Belinc

nagyközség Temes vmegye rékási járásában, 3099 oláh lak., vasuti állomással és táviróhivatallal.

Beliora

(Bélavár), Torda-Aranyos vmegye torockói j.-ban, Felső-Podságához tartozó telep, a B.-i szoros nyilásánál, melyben egy órányira porfirsziklák környezte katlanban a Szkerisóra hatalmas sziklacsoportozata és a B. barlang v. Bélavára érdemel emlitést; utóbbi régi időktől fogva a környék menhelye. 1849. a báró Kemény Farkas által üldözött oláh felkelők is ide menekültek. V. ö.: E. M. K. E. uti kalauz. (Kolozsvár 1891. 102. 1.)

Beli-osztrov

(a. m. fehér sziget), l Szamojed-félsziget.

Belisár

kitünő bizanci hadvezér, szül. Germániában (Szerbia területén), 505 körül, ismeretlen szülőktől, megh. 565 márc. 13. Justinianus császár neki köszönheti dicsőségének nagy részét. Kezdetben a császár testőrcsapatában szolgált és a persák elleni háboruban fővezér lett. 529. és 530. többször legyőzte I. Kosru királyt, ki pusztítva rontott be Mezopotámiába. Justinianus azonban egy másik vállalatra való tekintetből békét kötött a persákkal. A vandalok birodalma Afrika É-i részében ugyanis a bukás szélén állott és Justinianus azon ürügy alatt, hogy rendet akar csinálni, kinyujtá utána a kezét. Eközben a Nikalázadáskor (532) uralkodója életét és trónját megmentette. Azután 15.000 katonával kikötött. Afrikában s néhány órai ütközet után a vandal fővárost elfoglalta, Gelimer királyt pedig kincseivel elfogta. Nemsokára a keleti gót királyi családban is (Olaszországban) történt szakadás, mely a császárt arra ingerlé, hogy ezen tartományt is hatalma alá hajtsa. B. tehát 536. átkelt Alsó-Olaszországba, Nápolyt ostrommal bevette, és 536 dec. 10-én a lakossággal történt összejátszás folytán Rómát is elfoglalta. Arra, hogy a gótokkal nyilt csatában megküzdjön, gyönge lévén, általuk Rómában körülzároltatta magát, a várost pedig Vitiges gót király ellenében hősiesen védelmezte, mig végre a gótok fölhagytak az ostrommal. Később Ravennát foglalta vissza csellel a gótoktól (540). A közte és Narsés alvezér közt kitört egyenetlenségek azonban mindkét hadvezért meggátolták Milánó város felszabadításában, melyet 539. Braias, Vitiges gót király öccse, meghódított és elpusztított. B.-nak azonfelül maroknyi és fegyelmezetlen katonáival nemcsak a gót nép nagy fegyelmezett hadi ereje ellen kellett harcolnia, hanem a császári udvarban szőtt ármányok ellen is. Annyit ugyan kivitt, hogy Narsest visszahivták, a császár és császárné bizalmatlanságát és féltékenységét azonban már nem birta leküzdeni, dacára annak, hogy a gótoktól neki felajánlott olasz koronát visszautasította volt. Dicsőségének tetőpontján a gyanakvó Justinianus visszahivta, minek következtében az elfogott Vitigest, a legelőkelőbb gótokat és a király kincseit magával vivén, visszatért Konstantinápolyba. Ezután a persák ellen vonult, kik Antiochia elfoglalása óta már Jeruzsálemet fenyegették, de a gyanakvó Justinianus ezen hadjáratából is hazaszólitá (542). Midőn a gótok Totilas vezérlete alatt ujból elfoglalták Olaszországot (544), B. ismét a gótok ellen indult, kikkel szemben magát elégtelen haderejének dacára 5 évig tartotta, sőt 547. Rómát ís elfoglalta. Mivel azonban a császár kérései dacára sem küldött neki segítséget, 548 elején maga kérte visszahivatását. Utóda Narses lett, ki a gótoknak megadta a halálos döfést. B. azalatt, mint a testőrség vezére, Konstantinápolyban időzött. 10 évi pihenő után megint megmentette a birodalmat. A bolgárok ugyanis átkeltek a befagyott Dunán és magát a fővárost is fenyegették. Ekkor az ősz hadvezér polgárokból és menekvő falusi lakókból gyorsan hadsereget szervezett, mellyel az ellenséget teljesen megverte. Konstantinápolyba való visszatérése után ellenei és irigy versenytársai összeesküvésben való bűnrészességgel vádolták, mire a császár őt méltóságától és vagyonától megfosztotta (562). Miután ártatlansága kiderült, visszanyerte ugyan rangját, de nemsokára ezután meghalt. B. történetét kortársa és titkára Prokopios irta meg. Schenk E. (költő) szomorujáték, Marmontel regény, Donizetti pedig operahőssé szemelték ki B.-t. Dávid és Gérard képiróktól a vak B.-nak hires képét birjuk.

