teologiai, történeti, filologiai előadásokat tartott és e szakokból kétszáznál több munkát irt, melyek közül Aristophanes (17941834, 13 köt.) és Pindar-kiadásán (1810. 2 köt.). kivül legfontosabbak: Anleitungzur Kenntniss d. allgemeinen Welt- und Völkergeschichte (1787-1807, 4 köt.) és Commentarii decretorum religionis christianae el formulae Lutheranae (1851). Ő adta ki az általa 1784. alapított filologiai társaság dolgozatait is (1801-13, 6 köt.). Életét latinul megirta Nobbe (1837).
13. B. Jeromos (leopoldsdorfi), I. Ferdinánd és II. Miksa császárok udvari kamaratanácsosa és Magyarország élelmezési főbiztosa. Nagytudományu, alapos képzettségü s főleg a keleti nyelvekben kiválóan jártas volt. Beutazta Európa és Ázsia nagyrészét s Konstantinápolyban két érdekes munkát vett meg nagy összeg pénzen, hogy azokat Ferdinándnak ajándékozza. A két irott mű jelenleg is a bécsi udvari könyvtár tulajdonát képezi s cimeik: Res gestae familiae ottomanae és Reges Arsacidarum. B. 1596: halt meg, értékes könyvtárt és kéziratgyüjteményt hagyva hátra, mely az udvari könyvtár tulaj danába ment át.
14. B. Vilmos, festőművész, szül. Baján 1824 máj. 17., megh. 1861. szept. 24. Szülei Pestre költözvén, a Bibanco-féle kereskedői iskolában tanult; de a festészetre több hajlamot érezvén, atyja 1837. Bécsbe küldte őt s itt több évet szentelt tanulmányainak. Ezután visszatért Pestre, hol 1846. Der Zeitgeist c. képes élclapot adott ki, mely e nemben első volt az országban, sőt az egész osztrákmagyar birodalomban. 1849. Bécsbe költözött és Engländer S.-el szövetkezve a Charivarit szerkesztette; ezért az osztrákok elitélték és két hónapi fogság után 1850 febr. 17. Pestre internálták. Itt élt azután folytonosan, leszámítva azt a kevés időt, amit Németországban töltött. Munkatársa volt az Eulenspiegel c. lapnak és szerkesztette a Lacikonyha cimű német lapot.
báróné álneve alatt 1850-ben nagy feltünést keltő mű jelent meg Londonban, amely egy hölgy élményeit és kalandjait irja le a magyar függetlenségi harc idejében. A nagyon érdekes tartalmu művet németre és franciára is lefordították és a szerző magára vonta a közfigyelmet. Csakhamar kitünt azonban, hogy az illető nő nem jogosult azt a nevet viselni, sőt még nem is maga irta a könyvet. Résztvett különben a szabadságharcban, hol mint kém Racidula név alatt volt ismeretes, aztán Londonba menekült, hol érintkezésbe jutott több előkelő emigránssal és ez összeköttetését arra használta fel, hogy a londoni rendőrségnek, mint titkos kém, faljelentéseket tegyen: Zsarolásai miatt perbe fogták, de még az itélet előtt a fogságban meghalt (1851 végén).
Ferenc Károly báró, osztrák államférfiu szül. Koliinetzben (Csehország) 1818 okt. 31-én, megh. 1870 jan. 15. Jogot hallgatott a prágai egyetemen s állami szolgálatba lépett 1840. Hat évvel később áttért a diplomáciai pályára és egymásután a galaci, alexandriai és konstántinápolyi konzulátusoknál működött. A keleti háboru alatt osztrák főkonzul volt Konstántinápolyban. 1856. a dunai hajózást szabályozó nemzetközi bizottság elnökeként működött, 1862-65-ig Triesztben a központi tengerészeti hatóság alelnöke volt. 1865. Larisch pénzügyminiszter kinevezte miniszteri tanácsosnak, 1866. pedig osztálytanácsossá. Larisch visszalépése és a Magyarországgal való kiegyezés után (1867) pénzügyminiszterré lett mely hivatalt egész haláláig viselte.
György Fülöp Lajos, német iró, szül. Hannoverben 1777., megh. Grünhofban, Pomerániában, 1858. febr. 27. Miniszteri tanácsos volt a porosz kultuszminiszteriumban, de 1827. elvesztette e hivatalát, mert a katolikus hitre tért. De IV. Frigyes Vilmos nemességet adományozott neki s ujból visszavette az állami szolgálatba. 1849 óta a porosz tartománygyülés tagja volt. Legismertebbé Schleiermacherrel (l. o.) folytatott heves, de éppen nem dicséretes polémiája tette nevét. Egyéb művei közül említést érdemelnek: An die deutsche Jugend über die Leiche Kotzebues (1819); Jahrbücher des preussischer Volksschülerwesens (1825 -29, 9 köt.) és Die katholische Wahrheit (1840-1846, 4 kötet).
helység Unterwalden svájci; kantonban, az Isleten patak torkolatánál, ahol az a Vierwaldstdtti tóba szakad, Isening kastély romjaival, ahol a négy őskanton időnként tanácskozásokat tartott.
grófság Minnesota é- amerikai államban, területe: 4000 km2, 5218 lak.
