Gábor, ág. ev. főesperes, szül. Tót-Prónán 1836. Iskoláit Modorban és Pozsonyban végezte, hol a teologiát is hallgatta. 1857. nevelősködött, majd tanulmányait folytatta a bécsi prot. téol. fakultáson. Hazajövén, egy ideig mint segédlelkész működött szülőhelyén. 1859. a krassóvmegyei Lugoson. 1864. Ujvidéken lett lelkész. 1871. alesperessé, két évvel később főesperessé választatott. Önálló művei: Confirmanden-Unterricht. Pest 1864. (VI. kiadás Evangelisches Confirmandenbüchlein c. a. 1889-ben:) - Szerbül is megjelent Ujvidék 1869. Eine neue evang. Augsb. Conf. Superintendenz für die Königreiche Kroatien und Slavonien. Neusatz 1884. Die königliche Freistadt Neusatz. U. o. 1886. Vallásoktatás kérdésekben és feleletekben. U. o. 1890.
(ejtsd: bilajt, város Wisconsin ész.-amerikai államban a Rock folyó partján, Illinois határa közelében, 5200 lak., élénk iparral; különösen gazdasági eszközöket készít.
Cuv., a csontos halak tüskeparás zártuszóhólyaguak (Physoclisti) csoportjának Scomberidae családjába tartozó tengeri halnem, melynek hosszu angolna-alaku testét apró pikkelyek fedik, csőszerüen megnyult állkapcsait egy sor kupos fog fegyverzi, amiért orrjas halnak is nevezik. Körülbelül 50 faja ismeretes. A tenger felületén él, husa élvezhető és nevezetes, hogy minden faj csontja kivált, ha főzik - zöldes szinü. Európai tengerekben gyakori a közönséges orrjas hal (B. vulgaris Flem.), még 1 m. hosszúra is megnő, háta zöldes, hasa ezüstfehér.
(ásv.), a vulkáni üvegekben, nevezetesen az obszidiánban, szurokkőben és perlitben, mikroszkópos kicsinységü ásványkiválások vannak, az u. n. mikrolitok és krisztallitok, melyek ha tűalakuak, vagy hegyben végződő pálcikákhoz hasonlók, belonit a nevük (beloné gör. a. m. hegy). Sokszor görbültek, villaalakuak vagy csillagalakokká csoportosultak. Ritkán határozható meg, hogy milyen ásványfaj kiválásai; legtöbbször viztiszták, átlátszók, igen vékonyak, a nagyobbak polárosságot is mutatnak, v. ö. krisztallit, mikrolit, valamint obszidián. A B. a tűérc vagy aikinit ásvány szinonimjaként is szerepel, de kevéssé használatos.
Kálmán, tábori püspök, szül. Rózsahegyen, Liptómegyében, 1845 február 6. Tanulmányait Rózsahegyen és Lőcsén végezte; majd felvétetvén a szepesi egyházmegye papnövendékei közé, a hittudományok tanulmányozására az innsbrucki egyetemre küldetett, hol a jézustársasági atyák vezetése alatt levő intézetnek volt növendéke. 1868 jun. 14. áldozópappá szenteltetett és pedig minthogy a szepesi egyházmegyének az idő szerint püspöke nem volt, a brixeni püspök által. Ugyanezen év folytán felment Bécsbe a felsőbb papképző intézetbe (Augustineumba), ahol 1872. a bécsi egyetemen hittudorrá avattatván, a szepeshelyi papnövelde tanárává neveztetett ki és egyuttal tanulmányi felügyelői tisztséggel ruháztatott fel. Ez állásában egész 1877. működött, amikor is a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé és az ezen tisztséggel egybekapcsolt egyetemi hely. tanárságra hivatott meg. Itt teljes öt évig munkálkodott, amidőn 1882 febr. 19. a király a bécsi szt. Ágostonról nevezett felső papképző intézet tanulmányi igazgatójává nevezte ki őt, dr. Gruscha Józsefnek a bécsi hercegérseki székre történt kinevezése után pedig 1890 jun. 9. cs. és kir. közös hadseregbeli tábori apostoli helynökké és rövid idő lefolytával, okt. 4 tricalai pöspökké szenteltetett.
János, horvát író, szül 1575., megh. 1675. febr. 10. mint a lepoglávai paulinus-kolostor priorja és a paulinus rend isztriai provinciálisa. Munkái: Gazophylacium seu Latino-Illyricum Onomatum aerarium. 2 köt. Nyomt. Zágrábban 1740. Decem sermones, illirico idiomate, de SS. Corpore Christi. 1675. B. Gazophylaciuma a legjobb régi horvát-latin szótár, ma már igen ritka és becses könyv.
