v. bedevin (az arab bedári: «puszták lakói» szóból). A beduinok mind nomád életüek, tehát sátrakban lakók. Beduinok laknak Arábiában, Afrikában (a Szahara oázisaiban, de még szanaszét elterjedve északi és déli Afrikában is). A kóborló (beduin) arabok révén terjedt el oly annyira a mohammedánizmus Afrikában, amennyiben hittérítésre, bátor, harcias, vérszomjas és fanatikus jellemüknél fogva igen alkalmasok voltak. V. ö. Niebuhr, Burckhardt, Maltzan, Sprenger, Huber, Zehme és követöinek műveit az «arabokról». Hill G., With the beduins (London 1890). Lásd «Arábiá»-t.
(ejtsd: bi), grófság Texas északamerikai államban. Területe 2880 km2, gyér lakosággal. Főhelye Beeville.
(ejtsd: bícser), nagyhírü név Amerikában, melyet több kiváló egyházi férfi és iró hordozott és hordoz. - 1. B. Lyman, szül. Newhawen-ben Connecticut államban 1775 okt., megh. Brooklynban 1863. Teologiai tanulmányai bevégzése után 1798. east-hamptoni, majd litchfieldi, connecticuti, 1826. bostoni lelkész, majd 1832. cincinnati-i teologiai igazgató és lelkész, 1852. újra bostoni, majd 1856. brooklyni lelkész lett. Sokat irt a mértékletesség ügyéről, a rabszolgaságról és több teologiai műve maradt fenn. Három fia: Eduárd, Károly és Henrik Ward is lelkészek, s számos műveiket mind vallásos, teologiai tárgyakról irták.
2. B. Henrik Ward a legjobban ismert ezek között. Született Litchfielden, Connecticut államban 1813 junius 24., meghalt Brooklynban 1887 március 8. Apjának vezetése alatt tanult teologiát. 10 évig lelkipásztorkodott Indiána állam két egyházában, majd new-yorki lelkész lett, az ottani ortodox kongregacionálisták között. Az övé volt az ész.-amerikai Egyesült Államokban a legnagyobb gyülekezet. s ő maga népszerüségét nyilvános felolvasások által is növelte. Kiadója volt a New York Independent c. vallásos lapnak, majd 1870 óta az ugyanilyen irányu Christian Union-nak. Meglátogatta Európát kétszer 1863. és 1864. Egyházi beszédei 1859 óta hétről-hétre megjelentek, s számtalan kötetre mennek. Mint maga mondja, szerzője ő egy sereg könyvnek, melyek számát ő tudja legkevésbbé, de azok mindenféle fajtából vagy 30-40-re mehetnek. E művei közül fölemlíthetők: Lectures to Young Men (Felolvasások ifju emberek számára), New-York 1850, mely több kiadásban jelent meg; Life of Christ (Krisztus élete), 1 kötet 1871; Yale Lectures on Preaching (Yale - alapítványi - felolvasások a prédikálásról.) 1872-74, 3 kötetben. Életrajzát még életében megirta Lyman Abbott H., NewYork 1883.
3. B. Katalin, B. Lyman legidősebb leánya, szül. East Hampton-ban 1800 szept. 6., megh. 1878 máj. 13. 1822-32-ig egy harthfordi, majd cincinnati-i leánynevelő-intézetnek volt igazgatónője. Termékeny és népszerü irónő volt, ki különösen a női nemre vonatkozó kérdésről irt sokat, de fiziologiai, teologiai, észtani és erkölcs-bölcsészeti kérdésekkel is sokat foglalkozott.
4. B. Harryet Erzsébet, Stowe asszony, l. Stowe.
(ejtsd: bícse) Frigyes Vilmos, ang. utazó, szül. Londonban, megh. u. o. 1856. 1818. résztvett Franklin spitzbergi expediciójában, 1819. mint hadnagy Parry expediciójában. 1821-ben testvérével a trpoliszi partot kutatta át és térképezte. 1825. az angol tengerészeti hivatal mint a Blossom élelmezési hajó kapitányát a Behring-szoroshoz küldte, hogy ott várja Parry és Franklin expedicióinak megérkezését. B. 1826 jullus 25-én a Kotzebuesundhoz ért, s onnan a Jégfokig hatolt, ahol 1779. Cook is járt. Onnan tovább nem juthatván, aug. 23-án két tisztjét küldte előre dereglyén, amellyel a Barrow-fokig jutottak. A telet B. a Kotzebuesundban töltötte és onnan anélkül, hogy Franklinnal találkozott volna, 1827 okt. 22-én hazavitorlázott. 1837-.47. B. a Bristoli-csatorna és Ir-csatorna fölvételét végezte. 1847-ben a kereskedelmi iroda tengerészeti osztályának vezetését bízták rá. 1854-ben ellentengernagy lett, 1855. a londoni földrajzi társaság elnöke. Nevezetesebb művei: Proceedings of the expedition to explore the Northern coast of Africa (1828, uj kiad. 1843), Narrative of a voyage to the Pacific and Behring's Strait (1831, két köt.), Voyage of discowery towards the North Pole 1818 (1843).
2. B. William sir, angol festő (1753-1839), a maga korában az udvarnál is nagy kedveltségnek örvendő arcképfestő volt. Főműve: III. György lovagképe a hyde-parki díszgyakorlaton (hampton court-i képtár).
kis sziget az É-i Jeges-tengerben, Barrow-szorosban, a Wellington-csatorna bejáratánál. Franklin (l. o.) 1845. rajta töltötte a telet, aminek emlékére márvány-oszlopot emeltek.
(ejtsd: bíkroft) János, angol hajóskapitány, aki a Niger torkolatvidékének kikutatásával szerzett érdemeket.
(ásv.), ólombiszmutszulfid (PbBi2S4 +5PbS); szabályos rendszerbeli sötét ólomszürke ásvány Coloradóból (Baltic-telér).
a csontok összeilleszkedésének azon alakja, hol az egyik csont ékhez hasonlóan van a másikba beillesztve, hogy erősen állhasson. Igy vannak a fogak az állcsontokba illesztve.
(ásv.), némiképen a kalcedonhoz hasonló kovás anyag, tulajdonképen nem egyéb, mint megkovásodott korallok, kagylók, mészkövek tömege. Anglia (Devonshire) az előforduló helye.
l. Bél.