egy darfur-i (Afrika) négertörzs, amely némelyek szerint arab, mások szerint a nuba fajtához tartozik.
L. (növ.), l. Félszeglomb. - Begoniaceoe v. begoniafélék. L. Félszeglombfélék.
l. Selyemhernyótenyésztés.
a. m. indiai főrangu hölgy.
(ingluvies), általában az állatok bárzsingjának zseb- vagy zacskóforma tágulata, melyben a táplálék mintegy előzetes emésztésen megy át; különösen a madaraknál találjuk; a galamboknál a költés idején zsebforma duzzadéka tejszerü folyadékot választ el, amellyel a szülők pár napig fiókáikat etetik. De megtaláljuk a szivó szájszervekkel biró rovaroknál s különösen a pillangóknál is; ezeknél a felszivott nedvek meggyüjtésére szolgál. Begynek nevezzük a madarak melltáját, is, innét a veres-, kék-, aranybegy stb. elnevezések.
A lyukféléknek s más madaraknak bárzsingján levő kiöblösödés, melynek kivezető nyilásán néha a nagy mennyiségben felvett száraz takarmány, s levelek, kavicsok, csontok és üvegdarabok, vagyis emésztetlen anyagok miatt a tápszerek tovább nem haladhatnak, gyuladás keletkezik és létre jön az ugynevezett kemény begy. Ilyenkor tágult, igen tömött s a szájon át savanyu szagu folyadék szivárog ki. Kitágíthatja a B-t. azonkívül a felszaporodott folyadék s ennek erjedése folytán keletkező gáz is, amikor lágy és hullámzó tapintatu s ezt lágy B.-nek mondják. Gyógykezelés céljából célszerü hosszabb ideig óvatosan nyomogatni, hogy a felszaporodott tápszerek, az idegen testek és a folyadék a bárzsingon és szájon át kiürüljenek vagy pedig a gyomorba jussanak; makacs esetekben felmetszése, kiürítése a sebszéleknek gondos összevarrása és a metszési vonalnak kollodiummal való bekenése által gyógyítható.
Indiában a 3-ik nemesi osztály cime.
(Bohemus) Márton, lat. Martinus de Boemia, kozmografus, szül. Nürnbergben 1459., megh. Lisszabonban 1506. 1477-ben a posztókereskedést tanulta Mechelnben, Flandriában. 1479-ben Antwerpenbe, s következő évben Lisszabonba ment, ahol Kolumbusszal ismerkedett meg. 1483. II. János király őt is kinevezte abba a bizottságba, amely egy asztrolábium készítésével volt megbizva. 1484-ben Diego Cao admirálissal fölfedező útra indult Afrika nyugati partja mentén. Visszatérvén, 1486. az Azori-szigetekre, Fayalra utazott, ahol akkor flamand telep volt, melynek kormányzója, Hurter Jobst B. apósává lett. 1490-ig lakott ott B. A következő három évet Nürnbergben töltötte, ahol köztiszteletben részesült és meggazdagodott. Ottlétének emléke a tőle készített és még most is meglevő hires földgömb, és amely az akkori ismeretekhez képest is elég tökéletlen és amelynek több képe és leirása (p. Doppelmayrtól Nürnberg 1730) jelent meg 1493.
(invagiatio). Ha a marha másnak földbirtokán való legeltetés, a vetés vagy a fű elgázolása és elrontása által kárt okoz: a káros fél jogosítva van a kárban talált marhát behajtani. A behajtott marha zálogul szolgál a károsítottnak a kártételből eredő követelésére nézve, a behajtó köteles azonban kárát hiteles személyekkel megbecsültetni és a becsüt az ellenféllel közölni. Ha pedig három nap alatt senki sem jelentkezik a behajtott marha tulajdonosául, az esetben köteles a károsított, vagy a behajtó, az ilynemü bitang marhát az illető szolgabirónak v. a kapitánynak bejelenteni s ugyanoda az okozott kárnak és költségnek jegyzékét is beküldeni. Ha 15 nap alatt senki sem jelentkezik a behajtott marha tulajdonosául: hirdetmény bocsátandó ki, s a hirdetményi határidő sikertelen lejárta után, avagy ha a marhának tudvalevő tulajdonosa a vett felhivás után 15 nap alatt a marhát ki nem váltaná, a marha árverés útján eladható. A károsított fél követelheti kárának, költségének és az ugynevezett hajtópénznek megtérítését, mely azt egyes marhafajok után különböző összegben van megállapítva. A B.-tól megkülönböztetendő a marha elhajtása peres területről (abactio pecorum), amely esetben a marhát nemcsak a kár és költség megtérítése vagy dologi biztosítása után; hanem irásbeli biztosításra is ki kell adni a jelentkező tulajdonosnak.
az a követelés, birság v. pénzbüntetés, melyet az adóson ennek szegénysége, v, más legyőzhetetlen akadályok miatt felvenni nem lehet. A pénzbüntetéseket az 1878: V. t.-c. 53. és 1879: XL. t.-c. 22., 23. §-ai rendelkezése szerint behajthatatlanságuk esetén fogságbüntetésre változtatják át, mely mint főbüntetés 6, mint mellékbüntetés 3 hóra terjedhet. Dohányjövedéki s adóügyekben az 1876: IV. t.-c. 19. §-a szerint a pénzbirság minden 5 forintja után 1 napi fogság töltendő ki, de ez is legföljebb 1 évre terjedhet.
1. Barthel, német festő és rézmetsző, szül. Nürnbergben 1502. Vilmos bajor király szolgálatában állott és ez küldte Olaszországba, hol 1540. meghalt. Első művei közé tartoznak 15 bajor fejedelem arcképe, melyeket IV. Vilmos megbizásából festett (Schleifsheim). Legjelesebb arcképe Ottó Henrik tartományi gróf képe 1535-ből (Augsburg). Ezeken kivül festett bibliai és vallásos tárgyu képeket (München: A kereszt fölállítása). B. főleg mint szinező nevezetes. 92 ismeretes rézmetszete hiven föltünteti korának jellemét. Mint rézmetsző az ú. n. kismesterekhez tartozik.
2. B. János Sebald, az előbbinek bátyja, festő, rézmetsző és rajzoló, szül. Nürnbergben 1500. 1525-ben öccsével együtt számüzetett és megkegyelmeztetése után is nyugtalan életet folytatott, mig 1534-ben Majna mellett Frankfurtban letelepedett, hol 1550. meghalt. Festményei közül csak 8 miniatürképe Brandenburgi Albrecht bibornok imakönyvében és egy festett asztallap ismeretes. Tevékenysége főleg a fa- és rézmetszésre szorítkozott. Ezen művei, melyeknek révén a kismesterek közé számítják, éles megfigyeléséről és rendkivüli fantáziájáról tanuskodnak. Legszebbek közülök: A kánai mennyegző és A tékozló fiu: genreképei voltak a legnépszerübbek.