a becslés (l. o.) eredményei; a régibb magyar jog szerint a B.-nek (rerum et bonorum destinatio) három neme volt: igaz B. (aest. condigna), közb. (aest. communis), melyet bizonyos nemü dolgokra p. a jobbágy- és nemesi telekre, a szántóföld ekealjára, vagy a kaszáló holdjára stb., a jogszokás megállapított és örök B. (aest. perennalis), mely a közb. tizszeresét tette. Az ujabb jogban az utóbbi két B.-t többé nem alkalmazzák.
(honor, existimatio) jelenti elismerését az ember erkölcsi értékének, szellemi tulajdonságainak, társadalmi állásának és mindama sajátságainak, melyek benne becsülésre méltók. Különböző egyénekben az említett tulajdonok különböző mértékben lévén meg, különböző lesz az az elismerés, mellyel irántuk embertársaik viseltetnek, egy szóval, különböző lesz a becsületük. Vannak azonban bizonyos sajátságok, amelyek az embert, mint olyant jellemzik, annak emberi méltóságát képezik s a melyeket egyfelől minden embertől megkövetelünk, másfelől. minden emberben elismerünk. Igy keletkezik az általános emberi B. fogalma. Ezzel szemben a polgári B. azon tulajdonságok fenforgását, illetve elismerését jelenti, melyek szükségesek ahhoz, hogy valaki egy bizonyos emberi társaság, nevezetesen az állam tagja lehessen. A polgári tulajdonságok elismerése egy és azonos a jogképesség fogalmával. Mindakettő egyaránt attributuma a személyiségnek és együtt születik az emberrel. Az egyiknek csorbítása a másikét is maga után vonja. Végül a társaságon belül, egy bizonyos osztályba való tartozással bizonyos tulajdonságok kell, hogy járjanak s ezeknek az elismerése az u. n. osztály B. Ide tartozik némileg a női B. is, mely bizonyos, éppen csak a nőtől megkövetelt és főleg a nemi életbe vágó tulajdonságok elismerését jelenti. Igazi osztálybecsület a katona, kereskedő, stb. B.-e, ugy hogy amint azt a mai jogszolgáltatás elismeri, a katonára a gyávaság, kereskedőre a hitelvesztettség állítása B.-sértést képez. Sőt tovább menve, bizonyos hivatalokkal is járhat bizonyos különös B. ugyhogy bizonyos körülmények között a tudatlanság állítása is B.-sértést képezhet.
B. (eszt.), a szerelem után ez képezi az emberi tettek legfőbb és legnemesebb rugóját s azért majdnem minden drámai cselekménynek a B.-ben rejlik az indító oka, a párbeszédben pedig a főérveket mindig a B.-ből merítik; a B. fontossága döntő szerepet játszik a lovagias korban s a spanyol dramaturgiában ugyszólván nemzeti jelleggel lép föl; legközelebb áll a spanyol felfogáshoz a magyar.
olyan biróság, amely becsületbeli ügyek megvizsgálására és elintézésére alakul s egyuttal hivatva van oda hatni, hogy a párbajt lehetőleg mellőzzék; a B.-ok, mint szerződésszerü intézmény, legkorábban a nemességnél fordulnak elő (judicia heroica, equestria); ezek azonban később megszüntek s helyökbe az egyetemi, főleg a katonai B.-ok léptek. A B. itéletére bizott kérdés kétféle lehet; vagy arról van szó, hogy vm. testülethez tartozó személy, saját cselekménye által megsértette-e a kar becsületét, vagy hogy a karhoz nem tartozó harmadik személy cselekménye által meg van-e sértve vki-nek, mint a kar tagjának a becsülete. Az első esetben a B. illetősége alá tartozó cselekmények csak olyanok lehetnek, amelyek az általános jogszabályok szerint nem büntetendők; és ha a B. az ezen jogszabályok szerint büntetendő cselekménnyel foglalkozik is, ezt nem az arra meghatározott büntetés kiszabása, hanem avégett teszi, hogy megállapítsa azt, aminek a karbeli becsület fentartása érdekében történnie kell. A katonai B. amikor a tisztnek saját cselekményéről van szó, fegyelmi biróságot képez, s főleg gyávaság, a tiszti becsülettel össze nem férő adósságcsinálás, botrányos életmód, katonai titkok elárulása, iszákosság, játékszenvedély stb. fölött itél s ez megintésre, a szolgálatból