1. Ó-B. (Rác-, vagy Magyar-B.), nagyközség Bács-Bodrog vm. ó-becsei j.-ben, a Tisza egyik kanyarulata mellett, Török-B.-vel szemben, (1891) 2841 házzal és 16,965 lakossal (közte 10,637 magyar, 415 német, 5827 szerb; hitfelekezet szerint 10, 328 tóm. kar., 5815 gör. kel., 618 izr.); hajdan a tiszai koronakerület főhelye volt, ma az ó-becsei járás székhelye, az osztr. m. bank mellékhelyiségével; van közjegyzősége, telekkönyvi hatósággal felruházott járásbirósága, adóhivatala, takarékpénztára, keményítőgyár-részvénytársulata, több gőzmalma, számos egyesülete; halászata és gabonakereskedése jelentékeny; itt székel a bács-óbecsei gör. kel. esperesség, van zárdája, díszes szerb iskolája; vasuti és gőzhajó-állomása, posta- és táviró-hivatala, postaitakarékpénztára, állami középületei vannak Határa 24,032 hektár. 1526 és 1551. a törökök elfoglalták; a szabadságharc alatt sokat szenvedett, különösen 1848. április 26-én; 1849 április 19-én Perczel Mór honvédtábornok másodszor elfoglalta és a rácokat sáncaikból kiverte, itt verték meg a magyarok 1849 jun. 22. Jellachich horvát bánt és császári vezért. - 2. Török-B. (Uj-B.), nagyközség Torontál vm. törökbecsei j.-ben, a Tisza partján, Ó-B.-vet szemben, (1891) 1005 házzal és 7276 lak. (5004 magyar, 1971 szerb, 4818 tóm. kar., 2051 gör. kel.); a róla nevezett járás székhelye, van járásbirósága, közjegyzősége, takarékpénztára és néptakarékpénztára az osztr.-magy bank mellékhelyiségével; van 2 ecetgyára, fürészmalma; vasuti és gőzhajó állomása, posta- és táviró-hivatala s postatakarékpénztára. T.-B. az ötvenes években egyike volt hazánk legfontosabb gabonapiacainak, azóta azonban a Tisza áradásai következtében kereskedelme csökkent; dohánytermelése ma is jelentékeny; a Tisza egyik szigetén láthatók B. régi várának romjai, melyet a törökök 1551-ben elfoglaltak; itt verte meg Perczel Mór honvédtábornok (1849 ápr. 24.) a Theodorovics alatt küzdő osztrák-szerb sereget is. Határa 11,321 hektár.
Kézay Simon szerint Franciaországból ered, Vilmos nemzetségéből, melyet Cornetnek neveznek. Becse és Gregor hosszasabban tartózkodott III. Bélával Görögországban. Legnevezetesebb két tagja: Elvin váradi (1189-1200) és Boleszló (1186-1214) váci püspök. Birtokaik légnagyobb része a. Körös-közben, a zarándi Apatelektől a bihari Sarkadig terjedt. Közeli rokonságban voltak az Abák nemzetségével s családfájuk elágazásait képezik az Apafiak, betleni Bethlenek s talán a Sarkadon élő Leelősyek is.
kisközség Zala vm. letenyei j.-ban, (1891) 1279 magyar lakossal, postahivatallal és postai takarékpénztárral.
A Becse-Gregor nemzetség egyik ágát nevezték igy. Alapítója B. Csata a XIII. sz. vége felé élt. Fiai voltak. Egyed, ki 1332-33 közt halt el s aztán Imre (megh. 1334), Róbert Károly egyik hű embere, elébb (1316-20) királyi főszekerészmester, 1321-ben tárnokmester, 1322-től borsi főispán és lévai várnagy. Imrének három fia volt: István vagy szokottabb nevén Töttös (1325-1355), borsi és pilisi főispán, lévai, visegrádi és ó-budai várnagy, királyi főajtonálló mester, kinek ivadékai a Bátmonostori Töttös nevet vették föl (l. Töttös); György vagy Vesszős, elébb testvérével együtt borsi főispán és lévai, majd saskói- és visegrádi várnagy, pilisi, zólyomi és aradi főispán, ivadékai Zselizi Vesszős nevet viseltek (l. Vesszős); a harmadik fiu volt Tamás vagy Tövisses, ki úgy látszik korán elhalt, mert 1335-ön túl, midőn testvéreivel a buda-felhévvizi konvent előtt osztozkodott, már nyoma vész. Wertner szerint (Megy. nemz. L 97) özvegye Cecilia még 1401-ben is életben volt, de ez Vesszős Tamásnak, Vesszős fiának volt az özvegye. (Zichy oki. V. 254.)
1. Imre, I. Károly egyik hű embere, s a XIV. század elején hirtelen meggazdagodott főur. Meghalt 1334 előtt. Szerencsés házasságkötése révén jutott a csepelszigeti Becse faluhoz; majd a király udvarába állott és ott sokáig szolgált. 1320-ben királyi főszekerészmester, 1324-31-ig lévai várnagy és borsi főispán volt. Tőle származik a Báthmonostori Töttös és a Zsellzi Vesszős csal. (Arijuk. okm. és Zichy cs. okm.-tára.) kart.
