Árpádkori magyar személynév, mely talán megfelel az ujgur «bilge», «belge», azaz bölcs, okos szónak.
politikai község Szerém vm. ó-pazovai j.-ban, 2247 horvát-szerb lakossal.
(inhalatio, anemopathia) alatt lélegző utakon át való orvoslást értenek, melynek az a célja, hogy a lélegző szervek bántalmaira gyógyítólag hasson. Ennek többféle módja van. 1. Mekanikai lélegzési kurák, amelyekben a levegőnyomás célszerü változtatásával iparkodnak a tüdők állapotára befolyást gyakorolni. E célra szolgálnak a pneumatikus kamarák és a pneumatikus lélegző-készülékek. Az előbbinek 3-4 személy befogadására képesített, ablakkal, ülőhelyekkel ellátott vaskazánok. Miután a kúrát használók e kazánban elhelyezkedtek, az ajtót úgy illesztik be, hogy az a levegőt elzárja, s gőzmotor segítségével a javallatnak megfelelőleg, a légnyomást (normális 2/5-3/7-ével) fokozzák v. pedig csökkentik. A beteg 1 -2 óráig marad az ilyen légnyomás alatt; a különböző légnyomások közt való hirtelen átmeneteket természetesen kerülni kell. Ma kamrák (már költséges voltuknál fogva is) kevéssé vannak használatban, a ritkított levegőnyomást jobban is el lehet érni, ha a beteg magas fekvésü klimás gyógyító intézetbe megy. A pneumatikus légzőkészülékek egyszerübb szerkezetü gazométerek, amelyeknek belső ürege egy cső segítségével közlekedik a beteg orra és szája elé illesztett u. n álarccal, amelyen keresztül a beteg majd a belélegzés, majd a kilélegzés alatt köti össze magát a sűrített, vagy ritkított levegővel. Ilyen készülékeket szerkesztettek Waldenburg, Tobold, Weil s náluk célszerü módosítással Neupauer. Mig azelőtt igen különféle szív- és tüdőbajoknál használták e módszert, addig jelenleg leginkább csak a tüdőtágulásnál és az az által feltételezett hurutnál alkalmazzák és pedig felváltva, mint sűrített levegő-belélegzést és mint ritkított térbe való kilélegzést Az előbbeni könnyíti a levegő behatolására részben eldugult apró levegő-utakba és levegő-hólyagocskákba s ezáltal enyhíti a hurutot, az utóbbi pedig a kilélegzést segíti elő s ezáltal jobban szellőzteti a tüdőket s igy csökkenti a légszomjúságot. 2. A kémiai belélegzési kurák részben gázok, részben gőzök, vagy finoman elporlasztott oldatok segítségével történnek. Ez utóbbiakat főleg a gége és légcső bántalmainál használják s az egyszerü permetező, vagy gőzpermetező (Siegle-féle készülék) segítségével alkalmazzák. Igy egyes esetekben a sósvíz v. enyhébb összehúzó oldatok jelentékeny javulást okoznak. A gőzbelélegzést még egyszerübben forró vízzel telt edény fölé alkalmazott tölcsér segítségével is lehet használni. A gázok közül az oxigén és a nitrogén belélegzésnek akadtak hívei, e kisérletek azonban nem sok hasznot igérnek. 3. A fertőtlenítő belélegzési kurák igen különfélék; ide tartoznak a permetező készülékeknél alkalmazott fertőtlenítő szerek: illó olajok, karbolsav, szublimát, stb. Ilyen volt a divatját multa fluórsav-belélegzés, a Weigert-féle forró levegő-belélegzés: mindmegannyi sikertelen kisérleti a tüdővész orvoslásának Más utat választott Bergeon francia orvos, ki a végbélbe szénsavat, kénhidrogén-gázt vitt, ezeket ugyanis a bél felszíván a tüdők kiválasztják, s ily módon a tüdőkön áthaladva, e gázok ott a gyógyulást előmozdíthatnák. Ez is hiú reménynek bizonyult. Főbb szakmunkák: Waldenburg: Die pneumatische Behandlung, 2-te Auflage 1880); Rossbach: Természettani gyógyrendszerek. Budapest 1883; Oertel Respiratorische Therapie, stb.
vagy belélősködők (növ... endophyta, entophyta), a növények között különösen az élősködő gombák. Ezek micéliuma a tápláló vagyis dajka-növény belsejében él és rombol. A megtámadott növényből legfeljebb a B. szaporodó szerve bujik ki.
egy kerék, melyet a mekanikai munkának dróttal való átviteléhez használnak. A kerék kerületén a koszorunak mély vágánya van, amelyben a drótkötél fekszik. Ezt a vágányt fával vagy bőrrel kibélelik, hogy egyrészt a kötél erősebben súrolódjék, másrészt; hogy oly gyorsan ne kopjék.