való elbocsátásra, a tiszti karból való kizárásra, az egyenruha viselésétől való eltiltásra vagy az eddigi lakhely elhagyására szólhat. Mikor arról van szó, hogy a tiszti becsületet más tiszt, vagy a tiszti karon kivüli egyén megsértette-e, a katonai B. választott biróság jellegével bir és vagy akként itél, hogy az illetőnek tiszti becsülete sérelmet nem szenvedett vagy itélete, feddésre avagy a szolgálatból való elbocsátásra szól; különben a katonai B. határozata tisztek között a párbajt nem akadályozza. Az osztrák-magyar közös hadseregben és a m. kir. honvédségnél a B.-ot a becsületügyi tanács képezi, melynek tagjait az ezred illetve a zászlóalj tiszti karából évenkint választják. A tisztek közötti párbajok a becsületügyi tanács kiküldött tagjainak jelenlétében történnek; B.-ok más testületek és egyletek körében is vannak s feladatuk a tagok közötti egyenetlenségeknek békés uton való kiegyenlítése, vagy a jellembe vágó dolgot elkövető tagok kigolyózása.
lehetnek 1. megszégyenítők, p. birói dorgálás, megkövetés, visszavonás; 2. meggyalázók, mint a nyilvános visszavonás (recantatio); 3. Becstelenítők, amelyek vagy a) a polgári becsület s az azzal járó jogok teljes elvesztésében. - szorosabb értelemben becstelenség - vagy b) bizonyos állások, jogok, kitüntetések állandó, vagy határozott tartamu elvonásában állanak. Az ujabb kornak fogalma a B. iránt lényegesen megváltozott. A gyalázó öltöny, hajlenyirás, nyakvas, forgó kalitka, szégyenkő, bitófa megbélyegzés s hasonló gyalázó B.-ről, melyekkel külföldi s hazai régibb törvénycikkben találkozunk, többé szó sem lehet, épp oly kevéssé a becstelenségről. A polgári jogok megszorítása, illetve gyakorlatának felfüggesztésénél sem irányadó a becstelenítés szempontja hanem ellenkezőleg az, hogy nem a büntetés, hanem a bűntett becstelenítő. A magyar büntetőtöTvénykönyv büntetései közül ide tartozik a viselt hivatal elvesztése, a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése. L. Büntetés.
az az érzelem, mely az ember erkölcsi értékének tudatából fakad s másoktól is megkivánja ennek föltétlen elismerését. A társadalmi életben sokszor külsőségekhez tapad s igen gyakran képzeleteken táplálkozik. - Becsületérzés a nevelés intézésénél a kötelességek pontos teljesítésére szolgál ösztönzésül, amennyiben pedig ennek túlságos igénybe vétele könnyen a hiu becsvágyat honosítja meg a tanulóknál ennek elkerülésére a nevelő (szülő) a következőkre tartozik ügyelni: A növendékeknél a becsületérzést az a bánásmód van hivatva helyesen felkölteni és kifejleszteni, amelyben ő és környezete részesül előljárói vagy családja részéről. Minden gyalázkodás, nyilvános megszégyenítés, lealázó büntetés (verés) káros. A nevelőnek arra kell törekednie, hogy a becsületérzés a tanulókat ne ösztönözze arra, hogy erkölcsi értéküket első sorban a közelismeréstől tegyék függővé s azt mintegy kihivják, tehát külső elismeréseket (jutalmat) akarjanak elérni, hanem ellenkezőleg, hassanak annak belátására, hogy a zajtalan munkálkodás, a teendők hű teljesítése, lelkiismeretünk megnyugtató tudata képezi azokat a motivumokat, amelyek a becsület értékének megállapításánál mértékadók. Ezért kerülni kell az ifjak korai kitüntetését, rangszerinti elkülönítését, a vetélkedéseknek hiu mérkőzésekké fajuló nyilvános szerepeltetését. A folytonos elismerés, dicsérgetés a hiu dicsőség után való áhítozást eredményezik. A becsületérzés helyes fejlesztése a szerénységben és mások megbecsülésében nyilvánul első sorban, azután annak tudatában, hogy a közbecsülésre föltétlenül csak azok érdemesek, akik önzetlenül cselekszik a jót. Ezért a tanulókat korán kell arra figyelmeztetni, hogy a becsület független a vagyontól és származástól, hogy arra mindenkinek rá kell szolgálni életmódjával, tetteivel.