2. B István voltai báró, született Szegeden 1804. Katonai pályáját mint közember kezdte, s 1828. hadnaggyá lépett elő. A hosszas békeidőt, mely a francia háboruk után következett, ismereteinek gyarapítására használta föl s oly tudományos műveltségre tett szert, hogy több olasz tudós társaság tagjai közé választotta be. Az 1848. szabadságharc kitörésekor százados volt s résztvett az 1848-49. olasz hadjáratban; Custozza-, Goito-, Mortara- és Novaránál tüntette ki magát s jutalmul a Mária Terézia-rend lovagkeresztjén kivül báróságot kapott Volta előnévvel, a hol egyik legszebb fegyvertényét hajtótra végre; 1850. alezredessé nevezték ki.
Bécsi béke többször előfordul a magyar történelemben, rendesen azonban azt a békekötést értjük alatta, mely Bocskay István és Rudolf között 1606 aug. 6. jött létre s véget vetett a Bocskay támasztotta felkelésnek. V. ö. Franki Vilmos, A bécsi békekötés (Győri történ. és régész. társ. füzetek 1865. és 1868.), Majláth Béla, A bécsi béke (Oklevéltár 1886.), Salamon Fer., Két magyar diplomata (1884.).
B. alatt értik még a világtörténelemben a következőket: VI. Károly császár kötött békét a lengyel örökösödési háboru után, 1738 nov. 18., még pedig XV. Lajos francia királlyal és ennek szövetségeseivel. A békekötés pontjai (melyeket már 1735 okt. 3. állapítottak meg) a következők: Leszczynski Szaniszló megkapta Lothaiát és Bart, melyek halála után Franciaországra fognak szállni; Ferenc, Lothaia hercege, Toszkánát kapja kárpótlásul; Szicilia és Nápoly pedig mint secundo genitur-birtok a spanyol Bourbonokra száll. Franciaország elismeri a pragmatica sanctiót, elismeri továbbá III. szász Ágostot Lengyelország királyának. - 1809. okt. 14. II. Ferenc császár és I. Napoleon kötöttek itt békét, mely szerint Ausztria: Salzburgról, az Adria melletti birtokairól és lengyel birtokainak egy részéről lemondott. Ausztria 1864 okt. 30. egyrészt Poroszországgal s másrészt Dániával kötött Bécsben békét, mely szerint Dánia: Schleswig-Holstein és Lauenburg hercegségekről az osztrák császár és a porosz király javára lemondott. - Az 1866 okt. 3. kötött békében Ausztria a velencei királyságot a várnégyszöggel együtt Olaszországnak engedte át. Egyuttal elismerte az olasz királyságot.
(Wienerwald), a Keleti-Alpok ága Alsó-Ausztriában; a Traisen- és Triesting-völgytől É. felé a Dunáig nyulík; ÉK-i részében Szárhegységnek (Kahlengebirge) is hivják; nagyobbára homokkőből áll; csakis DK-i részében fordulnak elő régibb képződmények:: triasz és jura. A nagyobbára erdőkkel borított szelid lejtőjü hegység az 1000 m. magasságot sehol sem éri el; a legmagasabb csucsai: a Schöpfelhegy (893 m.), a Hermannskogel (542 m.) és a Dunánál álló meredek lejtőjü Lipóthegy (449 m.); a nyugati vasut Rekawinkelnél egyik nyergén vezet át; a hegységben számos nyaraló és kiránduló hely van. L. Der Wienerwald; herausg. v. Österr. Touristen-Klub, Bécs 1887.
az 1811. febr. 20-iki patenssel Ausztriába behozott érték, melyet az akkor kibocsátott beváltási jegyek (váltópénz) képviseltek; a B. alapján kibocsátott jegyek a forgalomban levő bankócédulák helyébe léptek, melyek értéküknek egy ötödére szállíttattak le (devalváció).
hazánkban is forgalomban volt apró ezüstpénzek a XIII-XIV. században; állatalakokkal, virágékítményekkel, koronás főkkel, de többnyire felirat nélkül; Róbert Károly 1342. elrendelte, hogy 4 széles bécsi kispénz 3 magyar kispénz értékével birjon, az aprók pedig (14 drb. egy fehérvári garasban) és a középszerüek kiküszöböltessenek, de I. Lajos azokat ismét forgalomba hozta. (V. ö. Luschin.)
v. bécsi nardusfű (növ., betzfiu Clusiusnál, a. m. Viennensis herba), a Valeriana celtica régi magyar neve (l. az ábrát). Más neve még Mária-Magdolnafüve, római nardus. Clusius szerint a magyarok fejöket mossák vele, s mint havasi füvet Bécsből hozzák; l. Macskagyökérfű.
[ÁBRA] Bécsifű.
a. m. Foeniculum capillaceum Gil. L. Ánizskapor.