(juramentum in litem), római jog szerint a vagyoni értéknek eskü alatti megbecslése a peres fél által, ha az ellenfél az őt megtérítésben vagy kiadásban marasztaló határozat dacára a teljesítést megtagadja, vagy lehetetlenné teszi. A biró azonban mindig meghatározhat egy összeget, melyen tul az eskü nem terjedhet. Némely törvény B.-t csak akkor enged, ha az ellenfelet dolus, vagy culpa lata (csel, vagy lappangó bűn) terheli; más ismét mindannyiszor megengedi, valahányszor az értéket máskép meghatározni lehetetlen. Az egyik törvény ugy a dolog értékének, mint a kár összegének, a másik csak a dolog értékének meghatározására alkalmazza. Magyar jog szerint ( 1868: LlV. t.-c. 237. §.) B.-t itélhet a biró, ha kártérítési, vagy valódiságra nézve kétségen felül álló más követelés összege be nem volt bizonyítható. A legmagasabb összeg, amelyen tul a B. nem terjedhet, a B.-től feltételezetten hozott itéletben határoztatik meg.
Olyan tógazdaságokban, amelyeknél az ívásra használt tavakból a halak már poronty korukban kivétetnek, hogy a növedékhalak tavába áthelyeztessenek, a becslőtál szolgál a halak számának megállapítására; a B. közönséges porcellán, vagy fehérzománcu tál, amelyet szinültig töltenek porontyokkal, s megolvasván, hogy hány fér bele, a további mérést már tálankint eszközölhetik. L. Tógazdaság.
(inrotulatio, rotulus, a birósági ügyiratok csomója), az irásbeli perben gyüjtött ügyiratok összeállítása és feljegyzése; a B. vagy az itélet alá terjesztés, vagy az iratok elküldése, vagy ezeknek kiadása előtt történik. A feleket beidézik a B.-i tárgyalásra, a hol ezek az iratok előterjesztése mellett a feljegyzés teljességét megvizsgálhatják és észrevételeiket megtehetik; a magyar törvénykezés, az irásbeli per pertári kezelése mellett B.-t nem ismer.
Király Pál szerint Bécs valaha olyan helyet jelölhetett, mely valamely terület határvonalától oldalt, félre, széltül esett, de úgy, hogy a főterülethez tartozott, mint annak alárendelt pótléka. Megerősíti e föltevést az a kifejezés, mely Wagner Universae phraseologiae latinae corpus c. szótárában olvasható: «Phras. 1. Provinciam totum occupavit. Megvette, birtokába ejtette az egész Bécsországot Mátyás k.» Itt világos, hogy a szótár magyar részének irója, Vargyas István jezsuita, B.-ot par excellence provinciának. vagyis a régi Magyarország olyan tartozékának veszi, mely az ország határán kivül esett ugyan, de szorosan a magyar korona alá tartozott p. Mátyás korában s tehát ezért kaphatta magyar részről ez elnevezést. (Király Pál: Etnographia 1892. Febr.-márc. II. füzet, 92-93. l.)
folyékony gyógyszereknek gyógyítás céljából való alkalmazása oly módon, hogy azok a test bizonyos helyeire, p. a szem kötőhártyaredőjébe, a füljáratba, orrüregbe, gégébe, hugycsőbe, sebfelületekre, fekélyekre csöppenként jussanak. A csöpögtetés ecsettel, üvegbottal, csöppentő üvegcsővel, vagy esetleg csöppentő palackkal történik; vannak azonban föcskendők is, melyek oly berendezésüek, hogy belőlük p. éppen csak egy csöppet lehet a test bizonyos helyére, leginkább a hugycső magasabb helyeire fecskendezni.
Szemvizeket úgy lehet a szembe csöppenteni, hogy az orvos bal kezének hüvelykujjával az alsó szemhéjat lehuzza, a fölsőt pedig mutatóujjával tartja, a szemvizet pedig csöppentő üvegbe, vagy metszett ludtollba véve, avagy ezüst kanálkából ereszti a belső szemzugba.
büntetések; l. Becsületbüntetések.
vagy tényleges (infamia facti), a jó hirnévnek tényleges csorbulása, aminek jogi következményei is lehetnek (p. az 1877: 20. t.-c. szerint a botrányos életmódot folytatók gyámságot és gondnokságot nem viselhetnek), vagy jogi (infamia juris), mely jogkorlátozást von maga után. Hazai törvényeink szerint becstelenekké váltak Verbőczi szerint: a vértagadók, álarcosok, hamis okiratok készítői, hamis esküvők, kiket aucariusoknak neveztek, a melyekhez későbbi, 16. s 17. századbeli törvényeink még több más esetet csatoltak, a melyek azonban inkább exemplifikativ s nem taxativ jelentőségüek. A B.-t biróilag kellett kimondani, a jogkorlátozások pedig abban állottak, hogy a biróilag becstelennek nyilvánított hivatalt, gyámságot nem viselhetett, tanu nem lehetett, becsületsértés miatt nem perelhetett: A B.-t perujítás utján nyert kedvező itélet, vagy királyi kegyelem szüntethette meg. Az ujabb kornak jogfejlődése a B. ellen irányul s nálunk már az 1840. évi btkv.-i javaslat kimondotta, hogy a büntetéseknek magokban becstelenítő következéseik nincsenek. Ezt az álláspontot foglalja el a most érvényben levő btkv. is, melynek jogkorlátozást tartalmazó mellékbüntetései, a hivatalvesztés s politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem a becstelenség szempontja alá esnek s indokukat nem a B.-ben, hanem abban találják, hogy bizonyos büntetendő cselekmények azoknak elkövetőit a büntetésül elvont jogok gyakorlatához szükséges közbizalomra érdemetlenekké teszik. A B. fogalmával való teljes szakítás kifejezésre jut abban is, hogy a most említett mellékbüntetések sohasem szólhatnak élethosszra.