Bismarck herceg által 1878 évi febr. 19., a német birodalmi gyülésben használt s közmondásossá lett kifejezés. A vaskancellár ezzel a Német birodalomnak a keleti kérdésben, különösen a tervezett berlini kongresszuson követendő szerepét jellemezte.
1. Oly jelvény (pl. rendjel, cím v. címer), mely tiszteletet és külső tekintélyt ad annak, akit kitüntetnek vele. - 2. Alsóbbrendü jelvény oly egyének számára, kik kitüntetést érdemelnek, de állásuknál fogva nem alkalmasak valódi érdemrend elnyerésére; ezek vagy érmek, v. keresztek, aminőkkel polgári és katonai érdemek kitüntetésére majd minden állam bir. Jelenleg csaknem kivétel nélkül az államfők alapíthatnak és adományozhatnak ilyszerü jelvényeket.
a polgári becsület teljességében foglalt jogosítványoknak összessége, melyeket az ember, mint egyén, s mint állampolgár igényelhet; e jogoknak büntetéskép, a törvény által meghatározott esetekben, büntető itélet által való elvonásáról L. Büntetés.
Az egyetlen fennálló francia rend, melyet I. Napoleon még konzulsága idejében, 1802 máj. 19-én alapított, katonai és polgári érdemek jutalmazására. Az első rendjelkiosztás XII. év messidor 22. (1804 jul. 11.) történt a Bastille bevételének emlékére, amidőn e rendjelvény skarlátveres, vízsávos szalagon függő fehér zománcos ötágu csillag volt, elől I. Napoleonnak tölgy- és babérkoszoruba foglalt mellképével, «Napoleon Empereur des Français» felirattal, hátlapján karmai közt villámokat tartó sas, «Honneur et Patrie» jeligével. I. Napoleon bukása után XVIII. Lajos 1814 jul. 6. és 1816 márc. 26. rendeletei alapján a B. lovagrenddé alakult. Napoleon arcképe helyére a IV. Henrikét, a sas helyére a liliomokat tették s a rendjelet csillagkeresztnek nevezték. A juliusi forradalom a liliomokat ismét elvetette s helyébe két háromszinü zászlót s a csillagra királyi koronát helyezett; egy 1848 szept. 10-iki végzés viszont a királyi koronát mellőzte, a csillag előlapján ismét I. Napoleon mellképét alkalmazta «Bonaparte premier Consul XIX. mai. 1802.» felirattal, hátlapján meghagyta a zászlókat, «Republique française» felirattal. Egy 1852 jan. 1-i határozat a rend jelvényét eredeti állapotába helyezte vissza. III. Napoleon bukása (1870) s a francia köztársaság kikiáltása után a rendjelvény ismét változott. Előlapján I. Napoleon mellképe helyét a köztársaságé foglalta el: «Republique française» s hátlapját a zászlócskák «Honneur et Patrie» felirattal. A jelvények ezen gyakori változásával a B. szervezete is mindig változott; jelenleg öt osztályra oszlik, mindenik határozott számu tagokkal, u. m. a nagykeresztesek 70, a főtisztek 200, parancsnokok 1000, tisztek 4000, lovagok 25,000. Az érdemrendek 3/5 része katonai, 2/5 része polgári állásu egyének közt osztatik ki. Külföldi tagok ezen számba nincsenek beleértve. Az első osztály fizetése 3000 frank, a másodiké 2000, a harmadiké 1000, a negyediké 500, az ötödiké 250 frank. Intézeteik: Maison Nationale de SaintDenis, hol a rendtagok leányai neveltetnek, ennek fiókja Párisban a rue Babetten, s a Maison des Loges a st.-germaini erdőben, összesen 400 ingyenes növendék számára.
