József, tábornok, a lengyel és magyar szabadságharc híres hőse, szül. Tarnowban, Galiciában, 1795., megh. Aleppóban, Sziriában, 1850 dec. 16. Abban az időben nevelkedett, melyben Lengyelország (a varsói hercegség) Napoleon befolyása alatt állott. Képeztetését a varsói katonai iskolában nyerte, és mint nagy mintaképe, kiválóan a mennyiségtanban tünt ki. A lengyel seregben a lovas tüzérségnél szolgált. Részt vett az 1812-iki nagy muszka hadjáratban és a visszavonulás után annyira kitünt Danzig védelménél, hogy a becsületrend keresztjét kapta. Midőn hazája az orosz cár uralma alá jutott, eleinte mint tüzértiszt és a katonai intézet tanára szolgált, de több izben erősen nyilatkozván a muszka befolyás ellen, elvesztette hivatalát és börtönbe került. Sándor cár halála után 1825. kilépett a seregből és Lembergben egészen a fizikai tudományok tanulmányának élt. Leginkább a gőzgép foglalkoztatta és éppen irni készült róla, midőn az 1830 novemberben kitört lengyel szabadságharc visszaszólította Varsóba. Tüzérségével ő vivta ki az iganyei győzelmet, és csakis neki volt köszönhető, hogy az osztrolenkai nagy csata végzetessé nem vált a lengyel ügyre nézve. Midőn Paskievics Varsót ostromolta, 1831 szept. 6. és 7. B. kétségbeesett erőfeszítéseket tett az ellenség feltartóztatására, de magára hagyatva, nem birta megvédeni a fővárost. A szabadságharc bukása után sikerült Párisba menekülnie, hol tudományos munkáinak élt, de mindig résen volt, hogy a szabadságharcnak és hazájának szolgálhasson. Midőn Portugáliában 1833. polgárháboru ütött ki s szabadelvü dom Pedro és a reakcionárius dom Miguel közt, B. az előbbinek felajánlotta szolgálatát. De midőn a lengyel emigrációból nem sikerült külön legiót toborzania, e tervéről lemondott. Az emigrációban távol tartotta magát a pártoskodástól, és honfitársainak nagy része őt éppen nem kedvelte.
Nagyobb működési tért nyitottak előtte az 1848. Európaszerte kitört szabadságharcok. Októberben az ostromlott Bécsben termett s mindent elkövetett, hogy a város tartsa magát, mig a magyarok föl nem mentik. De a polgárság közömbössége és katonáinak gyakorlatlansága meghiusítottak minden eredményt. A kapitulációkor sikerült kimenekülnie: az útlevelet Szontágh Pál szerezte neki. Pozsonyba jött és Kossuthnak felajánlotta szolgálatát. Csak lengyeleket nem akart vezetni. Pesten egy ifju lengyel, Koladjeszky őt felkereste és fegyverét reásütötte, de B. mint annyi más veszélyből, ebből is csekély sebesüléssel megszabadult (nov. 10.). Hosszu emlékiratban igazolta magát az árulás és az arisztokratikus politika vádjai ellen, melyekkel fanatikus honfitársai őt megbélyegezni akarták, és megnyervén Kossuth bizalmát, Erdély visszafoglalásának nehéz munkáját nyerte feladatul. Gyorsan odasietett s már dec. 19-én ő intézte a csucsai csatát, mellyel az ország kulcsát megőrizte. Elszántsága csakhamar uj életet öntött a seregbe. Az ellenség nyomában karácsony napján bevonul Kolozsvárba, onnét ÉK-nek fordul, Urbánt átűzi a borgói szoroson és becsap Bukovinába. Visszafordulva 1849 január 13-án Maros-Vásárhelyen terem, hogy a székelyek közt kiegészítse és újjászervezze hadát. A székelyek, kiket csak az imént győztek le a császáriak, eleinte nem nagyon buzgólkodtak mellette, de aztán éltek-haltak B. apóért, kiben valahára méltó vezérökre találtak. Gyorsan előre hatol Szebenig, de onnét csekély, megfogyott seregével, folytonos csatázásban és veszteségben hátrálni kénytelen, Szelindeken, Vizaknán, Szerdahelyen, Szászvároson át Piskiig, hol Magyarországból jövő segédcsapatokra talált. A piskii hidnál, hol febr. 8. egész napon át végső elkeseredéssel vívtak, kicsikarta a győzelmet. A csatatérről ismét a székelyföldnek indul, Medgyesnél márc. 2. legyőzi Puchnert és márc. 11. bevonul Szebenbe, egy héttel később pedig Brassóba. Egész Erdélyben már csak Gyulafehérvárott és Déván volt császári őrség. A kivívott diadalokkal keltett bámulatot még növelte B. emberséges magaviselete az elfoglalt szász városokban. A kormánytól nyert szigoru utasítása ellenére közbocsánatot hirdetett, útját állta a pusztításnak s megelégedett a sarccal.
