Az állam által kiadott bélyegek, postajegyek, az adó biztosítására, valamely edény ürtartalmának, vagy valamely fém természetének s beltartalmának bizonyítására szolgáló állami vagy hatósági jegyek méltán büntető védelemben részesítendők. Az ily jegyeknek utánozását vagy meghamisítását a btkv mint bélyeghamisítást vétségnek minősíti s fogházzal és pénzbüntetéssel, valamint a bűnös által esetleg viselt hivatal elvesztésével bünteti. Az ily hamisított jegyeknek tudva forgalomba hozatala, ugyszintén a valódi jegyeknek értéktelenítési jelök eltávolításával ismételt használata ugyanezen büntetés alá esik. Minthogy a B. lényegileg nem más, mint a csalás, azért ha az okozott vagy megkisérlett károsítás 50 frtot meghalad, a B. mint csalás büntetendő.
A magánfelek által feladott olyan táviratok, melyek hatóságokhoz, hivatalokhoz szólnak, amennyiben azoknak tartalma, irásbeli beadványba foglalva, az illetékszabályok szerint bélyegkötelezettség alá esnék, a rendes távirási dijaknak lefizetésén kivül, illetőleg a dijaknak megfelelő frankójegyeken kivül, pénzügyi bélyeggel is ellátandók. A vasuti és a m. kir. posta- és táviróhivatalok kötelesek erre a feleket a feladás alkalmával figyelmeztetni s a táviraton feljegyezni azt, hogy bélyeg adatott-e vagy nem. Ezen megjegyzések a távirat aláirása után jönnek mint távirandó, de dijkötelezettség alá nem eső szavak.
az a mesterség, mely a fémből készített bélyegzőkbe kiemelkedett vagy bemélyített alakok és betük előállítását tanítja. A pénz- és éremmetszők leginkább acél bélyegzőket készítenek. E célra egyenletes szövetü inkább finom, mint durva szemcsés acélt használnak; nagyon finom szemcsés acél se jó, mert a nyomás következtében igen kemény és rideg lesz. Az acélt kikovácsolják, aztán lassu lehütéssel megpuhítják, végül pedig leesztergályozzák, így kerül az a bélyegmetsző kezébe, aki a szükséges alakot előbb viaszból készíti el s a kölyü (patrice) készítésekor azt használja; ha odort (matrice) készít, ekkor a mintázott alakot gipszbe önti le. Befogván az acélt, rákarcolja a minta körvonalait és elkezdi a vésést. Ha mélyre vés, az emelkedettebb részeket vési ki és csak azután fog a mélyebb helyek kivágásához. A munka előhaladását kezdetben viasz, később ólom vagy ón nyomatokkal birálja meg. Ha kész a véséssel, a bélyegzőt megedzi. E célból a vésett felületet olaj és finom szénpor vagy lenolaj és lámpakorom keverékével bekeni, ezután a vésett résszel lefelé olvasztó tégelybe állítja, szénporral körültömi és vörösmelegig fölhevíti. Ha már eléggé izzik a bélyegző, kiveszi a tégelyből, gyorsan hideg vizbe mártja és kellő lehülése után megtisztogatja. A már kész kölyüt v. odort puha acélba ütvén, előáll a megfelelő odor, illetőleg kölyü. A pénzvésésnél igen sok odorra lévén szükség, a vágott kölyü épentartása céljából az első odor után az eredeti bélyegzővel teljesen egyező másolatot készítenek és a szükséges odorokat ez után készítik. Ujabban az érembélyegzőket másoló gépeken készítik, melyek a puha fémből, vagy masszából készített és az eredetinél 5-ször nagyobb minta után vágják ki az eredeti bélyegzőt. Ezeket a gépeket a pantográfok elve szerint készítik. Az első ilynemü gépet 1860 körül Erhard drezdai mekanikus szerkesztette. Ma Hill Károly (London) javított gépét használják.