A magyar btkv. 261. §-a szerint B.-ben bűnös az, «aki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meggyalázó cselekményt elkövet». Az igen egyszerünek látszó fogalommeghatározás korántsem az, mert a becsület, fogalma iránt a nézetek nagyon is eltérők. A törvény pedig, ami különben nem is feladata, a becsületnek fogalmát meg nem határozta. A fő nézeteltérés a körül forog: vajjon a becsület az «emberi méltósággal» azonos, vagy ettől különböző s azon túlmenő fogalom-e, mely mértékét, Iheringgel szólva: «az egyén társadalmi rendeltetésében» találja, s melynek ennélfogva megfelel ama jog követelhetése, hogy az ember társadalmi rendeltetését kellően betöltő egyénnek ismertessék el. A különbség lényeges, mert az utóbbi nézet szerint a becsület tartalma a különböző állásu v. foglalkozásu emberekben különböző. Bismarckról egy országgyülési beszéde alkalmából valaki így nyilatkozott: «Ilyen beszédet akármely kéményseprő tarthatna». B.-e ez? Látni való, hogy a felelet a becsület fogalmának miként történő meghatározásától függ. A biróság a második helyen említett fogalommeghatározás alapul vétele mellett, helyesen, B.-t állapított meg, anélkül, hogy ez által a kéményseprők emberi méltóságát, vagy akár ezen túlmenő becsületét érintette volna. A társadalmi állás különbsége a becsület tartalmának különbségét vonja maga után; azért a B. fogalmának kétfélé meghatározása közül az utóbbit kell helyesnek tekinteni. Meggyalázó kifejezés használata szóbeli B. (injuria verbalis), ellentétben a meggyalázó cselekmény által elkövetettel (injuria realis). A tettlegesség, amennyiben testi sértést nem okozott, a B. fogalma alá esik; B.-t csak szándékosan lehet elkövetni, anélkül azonban, hogy azért a tényálladékhoz különös B.-i célzat (animus injuriandi) szükségeltetnék. A kifejezés illetve cselekvény meggyalázó voltának tudata a szándék elemét teljesen kimeríti.
A B.-t előbbi törvényeink magánjogi bántalomnak (delictum privatum) tekintették, s nyelvváltsággal (pénzbirság) büntették, mely a sértett fél társadalmi állása szerint különbözött (nemeseknél 100 frt = 25 nehéz gira; nem nemeseknél 20 frt) s ujabb időben legalább nem a sértett felet, hanem a kincstárt illette. A btkv. szerint a B. rendes büntetése 500 frtig terjedhető pénzbirság (nyomtatvány, nyilvánosan kiállított képes ábrázolat általi közzététel v. terjesztés esetében 3 hónapig terjedhető fogház és 500 frtig terjedhető pénzbirság); súlyosabb a büntetés - egy évig terjedhető fogház és 2000 frtig terjedhető pénzbirság,- ha a B. törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségeinek tagjai ellen nyilvánosan követtetik el. A becsületsértés rendszerint csak a sértett fél indítványára indítható, bizonyos esetekben az eljárás hivatalból, azonban csak felhatalmazás, illetve kiváltság folytán indítandó meg. A felhatalmazás megadására jogosult közegeket a törvény határozza meg, így p. az egész kormány ellen elkövetett B. esetében a minisztertanács; hadsereget, honvédséget illető B: nél a közös hadügy-, illetve a honvédelmi miniszter. Halottak ellen elkövetett B. esetében csak a megholtnak gyermekei, szülei, testvérei v. házastársa indítványozhatják a büntető eljárás megindítását. Bizonyos esetekben a valódiság bizonyítása meg van engedve (exceptio veritatis) s a sikerült bizonyítás a vádlott felmentését eredményezi. Az ily esetek épp úgy mint azon esetek, melyekben a valódiság kifogása feltétlenül ki van zárva, s az még a sértett fél kivánatára sem engedhető meg, ugyanazok, mint a rágalmazásnál (l. o.). Nyomban viszonzott, kölcsönös becsületsértés esetében a biróság a bűnösségnek megállapítása mellett a büntetés alól mindkét felet, vagy azok egyikét felmentheti.