A hollandiai származásu Du Paquier a meisseni gyár Stencel nevü egykori munkavezetőjének segítségével 1718-ban Bécsben porcellángyárat alapított, melyet 1744. átvett az állam és amely 1865. megszünt. E gyár termékeit nevezzük B.-nak. A gyár eleinte a meisseni irányt követve a khinai és a japáni porcellánt utánozta. majd a rokoko-formákra tért át és amellett szobrocskákat és csoportokat is készített. Később. 1784-től kezdve, Sorgenthal vezetése alatt önálló irányt követett. Ez időből való termékei a legbecsesebbek; ezeket értjük a régi B. elnevezés alatt. Jellemző sajátságai: az antikizáló formák, a gondos, szabatos festés, továbbá a Leitner József vegyésztől föltalált domboru aranyozás, mely váltakozva majd tompa, majd csillogó fényü. A gyár virágzási kora mintegy 1820-ig tartott, ez idő után a gyár végleg szakított a művészi iránnyal. 1744-től az osztrák két pólyás cimerpajzs fehéren bepréselve, utóbb u. e. kék festékkel festve a máz alatt, 1784-tól kezdve a kékkel festett cimerpajzs és a bepréselt évszám, végül ismét a bepréselt cimerpajzs volt gyárjegye.
kendőző szer, a pirosító népies neve.
(növ.), a Saturea hortensis L. népies neve Pozsony vidékén; a Sorok vize mentén a Juniperus Sabinát hivják igy.
kisközség Nógrádvárm. sziráki j.-ban (1891) 947 magyar lakossal; határában az Anna-, Amália- és József barnaszénbányaművek 28,34 hektár bányamértékkel (Goldmann J. prágai cég tulajdonai), jelenleg üzemen kivül.
Karcsához tartozó puszta Zemplén vármegye bodrogközi j.-ban, báró Sennyey-féle gulyával.
1. Kis-B., nagyközség Temes vármegye központi j.-ban (1891) 3687 német, szerb és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-B., rendezett tanácsu város Torontál vmegyében, a Béga partján, a megye törvényhatóságának és a N.-B.-i járás szolgabirói hivatalának székhelye s a megye szellemi és anyagi életének központja; az adófelügyelőségnek, a kir. tanfelügyelőnek, államépítészi, illetékszabási hivatalnak, a 14. sz. déltorontáli honvédzászlóaljnak s a 29. sz. hadkiegészítő parancsnokságnak székhelye; van törvényszéke, járásbirósága, királyi ügyészsége, pénzügyi és kincstári ügyészsége, közjegyzősége adó- és dohánybeváltó hivatala, dohányáruraktára, pénzügyőri biztossága s államjószági ispánsága. Itt székel a temesvár-nagybecskereki gör. kel. esperesség, van kegyesrendi szerzetháza és főgimnáziuma, iparos és kereskedelmi tanonciskolája. Anyagi jólétét emeli az osztr. m. bank fiókintézete, a takarékpénztár, népbank, torontálmegyei takarék- és előlegező egylet, a Torontálmegyei háziiparegyesület, a gőz- és gázfürdő részvénytársulat, valamint a hidegviz, belégzés és savógyógyintézet részv. Társ. Van a városban szinház, számos közhasznu egyesület és intézet. Ipartelepei közül a fürészmalom és három ecetgyár említendő. Marhavásárai jelentékenyek. Nagy-B.-ben van (1891) 2895 ház és 21,934 lakos, köztük 5116 magyar, 7874 német, 417 tót, 382 oláh és 7969 szerb; hitfelekezet szerint 11,323 róm. kat., 8279 gör. kel., 647 ág. ev., 391 ev. ref. S 1210 izr. Határa 19,371 hektár, igen termékeny; állattenyésztése jelentékeny; van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Nagy-B. várát 1551. szept. 22. megszállták a törökök; 1848 szept. 22. a szerb felkelők megszállották és Ürményháza falut elhamvasztották; ide vonult be 1849. ápr. 30. Perczel Mór.