(ejtsd: beló) Adolf, francia dráma- és regényiró szül. Pointe á Pitreben, Guadeloupe szigeten 1829 nov. 6. megh. 1890 dec. 19. Jogot tanult, nagy utazásokat tett Északamerikában, Braziliában stb. s ezután mint ügyvéd telepedett meg Nancyban. Első irodalmi termékei Chátiment (1850) és az A la champagne (1857) cimü egyfelvonásos vigjáték nem keltettek figyelmet; ellenben a Le testament de César Girodot (Villetardral 1859) c. 3 felvonásos vigjátékával, mely 200-nál többször adatott egymásután, egyszerre nagy hirnévre tett szert. Ezt követték a már korántsem oly szerencsés drámák: Un secret de famille (1859) La vengeance du mari (1860), Les parents terribles (Journallal 1861), Les maris á systeme (1862), Les indifférents (1863), Le passé du M. Jouanne (1865) stb. B. továbbá elbeszéléseket és néhány nagyobb tárcaregényt is irt, milyenek: La Vénus de Gordes (Daudetval 1867), L'article 47 (1870), Mademoiselle Giraud ma femme (1873), Les mysteres mondains (1874) stb., melyeknek egy részét, mint a 47. cikk-et (magyarul is), szinre is alkalmazta. Több regényében egészen a sikamlósságra, sőt a pornografiára tévedt. Daudet A. Fromont és Risler-jének szinre alkalmazásáért a francia akadémiától a Jony-díjat nyerte. Magyar fordításban: A szépség királynője. Regény, ford. Fehér Marietta, 2 köt. (Budapest 1883, Dobrowsky és Franke). Bűnvirág. Regény 3 köt. (Budapest 1884, Légrády testv.). Zsófia hercegnő. Regény, ford. Fehér Marietta (Budapest 1884, Dobrowsky és Franke). Belot és Dantin: Az anyagyilkos. Regény 3 köt. (Bndapest 1873, Mehner V.). A rémes titok. Ford. Sasváry Ármin, 2 köt. (Budapest 1876, Athenaeum). A jégasszony. Ford. Mignon. (Budapest 1891 Gerő és Kostyál). Tüzes aszony. Ford. Illosvay Hugó (Budapest 1891, u. o.); A rendszeres férjek. Vigj. 3 felv. Ford. Berczik A. és Toldy J. Második kiadás. (Budapest 1891, Franklin társ.)
(Lásd a mellékelt térképet.) Horvát-Szlavonország egyik megyéje, melyet É-on Varasd és Somogy, K-en Verőce és Pozsega, D-en ez utóbbi és Zágráb, Ny-on Zágráb és Varasdmegye határol. Ter. 5047,73 km2. Földje túlnyomóan hegyes, de hegyei nem haladják meg a 650 métert. ÉNy-i részében a Kálnik hegység (643 m.) emelkedik, melynek lejtői É. felé a Bednya, D-en a Glogovnica völgyére ereszkednek. Ettől K-re van, csak 192 m. magas nyereggel hozzácsatolva a Biló hegység (299 m.), mely mintegy 75 km hosszúságban de csak 10-15 km. szélességben ÉNy-ról DK. felé az egész megyén végig vonul. É-i lejtői rövidek s hirtelen ereszkednek a Dráva alacsony (107-124 m.) lapályára, melynek fölös vizét részben a Bisztracsatorna szállítja a Dráva rendetlen, eddig kevéssé szabályozott medrébe. A Bilo hegységhez D. felé alacsony dombvidék csatlakozik, melynek számos patakjait a Csazma veszi magába. Ez utóbbi hatalmas félkörben körülfolyja a számos rommal ékeskedő s jó szőllőt termő Garics hegységet (Hunka, 489 m.), amelyből a K. felé folyó patakok már az Ilova folyóba jutnak. A Csazma termékeny völgylapálya Belovár táján legtágabb, de helyenként mocsaras is; D. felé összeszűkül s csak a folyónak a Lonjába való ömlésénél tágul ki ismét. Mellékvölgyei közűl a Glogovnicáé legnagyobb s legtágabb. A. folyóvizei az egy Bisztra s néhány jelentéktelen patak kivételével, melyek a Podravina nevű vidéken a Drávába ömlenek, mind D-nek, a Szávába ömlő Lonja felé veszik útjukat; ilyen a Bilo hegység DK-i részében eredő Csazma és az Ilova; maga a Lonja a megye DNy-i határát jelöli, mig a Száva B. földjét nem érinti. B. éghajlata általában kellemes és egészséges, a hegységekben sem sokkal hidegebb, a Dráva és Lonja lapályain ellenben meleg s egészségtelen; Belevár évi közép hőmérséklete 10,4° C., a júliusé 21°, a januáré - 1,6 °; a hőmérséklet abszolut maximuma 34-36°, minimuma 21-22°. A csapadék évi átlaga Kőrösben 842, Belováron 862 mm., a hegyek közt jóval több.