Ágost, német költő, szül. Klíngenmünster faluban a rajnai Pfalzban, 1828. ápril 27., jelenleg mint iró Eisenachban él. Legismertebb müve: Jungfriedel der Spielmann c. költői elbeszélése (1854), mely vonzó képeket tartalmaz a XVI. századnak tárka életéből. Később mint hírlapiró működött, előbb az ágostai Allgemeino Zeitungnál, utóbb mint az Isar-Zeitung szerkesztőkiadója. Végül a szépirodalom terén alkotott figyelemreméltó műveket: Novellen (1856), Des Rabbi Verhältniss (1866, 6 köt.), Vervehmt (1868, a müncheni udvar és társadalom éles rajza), Der Nixenfischer (1871, 2 kötet), Meine Schwester (1876, 4 köt.), Maler Schönbart (3 kiad. 1878), Eine Stimme stb. Újabb művei azonban jóval gébbak.
2. B. Agost, német festő, szül. Darmstadtban 1822., megh. 1887 dec. 19., teljes kiképeztetését Düsseldorfban nyerte, 1844. fogva sokat utazott Norvégia, Svájc, Tirol, Skóthon és Anglia hegyes vidékein s ezen utazásainak számos kitünő tájkép az eredménye. B., ki az angol kicálynő leányait is oktatta a tájképfestésben, mint műkritikus is működik.
3. B. Albert irnő Antal, német zeneköltő, szül. Quedlinburgban 1834 jan. 13. Dehnnélt anult Berinben, hol le is telepedett 1856.; 1881 óta Scharwenka konzervatoriumában tanár. G-moll szimfoniájait a bécsi zenekedvelők egyesülete 1861-ben jutalmazta. Hiresek Wolf Gyula Tannhuser, a szilaj vadász és Hammelni patkánybüvölő c. epikus verseinek közbeszőtt lirai verseihez írt dalai s egy miséje.
4. B. Bálint Károly, német zeneszerző, szül. Würzburgban 1814 nov., hol városi kamarás és dalegyesületi elnök lett; számtalan énekszerzeménye révén (indulók: A kápolna, stb.) vagy 50 dalegyesületnek tiszteleti tagja.
5. B. Gyula, ném. zeneszerző és iró, szül. Freibergben 1811 febr. 5., megh. Hofglössnitzben 1859 febr. 16. Már kora ifjuságában gazdag zenészeti ismeretekre tett szert, de miután hangját elvesztette, a klasszikai tanulmányokra adta magút és a gimnázium bevégzése után szemináriumba ment. 1835. Lipcsébe ment és 1837. a Theue Zeitschrift. für Musik c. szaklapnak volt egyik szerkesztője. Operákat, énekkarokat stb. irt; legjobb munkái: Der Theuromantiker és Kleebein u. Compagnie gunyoros irányu tréfás regényei. Számos szerzeményei énekr vannak irva.
6. B. Hermann Henrik, «a vörös B.» melléknévvel, német politikus, szül. Elberfeldben 1820 szept. 15., megh. Kölnben 1885 dec. 9. Jogot s államtudományokat hallgatott Heidelbergben, Bonnban és Berlinben. Mint hirlapiró és népszónok részt vett az 1848-iki politikai mozgalmakbán, amiért hivatalától megfosztották és több évi várfogságra itéltek. Kiszabadulván, kereskedéssel, s amellett nemzetgazdasági és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Dortmundban porosz képi viselőnek választatott (1862), részt vett az északnémet és német birodalmi gyülésben, ahol a haladópárttal szavazott. 1870. Dortmund főpolgármestere lett, mire 1872. az urakházába is meghivatott. 1875. Köln főpolgármestere lett s azóta Kölnt képviselte az urakházában. 1884. meghivták az államtanácsba.
7. B. Jakab, német festő, szül. Dittelshéimban, Worms mellett, 1810 márc. 15., megh. 1872 dec. 22. Először Wormsban és M. m. Frankfurtban, 1833-tól fogva azonban Dűsseldorfban tanult, hol a tájképfesteszetről nemsokára a történeti festészetre tért, ezt meg a realisztikus genre-festészettel cserélte föl. 1840. a frankfurti Stdel-féle intézetben a táj- és genrekép-festészet tanára lett és mint ilyen halt meg 1872 dec. 22. Genreképei, melyekben a népéletnek majd komoly, majd víg mozzanatait Illusztrálja, kiváló esztétikai és költői érzékre vallanak; rajza szabatos, de szinezése száraz.