(tasnád-szántói). A gr. Csákyakkal közös eredetü régi magyar család, mely elágazott Szabolcs, Szatmár, Szilágy és Ugocsa megyékben. A két család származása felől eltérők a vélemények; régebben a gr. Csákyakat a névhasonlóság után a Csák nemzetség ivadékainak vélték, a Becskyeket pedig - s utóbb a Csákyakat is - az Ákus nemzetségből származtatták, egy eddigelé közzé nem tett oklevél szerint azonban az Ákus nemzetséggel csak női ágon voltak összeköttetésben s tulajdonkép az Adorján-nemzetségből származnak. A család első ismert őse Piliskei László 1366 körül élt. Fia Sidowi István 1396-ban megszerzé Bihar vmegyében a keresszegi és adorjáni várat. lstvánnak négy fia volt: Csáky Miklós (megh. 1426) erdélyi vajda; Péter (megh. 1400 előtt); Csáky György, a székelyek ispánja és szatmár-, Ugocsa- és krasznamegyei főispán, a gr. Csáky-család egyenes őse, és Sidowi István, kinek két fia maradt: István és Bekcs. (L. Bekcs.) 1426-ban már egyik sem volt életben. Bekcs v. Bechk fiai Szántói László, Dienes és Péter a XV. század közepe táján éltek s ő róla nevezték ivadékait Becskyeknek. Az említett Péter 1465-ben Komlód-Ujfalut kapta adományba. A XVI. sz. közepén élt B. Sebestyén, kitől a család egyenes ágon származik. 1622-ben B. Tamás Szatmárm. követe az országgyülésen. B. György 1693-ban szatmármegyei alispán; hasonnevü fia elébb szatmári főszolgabiró, 1738-ban pedig alispán; ő építtette Peleskén a családi sirboltot. B. László 1738. főszolgabiró, 1754-ben másod, 1765-76-ban pedig első alispán Szatmármegyében, hol a szolgabiróságot a család más tagjai is viselték; mint B. György (1754-65), a hasonnevü alispán fia, aztán B. Ferenc (1765-71), B. Antal (1790-96, 1808), B. Ignác (1796), B. József (1841). (Turul 1891, 36. l. Nagy L. Magyarorsz. Csal. I. 265. Pótk. 115.)
valamely dolog csereértékének megállapítása oly célból, hogy ez a kártérítés iránt hozandó birói határozat alapjául szolgáljon, vagy hogy természetben meg nem osztható közös dolgokra nézve az osztás lehetővé váljék, vagy hogy a dolog értéke, később netalán felmerülő kérdések eldöntése tekintetéből, előre meghatároztassék. Perben a birói B. a birói szemlére vonatkozó szabályok alkalmazásával történik. (1868: LIV. törvénycikk 219. §.). A kisajátítási eljárásban a B.-t a felek által megnevezett és a biró által kijelölt egy-egy szakértőből álló bizottság teljesíti (1881: XLI. t.-c. 49., 51. §§.); a végrehajtási eljárásban a lefoglalást, vagy a tárgyak zár alá vételét majd két, majd egy becsüs, majd maga a végrehajtó teljesíti; ingatlanokra intézett árverésnél pedig a becsértéket helyettesítő kikiáltási ár rendszerint az államadó alapján állapíttatik meg (1881: LX. t.-c. 71. 148. 203. §§.)
a mezőgazd. tudományok azon ága, mely a mezőg. vállalatokban szereplő tárgyak, nevezetesen telkek, épületek, telkesítések, gazd. felszerelvények és gazdasági termények értékmeghatározásával foglalkozik. Legfontosabb része a birtokbecslés (l. o.); azonkivül kiterjed a gazd. előszámítások és előirányzatok készítésére is. L. Sporzon Pál: Gazdasági becsléstan. M.-Óvár 1885.
v. becsüs, oly egyén, a kit jószágok és károk értékmeghatározásával biznak meg; vannak birtok-, tüzkár-, jégkárbecslők stb.