l. Vörös Bede.
(arab), a kikötővám Konstantinápolyban.
(ejtsd: bedó), Mária Alfonz, francia tábornok, szül. Vertouban, Nantes mellett 1804 aug. 10., megh. Nantesban 1863 okt. 30. B. a st.-cyri katonai tanintézetben nevelkedett, 1825. mint tiszt lépett a hadseregbe, 1831. kapitányi ranggal Gérard tábornok segédje lett és 1832. jelen volt Antwerpen bevételénél, 1836. dec. mint zászlóaljparancsnok Algériába ment, hol több ütközetben tanusított bátorsága folytán dandárnokká lett. 1847 jul. 1. Algér kormányzója, ugyanez évi augusztusban a becsületrend nagykeresztese lett. Az 1848. évi februárisi forradalom kitörésekor B. éppen szabadságon volt Párisban. Az ideiglenes kormány a párisi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. államcsiny alkalmával Lamoriciere és Cavaignac tábornokkal együtt B.-t is elfogták és a mazasi fogházba s innen Ham várába vitték. Később azon föltétel alatt bocsátották szabadon, hogy elköltözik Franciaországból. Belgiumba költözött, honnan csak a közbocsánat kihirdetése után tért vissza hazájába. (Grande Encycl. VI. 1127.)
kisközség Tolna vármegye dombovári járásában, (1891) 1145 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
község Varasd vmegye zlatari járásában, (1891) 1545 horvát lak.; vasuti állomás.
1. család. (Komori báró és nemes.) Régi horvát család, melynek első ismert őse Tamás IV. Béla iródeákja volt s János testvérével 1267-ben Kumur földét nyerte adományul. Ezek valamelyikének a mult században leszármazott Ferenc (l. o.), nejétől Novák Erzsébettől gyermekei: János (megh. 1837) cs. és kir. kamarás és alezredes; Lajos a szabadságharc előtt kőrösi főispán és alkancellár. Az előbbinek utóda magas korban családtalanul él s benne a bárói ág el fog enyészni. A nemesi ágnak végső tagja Kálmán (l. o.)
1. B. Ferenc báró, született Varasdon 1755 febr. 6., megh. 1827. Előbb a kancelláriánál, utóbb 1785 óta a m. helytartótanácsnál szolgált. Résztvett az 1790-iki országgyűlésen, hol az aulikusokhoz tartozott. 1794 óta a kancelláriának volt tanácsosa. A háborus időkben, mint a horvát bandériumok referense, majd mint hadi élelmezési biztos érdemelte ki Ferenc császár kegyét és 1807. az államtanácsnak lett tagja, 1809. bárói rangra emelték és 1814. a Szt. István-rend közép keresztjét nyerte. Előbb Békés vármegyének, halála évében Varasd vmegyének volt főispánja.
2. B. Kálmán, az első magyar-horvát miniszter, született Vas vmegyében 1818 okt., meghalt 1889 augusztus 10. A Horvátországban rég megtelepedett B.-család azon ágából származott, mely nem nyert báróságot, de tekintélyes varasdmegyei birtokai miatt nagy tiszteletben állott. Iskoláit Győrött végezte, azután Zágráb vmegyét, majd a kir. kancelláriát szolgálta. 1842. a zágrábi kir. tábla tiszteletbeli ülnöke lett, de már 1845. leköszönt. Egyik legőszintébb és legszilárdabb hive volt a magyar-barát pártnak és midőn Jellachich alatt felülkerekedtek az illirek, menekülni volt kénytelen. Az abszolutizmus idejét tanulmánnyal és utazással töltötte. Az alkotmány helyreállításakor Varasd vármegye alispánjának választotta és e tisztében, valamint az 1861-iki zágrábi gyülésen erélyesen küzdött az unió mellett. Midőn pártja kisebbségben maradt kilépett a gyülésből és nemsokára leköszönt az alispánságról. Nagyobb eredményeket ért el békítő, közvetítő működésében az 1867-iki zágrábi gyűlésen. Tagja volt a horvát regnikoláris bizottságnak, mely a magyarral együtt a magyar-horvát egyezséget (1868. XXX. t.-c.) megalkotta és midőn a törvényt elfogadták, belépett Andrássy miniszteriumába mint horvát-dalmát-szlavon miniszter. B. Rauch kénytelen visszalépése után egy ideig bán is volt. Az unionista-párt bukásával vissza kellett lépnie, de később mint horvát miniszter ujra belépett a Tisza-kabinetbe. A legnehezebb viszonyok közt is, mint 1883. nyarán fényesen megmutatta ragaszkodását Magyarországhoz és bölcs mérsékletét. Szorosan vett belügyekbe nem igen avatkozott. Szeretetreméltósága és művelt, kedves modora miatt általános rokonszenvnek örvendett.
