juhok, kecskék, macskák beleiből készített sodrott húrok, melyeket az u. n. huros hangszerekhez használnak. A beleket a B.-készítésnél zsíros részeitől megfosztják, szétvagdalják, kénsavval meghalványítják és kisímitják s több ilyen módon elkészített szálat sodornak össze aszerint, amint vastagabb vagy vékonyabb B.-t akarnak előállitani. A húrok finomsága a belek tisztaságától és egyenletességétől függ. Az ilyen húrokat a sebészetben is használják Catgut név alatt a vérző erek lekötésére és a sebek bevarrására.
l. Bélgyuladás.
zsidó szó, haszontalan, gonosz lázadó, tekintélyt nem tűrő embert jelent, sőt általában a rosszaság személyesítése, miért is a gonosz szellemet is B.-nak nevezik. B. alatt a gonosz szellemet érti szt. Pál, midőn a Kor. II. 6, 45 igy szól: Minő szövetség van Krisztus és B. közt?
1. Kis-B., kisközség Nyitra vm. nyitrazsámbokréti j.-ban, 268 tót lakossal, fürdővel, 34° C. földes meszes forrással; vasúti megálló. 2. Nagy-B., kisközség ugyanott, 543 tót lakossal, a tótmegyer-B.-i vasúti vonal végpontja: táviró és postahivatallal, postatakarékpénztárral.
kisközség Zala vm. csáktornyai j.-ban. 1381 horvát lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(ejtsd: belicse), folyó Szicilia nyugati részében; a B. sihistro (az ó-korban Cremissus) és a B. destro (Hypsas) összefolyásából keletkezik és 82 km. hosszu folyás után Mazzarától DK-re a Földközi tengerbe torkol.
1. Gyula (belici), zeneiró és tanár, született Rév-Komáromban 1835 aug. 10., megh. Budapesten 1893 ápr. 30. A középiskolát Pozsonyban végezte s ugyanott tanulta a zenét is. 16 éves korában már egy nocturneja jelent meg (Bécs, 1851). Ebben az évben a bécsi műegyetemre iratkozott be, hogy atyja kivánságához képest a mérnöki pályára készüljön. Kenyérpályájával párhuzamosan a zeneszerzést tanulta Hoffmann Joákimnál és Krenn Ferencnél s kamara- és egyházi zeneművekben gyakorolta magát. 1858 őszén a tiszavidéki vaspályatársaság mérnöke lett s ebben a hivatalában egész 1871. év tavaszáig Bécsben tartózkodott. Ekkor azonban a nevezett vasuttársaság igazgatósága Budapestre tette át székhelyét s igy B. is ide költözött. 1872-ben mint főmérnök a m. kir. államvasutakhoz lépett át. - A közlekedésügyi miniszter engedélyével 1875-ben gépészeti tanulmányutat tett Német- és Franciaországban, Belgiumban és Hollandban; 1886-ban nyugalomba vonult, hogy még mindig teljes erejét egészen a zenének szentelje. A bécsi konzervatórium termében 1864 febr. 21-én adta első s három év mulva több más hangversenyét, határozott sikerrel mutatván be magát zongoraművészi és zeneköltői minőségében; közreműködtek a hirnevük délpontján álló Benza Ida és Bignio Lajos operaénekesek, B. dalait tolmácsolva. Ekkortájt B. már nagyobb műveket is alkotott: igy F-dur miséjét, melyet Bécs legelső templomaiban adtak elő, igy a döméseknél Liszt jelenlétében, aki nagyon elismerőleg nyilatkozott felőle; Ave Máriá-ját Herbeck János az udv. kápolnában adta elő nem egyszer; ennek ajánlására a király arany éremmel tüntette ki a szerzőt. Mint zenei iró is dolgos volt; a Zellner szerk. Blätter für Theater, Kunst und Musik, a Wanderer s az Ábrányi-féle Zenészeti lapok közöltek számos cikkét. 