(v. be-tsuan-ok, Livingstone szerint «hasonlók», «társak»), Délafrikának belsejében a 28°-16° közt lakó nagyon elterjedt (12 keleti és 11 nyugati, összesen tehát 23 törzsből összetett) népségnek neve. L. Betsuánok.
(Wiener - Neustadt, vagy egyszerüen Neustadt), régi magyar nevén Német-Ujhely. város Alsó-Ausztriában, a Fischapatak mellett, a magyar határ közelében; (1890) 24,000 lak., az 1834-i tüzvész után, a mely csak 14 házat kimélt meg, egészen ujra épült; ma egyike Alsó-Ausztria legnagyobb városainak. Legjelentékenyebb épülete: a plébánia-templom kettős tornyával; román stilü hajója a XIII., kórusa és (gót) kereszthajója a XIV. századból való; érdekes faragványok (Szt. Sebestyén a XVI. századból) és síremlékek (Khlesl bibornoké, megh. 1630.) láthatók benne; kivül a torony déli oldalán Zrinyi Péter és Frangepán Ferenc sírköve van befalazva, a kiket itt fejeztek le 1671. A város DK-i szögletében van a babenbergi herceg kastélya a XII. századból (a XV. és XVIII. században átalakították); gót stilü kápolnájában három pompásan festett ablak, főoltárán pedig egy Szt. Györgyöt ábrázoló igen szép ércszobor van (a XV. századból); a kastély udvarában III. Frigyes cimertáblája és szobra (1453-ból), végül tágas kertjében Mária Terézia szobra látható; a kastély 1752 óta katonai akadémiául szolgál. A város K-i részén van a Neuklosterkirche, III. Frigyes császár nejének siremlékével, továbbá a városháza, kis régiséggyüjteménnyel, amelyben a többek közt egy emaillal ellátott, aranyozott ezüstserleg, az u. n. Korvinserleg látható (0,82 m. magas), melyet állítólag Mátyás király adott a városnak Frigyes császárral történt kibékülésekor. B.-nek virágzó ipara is van; van lokomotivgyára, sör-, gép-, drótszeg- és gyufagyára, harangöntője; készít keményítőt, agyagedényeket, kocsikenőt, selyem- és bársony-szalagokat stb. Azonkivül marhával és gabonával is élénk kereskedést üz.
E határszéli város három ízben szerepelt történelmünkben. Mátyás király 1487 jan. 13-án indult meg Bécsből az e várost vívó táborba s aug. 17-én egyezség utján el is foglalta. Mátyás király alkalmasint ez alkalommal ajándékozta Bécs-Ujhely polgárainak az ugynevezett «Korvin-billikomot», melyet a császári és a magyar királyi jelvényekkel diszítve, III. Frigyes császár még 1463-ban készíttetett a Mátyással kötött béke emlékére. Ezen aranyozott ezüstserleg most is megvan B. városi levéltárában; képe legujabban Fraknói: Mátyás király cimű művében jelent meg (Magy. Tört. Életrajzok. 1890. VI. köt.); szakszerü leirását dr. Mayer J. adta az Archaeolog. Értesítő 1891. évf. 26. lapján. Ugyanott őrzik e korból Mátyás király arcképét, valamint azt a nyerget és teljes lószerszámot, melyet szintén Mátyás ajándékozott a városnak. - Másodizben 1671-ben játszik szerepet B. történelmünkben. Azon év ápr. 30-án az itteni fegyvertárban fejezték le Zrinyi Pétert és Frangepán Ferencet. A szomoru tény helyét maig mutatja egy gondosan megujított felirat a régi fegyvertári épületen. A főtemplom falán a torony alatt ily feliratu sirkő látható: Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrinyius Banus Croatiae, et Marchio Franciscus Frangepan, ultimus familiae. Qui quia coecus coecum duxit, ambo in foveam occidere. Ez után egy palloson nyugvó két halálfej van kivésve, mely alatt e sorok: Discite mortales, casu discite nostro observare fidem Regibus atque Diis. Anno Domini MDCLXXI. Die XXX. aprilis, hora IX.- Harmadizben 1701-ben jelenik meg évkönyveinkben e város neve. Akkor ugyanis II. Rákóczi Ferenc Eperjesen elfogatván, ide hurcoltatott ugyanabba a börtönbe, melyből 30 évvel azelőtt nagyatyja Zrinyi Péter a vérpadra került. Rákóczi a börtönből Lehmann Gottfried császári kapitány segélyével még ugyanazon év nov 7-én megszökvén, Lengyelországba menekült, honnan másfél év mulva egy hadcsapat élén vonult be hazájába.