8. B. János, Jean keresztnév alatt ünnepelt ném. hegedüművész. szül. Mannheimben 1836 máj. 11., megh. u. o. 1884 okt. 10. Már 11 éves korában hangversenyeken játszott; 1854. Párisban Alardnál tanult; 1858. mestere, Kettenus helyett hangversenymester lett otthon, de csakhamar főlcserélte ezt az utazó virtuóz pályájával. 1865-ben Firenzében telepedett le s főleg a kamarazenét művelve, Masi, Chiostri, és Hilpert nevü művészekkel «firenzei vonósnégyes» cini alatt 18671870. bejárták egész Európát, hangszereik gyönyörü hangja, technikájuk kifogástalan és folfogásuk nemessége révén játékukkal is, előkelő műsorukkal is általános csodálatot keltve. B. nélkül a társulat 1880-ig játszott. Azután csak 1880. tünt föl B. ujból igazi művészekké serdült gyermekeivet utazgatva hangversenyeire; ezek: Janka szül. Mannheimban 1859 jun. 9., Reinecke s Bargiel zongora-tanítványa; János (Haris), szül. Straszburgban 1860 máj. 12. Singet brácsa-növendéke Hugo, szül. u. o. 1864 febr. 13., Grütemacher gordonka-tanulója.
9. B. Károly, a német csász. statisztikai hicatal első igazgatója, szül. Strohausenben (Oldenburg). Katonai pályára lépett, a tiszti-iskolában matematikát tanított, mig 1865. az oldenburgi statisztikai hivatal szervezésével és igazgatásával bizták meg. 1872. az ujból alakult német császári statisztikai hivatal igasgatójává nevezték ki, és ezen állásban párját ritkító tevékenységet fajtett ki: 20 év alatt 133 vaskos kötete látott napvilágot. Matematikai készültségének többrendbeli elméleti dolgozat is köszönhető, igy különösen a budapesti statisztikai kongresszusnak bemutatott s a halandósági táblák szerkesztésével foglalkozó emlékirata. 1892. lépett nyugdíjba; jelenleg Oldenburgban él. A tübingai egyetem tiszteletbeli tudorrá emelte.
10. B. Károly, festő, szül. Berlinben, 1820 dec. 18. 1841. Cornellusnak, 1843: Hesznek segédkezett freskófestéseiknél; 1844. három évre Párisba és Olaszországba ment, honnan visszatérve, Berllnben az uj muzeum Niobe-termének falait mitologiai képekkel diszítette; 1853. Velencébe utazott és ekkor, a velencei mesterek hatása alatt, tért a helyes utca: a régi velencei életből vett genreképei a velenceiek szinpompáját mutatják és nagy hatást gyakoroltak a berlini iskolára. B. a berlini művészeti akadémia tagja.
11. B. Károly Ferdinánd, német orgonista és zeneiró, szül. Lipcsében 1804 jul. 17., megh. u. o. 1877 okt. 16. Első zeneoktatását Schichttől és Schneider Frigyestől nyerte és már 1818. egy hangversenyben föllépett mint zongorajátszó; rövid idő multával az orgonajátékra adta magát, oly nagy sikerrel, hogy a lipcsei tanács 1825. a Péter-, 1837. a Miklós-templom orgonásává nevezte ki. A lípcsei konzervatórium alapításakor B. rendes tanára lett. 1856. minden állásáról lemondva, Plagwitzba vonult, hogy kutató és gyüjtó szenvedélyének élhessen. Nagy bibliografusa volt a zeneirodalomnak, de nem volt éleseszü tudós; sokat írt a XVI-XVIII. századok zenéjéről. Korálokat, orgona- és zongoraműveket adott ki; legérdemesebb munkássága volt a Forkel-féle Systematisch-chronolog. Darstellung der Musiklitteratur ujjádolgozása (1836; pótlék 1839). Gazdag szakgyüjteményét Lipcse városának hagyta.
12. B. Károly Ferdinánd, német nyelvész, szül. Liserben, Trier mellett, 1775 ápril 14., meghalt Offenbachban 1849. szept. 4., hol 1823 óta nevelőintézete volt. Grimm Jakab történeti fölfogásával szemben B. a nyelvet logikus organizmusnak tekintette és azonosaknak vette a nyelv és az ész törvényeit, ami őt a nyelvtényeknek erőszakos és tarthatatlan magyarázatára vezette. Főművei: Die Deutsche Wortbildung (1824), Ausführliche Deutsche Grammatik (2. kiad. 1870, 3 köt.), Organismus d. Sprache (2. kiad. (1841), Der Deutsche Stil (1848, 3. kiad. Lyon Ottótól 1883) stb. Nyelvészeti álláspontja ma tulhaladottnak tekinthető, de könyvei gazdagok szellemes és tanulságos részletekben.