Mint B. levelezéséből kitünik, Kossuthnak akkor az volt a terve, hogy B., miután Puchnert a Bánságból is kiverte, és az oláh és szerb felkelőket Perczellel együtt legyőzte, vonuljon a felső Duna felé, és vegye át ott a vezérséget. Igy irta ezt elő a máj. 21-iki hadügyminiszteri terv is. E feladatnak azonban csak első része sikerült. B. Puchnert legyőzte és máj 16. Orsováig hatolt, de az orosz közbelépése csakhamar visszahivta Erdélybe. Ott julius 12-től 22-ig folyton csatázott, aztán betört Moldvába, hogy ott forradalmat keltsen, de az oroszok eközben benyomultak a vöröstoronyi szoroson és elfoglalták Szebent, mi őt visszatérésre kényszerítette. Segesvár közelében Fejéregyháznál vívta a döntő ütközetet jul. 31. Ott seregének java elveszett, maga B. is csak úgy menekült, hogy holtnak tetette magát. Az erdélyi magyar seregből, mely alatta csodadolgokat művelt, de melyet vezére inkább szemkápráztató menetekre és csatákra használt fel, mint a harc eldöntésére, csak kis csapat maradt. Ezzel még egyszer bevonult Szebenbe (aug. 5.), még a vöröstoronyi szorosnál is harcolt, de aztán sereg nélkül ment Magyarországba, hogy végre átvegye az ottani hadak vezetését. Temesvárnál találta Dembinskinek bomlófélben levő hadait. Csatát vívott, hogy véget vessen a folytonos, csüggesztő hátrálásnak. Mindjárt az ütközet elején lebukott lováról és kezét annyira megsérté, hogy el kellett őt vinni a csatatérről (aug. 9 ). Bátorságát még ez sem törte meg, s mint aug. 10-én Kossuthoz irt levele mutatja, kész volt még egyszer megvívni. De a temesvári vereség hire Aradon végkép elvett minden reményt. Kossuth táborába menekült, de nem akarta újra kezébe venni a kormányt. Hada Dobránál letette a fegyvert, ő maga Törökországba ment át. Itt is hű maradt magához és hannibáli esküjéhez: mindenütt a muszka ellen harcolni. Mohammedánussá lett és mint Amurát basa Aleppo kormányzójának neveztetett ki. Itt nagy érdemeket szerzett egy borzasztó keresztény-üldözés leverése által. Nemsokára rá elhunyt.
A kicsi termetü, vézna, beteges emberben egészen a lélek ereje uralkodott. A csata napján valódi hős volt, nagy kócsagos csákójával mindenütt előljárt és sok sebtől eltorzult arca belső tűztől égett. Példája, rettenthetetlensége lángra gyujtotta katonáit is. Különösen a székelyek ragaszkodtak hozzá egész babonás tisztelettel. Maros-Vásárhelytt felállított emlékszobra is mutatja, milyen mély nyomot hagyott ez egyszerü lelkekben, pedig még beszélni sem tudott velök. Mint hadvezér, különösen az ágyuk felhasználásának és a gyors meneteknek volt mestere. Ezért egyéniségének nagyon megfelelt a kis, hegyes-völgyes országban csekély számu sereggel való harcolás. A szabadságnak önzetlen, halálmegvető, tanult és ügyes katonája volt. Hatása visszhangzik Petőfi verseiben, ki lelke egész erejévei csüngött rajta. Ugyanazon ok tartotta őt távol a magyar vezérek pártoskodásától és adja magyarázatát annak, hogy Kossuth B. iránt előszeretettel és bizalommal volt, bár a kormány parancsait nem sokba vette, és nem csak katonai, hanem polgári igazgatás dolgában is tőle függetlenül szeretett eljárni. Emlékirata a kormányhoz közölve, Kossuth Hirlapja 1848. nov. V. ö. Czetz, Memoiren über Bems Feldzug. Zur Geschichte des ungarischen Freiheitakampfes. 202-211. l. B. levelezése Kossuthtal kiadta Makray. Bauer őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének hagyománya 1848-49-ből. (Pest 1871. Athenaeum). Bem diadalutja reggelén. Irta Várady Gábor (Bpest 1892. Az Ország-Világ 45 s következő számaiban).
(gör.) a gör. egyházban magas trónszék a püspök számára. Jelenti az Úr Jézus trónját, melyet az Atya jobbján a mennyekben elfoglal.