A fabéléseket a fecskefark alakura kivájt árokba rövid darabokban rakják be a kerék koszoru oldalán készített nyiláson, melyet az utolsó záró darab betétele után fedővel zárnak el. Egy ily kerékkoszoru keresztmetszetei a mellékelt ábrán látható, melynek beirt arányszámaiból kiszámíthatók a koszoru méretei, különböző vastag drótkötelekben.
A szövetek ama csoportja, amely egy lánc- és két vetülékrendszerből, vagy két lánc- és egy vetülékrendszerből áll. (L. Szövetek.) Az egy lánc- s két vetülék-rendszerü szövetek 3 alcsoportra oszthatók, u. m. a) pamutbársony-ra) l. Bársony); b) tricot-ra, mely gyapjufonalból készül, 3 melynek az a jellemzője, hogy két-két felső vetés után barázda látszik rajta, s hogy igen nyulós; c) buxkin-ra (buckskin), melyet kártolt gyapjufonalból készítenek s csekély mértékben kallóznak is. A téli s őszi férfidivatszövetek leginkább ebbe a csoportba tartoznak. A szövetek ama csoportját, mely két láncból s egy vetülékből áll, piké-nek nevezik. Az egyik láncrendszer a vetülékkel együtt képezi az alapszövetet, amely rendszerint vászon- vagy sávoly-kötéssel készül (l. Alapkötés), mig a másik láncrendszer csak a kivánt mintarajz határvonalainak megfelelő helyin kapcsolódik össze a vetülékkel, a többi helyen pedig a szövet fonákján lazán lóg. E lazán lógó láncfonaldarabok a szövés után összehuzódnak s ekkor a fölül levő alapszövet kidomborodik, mintha letüzdelték volna. Ha a szövet fonákját borzosítják, velezpiké néven nevezik.
1. külvárosa Lissabonnak (l. o.). -2. Fővárosa Para (l. o.) braziliai államnak.
(Belemnites Lam.), ásatag állatok, a kétkopoltyus fejlábuak (Cephalopoda-Dibranchiata) kihalt családja. Csupán a meszes kup- vagy ujjalaku héjakat, illetve kőmagvakat ismerik, melyek az állat belső vázát képezték s a jura- és krétakorszaknak vezérkövületez. Népünk istennyilának vagy ördögujjának nevezi
v. B.-fű (növ.). l. Beléndfű.
(növ.), Melius-Juhász belénfű, bilind, beléndek, bolondítófű, bölényfű; Rómernál disznóbab, bolondító csalmatok, Hyoscyamus Tourn, a
[ÁBRA] A beléndfü kelyhével és tokgyümölcsével külőn.
Salonaceák mérges füve 9-19 fajjal a mediterran és szomszéd tartományokban, hazánkban 2 fajjal és 2 változékkal. Legközönségesebb a H. niger L [ÁBRA} v. ¤ Undorító szagu, már a kigőzölgése is kábulást és fejfájást okoz; leginkább gazos, szemetes helyeken nő. Az egész növény külseje gyanus és elárulja, hogy tőle óvakodni kell. Hosszu, puha, kissé ragadós szőrök borítják. Alsóbb levele nyeles, a felsők nyeletlenek; szívalaku aljakkal a szárat félig körülölelik, szárnyasan karéjosak. Virágai egyenként a levelek tövében vannak, a bimbós virágzat bekunkorodott, elvirágzás után féloldalu füzért ábrázol. Kelyhe alsó része kihasasodik, fent ötfogu, elvirágzás után nem hervad le, hanem tovább növekszik s a fejlődő fiatal gyümölcsöt védi. Szirma egy, tölcséralaku, szennyessárga, finom lilaszinü erek csinosan hálózzák. Gyümölcse kétrekeszü, többmagu tok, megérve a tetején fedőcskével nyilik (kupakos tok). Magva a mákéhoz hasonló. Jun.-szept. Nagyon mérges, különösen a gyökere meg a magva. Aki megeszi, elszédül, szeme káprázik és elsötétedik, bódulásában elalszik és iszonyúakat álmodik, vagy megbolondul, gutaütés és halál lehet a vége. Leghathatósabb orvosság ellene a hányás, azután pedig több ízben kevés erős fekete kávét borecettel kell inni. Gyökerében meg a magvában hyoscyamin nevü alkaloid van. Levele és magva kisebb mértékben görcs- és fájdalomcsillapító szer, különösen pedig, a friss levelek kivonata (extractum, tinctura et óleum hyoscyami) görcsös fájdalmak, szamárhurut és idegláz ellen óvatosan használatos. Régen, ezzel a fűvel készítették a nem jó hírü boszorkánykenőcsöt. A nyeles levelü H. albus L. a tengerpart vidékén nő. Már a régiek használták orvosságnak. Legelőször Herkules ismerte és ő használta volna. Szárát Görögországnak némely vidékén, mint a dohányt, fogfájás ellen használják.