13. B. Lajos Hugó, ném. festő, szül. Weselben 1833 jul. 19., a düsseldorfi akadémián Schirmel és Gude tanítványa volt; 1856. festette első nagyobb képét: A régi germánok áldozása az erdőben; azután több utazást teft Vesztfáliában, a Rajnavidéken, Svájcban, Normandiában és a Keleti tenger mellékéxi. Tájképein figyelemre méltó a staffagenak genreszerü kiművelése. Megh. 1868 dec. 15. Düsseldorfban.
14. B. Miklós, német költő, a hires «Rajnai dal» szerzője, született Bonnban 1809 okt. 8., meghalt mint birósági hivatalnok Hunshovenben 1845 aug. 28. Leghiresebb műve a «Rajnai dal» (1840; kezdő sorai: «Sie sollen ihn nicht haben, den freien deutschen Rhein»), melyben a német politikai fölfogásnak épp akkor adott népies kifejezést, midőn Franciaországban a tulzók pártja a Rajna mindkét partjának elfoglalását sürgette. E dalra azután Müller és Lamartine feleltek ellentétes fölfogása költeményekkel. Beckernek e dala rendkivüli tetszésben részesült s a porosz király ezer tallér irói; tiszteletdijat utalványozott szerzőjének. Összegyüjtött költeményei (1841) hatás nélkül maradtak; kitünt, hogy a költő igen középszerü tehetség.
15. B. Rudolf Zakariás, német népies iró, szül. Erfurtban 1752. ápril 9., megh. 1822. márc. 28. Főművei: Deutsche Zeitung für die Jugend (1784-96) és ennek folytatásai: Nationalzeitung der Deutschen és Allgemeiner Anzeiger (1791 óta változó címmel), melyek nagy elterjedésnek örvendettek. Még népszerübb: Not- und Hilfsbüchlein für Bauersleute c. könyve 1788, 2 köt.). Davoust 1811. Napoleon megsértése miatt elfogatta s Magdelburgban 17 hónapig fogva tartotta. Ez élményét B. 1814. önálló könyvben irta meg.
16. B. Rajnáld, ném. dalszerző, szül. a szász Adortban 1842 aug. 11. Drezdában tanult; sokáig Dél-franciaországban volt hegedüvirtuóz; most Drezdában ének-karnagy. Sok izléssel ir át ó-német dalokat és ujakat is költ.
17. B. Oszkár, I. Vilmos porosz király ellen elkövetett merényletéről ismert egyén, születért Odessában, 1839 jun. 18., megh. Alexandriában 1868 jul. 16. Atyja liceumi igazgató volt s gondos neveltetésben részesíté. 1856 óta Drezdában, 1859 óta pedig Lipcsében tanult. 1861 jul. 12. BadenBadenbe utazott s jul. 14. én reggel kétszer lőtt a királyra, ki azonban csak gyengén sérült meg a nyakán. B. azt vallotta, hogy a királyban a német egység ellenségét látja. A bruchsali esküdtszék és 20 évi fegyházra itélte. A porosz király köz. benjárására 1866 okt. 31. kegyelmet kapott azon föltétel alatt hogy Németországot mindenkorra elhagyja. Éjszakamerikába s onnan Egyiptomba költözött.
18. B. Ottó, német orvos, a szemészet tanára a heidelbergi egyetemen, szül. Domhofban (Mecklenburg-Strelitz) 1828., megh. 1890 febr. 7. 1859. avattatott doktorrá. Tanítványa, később asszisztense volt a hires bécsi szemésznek, Arltnak. 1867. a szemészet magántanárává képesítették s 1868 óta ugyanannak rendes tanára a heidelbergi egyetemen. Művei: Atlas der pathologischen Topographie des Auges. Pathologie und Theraphie der Linse stb.
19. B. Vilmos Gotllieb, német iró, szül. Oberkallenberg szász faluban 1753 nov. 4., meghalt 1813. jun. 3. Drezdában, hol a műkincsek felügyelője volt. Számos, csekély értékü elbeszélését a következő gyüjteményben adta ki: Taschenbuch zum geselligen Vergnügen (1791-1814), Erholungen (1808-10). Becses volt Augustéum című könyve (1805-9, 2 köt), melyben Drezda ó-kori műkincseit ismertette.