[ÁBRA] Belovár-Kőrös vármegye térképe
Belovár-Kőrös vármegye földje
általában véve termékeny; terjedelmes völgylapályait bőven jutalmazó szántóföldek borítják, a dombokon (Garics hegység) jó bor terem, a hegységek kiterjedt erdőségei pedig sok és jó fát szolgáltatnak. B. termőterülete 483.482 hektár, miből szántóföld 190.508 ha., kert 5660 ha., rét 64.314 ha. szőlő 10.089 ha., legelő 27.616 ha., erdő 185.345 ha.: a nem termő terület 20.885 ha. A földművelés főcikke a tengeri, mellyel a szántóföld egy ötöde van beültetve (termése 521.755 hektoliter) továbbá igen jelentékeny a rozstermelés (344.334 hektoliter), mig a búza (121.329 hektoliter), árpa, köles és zab háttérbe szorul. Művelnek továbbá burgonyát (441.759 métermázsa), hüvelyeseket, sok káposztát és tököt, lent és kendert, s kevés cukorrépát; a takarmánynövények termelése is tetemes. B.-ben általában véve még a rozstermelés uralkodik, mely mellett utótermék gyanánt erősebben termesztik a tatárkát. A mezőgazdaság tekintetében B.lényegesen elüt a tulajdonképeni Horvátországtól és inkább közeledik Szlavoniához, ahol a kenyértermények a tengeri területét meghaladják, a termés a belső szükségletet meghaladja, s így kivitel is előállhat. A gyümölcstermelés főcikke a szilva, melyből évenként 33.000 métermázsát nyernek; azonkivül sok almát és diót, kevesebb körtét, cseresznyét, meggyet, barackot és gesztenyét termesztenek; a füge csekély mennyiségben szintén megérik; az összes piaci gyümölcs mennyisége az 1885-90. évi átlagban 49.670 métermázsa. A szőllők terjedelme is nagy, de a filloxera és peronospora már 200 hektárt elpusztított, Szt.-György mellett ezért amerikai szőllőtelepet rendeztek be; a legjobb bor Monoszlóban (Moszlavina) terem a Garics-hegység déli lejtőin. Az állattenyésztés mérsékelt, legnagyobb mértékben a sertéskereskedést űzik, néhol sikeresen tenyésztenek méhet és selyembogarat is. Erdői vadban, folyói halakban eléggé bővelkednek. Az ásványország leginkább terméskövet, gránitot, kőszenet (a Bilo hegységben), kevés vasatés naftát (Moszlavina mellett) szolgáltat; ásványvizei közül az apatovaci (l. azt) égvényes sós savanyúviz említendő. Ipara és kereskedelme kezdetleges; forgalmának főere a Dráva melyen a hajózás jelentékeny, továbbá a zákány-zágrábi vasúti vonal, mely Kápronca és Kőrös érintésével B. nyugati részét szeli: útjai elég jó karban vannak.
[ÁBRA] Belovár-Kőrös vármegye címere.
Lakóinak száma
266.210, egy km2-re tehát 53 lélek jut. A lakosok közt van 8424 magyar, 3683 német, 240.967 horvát és szerb és 2162 vend; vallás szerint 221.100 róm. kat., 41.798 gör. kel., 394 ág. evang., 838 helv. és 1995 izraelita. A népnevelés terén még sok a kivánni való: magasabb tanintézetei: a belovári reálgimnázium s a kőrösi kir. erdő- és mezőgazdasági intézet.
Közigazgatás
B. 7 járásból áll és 4 sz. kir. város van benne, ú. m.:
A megyében összesen van 4 mezőváros, 601 falu, 155 házcsoport, 2 puszta és 11 telep.