1. Bangveolo.
Péter, olasz humanista, szül. Velencében 1470 máj 20., megh. 1857 jan. 18 Korán el jutott Firenzébe, ahol alaposan megtanulta a toscanai nyelvjárást, s egyuttal megismerkedett az új platónikus bölcselettel. 1492-ben Messinába ment görögül tanulni, később pedig sűrün tartózkodott Ferrarában, ahol úgy látszik, Lucrecia Borgiával szerelmi viszonya is volt. 1506-1512-ig az urbinói udvarnál tartózkodott, ahonnan X. Leó udvarához ment pápai titkárnak. Itt 1521-ig maradt, mely idő alatt számos politikai küldetésben is eljárt. X. Leó halála után egész 1639-ig Pádovában élt, tisztán irodalmi foglalkozással töltve idejét. A mondott évben III. Pál pápa kinevezte bibornokká, s csak ekkor szentelték föl pappá. Mindenki azt hitte, hogy a legközelebbi konkláve pápának őt fogja megválasztani, de mielőtt ezt megérhette volna, meghalt. Számos latin levele és formaszépségre kiváló latin verse mellett főkép olasz költeményei nevezetesek, melyekkel újra élesztette a Petrarca-utánzást, és amelyek kivált nyelvök szabatosságánál fogva voltak nagy hatással. Abban a korban, melyben a humanisták jobbára megvetették az olasz nyelv használatát, ő volt az olasz nyelv használatának egyik legkiválóbb előharcosa; Prose c. munkája tisztán azt célozza, hogy az olaszországi irókat az olasz nyelv használatára serkentse, s e munkában egyúttal legelőször ő kisérli meg megirni e nyelv grammatikáját. Gli Asolani c. párbeszédes munkája, melynek stilusában Boccacciót utánozta, az eszményi szerelmet dicsőítette; Historia Venet-ja, melyet latinul irt és maga fordított olaszra, Velencének 1487-1513. terjedő történetét tárgyalja krónikaszerüen. Összes munkáinak legjobb kiadása a Seghezzi-féle (Bergamo 1729).
l. Boyneburg.
(ásv.); a pirofillithoz vagy karfolithoz hasonló, szürkés-sárga, csillagalaku, rostos halmazokban New-Jersey (Franklin mellett Trotter bánya) található. A tefroitnak elváltozási terméke. Anyaga H2M4SiO4.
László (bezdédi és kisbákai) báró, nagyváradi püspök, szül. Kis-Bákán, Szabolcs vmegyében, 1784 ápr. 8., megh. Ungvárt 1862. 1843-ban lett püspök s minthogy 1849. a népet a szószékről buzdította a szabadságharc zászlai alá s az 1849-iki országgyülés néhány ülésén is részt vett, a honvéd csapatokat pedig pénzzel és élelemmel látta el, a világosi fegyverletétel után elfogták s mint felségsértőt 20 évi várfogságra ítélték. Öt év mulva, teljesen megvakulva, kegyelmet nyert s ekkor Ungvárra vonult, ahol haláláig szeretetteljes gondozásban részesült unokahugánál, báró Reviczky Amáliánál. Holttestét a nagyváradi székesegyház sirboltjába temették. Munkája: Lelki vezér, vagyis: igaz ájtatosságra és erényre buzditó különféle gyakorlatok. Bécs 1851-53, két köt. elmélkedések és imádságok.
elemi sebészeti operáció, melyet rendszerint késsel, kivételesen ollóval végeznek azért hogy a szöveteket szétválasztva, gyuladt és megdagadt részeken a feszülést megszüntessék, vagy azért, hogy a bőr szétválasztásával a mélyebben levő a meggyült genyet, vérömledéket s izzadmányt kibocsássák. Sokszor ezzel az operációval nyitnak utat a műszereknek a mélyebb részekhez s néha egybenőtt szöveteket elválasztanak egymástól. A bőr alatt való (subcutan) B.-t, melynek célja meggátolni a külső levegő hozzájárulását az átmetszendő mélyebb részekhez, Strohmeyer és Dieffenbach ajánlották, s az abban áll, hogy az átmetszendő részeket bevonó bőrt az átmetszés helyétől távolabb megszurják, a kést a bőr alatt előretolják az átmetszés helyéig s itt végzik aztán az átmetszést. Igy operálják a nagyobb inak (Achillesín, nyakizmok inai stb.) zsugorodását.
1. Jenő, belga iró, szül. Gentben 1824 ápril 16., megh., Brüsszelben 1880 aug. 19. Brüsszelben a francia irodalom, ujkori történet és archeologia tanára volt, egyuttal pedig részben szerkesztője, részben munkatársa több előkelő belga lapnak. Munkái: Histoire de la langue et de la poésie provençales (1846); Histoire de Saint Josseten-Noode (1869); Don Placide, Memoires du dernier moine de l' abbaye de Villers (1875).
2. B. Vilmos, van, hollandi tájfestő, szül. Utrechtben 1630:, megh. Wöhrdben 1708. Olaszországi útja után 1662-ben Nürnbergben telepedett le. Képei, melyekben főleg az olasz mesterek nyomain indult, különösen hű szinezésökkel tünnek ki. Mint rézmetsző is ismeretes. Fiai: B. János György (1669-1723) csatakép- és állatfestő, B. Péter (1685-1754), tájfestő, valamint unokája B. Károly Sebestyén (1743-1796), kik azonban nála jelentéktelenebbek.
(franc., ang. b fiat), a b-nek (b) mint leszállító jelnek, elnevezése. Onnan ered a francia bémoliser kifejezés, mely annyit tesz, mint leszállítani.