1888-ban az orsz. zeneakadémia tanárául hivták meg. Itt jelent meg önálló, nagy zeneelméleti munkájának első kötete: A zene elemei (megjel. 1891), min. jóváhagyott tankönyv. E mű 2-ik kötete t. i. Az összhangzattan, melynek kézirata végrevizió alatt van. 1886 óta kizárólag a zenének élt s irta 1887. vonós zenekarra irt A Szerenade-ját (36. mű), 1889. nagy zenekarra irt D-moll szimfoniáját (45. mű), 1890. Suite de bal-ját (52. mű), nagy zenekarra, 1892. 2-ik A-dur szimfoniáját (60. mű), s ugyancsak 1892-ben Mendelssohn D-moll orgona-szonátájának nagy zenekarra való átirását. Mindezeket a műveket a külföldön és itthon is nagy sikerrel adták elő. Mint zeneszerzőt, B.-t klasszikus, mély érzés, kedves, szelid dallamok bősége, formatökély, a szigoru ellenpontozással is átlátszó munka jellemzik; minden műfajnak szerencsésen eltalálja stilját. B. hivatva volt arra, hogy a magyar műzene megalkotásában is tevékeny részt vegyen. Magyar irályu szerzeményei: Változatok magyar népdalok felett (23. és 37. mű), Magyar albumlapok (19. mű, e három mű zongorára), továbbá 3 magyar irályu darabja (22. mű, zongorára 4 kézre) és Magyar dalai (20. mű). Műveinek eddig csak fele, mintegy 50 jelent meg: Budapesten (Rózsavölgyi és Tsa cégnél).
2. B. (előbb Bellicz) Jónás, ág. ev. lelkész, az előbbinek nagyatyja, szül. Kocson Komárom vmegyében 1764 nov. 10., megh. Kemenes-Högyészen 1845 decemb. 19. Kemenes-Högyészen lelkész és 1831-42. a kemenesalji egyházmegyének esperese volt. A templomi és énekügy körül kiváló érdemeket szerzett. A hirlapokban megjelent alkalmi versein, templomi énekeken és Salzmann után fordított egyházi beszédein kivül több egyházi műve jelent meg. V. ö. Karsay Sándor: B. J. életrajza). (Magyar protestáns egyháztörténeti monografiák. Budapest, 1881. 25-41. l.)
l. Moma-Kodru-hegység.
Józsefˇ (dezseri), püspök, szül. Trencsén vmegyében, Dezser községben 1757 dec. 1., meghalt 1847 febr. 13. 1774. az esztergomi papnövendékek sorába lépett és Nagy-Szombatban, majd a budai, utóbb a bécsi Pázmány-féle intézetben végezte tanulmányait. 1781. áldozópappá szentelték s a pozsonyi papnevelőben mint tanulmányi felügyelő, aligazgató; majd mint zsigárdi lelkész működött. 1809. esztergomi kanonokká, végre 1803. szepesi püspökké lett. Sokat tett a népnevelés előmozdítására. Alapítványaiból évenkint 300 frt jut szegény iskolamesterek segélyezésére, 400 forint két-két árvai és liptói szegény nemes leányka neveltetesére a kassai apácáknál.
Jován, szerb tábornok és régens, szül. Nándorfehérvárott 1828. Miután tanulmányait a porosz tisztképző intézetben befejezte, Milán király a nándorfehérvári hadi iskola tanárává, 1868. pedig hadügyminiszterré nevezte ki. Ezen állását - ellenfelei szerint - pénzszerzésre használta fel, mely vád alól azonban birái felmentették 1873. állásáról leköszönt. Az 1876-78. háboruban Nis bevételénél sikerrel harcolt. 1880-ban politikai okokból kilépett a hadseregből. 1889ben, Milán leköszönése után, ő lett Ristič és Protičcsal a kiskoru I. Sándor király helyett Szerbia régense. Az 1893 ápr. 13. államcsiny estéjen a fiatal Sándor király és hívei (Dokics, Markovics) B. régenst lemondásra kényszerítették.