Székhelye Belovár. Egyházi tekintetben a megye 70 róm. kat. anyaegyháza a zágrábi érseki, az egyetlen gör. kat. egyház a kőröst püspöki, a 32 gör. kel. egyház a pakráci püspöki egyháztartományhoz tartozik; ágostai és hely. egyház nincs, az izraelitáknak 4 helyen van anyakönyvi hivataluk. Törvénykezési szempontból B. a zágrábi kir. báni tábla alá tartozik, járásbiróság a 7 járási székhelyen van. Főügyészség, bánya-, sajtó- és pénzügyi birósága, ügyvédi kamarája Zágrábban székel, 3 közjegyzője (Belovár, Kapronca, Kőrös) a belovári közjegyzői kamarához tartozik. Hadi tekintetben egész B. a belovári 16. sz. hadkiegészítő parancsnokság, a 27. sz. honvéd gyalogezred alá van rendelve s a 87. és 88. sz. I. oszt., a 183. és 184. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat alakítja. Pénzügyigazgatóság híjján B. a varasdi kerülethez tartozik, adóhivatala Belovár, Csazma, Kapronca és Kőrösben van, pénzügyőrsége Belovárban. Kereskedelmi és ipari kamarája, posta- és távirda-igazgatósága Zágrábban van.
Története
viszontagságos; a VI. század végén az avarok áraszták el, nyomukat követték a horvátok és szerbek, kik a bizanci császárok felsősége alá tartoztak; az avarok birodalmának Nagy Károly vetett véget, utóbb a német királyok nevében a friauli határgrófok uralkodtak itt, kik ellen a horvátok többször fellázadtak, de uralkodásuk alul csak a IX. sz. végén szabadultak fel, midőn a magyarok Pannoniát megszállták. Zvoinimir horvát király halála után belzavarok ütöttek ki, miért is özvegye Ilona testvérét I. László magyar királyt hivta meg a rend helyreállítására, aki 1089-ben és 1091-ben egész Horvátországot elfoglalta és Álmos herceget vezérévé rendelte; az újra lázongó horvátokat László utóda, Kálmán király megvervén, Kőrösön a horvát zsupánnal olynemü egyezséget kötött, mely szerint ez őt Horvátország királyának ismerte el (1103). Ezóta Kőrös mindinkább emelkedett, 1257-ben sz. kir. város lett, melyet utóbb IV. Béla Lajos és II. Rudolf kiváltságaiban megerősített. 1299-ben itt tartották az első horvát országgyülést, mely Károly Albert herceget III. Endre ellen Magyar- és Horvátország királyává választotta meg; 1526-ban Kaproncán Frangepán Keresztély horvát hadvezért az ország kormányzójává választották meg, 1527-ben pedig Kőrösön I. Ferdinándot választották meg királlyá. A törökök B.-t is feldúlták, a nép tömegesen elhagyta az elpusztított vidéket, csak Kapronca és Ivanics tartotta fenn magát; ezek utóbb Horvátország legjelentékenyebb végváraivá váltak, melyeket egészen katonai módon szerveztek, 1746-ban állíttatott fel a horvát-szlavon határőrvidék, melyben SzentGyörgy a róla nevezett 6. számú ezred székhelye lett s az maradt a határőrvidék feloszlatásáig. A szentgyörgyi és kőrösi ezred 1871-ben polgárosíttatott s Belovármegye név alatt Horvátországhoz kapcsoltatott, utóbb (1883) e megye Kőrösmegyével együtt Belovár-Kőrösmegye név alatt új megyévé egyesíttetett.
sz. k. város Belovár-Kőrös vármegyében, a B. patak partján 426 házzal és 3801 lak. (köztük 128 magyar, 278 német, 3002 horvátszerb); a megye törvényhatóságának s a B.-i járási szolgabirói hivatalnak székhelye; van kegyesrendi kollégiuma, alreáliskolája; jelentékeny kereskedelme, ipara s bortermelése. Posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. B. 1871 előtt a varasdi végőrvidék szentgyörgyi ezredének katonai székvárosa, utóbb B. vármegye székvárosa volt, 1886 óta Belovár-Kőrös vármegye székhelye. A B. és a Kőrös közötti vasutat 1893 ápr. engedélyezték. Eredeti neve Bélavár volt. V. ö. Századok, 1872. 127.
a fának (növ., Markkrone, corona medularis); a fa keményének legidősebb része a belet nem szabályos köralakkal határolja, hanem a külön keletkező edénynyalábok fateste ivalakuan benyulík a bélszövetbe s szerkezete is kissé eltérő a fa más részétől. Ez a Bélöv.