A címer-és pecsétnyomómetszők munkája nagyban és egészben a leirthoz hasonló, azonban ők puhább anyagokban u. m. sárgarézben, ezüstben és aranyban dolgoznak. Az ipar igen sok ága használja ma már a bélyegzőket. A fémgombok, csecsebecsék (fülönfüggők, násfák, keresztek) és egyéb díszmű-tárgyak gyártása terén az odorral, illetőleg kölyüvel való alakitás igen elterjedt és a kézi munkát jórészt kiszorította, a bőr-iparban és a könyvkötészetben is tért hódított. L. még Pénzverés, Vésés és Betümetszés.
a pénzek veretésére szolgáló bélyeget magába foglaló erős vasdarab, mely a bélyegző-tőkébe van illesztve és acélgyürüvel megerősítve, hogy a nagy nyomás alatt szét ne repedjen.
melyet a Grenville-miniszterium és az angol parlament 1765 márc. 22-én az északamerikai angol gyarmatokra ráerőszakolt. A gyarmatok oly erélyesen tiltakoztak ez uj adónem ellen, hogy a miniszterium a B.-t 1766 márc. 18-án visszavonta. Mindazonáltal ezen ügy a gyarmatok elszakadását siettette.
alatt értjük azt a szerszámot, mely nyomással más puhább fémben vagy egyéb anyagban kiemelkedett vagy mélyített alakokat hoz létre. A kiemelkedő alakokhoz homoru B. kell, ez odornak (matrice) nevezzük, a mélyítésre a kölyüt (patrice) használjuk, melyen a készítendő tárgy relief alakja van meg. L. Lemez-megmunkálás. - B. vas, mellyel megtüzesítve, a házi állatok - lovak, marhák stb. - valamely testrészére, p. tomporára v. nyakára szoktak bélyeget sütni, p. valamely betüt v. számot.
város Keleti-Galiciában, Sokal kerületi kapitányságban (azelőtti zolkiewi kerületben), a Solokia partján, 4960 lakossal, kik földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Már a XI. században orosz hercegségnek megerősített székhelye volt. Erős vára egész Lengyelország feloszlásáig külön nádorság székhelye volt, 1350-ben a lengyelekkel háboruskodó litvánok elfoglalták. Két évvel utóbb Nagy Lajos magyar király nagybátyjának, Kázmér lengyel királynak segítségére menvén, e vár visszavívását tűzte ki célul. Miután 6 napig hiába alkudozott Drozge várnaggyal a vár feladása iránt, márc. 31. általános rohamot rendelt s abban ő maga is részt vett. A roham nem sikerült, maga a király is megsebesült (egy sulyokkal fejbeütötték) s ezért délben vége szakadt a harcnak. Drozge mindamellett a magyarok hősiességén megdöbbenve, másnap fegyverszünetet kötött, sőt látszólag meg is hódolt. Ennek jeléül a litvánok győzelmi jelvényeit, a fekete lándzsákra szúrt emberfejeket levétette a falakról s a magyar királyi zászlót vonatta föl. Ezzel Nagy Lajos megelégedve visszavonult. 1377. Naruntowycz Györgytől végleg elfoglalta. V. ö. His. Hung. Fontos Domestici. III. 163-164. 1772. Ausztriához került.
l. Beelzebub.
város Potsdam porosz kerületben, 2733 lak., közelében Eisenhart nevü régi kastéllyal. 3 km.-re tőle Hagelberg, amelynél 1813. a poroszok a franciákat legyőzték.
Giambattista, híres utazó és régiséggyüjtő, szül. Pádovában 1778, megh. Gatoban 1823. Kalandos ifjusága után 1800. Németalföldön, 1803. Angliában, majd Madridban és Lissabonban járt és mint atléta mutogatta magát. 1815. Egyiptomba ment, ahol Salt angol konzul a tébai óriási Memnon-fej elszállításával bizta meg, amely most az angol muzeumban van. Az abuszimbali pompás templomot is ő tette hozzáférhetővé és B. volt az első búvár, aki az óriási mű belsejébe jutott és azt leirta. Azután a Biban el Moluk völgyet kutatva át egy nagy királyi sírt fedezett fel. Ő fedezte föl ujra a Vörös tengernél a régi Berenikét. Kairóba visszatérvén, megnyitotta a második gizehi piramist, amelynek belsejét még senki sem látta. Miután még a Fayumot, Arsinoe romjait és a Möris tavat átkutatta, a Libiai sivatagon át El Kasszar oázisba jutott. Azután (1819) Angliába utazott és ott jelent meg Narrative of the operations and recent discoveries in Egypt and Nubia (1821) címü munkája. 1822. Afrika nyugati partjáról Timbuktun át a Niger forrásvidéket akarta megkeresni, de Benin felé utaztában, Gatoban meghalt. V. ö. Menin, Cenni biografiai intorno al viaggiatore italiano G. B. (Milano 1826).