alatt a letakarított, levágott s ennek megtörténte után megfelelő kezelésnek, p. megszárított mezőgazdásági növények, nevezetesen a gabonanemüeknek a majorba, a csür, vagy a pajtába, a szérüskertbe vagy a cséplőhelyre oly célból való szállítása értendő, hogy ott asztagba, csűr- vagy pajtába rakassanak vagy másként a romlás ellen mindaddig megőríztessenek, míg további kezelésük sorra kerül. A hordás a gazda, cselédei, munkásai s igás állatai fokozottabb munkaerejét veszi igénybe és fölötte fontos, hogy minden fennakadás nélkül az erre szükséges előkészülettel, megfelelő berendezésekkel és szakértelemmel menjen végbe, mert e lehetőleg pontosan és sürgősen végzendő munka körül elkövetett helytelenségek és mulasztások nagy kárt okozhatnak. Mielőtt a B. kezdődik; a gazda vizsgálja meg jól szekereit, hogy azok teljesen jó karba állíttassanak, elegendő számu ponyva is álljon rendelkezésre, melyek nevezetesen repcetermelés esetén nélkülözhetetlenek, továbbá gondoskodjék ügyes s megfelelő számu munkás- és fogatról. Nemkülönben azon legyen, hogy a B. előtt az utak és hidak is kijavíttassanak, mert ha ezek rossz karban vannak, az nagy mértékben hátráltatja e sürgős munka mielőbbi befejezését, ami tetemes kárral járhat.
az indukció szószerinti magyar fordítása. L. Indukció.
tőzsdei kifejezés, mely a budapesti áru- és értéktőzsde áruüzleti szokása szerint azokat a munkakiadásokat foglalja magában, melyek az áru átvételével, illetőleg átadásával járnak, beleértve a mérési és felrakodási dijakat is. Ha a kötés nem «költségmentesen» történt, a gabonanemüeknél két harmadrészben a vevő, egy harmadrészben az eladó viseli. Más terményeknél az eladó az árút saját költségén csupán a mérleghez földszintre tartozik állítani.
Vilmos József, publicista és jogtanár, szül. Sulzheimban 1775 aug. 26., megh. Bambergben 1851 aug. 1. 1799-1821-ig az államjog tanára, később polgármester volt Würzburgban, de előadásait a kormány betiltotta. A bajor országgyülésen az alkotmányos elvek mellett küzdött. Perbe fogták, felségsértéssel vádolták (1832), polgármesteri állásától megfosztották s hosszú vizsgálati fogság után 1836. meg nem határozott időtartamu várfogságra itélték. Ez időtől fogva hol fogságban, hol pedig rendőri felügyelet alatt Passauban és Regensburgban élt. Az aggastyán csak az 1848 márc. 6. kihirdetett közbocsánat folytán nyerte vissza szabadságát. A bajor képviselőkamara egyuttal 10,000 frtnyi kárpótlást szavazott meg neki, a nép pedig a nemzetgyülésbe választotta, de ereje már meg volt törve. Művei közül megemlítendő: Darstellung der Bedürfnisse, Wünsche und Hoffnungen deutscher Nation (Aschaffenb. 1816); Die Verfassung und Verwaltung des Staats (Nürnb. 1811-12, 2 köt.); Lehre v. der Wirthschaft des Staats (Lipcse 1822).
Jakab Frigyes, német jogtudor, szül. Berlinben 1823. zsidó szülőktől. Greifswaldi r. jogtanár. Legfontosabb munkája a kereskedelmi jog tankönyve (1880-84).
Tamás György Bernát, szül Züssowban Greiswald mellett, 1775 jan. 17., megh. 1813 jun. 23. ugyanott. Atyja, Behrens János Bernát pap volt Züssowban. B. tanulmányait Greifswaldban végezte és részint Greifswaldban, részint otthon élt. Mellbetegsége sirba döntötte, mielőtt Rostockban tanári székét elfoglalhatta volna. Ő találta föl a róla is elnevezett elektrometert, melyet Das Merkwürdigste aus Versuchen über Electrizität (Gilb. Annal. 1806, XXIII.) c. értekezésében leírt. Más munkái: Hypothesen über das Nordlicht (u. o.), Über die Bewegung von Wassertheilchen, die von einer im Kreise bewegten Ebene getroffen werden (u. o.).
l. Bering.
Ernő Farkas, Goethe ismerőse, szül. Naunhof szász faluban 1738-ban, megh. mint udvari tanácsos Dessauban 1809 október 27. A mult század hatvanas éveiben nevelő volt Lipcsében s ez időben nagy befolyást gyakorolt Goethére, ki Lipcséből távozását (1767) három ódában tárgyalta s önéletrajzában is kegyelettel emlékszik meg róla. Dessauban főleg Basedow (l. o.) pedegogiai törekvéseit pártolta s irogatott is, de tehetség nélkül Életét megirta Hosäus (1883).
és sorrendje. A mintaelemben (l. Alapkötés) levő láncfonalak mindegyike más szabály szerint emelendő s ezért mindegyike külön nyüstbe hozandó. Hogy a láncfonalak szabályos behuzása eszközölhető legyen, megállapítandó a mintarajz alapján a behuzás sorrendje is. Ennek jelzésére a mintarajz alá annyi vizszintes vonalat helyezünk el, ahány nyüstre leend szükségünk s azután minden mintaelemben levő láncfonalat más-más nyüsttel hozzuk kapcsolatba, mit nyillal vagy körrel szokás jelezni. A láncfonalak számozását felülről lefelé, illetőleg a lánchengertől a szövethenger felé végezzük. A behúzást, ha csak lehetséges, sorba eszközöljük, vagyis az első lánc az első nyüstbe jő, a második a másodikba s igy tovább. Összetett kötésekből álló ábrák gyakran arányos tengellyel bírnak s ilyenkor ék alaku behuzást használjuk, mert ezáltal a nyüstök számát felére csökkentjük. Legtöbb összetett kötésnél az eddig jelzett két mód váltakozva használható. A láncfonalak a nyüstön kivül a bordába is behuzandók (l. Borda). Egy-egy bordaközbe 2, 3 sőt 4 fonal is elhelyezhető, de figyelnünk kell, hogy két szomszédos mintaelem fonalai bordafog által elválasztassanak. A behuzás sorrendjének jelzésével egyidejüleg a lábítóknak (l. szövőszék) a nyüstökkel való kapcsolását is szokás jelezni. E célból a nyüstöket jelző vízszintes vonalakra a lábitók jelzésére annyi függélyes vonalat hozunk, ahány vetésből áll a mintaelem (l. Alapkötés). A lábítókat balról jobbra haladva sorszámozzuk, a vetéssorokat pedig felülről lefelé. Az első lábítóval mindazon nyüstök kapcsolandók, amelyek az első vetés alatt felemelendők s igy tovább. A kapcsolást dült kereszttel vagy körrel jelöljük. A fonalaknak nyüstszemekbe való behozására dróthorgot, a bordába való behozásra ábrában előtüntetett lemez-kampót használunk.
Joákim Ferenc, német tájfestő, született Ravensburgban (Münchenben) 1665., megh. Münchenben 1748-ban, atyja B. Dániel festő, majd Olaszországban Dughet és Salvator Rosa után képezte magát. Tájképei különösen a fényhatás tekintetében kitünőek. Rézmaratásai is igen sikerültek. Képei Münchenben és Scbleissheimban láthatók.