Belisće

(ejtsd: biliscse),Valpóhoz tartozó telep, Verőce vmegye eszéki j.-ban, 1024 lak., vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Itt van a kontinens egyik legnagyobb ipartelepe, a Guttmann Vilmos és Alfréd cég fafürészelő- és tanningyára A B.-i telep, mely a még 8 évvel ezelőtt terméketlen talajon mintegy varázsütésre keletkezett, a legfényesebben sikerült amerikai telepítésekre emlékeztet. Maguk a telepítvények egész várost alkotnak, templommal, iskolával, szállóval a munkáslakok hosszu soraival, posta- és táviróhivatallal s két nagy vasuti állomással. Az itteni fürészgyár a tölgyfaiparban Európa legnagyobb telepe. A Dráva partján van a rakodó, ahol a többnyire Angliába, Franciaországba és Belgiumban szánt fát a vontatóhajókra rakják. A tanningyár termékeit többnyire külföldre szállitják; vele kapcsolatban hordógyár és faaprítókészülék is van. A telephez a faanyagot egy 142 km. hosszu iparvasut szállitja Szlavoniának, most a Majláth-család birtokát képező (előbb Prandauféle) Európában szinte páratlan őserdeiből.

Belisće-kapelnai

h. é. vasut. Épült 1889-ben. Hossza 32 km., ezenkivül van egy 4,5 km., hosszu szárnyvonala. Kiinduló pontja a belišćei nagy fürésztelep, honnan e vonal Dolni-Miholjac érintésével a kapelnai erdőségbe vezet. A megállapított építő tőke 720.000 frt. A n.-kanizsai Guttmanncég tulajdona.

Beliud

A Márk-féle krónika szerint Gejza fejedelemnek volt a kortársa és tanácsadója. Az ő tanácsára és közbenjárásával vette nőül Gejza az erdélyi Gyula leányát, a szép Saroltát. Beliud neje Kulannak a leánya volt, kit azon okból adott hozzá Kulan, hogy testvére Kean, a bolgárok és szlávok fejedelme ellen harcoljon. Midőn Kulan meghalt, javait Beliud örökölte. (Marci Chron. P. II. cap. XV.) Tekintve, hogy az Osl nembeli Belud vagy Beled nevüeket is többször találjuk Belyudnak nevezve (Sopr. okl. I. 90, 159, 167, 248, 276): a két nevet egynek kell vennünk. L. Belud.

Belize

(Balize; 1853 óta Brit-Honduras), angol birtok Közép-Amerikában a Honduras-öböl, Guatemala és Mexiko közt, 21.475 km2 területtel és 31.471 lak., akik közt alig van 400-nál több fehér bőrü. A partvidék alacsony és mocsaras, befelé a föld emelkedik; legmagasabb része a Cockscomb-hegység (1219 m.). B. folyókban gazdag; a legnagyobbak: a Szarsztun, a Szibun, a B. a New-river és a Hondó. A meleg nagy (26,5° átlagos évi középhőmérsék); az esőzések, gyakoriak (1945 mm. évenkint) és oly bővek, hogy a Szibun nehány óra alatt 15 m.-rel is megdagad; mindamellett az éghajlat nem egészégtelen; csak hébe-korba ölt a sárga láz epidemikus jelleget. A tropikus növényzet buja. Az erdőkben sok a kampes-, mahagoni- és akassúfa. A földet még kevés helyen művelik, de rizst és cukornádat sokat termesztenek. A folyók mentén a squatterek (állattenyésztők) száma nagy. A kereskedelmi forgalomban a bevitel értéke: 287.045, a kivitelé pedig 287.690 font sterling. A kivitel főcikkei: mahagoni-, akassúfa és cukor. B. 1870 óta «korona-gyarmat»; kormányzója Jamaika kormányzójától függ. A törvényeket a kormányzóval együtt 9-10 (felében kinevezett) tagból álló koronatanács hozza. 4 kerületre van felosztva: u. m. É-i (főhely Corozal), ÉNy-i (főhely Orange Walk), közép (főhely B.) és D-i (főhely All Pines). A főváros B. az ugyanily nevü folyó mindkét partján 7000 lak.; kikötőjében évenkint mintegy 500 hajó fordul meg. A gyarmat alapítója egy Wallace nevü skót kalóz volt a XVIII. század elején. A spanyolok csak 1786. ismertek el angol birtoknak. Mai határait csak az 1859-ki egy ezmény szerint nyerte el. 1862. koronagyarmattá lett. V. ö. H. Fowler: Narrative of a journey across the unexplored portion of British Honduras stb. B. 1879.

Béljósló

l. Haruspex.

Belka

fensik a Jordán alsó folyásától és a Holttengertől K-re. É-on a Vadi Zerkáig a (szentírás Jabokja), D-en pedig a Vádi Modsebig (a régiek Arnonja), illetőleg a Vádi Kerakig terjed 80-100 km. hosszuságban; számos állandó vizü, illetőleg időszakos patak foly rajta keresztül. Földje, ha megművelik, nagyon termékeny, most azonban nagyobbára csak nomád arabok lakják. Egykoron valami 300 helység állott rajta, melyeknek romjai maig is láthatók. Főhelye: Esz-Szalt a Jordántól 12 km.-re, körülbelül 6000 lak., erősséggel.


Kezdőlap

˙