3. B. Kázmér (komori), zágrábi kanonok, született Szigethen 1728 március 1., meghalt Bécsben 1781 márc. 4. (mások szerint máj. 14.). Bécsben 1743. a jezsuita rendbe lépett, azután a bölcseletet Zágrábban, a történelmet Nagyszombatban, a teologiát Zágrábban és Győrött tanította. A rend feloszlatása után zágrábi kanonok és a bécsi horvát kollégium igazgatója lett. Több egyházi, filozofiai művet irt. V. ö. Szinnyey, Magyar irók.
4. B. Lajos, horvát iró, csász. kir. kamarás, tabulae regiae iudiciariae praeses, Kőrös vármegye főispánja. Nyomtatásban megjelentek szónoklatai: Govorenye vu velikem zpravischu. Vu Varazdinu 1827. Allocutio ad Status et Ordines Com Crisiensis, croatico idiomate pronunciata. Zagrabiae 1832.
török szó, jelentése: csere, megfelelő érték. B. a neve annak a török adónak is, mellyel a katonaság alól úgy váltják ki magukat az emberek, ha maguk helyett más valakit küldenek oda. E kiváltás különben pénzzel is történhetik és ez adónemet B.-i ászkerinek hívják. B. bárminemü kötelezettség alól való kiváltást is jelent.
Vilmos, anglikán főpap, szül. Black Notleyben, Essex 1570., megh. 1642.febr. 7. 1604. mint egy angol főur házi káplánja, Velencébe ment. Itt fordította le az angol Common Prayer Book-ot (l. e.) olasz nyelvre. Visszatérvén Angolországba, a dublini kollégium igazgatójává majd két év mulva Kilmore és Ardagh egyesített püspökségek püspökévé nevezték ki. Az ó-testamentumot lefordította ir nyelvre (az uj-testamentom már korábban le volt fordítva), valamint Chrysostomus-nak homiliáit és Leónak a szent iratok olvasásáról kiadott iratait is.
(Bedeleu), kisközség Torda-Aranyos vármegye torockói j.-ban (1891) 777 oláh (móc) lak.; a Pliásza alján elnyuló völgyben fekszik, határában cseppköves barlang (Klára-barlang) van, melyet Téglás Gábor vizsgált meg; a barlang hatalmas cseppkőképződményeit az oláh pásztorok nagyrészt tönkretették; a talajból barlangi medve (Ursus spelaeus) csontmaradványai kerültek ki. V. ö. Téglás Gábor, A B.-i és petroszi csontbarlangok (Földr. Közlem. XV. 568-576, X. 464); Egy uj csontbarlang Torockó vidékén a B.-i határban (Magy. tud. akad. Mathem. és Természettud. Közlemények. XVIII. 1882. 57-65); Földtani Közlöny, 1886; Bielz, Beiträge zur Höhlenkunde Siebenbürgens (Jahrb d. Siebenbürg. Karpathenvereins IV. 1884. 151.)
község Zágráb vármegye szentivánzelinai j.-ban (1891) 1131 horvát lak.